Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

2 HÍREK A BÉCS (MTI). A VII. VIT-nek szombaton újabb nagy eseménye lesz. A találkozó részvevői este fél kilenckor békeünnepséget tartanak a Hofburg hatalmas udvarán. Az ünnepség fénypontja: Paul Robeson, a nagy néger énekes és békeharcos fellé­pése lesz. A nagyszabású békeünnep­ség előtt a VIT-en résztvevő több mint 120 országból egy­­besereglett küldöttek, vala­mint az osztrák fiatalok tíz­ezrei békefelvonulást tarta­nak a bécsi Ringern — MAGYAR GÁLAEST A BÉCSI RAIMUND-SZÍN­HÁZBAN — A VII. VIT-en csütörtökön sor került a magyar művé­szek gálaestjére, amelyet a Raimund­ Színházban rendez­tek meg. A kedd esti magyar bemutató után még foko­zottabb érdeklődés nyilvá­nult meg a magyar művé­szek szereplése iránt. Kudarcba fulladt a provo­kátorok próbálkozása, hogy a magyar előadás előtt uszí­tó röpcédulákat osztogassa­nak. A közönség nem vett róluk tudomást és annál na­gyobb szeretettel fordult a színházba érkező magyar küldöttség felé. A közönség helyéről fel­állva, hosszasan ünnepelte a magyar művészeket, virá­gokkal árasztotta el a szín­padot. A szereplők és a kö­zönség végül együtt énekel­ték a VIT-indulót: „Egy a jelszónk: a béke.” Lapin bécsi szovjet nagy­követ az előadás szünetében felkereste Komócsin Zol­tánt, a magyar VIT-küldött­­ség vezetőjét és szerencsekí­­vánatait fejezte ki a magyar művészek nagysikerű szerep­léséhez a VII. VIT-en. — MAGYAR—AMERIKAI BARÁTI TALÁLKOZÓ A magyar VIT-küldöttség pénteken a „Leányfalu” vi­­zibusz fedélzetén vendégül látta az amerikai Egyesült Államok küldötteit. A ma­gyar és az amerikai fiatalok a több óráig tartó dunai sé­tahajózás során tájékoztat­ták egymást helyzetükről, életkörülményeikről és a bé­ke megvédéséért kifejtett te­vékenységükről. Mindkét küldöttség bemutatta kultu­rális műsorának jellegzetes számait. A magyar és az amerikai küldöttek kölcsönö­sen emléktárgyakkal aján­dékozták meg egymást. A szocialista országok kül­­­döttségeinek képviselői pén­teken délelőtt a bécsi Collé­­gium Hungaricum épületé­ben tartottak lelkes hangula­tú találkozót. — A VIT VIT RÉSZTVE­VŐI SZABADSÁGOT KÖ­VETELTEK A GYARMATI NÉPEKNEK — Csütörtökön este az esős idő ellenére több mint tíz­ezren vettek részt a florids­­dorfi hídnál rendezett nagy­gyűlésen, amelyen a VIT-kül­­döttek és a bécsi lakosság képviselői a barátságukat és szolidaritásukat fejezték ki a gyarmati és a közelmúltban függetlenné vált országok ifjúsága iránti. Az algériai VIT-küldöttség nyilatkozatot tett közzé. Eb­ben a többi között a követke­zőket jelenti ki.­­ Az osztrák hatóságok a francia kormány nyomására jónak látták megtiltani, hogy az algériai delegáció Algéria nemzeti zászlaja alatt ve­gyen részt a VII. VIT-en. Az algériai küldöttség mélységes megindulással értesült az elő­készítő bizottság és a többi küldöttség határozatáról, hogy a megnyitó ünnepség díszfelvonulásán az algériai ifjúság iránt érzett szolidari­tás jeléül egyetlen ország küldöttsége sem bontotta ki nemzeti lobogóját Algéria iiiiiitinuiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiuiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiinmiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiniiti népe és ifjúsága soha nem fog megfeledkezni a világ szabadságszerető ifjúságának erről a nagyszerű cselekede­téről* — A VIT EN RÉSZTVEVŐ FIATAL NŐK NAPJAI — A VII. VIT tizenhétezer külföldi résztvevője között többezer fiatal nő van. Ezek­nek szentelték a VIT pénteki programján szereplő „leá­nyok napját”. A külföldi küldöttségek nőtagjai dél­előtt találkozót tartottak a Bayrischer-Hof Szálló ter­meiben és élénk eszmecserét folytattak a nőket érdeklő kérdésekről. A találkozó má­sodik része a Volksgarden­­ben vidám hangulatban zaj­lott le. Új mesék a bécsi erdőből Új meséket írnak a bécsi erdőben. Ezekre a történe­tekre mindig emlékezni fognak az emberek. Nem is mesék ezek, hanem egy majdan valóra váló jövő első ígéretei. Mert ezren és ezren ke­resik fel a világ minden ré­szének fiataljai a csodála­tos erdőrengeteget, melyről már Strauss dalolt. A tisz­tásokon táborokat ütnek a kirándulók és vidáman táncolnak kínaiak, törökök, spanyolok és csehek, vagy akár magyarok. Nagyszerű találkozások ezek: most nemcsak szerelmes bécsi fiúk és lányok adnak ran­devút egymásnak az árnyas fák között, hanem a föld minden részének küldöttei. Ám az egyik legérdeke­sebb, vagy tán a legjelentő­sebb találkozót németek rendezték meg az erdőren­getegben. Azért volt jelen­tős ez a megbeszélés, mert két Németország küldöttei vettek részt rajta. Két Né­metországé, mert a világ­háború után a nyugati ha­talmak politikája következ­tében két merőben, ellenté­tes irányzatú állam jött lé­re német földön. Az egyik a békét hirdeti, a másik az atomfelfegyverzés, az egyik kormánya és népe min­dent megtesz a nácizmus újrafeltámadásának meg­akadályozására, a másik kormányában volt fasiszták ülnek, hadseregében hitle­rista tábornokok parancs­nokolnak és iskoláiban a régi nagy Németország ha­tárait tanítják. Két különböző, merőben ellentétes célú német állam létezik — de csak egy né­met nép. És ezen a talál­kozón bebizonyosodott, hogy az egyszerű németek egyformán gondolkodnak: ellenzik a háborút, békében akarnak élni és felháborít­ja őket, hogy az SS-gyilko­­sok N­yugat-Németorszá­g­ban visszatérnek a hatalmi pozícióhoz. Ezek a fiatalok — a későbbi évek felnőtt férfiai és női, akik egykor uralkodó generációvá lép­nek elő — megtalálták a közös nyelvet nemcsak a fiatalságban, a táncban, hanem a politikában is. Azt üzenték Genfbe: ha a bécsi erdőben lehetséges volt a közös megbeszélés, lehetsé­ges volt a két német állam képviselőinek találkozása, akkor lehetséges ez máskor, másutt is. Üljenek össze Genfben is a két német ál­lam politikusai és beszéljék meg a legfontosabb kérdé­seket. Brentano nyugatnémet külügyminiszter természe­tesen nem hallotta meg a bécsi erdőből felé szálló üzenetet. De Strauss első keringőit sem fogadták el­ismeréssel, később az ő dallamai mégis meghódí­tották a világot. — bd Kétmillió ötvenegyezer forintot ruház be jövőre a tiszapüspöki Haladás A tiszapüspöki Haladás Termelőszövetkezetben elké­szítették az 1960-as évi beru­házási tervet. A Haladás Termelőszövetkezet egymillió kétszázhetvenezer forintot fordít építkezésekre, kétszáz­hatvanháromezer forintból villany­pásztort, tejszepará­tort, hídmérleget, szórőfejes öntözőberendezést vásárol. A termelőszövetkezet összesen kétmillió ötvenegyezer forin­tot ruház be 1960-ban. A köz­ség másik termelőszövetkeze­te, a Győzelem hétszáztizen­­egyezer forint előzetes beru­házási tervvel követi« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az Izvesztyija . ................ Nixon látogatásának pozitív jelentőségéről MOSZKVA (TASZSZ) Az Izvesztyija „Megfigyelő” aláírással kommentálja Nixon amerikai alelnök szovjetuni­óbeli látogatását. Mint a cikkíró megállapítja,­­a szovjet közvélemény nemcsak az Egyesült Államok moszkvai kiállításának hi­vatalos megnyitásában látja Nixon útjának értelmét. Az amerikai alelnöknek módja van találkozni a szovjet em­berekkel, eszmecserét folytathat a szovjet állam vezetői­vel. Ezek a találkozások elősegítik, hogy­ az amerikai po­litika irányítói jobban megismerhessék a szovjet való­ságot, jobban megérthessék a szovjet embereket, de egy­úttal elősegítik a szocialista államról és politikájáról al­kotott bizonyos elfogult elkép­zelések eloszlatását is. A szov­jet közvélemény szerint — emeli ki az Izvesztyija — az amerikai alelnök látogatásának meg lesz az eredménye, és hozzájárul a szovjet-amerikai kapcsolatokban felgyü­lemlett bizalmatlanság és gyanakvás eltüntetéséhez. A szovjet emberek — folytatja a lap — örömmel fo­gadták az amerikai alelnöknek azt a kijelentését, hogy a világbékét okvetlenül meg kell őrizni. Az emberek az amerikai államférfiaktól azonban nemcsak a béke fontos­ságának hangoztatását, hanem a katonai támaszpontok megszüntetésére irányuló felhívást is szeretnék hallani. Olyan tetteket is várnak tőlük, amelyek enyhíthetik a nemzetközi feszültséget. Ezt várja az amerikai vezetőktől a világ közvéleménye, de erről nem nyilatkozik Nixon úr. Az Izvesztyija­ a továbbiakban elítéli bizonyos körök­nek és sajtószerveknek azon próbálkozásait, hogy az amerikai alelnök látogatását éppen ellenkező célokra használják fel, vagyis a gyanakvás és a bizalmatlanság szítására, s a nemzetközi politikai légkör mérgezésére. Elegendő példának felhozni erre a hírhedt „rab nemzetek hetének” megszervezését. De vajon mi célt szolgál az is, hogy az amerikai sajtó elhallgatta Hruscsovnak az ameri­kai kiállítás megnyitása alkalmával mondott beszédét, vagy hogy a Hruscsov és Nixon beszélgetéséről készült televíziós adást célzatosan használják fel? A józan értelemnek felül kell kerekednie, írja befeje­zésül az Izvesztyija , s előbb-utóbb diadalmaskodnia kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában is. Hazánk népe és kormánya minden tőle telhetőt megtesz a két ország viszonyának megjavításáért. Most az ame­rikai vezetőkön a sor. (MTI); Gyógyszertári berendezés, moziszék készül Jászberény­ben Alig fejezték be a jászapáti Vas- és Faipari KTSZ tagjai a kunszentmártoni gyógyszer­tár berendezésének korszerű­sítését, máris a kisújszállási patika rozzant bútorait ve­szik gondozásiba. A megron­gálódott berendezési tárgya­kat szétszedik, majd minden tekintetben korszerű, új bú­torokat készítenek belőlük ötletes módszerrel választják külön a laboratóriumot a bolti résztől. Két oldalra nyíló fiókos szekrényen át kerül a recept a laborató­riumba , majd ugyanezen az úton az orvosság a meg­rendelőhöz. A megyei ta­nács Gyógyszertári Központ­ja 52 ezer forintot fordít er­re a célra. A gyógyszertárak korszerű­sítésében ezután Jászberény, Jászapáti és Tiszaföldvár kö­vetkezik — ugyancsak a ktsz kivitelezésében. Idestova négyezerre emel­kedik hazánkban a filmszín­házak száma; hónapról hó­napra újak megnyitásáról ér­tesülünk. Ezek berendezésé­ben a jászapáti ktsz is részt vesz. Ebben az évben há­romezer moziszéket készít a Művelődésügyi Minisztérium beruházási vállalatának meg­rendelésére. 1959. augusztus I. A legrövidebb utad­ Ez év március 25-i hatá­rozatában az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága többek között azt jelölte meg a vezetésben dolgozó kom­munisták számára, hogy to­vább javítsák munkájuk színvonalát. Minél többet tartózkodjanak ott, ahol a harc eldől: az üzemekben, szövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomáso­kon, s közvetlen tanácsaik­kal, javaslataikkal segítsék a megfelelő tervek, célkitűzé­sek megvalósítását. E határozat nyomán a jászberényi járásban a veze­tők kiválasztották a munká­nak azt a területét, ahol leg­több, s legszorgosabb a ten­nivaló: a tsz-ek megszilárdí­tását. Azzal kezdték, hogy a járási pártbizottság vezetői összesítették feladataikat. Minden községben külön-kü­­­lön vizsgálták meg, hol és mi a legsürgősebb tennivaló. És bár valaki azt gondolná, hogy a tsz-ek megalakulása leegy­szerűsítette a feladatokat, e felmérés után látszott leg­jobban, milyen­­ sokirányú, milyen különböző gondok le­hetnek előtérben még a szö­vetkezeti községekben is. Egyik helyen a tsz párt­­szervezetek megalakítása, máshol a közös munka meg­kezdése, harmadik helyen a­­ közhangulat helyes irányba­ való terelése, stb. sürgetett legjobban. A járási pártbi­zottság döntésére egy-egy ve­zetőt tettek felelőssé azért, hogy mindenhol jól menjen a munka. Ezek az elvtársak állandóan a megadott helyen vannak. Gergely István, Kiss Jenő elvtársak, a járási bi­­sás munkatársai például állandóan ott vannak Jászal­­sószentgyörgyön, illetve Já­­noshidán vagy például Kol­lár László, a járási tanács el­nökhelyettese is heteket tölt Jászfényszarun. A falusi munkával megbízott elvtár­sak nemcsak szemlélődnek, nemcsak beszélgetnek az em­berekkel, hanem ott vannak, ahol a munka vastaga zaj­lik. Felsőgyörgyön például Gergely elvtárs segítette a gabonaösszegyűjtést, s az építkezéseknél is mindig ott volt a színhelyen. Ha vala­hol valami elakadt, mindjárt tanácsot, javaslatot adott, hogy kerüljék el a nehézsé­geket. Ezt tette szinte kivé­tel nélkül minden vezető, s tevékenységük nagyon sokat segített abban, hogy augusz­tus 20-ig a járásban 86 szá­zalékig megvalósítják a ta­vasszal tervezett építkezése­ket, — sőt több községben és több tsz-ben már most ké­szen vannak — s abban is, hogy eddig legalább 150 va­gon szálastakarmányt gyűj­töttek össze az új szövetke­zeti tagok­ . A járás minden új terme­lőszövetkezetében van most már pártszervezet, s 12 helyen KISZ szervezetet is hoztak létre. A járási appa­rátus tagjai mind egy-egy szövetkezeti alapszervezethez tartoznak. E mögött a helyes szervezési mód mögött hamar felismerték azt is, hogy ha nem vigyáznak, ez könnyen formálissá válhat. Ezért nem­csak a taggyűlésekre járnak el az elvtársak, hanem a szövetkezet tagjaival is tar­tós, közvetlen baráti kapcso­latot alakítanak ki. Nem egy esetben igazolódott be, hogy ha a legértelmesebb, legjózanabb helybeli embe­rek — legtöbb esetben azok, akikkel már a fejlesztés ide­jén szövődött a kapcsolat — ismerik jól a vezetők állás­pontját egy-egy kérdésben, akkor is aszerint élnek, ha történetesen a vezetők nin­csenek éppen köztük. Vagyis miután a vezetőik kizárták, megnyitották a községbeliek előtt. elgondolásaikat, azok megértették, magukévá tet­ték, s követik is azt minden­kor. Nemrég például János­­hidán a rémhírek mesterei valamit kikovácsoltak, s „be­dobták” a köztudatba. A köz­ség higgadt fejű emberei ma­guk is okosan, magabiztosan szálltak s szállnak szembe a rendbontó szándékokkal. Itt az eddigi, megfeszí­tett munka eredménye: a vezetők nemcsak maguk vezetnek, másokat, sokakat is megtanítanak arra, hogyan kell alakítani, befolyásolni a közhangulatot. S a jánoshi­­dai esetben sem maguknak a vezetőknek kell futkosni­­ok, hogy rendet tegyenek. Van helyben elég ereje a párttagoknak s a józaneszű, tárgyilagos pártonkívüliek­­nek is ahhoz, hogy kirántsák a talajt az okvetetlenkedők­ lába alól. A legutóbbi párt VB. ülé­sen újabb határozat szüle­tett: Minden párt és tanács végrehajtó bizottsági tagnak a jövő hónapban meg kell lá­togatniuk a tsz-eket. És nem ám csak tisztelgő látogatá­sokkal, hanem határozott programmal. Minél többet tenni tehát ott, ahol a szö­vetkezetek megerősödése el­dől, s minél előbb megtalál­ni a megszilárdulás legrövi­debb útját — ez a járás ve­zetőinek törekvése. A járás nyújtotta segítséggel a helyi párt és tanácsi vezetők is megtalálják a maguk dolgát. Apró töredékei az elmon­dottak annak a szakadatlan munkának, amit a jászberé­nyi járási pártbizottság vé­gez azért, hogy végrehajtsák a párt megyei bizottságának határozatát, hogy pártunk kongresszusának eredménye­ikkel számolhassanak be, s nem utolsó sorban azért, hogy a lehető legrövidebb és legsimább úton vezessék el a termelőszövetkezeteket a megszilárduláshoz. Borsi Eszter A keralai döntés margójára Az elmúlt hetek egyre ke­vesebb és egyre féktelenebb kommunista-ellenes kampá­nya után Indiában feloszlat­ták a keralai állam törvé­nyesen megválasztott kormá­nyát. Ez az esemény kétség­telenül az indiai kommunis­ta-ellenes erők ideiglenes si­kerét jelenti. Vannak azon­ban olyan győzelmek, ame­lyek néha ugyanannyit árta­nak a győzőnek, mint az­­ ideiglenes kudarc osztály­­részesének.­­ A keralai kormányra vo­natkozó döntések ugyanis kétségtelenül kompromittál­ták magukat azok az indiai vezetők, akik eddig teljes mértékben a demokrácia hí­veinek mondották magukat. Pillantsunk csak vissza az elmúlt hetek eseményeire. — Elöljáróban hadd emlékez­tessünk arra, hogy két év­vel ezelőtt, 1957 márciusában az indiai választásokon Ke­rala államban a képviselői helyek legnagyobb részét a kommunisták és a velük szö­vetkezett független képvise­lők szerezték meg. Mint is­meretes, Indiában 14 szövet­ségi állam van. Ezek saját kormánnyal rendelkeznek, de a legjelentősebb döntéseket jóvá kell hagyatniok a köz­ponti kormánnyal, illetőleg Praszad köztársasági elnök­kel. Amikor az 1957-es válasz­tásokon megalakult a kom­munista kormány, M. S. Namdudiripad, a kommunis­ta párt titkára lett az állam főminisztere. Az új kormány fő intézkedése az volt, hogy felére csökkentette a kor­mány tagjainak fizetését.­­ Ezután különböző jelentős reformok egész sora követ­kezett; ezek közül is kiemel­kedik az úgynevezett iskola­­törvény. Ez az oktatási re­form előirányozta az okta­tási rendszer kiszélesítését, a tanítók fizetésének emelését, az állam jogának kiterjesz­tését a tanítók kinevezésére, a tankönyvek bizonyos fokú megreformálását, korszerűsí­tését. Csakhogy Keralában az is­kolák jórésze magániskola, vagy éppen egyházi iskola. Ezek nem akarták elveszteni oktatási monopóliumukat, sem gazdasági, sem szellemi téren. A keralai és az egész in­diai reakció tehát az iskola­törvény ellen irányította a tüzet. Zavargásokat, provo­kációkat szítottak.­­ Igaz ugyan, hogy ebben a töme­gek nem vettek részt, de többízben sikerült provokál­ták az állami szerveket. Ezután a keralai ellenzék — amely azonos az Indiában hatalmon lévő kormánypárt­tal és szövetségeseivel — „vádiratot” nyújtott be a központi kormánynál, amely­ben 37 pontban sorolta fel Nambudiripad főminiszter, valamint kormányának „bű­neit’­. Az okmány szerzői ugyan­csak siettek. Ekkor tudni­illik már Praszad elnök asz­talán feküdt a törvényjavas­lat, amely radikális föld­reformmal oldotta volna meg az elnyomott keralai páriák létkérdését. A kommunista párt és a keralai kormány az utolsó pillanatig hangsúlyozta, hogy törvényesen gyakorolja álla­mában a hatalmat és intéz­kedései is összhangban van­nak az ország alkotmányá­val. Kerala azonban példát mutatott: két év alatt meg­mutatta, hogy a központi kormány által erősen korlá­tozott lehetőségek között is van mód arra, hogy a nép érdekeit igazán kifejező po­litikát folytassanak. Ezért vált sürgőssé a le­számolás ezzel a kormán­­nyal. Jellemző, hogy Új- Delhi-i megfigyelők szerint a hat hónap múlva megtartan­dó újabb választásokon min­den valószínűség szerint is­mét a kommunista párt szer­zi meg a többséget. Ezért most arra készülnek, hogy megszüntessék magát a kis keralai államot is, beleol­vasztva a szomszédos Mad­­rasz területébe. A harc azon­ban még nem dőlt el. India népe mindenütt szolidaritá­sát fejezi ki a keralai néppel és a feloszlatott törvényes kormánnyal B. D,

Next