Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

2 Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Mióta Algéria elnyerte függetlenségét, soha nem voltak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja „A szakítás kísértete” című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra és az ember megérti, hogy a rendkívüli drámai cím nem valamiféle zsurnalisztikai túlzás, hanem a legteljesebb mértékben indokolt. A Magyar Televízió nemrég mutatta be az Algíri csata­­ című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlé­keztetett arra, milyen árat fizetett függetlenségéért az algériai nép. Ez az áru és az elhunyt De Gaulle tábornok politikai böl­csessége, amely felismerte, hogy Párizs nem bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elve­zetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Fran­cia Köztársaság és független algériai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban elkerülhetetlenül akadtak kisebb­­nagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konstruk­tív érintkezés alakult ki a két ország között, különösen a múlt keserű előzményeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitás­érzékről tettek tanú­ságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakíthatnak el minden Franciaországhoz fűződő gazdasági köldökzsinórt, ehhez túlságosan sok a múltbéli összefonódás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algériaiak ezt a kapcsolatot gazdaságilag egyenrangúnak tartották volna. Sem Párizsban, sem Algírban nem volt kétség az iránt, hogy a múlt — bizonyos neokolonialista pozíciók és az egyen­lőtlenül elosztott haszon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembenéző nép kialakítja, megformálja független államát, saját létérdekei követelnek meg bizonyos kompromisszumo­kat. Pontosan ez történt a francia—algériai gazdasági kap­csolatok első esztendeiben, többek között az olaj­fronton is­ Algériának — erről a gyarmatosítók mindig gondoskodnak — nem voltak szakemberei, nem volt kereskedelmi hálózata, hiá­nyoztak a kitermeléshez szükséges eszközei. Csakhogy változnak az idők és ma már mindez legalább is kialakulóban van. Sem az ország belső helyzete, sem a nem­zetközi progresszió általános pozíciói nem teszik indokolttá, hogy Algír belenyugodjon az eddigi helyzetbe. Milyen hely­zetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyel­vén a legérthetőbb: minden frankból — írja az Humanité — amelyet a francia fogyasztó az algériai benzinért fizet, 7,9 centime jut Algériának, a francia államnak pedig csak adó címén csaknem ötven centime. Biztos, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik, Algéria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. (KS) Jordánia A Jordániai kormány és a Palesztinai gerillák képvise­lői kedden este tanácskozás­ra ültek össze Ammanban, hogy véget vessenek az öt napja folyó ellenségeskedés­nek, amely újabb válságba taszította az országot. A jor­­dán kormányt Vaszfi Teli miniszterelnök, az ellenállási mozgalmat pedig Ibrahim Bakr, a gerillák hivatalos szóvivője képviseli. Jelen van a tárgyalásokon az arabközi ellenőrző bizott­ság egy magasrangú megbí­zottja is. Előzőleg már mind­két fél tűzszünetet jelentett be, de órákkal e nyilatkoza­tok után a fővárosban még mindig dörögtek a fegyve­rek. A MEN­A hírügynökség egyik jelentése szerint ked­den a súlyos összeütközések­nek 12 halottja és 17 sebe­sültje volt kínai körlevel A kínai népi felszabadító hadsereg vezető szerv­­i kör­levélben szólították fel a hadsereg összes ezredszint feletti parancsnokait Mao Ce-tung filozófiai műveinek tanulmányozására — közölte kedden a Zsenmin Zsipao. A hadsereg parancsnoki kara számára a filozóóiai művek tanulmány­zása — mint a cikkből kitűnik — új minőségi követelményeket állít fel. Noha sok esetben olyan katonai vezetőkről van szó, akik évtizedes tapaszta­latokkal rendelkeznek és a „kulturális forradalomban” is Mao Ce-tung vonala mel­lett szálltak síkra, most a je­lentések újra és újra hang­súlyozzák, hogy pusztán a forradalmi múlt, a tapaszta­lat, a hűség és a „jó szárma­zás” nem elegendő. Akadtak ugyanis olyan magasszintű katonai vezetők — mint Csang Csi-cseng, a lé­gierő egyik hadosztályának párttitkára — akik a kínai sajtó szerint úgy vélték, hogy „nem olyan nagy baj, ha egy kicsit kevesebbet tanulnak”. Ezek azonban a bírálat ha­tására „belátták hibájukat”. Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügymi­­nisztere (balról) fogadta a Kairóba látogató Edmund Muskie amerikai demokrata szenátort. (Telefoto — AP—MTI—KS) Podgornij Kairóban Szerdán hivatalos látoga­tásra Kairóba érkezett Nyi­­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke és kísérete. A szovjet és egyiptomi zászlókkal és üdvözlő jelsza­vakkal díszített kairói nem­zetközi repülőtéren Anvar­­ Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Húsz­aséin Al-Safi és Ali Szabri elnökhelyettesek, Mahmud Karzi miniszterelnök vala­mint az Arab Szocialista E­mfa Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjai, minisz­terek; Vlagymir Vinogradov kairói szovjet nagykövet, a diplomáciai testületek tag­jai az egyiptomi főváros tár­sadalmának képviselői üd­vözölték a vendégeket. A repülőtéren mondott be­szédében Podgornij a Szov­jetunió népei forró üdvözle­tét tolmácsolta a baráti egyiptomi népnek. Ezután Podgornij Szadat elnök és más egyiptomi ve­zetők kíséretében felkeres­te Nasszer sírját és koszorút helyezett el Bohr—Kohl találkozó A bonni kormány tájékoz­tatási hivata szerdán beje­lentette, hogy pénteken, ja­nuár 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje, az erről szóló k­ommünüké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre ke­­rül sor Bonn­ban, Egon Bohr kancellári hivatali államtit­kár és dr. Michael Kohl, NDK minisztertanácsi állam­titkár között az 1970. októ­ber 29-én az NSZK és az NDK kormánya között lét­rejött megállapodás kereté­ben.” Holdpor bél gyógyszer Ötszáz tudós részvételével folytatja munkáját a texasi Houstonban a 2. holdkuta­tási tudományos értekezlet. A keddi napon hangzott el Gerald Taylor amerikai bio­lógus előadása. A tudós az Apollo-űrhajók által hozott holdpor biológiai tulajdon­ságait elemezte. Taylor szerint a holdpor felhasználható lehet arra, hogy minden eddiginél na­gyobb hatású antiszeptiku­­mot készítsenek belőle,­­ amely eredményes lesz a „legproblematikusabb” földi baktériumok ellen is. A hold­por ezen tulajdonságát vé­letlenül fedezték fel. FORGÓ RAKODÓ GÉPRE (Frak—B­L) nehézgépkezelőt gépjárművezető vizsgával felveszünk. Továbbá gépkocsirakodókat. Jelentkezés: ÉPSZER VÁLLALAT Szolnok, Dózsa György u. 5. Hirdetmény A Szolnok Városi Tanács V. B. terv és munkaügyi osz­tálya versenytárgyalást tart a Sólyom u. 9. és Hajadon utca 2. 4. és 6. sz. épületek lebontására A versenytárgyaláson érvényes építési engedéllyel rendelkező magánszemélyek és közületek vehetnek részt. A versenytárgyalás időpontja: 1971. január 15-én 10 ént, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Bo­ívia LA PAZ Kedden La Pazban tömeg­felvonuláson ünnepelték meg a jobboldali puccskísérlet bukását. A tüntetés után La Paz főterén 10 000 ember tar­tott nagygyűlést, amelyen megjelent Juan José Torrez köztársasági elnök is. A felszólalók egymás után jelentették ki, hogy a forra­dalmi haladás egyetlen le­hetősége: a nép felfegyver­zése. Merénylet készült Kissinger elen Washigtonban kedden többhetes vizsgálati fogság után vádat emeltek hat sze­mély, köztük három lelkész és egy apáca ellen, mert ál­lítólag öszeesküvést szőttek Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának elrab­lására, valamint a washing­toni kormányépületek fűtőbe­rendezéseinek felrobbantásá­ra. Az igazságügyminisztérium­­ közleménye szerint az össze­esküvőket a 47 éves Philip Berrigan lelkész irányította, aki hároméves börtönbünte­tését tölti. Az igazságügyminisztéri­­um nyilatkozata nem szól az összeesküvés politikai hátteréről Ismeretes viszont, hogy Edgar Hoover, az FBI igazgatója tavaly november 27-én egy szenátusi albizott­ság előtt kijelentette, hogy a szervezkedés résztvevői rá akarták kényszeríteni az Egyesült Államokat a dél­kelet-ázsiai bombázások be­szüntetésére és a politikai foglyok szabadon bocsátásá­ra. A vádirat azt állítja, hogy az összeesküvők február 22- én George Washington szü­­letésnapján akarták dinami­­tos robbantással üzemképte­lenné tenni a kormányhiva­­talok fűtőberendezéseit, a rákövetkező napon pedig el­rabolták volna Kissingert. Chile várja a brazil politikai foglyokat Brazíliában a gerillák írás­ban is elkötelezték magukat arra, hogy szabadon engedik Giovanni Bucher svájci nagy­követet, ha megérkeznek Chilébe, vagy Algériába a politikai foglyok, akiknek szabadon bocsátását követel­ték. A gerillák ezzel kapcso­latos üzenetét kedd este ta­lálták meg Rio de Janeiro Copacabana nevű tengerpar­ti kerületében, a Thomas Jefferson könyvtárban, a New York Times egyik pél­dányának lapjai közé csúsz­tatva. A könyvtár az USA tulajdona. A brazíliai gerillák — mint ismeretes — 70 politikai fo­goly szabadon bocsátását akar­ják elérni, cserében Bucher szabadságáért. A hatóságok még nem erősítették meg, hogy megkapták-e, illetve hi­telesnek tekintik-e az üze­netet, s valószínű, hogy majd csak akkor lehet megtudni, hogy elfogadták-e a biztosí­tékot,­ amikor már folyamat­ban lesz a fogolycsere, s a 70 fogoly Chile felé tart. A Rio de Janeiro-i repülőtéren már napok óta készenlétben áll egy utasszállító repülő­gép, amelynek 3 és 3/4 órára van szüksége Sant­aeóig. A gerillák egyik feltétele az volt, hogy a 70 ember meg­érkezéséről szóló hírügynök­ségi beszámolókat és fényké­peket a brazil újságok közöl­­ték le. Ily módon meggyőződ­hetnek róla, hogy az alku megtörtént. A Reuter iroda „jól tájékozott körökre” hi­vatkozva arról számolt be, hogy időközben a chilei kor­mány vízumot adott a 70 embernek. 1971. január 14. Brandt nehéz éve Minden jel arra mutat, hogy Brandt kancellárnak és kormányának nehéz éve lesz. A kormány célkitűzései változatlanok. Wehner, a par­lamenti csoport vezetője, a párt második embere derű­látóan nyilatkozott: azt mon­dotta, hogy „már az újév el­ső három hónapjában” jelen­tős haladást lehet elérni a szov­at—NS­ZK­ és a lengyel— NSZK szerződések ratif­iálá­­sában. Wehner elismerte, hogy a kormány „nem ka­nyarodhat vissza az egyez­mények aláírását megelőző időkhöz, mert ez katasztro­fális lenne a nyugatnémet politika szempontjából” Hogy Brandt környezet­ben valóban megvan­­ a szándék az eddigi pozitívabb és egy­ben reálisabb külpolitikai irányvonal folytatására, jelzi az a döntés is, amelynek ér­telmében rövidesen megkez­dik a Csehszlovákiával foly­tatandó tárgyal­ásokat. Ezek­nek középpontjában a szé­gyenletes müncheni egyez­mény „eleve érvénytelen voltának” elismerése áll. A Brandt -kormány — a jelek szerint — hajlandónak mu­tatkozik ennek elismerésére és így Prágában általában viszonylag könnyű tárgyalá­sokat várnak. A Brandt-kormány keleti politikájának fő problémája és egyben az ellenzék táma­dásának fő célpontja: Nyu­­gat-Berlin kérdése. A keresz­ténydemokraták álláspontja ebben a kérdésben az, hogy mindenáron meg kell akadá­lyozni a két német állam képviselőinek tárgyalását Nyugat-Berlin kérdésében, ebben az ügyben a négy nagyhatalomnak kell meg­egyeznie! A szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK egyez­mények ratifikálása csak a Nyugat-Berlin üdében lét­rejött négyhatalmi megegye­zés után következhet be. A kereszténydemokraták az enyhílés elleni hadjáratuk során még eev. önmagában is ellentmondásos követelést vetettek fel. Miközben heve­sen harcolnak a két német áll­am képviselőinek közvet­len és alkotójellegű­ tanács­kozásai ellen , Barzel, az ellenzék parlamenti frak­ciójénak vezetője kijelentet­te: a ratifikálás csak a két német állam közti h­apcsola­­tok terén elért haladás­ után következet­te V­­ mác szóval azt jelenti, hogy az ellenzék véleménye szerint zsaroló kamn^v,„f k~n«ne in­­dítani az Njolc ellen egyol­dalú politikai engedmények kierőszakolására és Nyugat- Berlin ügyével párhuzamo­san ezt is a ratifikálás­ felté­teléül kellene szabni! A Brandt-kormányt meg­lehetősen sebezhetővé teszi e támadásokkal szemben, hogy a belpolitikai nyomás alatt Scheer nyugatnémet külügy­miniszter is arra az állás­pontra helyezkedett: a szer­ződések ratifikálását a Nyu­gat-Berlin­i helyzet „kielé­gítő rendezésétől” kell füg­gővé tenni. Azt mondotta: meg kell várni, míg a nagy­hatalmak tárgyalásain kiraj­zolódik Nyugat Berlin ügyé­ben a megegyezés és ettől a ponttól kezdve „párhuzamo­san megkezdődhetne” a ta­nácskozás az NDK és az NSZK között a Nyugat-Ber­­linbe vezető utak ellenőrzé­sének kérdéséről. Az ellenzék támadásaiból és a vezető kormánypolitiku­sok reagálásából azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy a kereszténydemokraták nyo­mába eredményesen lassítja a ratifikálás előrehaladását. Abban, hogy ez így történik, nyilvánvalóan szerepe van a CPU CSU és az amerikai po­litika közötti eevű­ttműködés­­nek. Brandt hatalomra jutá­sa után politikája fővonalait nyilván magas szinten nevez­­tette Washingtonnal, hogy „hátát fedezze”. Hivatalosan az Egyesült Államok mind­máig egyetértését is hangoz­tatta a szociáldemokrata kor­mány vonalával és nem tá­madta Brandt lépéseit. Ugyanakkor kerülő úton — olyan régi diplomaták, mint Ball volt külügyi államtit­kár, vagy Acheson ex-kül­­ügyminiszter felhasználásá­val — már intéztek meglehe­tősen durva hangú rohamo­kat Brandt keleti politikája ellen. Egyre világosabb a szándék, hogy legalább­is las­sítsák, fékezzék ennek a po­litikának a kibontakozását. Ez messzemenően megfelel a kereszténydemokrata ellen­zék céljainak. Ezzel magya­rázható, hogy Barr­el oly he­vesen sürgette Brandt és Scheer amerikai utazását. Nyilvánvalóan arra számít, hogy a közvetlen személyes nyomás politikai visszavonu­lásra vagy legalább­is féke­zésre kényszerítheti a kor­­mányt — amit azután az el­lenzék a maga céljaira ki­használhat A követelés ered­mények­ént Jehnne-han Sh­eo] az év első felében pedig Br­andt is Washington­ba készül. A Jordániai hadseregnek a palesztínai kommandók elle­ni támadása elleni tiltakozásul Be­rubban tiltakozó gyű­lést tartottak mintegy 10 ezer résztvevővel. A gyűlésen Abu Yussef, a palesztínai ha­ sadó egyik vezetője mondott beszédet. A tüntetők Husszein király hatalmá­nak megdöntését követelték, és elítélték, mint az impe­rializmus ügynökét, aki likvidálni akarja a gerilla moz­galmat (Telefoto — AP—MTI—KS}

Next