Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

1962. szeptember 15. Az ujját szopó gyermek Nem egyszer hallunk pa­naszkodni szülőket, hogy gyermekük — bár már óvo­dába jár — elalvás előtt még mindig szopja az ujját. Mások afölött elégedetlen­kednek, hogy kétéves fiacs­kájuk reggeltől estig a szá­jában tartaná ujjait, ha nem szólnának rá, és hiába pró­bálkoznak bármivel, nem bírják erről leszoktatni. „Mit lehet tenni ilyenkor?” Hány éves kortól­ nevezhetjük rend­ellenesnek ezeket a gyerme­ki megnyilvánulásokat?” — kérdezgetik egymástól a szü­lők, és nem mindig találják meg a helyes feleletet. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az ujjszopás egy bizonyos időszakban termé­szetesnek fogható fel és hogy , az mindig állapotjelzés. A gyermek akkor szopja az uj­ját, ha valami nincs rendben körülötte. Ez a „nincs rend­ben” persze természetes je­lenség is lehet, mint például az újszülött korban. Az újszülöttnek spontán ki­alakuló szokása az ujjszopás, szívesen teszi, mert az aj­kakkal végzett szopómozgás is bizonyos fokú kielégülést nyújt számára. Ha már „megtalálta” egyszer a kezét — a sok kellemetlen rázú­duló új inger között bizony­talanul érezve magát —, ref­­lexszerűen fogja •» szájába dugni, ha bármilyen baja van. Az ujjaknak a szájba dugása bizonyos fokú külvi­lággal való kapcsolatot, har­móniát biztosít számára, ami­­­ növeli biztonságérzetét, már nem lesz annyira „egyedül”. később nemcsak ujjait, de minden ismeretlen tárgyat szájához emel a gyermek: ilyenkor a száj, mint a ta­pintás érzékszerve szerepel a csecsemőnél, általa szerez ismereteket a külvilág dol­gairól. S minél szélesebb lesz ez a külvilágból szerzett is­meretkör — melyhez idővel alkalmazkodni is képes — annál kevesebbszer veszi igénybe egyetlen örömforrás­ként ujjait. Le tudja már ma­gát mással is kötni: elszóra­kozik saját gőgicsélő hang­jával, csörgőt ráz, mozgá­sait gyakorolja, — ami egy­úttal nemcsak egy új öröm­szerzési módot jelent, de azt is, hogy ujjai mindig valami­lyen tevékenység szolgálatá­ban állnak, így marad el lassan-lassan a kéz és az ajkak eddigi, még természetesnek nevezhető, kapcsolata — körülbelül az első év végére. Ha az egy éven felüli gyermek nappal és rendszeresen szopja az ujját, ott már valami nincs rendjén (az elalvás előtti ujjszopás normális körülmé­nyek között is elhúzódhat a 3.—4. életévig)­. Az ilyen gyermek nem érzi jól ma­gát környezetében, családjá­hoz való érzelmi kapcsolata nem kielégítő és ezért mene­kül e primitív örömforrás­hoz. Mi lenne hát a teendő? Semmiesetre sem az ujjszo­­pásról való leszoktatás, ha­nem az ujjszopás okainak felderítése és megszüntetése. Amelyik gyermek jól érzi magát környezetében, érdek­lődése a külvilág felé fog irányulni, s önmagától fog találni az ujjszonás helyett más, örömetadóbb tevékeny­séget. Bősz Jenő fő Őszi étrend Vasárnap: Újházi tyúkle­ves, kifőtt hús citromos már­tással, burgonyával, almás­­­ rétes. Hétfő: Karfiolleves, szil­vásgombóc. Kedd: Paradicsomleves, sertéspörkölt makarónival, paprikasalátával. Szerda: Párolt kacsasült zsírban sült burgonyával, káposztasalátával, kompót. Csütörtök: Köménymagos leves, a kacsa melléből töl­tött paradicsom, gyümölcs. Péntek: Rántott hal, alma bundában. Szombat: Festett bableves csipetkével, rakott burgonya. Csodafazék Hétköznapi, kereskedelmi neve: Kukta. Ma már alig van háziasszony, aki ne is­merné, ne próbálta­­ volna ki, ne látta volna, ne hallott volna jó tulajdonságairól. Háromféle méretben készí­tik, különböző létszámú és étvágyú családok számára. Működésük, alapelvük egy­forma. A Kuktába helyezett étel a normális főzési időnek har­mada, negyede alatt megpu­hul, megfő, megpárolódik, mert a szorosan záró tető­­szerkezet biztosítja, hogy a fazékban 120 Celsius fokot ér el a hőmérséklet, és 2 atmoszféra nyomás keletke­zik. Segítségével megtakarít­­ható a tűzhely üzemanyagá­nak egy része, csökken a fő­zéskor elkerülhetetlenül ke­­letkező ételszag, magasabb marad az ételek biológiai értéke, de legnagyobb erénye mégis az, hogy a főzési mun­kaidőt rövidíti meg. A fazékhoz adott haszná­lati utasítás kis táblázatot ad, i különböző ételek főzési idejéről. Ennek a táblázat­nak egyes adatai — a ta­pasztalatok szerint — rész­ben túlzottak. Mert csak az a marhahús puhul meg a Kuktában 15—18 perc alatt, amelyiknek hagyományos fő­zési ideje sem lenne több 40—50 percnél, és a táblá­zat szerint 10—12 percet igénylő nyelv a valóságban néha a jelzett időnek kétsze­resét igényli. Az 1 perc alatt puhára párolt zöldborsó is a legfiatalabb cukorborsó nemzedékből származik. De legfeljebb 5 perc alatt meg­puhul az öreg velőborsó is, 40 percnél hosszabb ideig a legkeményebb marhanyelvet sem kell főzni és az a mar­hahús, amelyet a házias­­­szony három órai főzés után megdarálásra ítélne, belátva,­ hogy ez sohasem lehet puha, a csodafazékban egy-másfél órai főzés után omlós leves­hússá válik. A Kukta fazekat tehát csak­­ dicsérni lehet és ajánlani minden háziasszonynak, aki megismerte az idő értékét. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MEGKEZDŐDÖTT AZ ISKOLA — Anyu, megyek iskolába, mit vegyek fel? — kérdi tíz éves kislányom, és kamasz fiam azonnal rádupláz: — Olyasmit, amiben mo­zogni, játszani lehet, amire nem kell nagyon vigyázni, lehet focizni a szünetben... Szeretjük ha gyerekeink mindig tiszták, csinosak vi­szont — tekintettel arra, hogy milyen gyorsan kinö­vik a ruhákat — nem sze­retünk nekik túl sokfélét venni egyszerre. E gondhoz igyekezett a na­pokban a szolnoki Alföldi Állami Áruház segítséget adni, amikor is a Kassai úti általános iskolában ruhabe­mutatót tartott. Mintegy ti­zenhárom különféle modelt mutattak be a résztvevő szü­lőknek,­­ köztük formaru­hákat, politechnikai foglal­kozáshoz alkalmas köpenye­ket, ünneplő öltönyöket. Íme néhányat mi is meg­örökítettünk a bemutatott modellek közül. Kislányoknak praktikus viselet iskolába a fekete klott, az úgyne­vezett „Éva” kö­peny melyet fe­hér nylon gallér, ás fehér tűzés dí­szít. A képen lát­ható, köpeny ára S4 forint. A ké­pen látható fiú viszont hétnyol­­cados sötétkék köpeny vászonból készült politech­nikai köpenyt vi­sel. Ebből jelen­leg nem tudnak árulni az állami áruházban,­­ mi­vel kifogyott rak­tárról, de a le­gyártásához már megtették a szüks­éges intézkedése­ket. Egy köpeny ára 100 forint Fehér matrózblúz piké anyagból sötétkék rakott­szoknyával. A blúz ára 120 forint, a szoknya ára nagy­ságtól függően 80 forinttól 160 forintig Sötétkék köpervászonból készült rövid politechnikai köpeny. A képen bemutatott modell ára — mely 11—12 éves fiúnak megfelelő — 94 forint ( gye^m­ánst. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Leánynév. 4. Za­mat. 5. Ha a szarka teszi, régi szólás szerint vendég jő a ház­hoz. 7. Építőanyag. 9. Majdnem féltucatot. 10. Helyhatározó-rag. 12. Nem hátul. 13. Bánat ellen­téte. 14. Nagy Tamás. 15. Kutyás. 18. G. I. 19. Az olasz Velencében ez a házak alapja (névelővel). 20. Azonos betűk. 21. Ez is leány­név. Függőleges 1. A hatévesek leg­izgalmasabb feladata. 2. Vigyáz rá — de fordítva. 3. Minden gye­rek ezeket gyűjti legszívesebben (névelővel, és a zárt kockába két betű kerül). 6. Számnév. 7. Élesít. 8. Női énekhang. 10. Gö­röngy. 11. Vonatkozó névmás. 16. Pöccintsd! 17. Távolodás irá­nya. Megfejtésül küldjétek be a függőleges 1-est és 3-ast. Bekül­dési határidő: szeptember 20. — Múltheti keresztrejtvényünk he­lyes megfejtése: Még nyílnak a völgyben. Könyvurtalmat kapott: Cseke Lajos, Karcag. (A köny­vet postán küldjük el.) SASS ERVIN: A mi osztályunk A mi osztályunk az első bé, Harmincap vagyunk, s az ábécé. Ö könyvben lapul, nem jön elő, úgy látszik szörnyen előkelő. Pedig kicsalnánk: legyen velünk. Csak ha tanultok! Fityiszt nekünk!... így aztán, bizony tanulni kell, hogy az ábécé ne bújjon el. Rendben van betűk nem haragszunk, inkább egytől-egyig megtanulunk. Olvasni, írni, ötösre ám! Ezt várja anyuci, kis pajtikám!... 5 A majom majom Azt mesélik, hogy az egyik egyiptomi király valamikor régen betaníttatott a maj­mokkal egy katonatáncot, és hogy majomarcukat ne lás­sa a közönség, a király színes álarcokat adott rájuk. A színházban, ahol a tán­cot bemutatták, első naptól hatalmas volt a siker. A kö­zönség a gyerekek és öre­gek — tapssal, kiáltozással újra meg újra függöny elé csalta őket, míg meg nem ismételték a táncot. Már hetek óta táncoltak fönn a színpadon, mikor egyszer megesett a baj. Az egyik néző, egy örökké mókás pecsenyesütő, ruhája mély és nagy zsebében diót hozott az előadásra. Békésen rágcsálta a diót, míg szom­szédja fel nem kiáltott cso­dálatában: — Akár az emberek! — Nem a! Akár a maj­mok! — ellenkezett a pecse­nyesütő, így kezdtek vitázni, szó szót követett, míg végre a pecsenyesütő fogadást aján­lott: ha sikerül a rendet fél­ ruhában is marad borítani; a szomszéd egy korsó nektárt fizet neki. — Mert ha valóban olya­nok, mint az emberek — mondotta végül —, fegyel­mezettek maradnak, bármi érje őket. Közben a majomkatonák járták a furcsa táncot Min­den úgy ment, mint eddig, semmi baj se volt. Ám egy­szerre csak a pecsenyesütő zsebébe nyúlt, s egy marék diót a táncolók közé hají­tott. Koppantak a diók, gurul­tak szét a színpadon; a maj­mok, amint meglátták, egy pillanat, és usgyi­ — máris tülekedtek érte. A katonák­ból egyszeriben megint maj­mokká váltak. Egymásról le­tépték a ruhát, szétszaggat­ták az álarcokat, s mindezt néhány szem dióért. A fegyelmezetlen, marako­dó majomkatonákon a néző­sereg harsányan kacagott. A pecsenyesütő meg így szólt szomszédjához: — Jegyezd meg, cimbora a majom, ész nélkül, soha nem válik igazán emberré.

Next