Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
1977. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A megye 74 könyvtárának könyveit a Verseghy könyvtár kötészetében javítják. Bár a sok munkát már csak két műszakban győzik az asszonyok, az idén a középiskolák könyveinek javítását is vállalták. STÚDIÓT ALAKÍTOTTAK KI Felnőttoktatás iskolán kívül Az ország minden megyéjében felnőttoktatási stúdiókat hoztak létre az idén. A stúdiók alapvető feladata, hogy kialakítsák, fejlesszék a közművelődési intézményekben folyó felnőttnevelési-, oktatási formákat, módszereket, s mintegy műhelyül szolgáljanak a dolgozók iskolájába járóknak a vizsgákra való felkészülésben. A stúdió nem önálló intézmény, hanem a megyei, a városi, községi művelődési központok, házak részlege. Szolnokon, a Komarov-teremben alakították ki a stúdiót, ahol könyvtár, korszerű oktatástechnikai eszközök, filmek várják majd a jövő évtől a dolgozók iskolájába járókat, illetve a szocialista brigádokat. A stúdió munkájában közreműködik a Ságvári Endre megyei Művelődési Központon kívül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a megyei könyvtár, a Pedagógustovábbképző Intézet, valamint a felnőttoktatási intézmények. Előkészítő tanfolyamokat, konzultációkaat, korrepetálásokat szerveznek majd az iskolába járó dolgozóknak, ismeretterjesztő előadások hangzanak el, a 600 kötetes könyvtárban pedig olyan könyvek várják az olvasókat, amelyek nélkülözhetetlenek a vizsgákra való felkészülésben. Emellett kiállításokat, irodalmi esteket rendeznek, amelyeket természetesen nemcsak a szervezett oktatásban résztvevőknek szánnak, hanem a szocialista brigádoknak, az üzemek, vállalatok többi munkásainak is. A stúdiók kialakításaa a megye művelődési intézményeiben most zajlik. A Ságvári Endre Művelődési Központ módszertani útmutatókkal, ajánlásokkal segíti létrehozásukat. Emellett lehetőséget teremt arra, hogy a stúdió gazdag eszköztárából kölcsönözzenek. A Komarov-teremben a megyei felnőttoktatási stúdió januárban már nyitva áll a művelődni vágyók előtt. Szabó Árpád: Periklész kora Engels sokat idézett meghatározása: az ókori görögség „az emberiség boldog gyermekkora”. Ebben is kitüntetett, megkülönböztetett figyelmet érdemel Periklész kora, az athéni demokrácia nagy időszaka. Még ma, két és fél ezer év távlatából is csak csodálni tudjuk ezt, a salamisi csatával és a második peloponnészoszi háborúval határolt 50 évet. Példa volt, minta, amelyet minden kor a maga módján értelmezett ugyan, de megkerülni nem tudott. Ez: Athén, a demokrácia. Periklész megítélése nem csupán a történész felkészültségének a próbája, de politikai vallomás is egyben, amelyben tükröződik a szerző és a kor világnézete is. Nem véletlen, hogy az idealista filozófia már Platóntól kezdve, s folytatva a sort Kanttal, Nietzschével Schopenhauerral, fenntartással, előítélően írtak a demos, a nép uralmáról, míg a mindenkori progresszív (materialista) filozófia Marxszal, Engelsszel bezárólag, nem csupán a nagy lehetőséget látta benne, de a modellt is. Szabó Árpád tanulmánya (az utószóból tudjuk meg) 1942-ben jelent meg először, jócskán a háború közepén, erősen szorongatott helyzetben. Ekkor, Hitler és a Harmadik Birodalom térhódításának az idején, különös csengése volt a perzsa túlerővel szemben hősiesen helytálló maroknyi görögség, a demokrácia felvirágzása történetének. Nem a szerző szándéka ellenére, hisz — mint írja — háromszor is átdolgoztatta vele a kiadó, mert túl élesnek találta az utalásokat. Magának a tanulmánynak a megítélése — természetesen — a szakemberek dolga. Csak helyeselhetjük, hogy bevették a sorozatba, s nem csupán azért, mert kiállta az idő próbáját. Közismert, hogy a középiskoláinkban megszűnt, illetve csökkent az ógörög és a latin tanítása, s meglehetősen fogyatékosak, felületesek az ifjúság ismeretei a klasszikusokról, az ókorról. Ebben a helyzetben nem csoda, ha Szabó Árpád kötete a szó jó értelmében bestsellerré vált. Tanulmányát — annak idején — főleg a „művelt olvasónak” szánta, akinek elsősorban értelmezni kívánta a történelmi eseményeket. Ma — a fentebbi okok miatt — más „olvasat” kínálkozik, hisz igen tömören, ugyanakkor szellemes esszéstílusban sehol nem tud hozzáférni a (főleg fiatal) olvasó ehhez a korhoz. Szabó Árpád ugyanis a mű oly ritka politikatörténetet írt, kiegészítve, gazdagítva az athéni politikusok (Themisztoklész, Periklész, Alkibiadesz) portréival. Amellett, hogy kitűnő segédeszköze a történelemtanárnak, lebilincselő olvasmány is, segít ennek az izgalmas, bár időben távoli kornak az átélésében, de történelem, a ma tendenciáinak a megértésében is. (Magvető 1997.) M. S. „Vizsga” a földeken Mit jelent a diákoknak az Őszi munka ? Az őszi csúcsmunkák megszervezése néha igen nagy ötletességet kíván a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőitől. Van ahol mindenki szedi a paprikát és a paradicsomot, ha sürget az idő, legyen az illető akár technológus, elnök vagy gépíró. Jó néhány esztendeje már a tanulóifjúság is kivonul a földekre, hogy kampány idején segítsen. Vajon hogyan vélekednek erről a feladatról az érdekeltek? A tsz elnök A tiszaburai Lenin Termelőszövetkezetben igen sok gyümölcsöt termelnek, aminek leszedéséhez ma még nincsenek megfelelő gépek. Diákok is segítenek szüretelni a nyugdíjasokkal együtt. Nagy István, a tsz elnöke nemcsak a gazdaság szempontjából értékeli a fiatalok munkáját. — Így kell ezt csinálni. Még akkor is szükségesnek tartanám az iskolások bevonását a munkába, ha már máshogyan is megoldhatnánk ezt a feladatot, mert meggyőződésem, hogy a munkára nevelésnek nagyon hasznos eszköze, amikor a diákok ősszel egy-egy gazdaságban dolgoznak. Megismerik a fizikai munkát és a fizikai munkást is megtanulják becsülni. A fiatalok észreveszik, hogy valójában milyen kemény, keserves munkába kerül, még egy alma eljut a tízórais táskába. Akinek gondot is okoz Páldi János, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium igazgatója: — A népgazdaságnak az őszi betakarításnál szüksége van az iskolások segítségére. Ebben az évben Tiszabögön és a szolnoki Lenin Tsz-ben dolgoztak gimnáziumunk tanulói. Hozzánk — az iskolánk jellegéből fakadóan — olyan gyerekek érkeznek, akik a szellemi pályák felé orientálódnak. Éppen ezért nevelési szempontból nagyon fontos, hogy diákjainkkal érzékeltetni tudjuk a nehéz fizikai munkát. A felbecsülhetetlen politikai és nevelői munkán túl azért tantestületünknek gondot is okoz, hogy az őszi betakarítási munkában diákjainkkal részt veszünk. Az iskola nem olyan, mint egy ipari üzem, mert a tanulásba nehezebben lendülnek bele a diákok. „Ha nem dolgozhatunk a földeken, akkor megyünk a tantermekbe”. Csakhogy ez ilyenkor kiesést okoz a tananyag elsajátításában. Az is igaz, hogy pedagógusainknak jobb volt Szolnokon felügyelni, mert így a hat órát ledolgozva hazamehettek, ugyanakkor Tiszabögön 24 órán át kellett fokozottan figyelnie annak, aki a rábízott gyerekekre felügyelt. A nehézségek ellenére jövőre is szívesen vállaljuk ezt a feladatot, hiszen igen jelentős eredménynek tekintjük, ha minél több terményt betakarítunk, és egyúttal az életre nevelés igen jó módszerét is alkalmazzuk. A legilletékesebbek Rövid körkérdés a Varga Katalin Gimnázium III. A osztályos lányaihoz: ki mi szeretne lenni? A válaszokból néhány: fordító, ápolónő, tanárnő, színésznő. És az őszi betakarításhoz mit szólnak? Kicsis Enikő gyakorlott nyilatkozókat megszégyenítő könnyedséggel válaszol: — Bőgen voltunk tíz napig. Szívesen mentünk valamennyien a Bagi Ilona Építőtáborba. Nagyon tetszett a munkaszervezés, folyamatosan dolgozhattunk és éreztük, hogy szükség van ránk. Az osztályközösségünknek is nagyon jót tett ez a kis „kiruccanás”, jobban megismerhettük egymást. Na és a pénz! Jól jött, amit ott kerestünk. Jövőre újra szívesen mennénk Tiszabögre ... Avar László Munkatársunk sikere A Pártélet szerkesztősége és a Központi Sajtószolgálat a megyei napilapok munkatársai számára pályázatot hirdetett a pártmunka fejlesztését szolgáló írásokra. A bíráló bizottság az alábbi újságíróknak ítélte oda a díjakat: 1. díj: Varga Viktória (Szolnok megyei Néplap), 2. díj: Farkas Kálmán (Kelet-Magyarország), Lánczos András (Dunaújvárosi Hírlap). A díjakat tegnap a Központi Bizottság székházában Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára nyújtotta át. Feldolgozzák a régészeti leleteket Az ásatások befejezése után most dolgozzák fel a Rákóczifalva-Kastélydombon talált régészeti leleteket a szolnoki Damjanich múzeumban. Madaras László régész - dr. Selmeczi Lászlóval együtt - az egykori avar temetőben talált tárgyakat azonosítja: munkájukból cikk készül majd a múzeum évkönyvébe. 5 DAJKA — MESE fs kislányból csinos fiatalasszony lett, mióta nem találkoztunk. Most úgy beszélgetünk Klárival, ahogy felnőttek szoktak munkáról, lakásról, családi örömökről és gondokról. — Hát a versmondás? — kérdezem, mert ismeretségünk egy irodalmi színpad munkája közben köttetett. — A próbákra, szereplésekre nincs időm, de ha egyedül vagyok otthon, most is verseket mondok — közli Klári, majd pici szünet után (mennyi várakozás, öröm, félelem, büszkeség fér bele néhány másodpercnyi szünetbe) hozzáteszi: én már csak a» gyermekeimnek „szavalok” majd. Hányszor próbáljuk indokolni az öntevékeny művészeti csoportok létjogosultságát ... De a rengeteg érv között talán még egyszer sem hangzott el, hogy ezek a fiatalok anyák, apák lesznek, akiktől verseket, meséket várnak, kérnek, követelnek a gyerekeik. Azonnal próbára teszem magam: milyen verset, mesét mondanék az autóbuszon (mert itt találkoztunk Klárival), ha netán a közelemben nyüzsgő kis Dufók srácot — hogy lány vagy fiú, azt nem tudom — meg akarnám hódítani. Ez a műfaj mindig kedves volt nekem, sőt annak idején még kollokválnom is kellett gyermek- és ifjúsági irodalomból, most mégis csak valami régi-régi rigmus jut eszembe: „Egér, egér, kisegér, / Van-e fogad hófehér? Adjál nekem vasfogat, Adok neked csontfogat!” Emlékszem, hogy sokáig kultikus jelentőséget tulajdonítottam ennek a mondókának. Most, mikor „szaporodik fogamban az idegen anyag”, különösen jó lenne ha hatna a varázsvers. Leszállván a buszról, a házban több felnőttel is kapacitáltam: mondjanak gyermekverset. Csaknem mindenki tudott, s csaknem valamennyi a homályba tűnő gyermekkor mélyéről bányászták elő. Amennyire emlékszem, nem óvodában, nem iskolában tanulták. Az irodalomtörténészek megemlítik, hogy Puskinnak csodálatos képzelőerővel megáldott, nagy mese- és népdalkinccsel bíró dajkája volt. Vajon ismernénk-e ma a költő nevét, ha ez a tehetséges ember — ahogyan a pszichológusok mondják — ingerszegény környezetben nő fel? Természetesen nem ezen akarok meditálni. De arra már érdemes figyelnünk, hogy eltűntek vagy legalábbis megfogyatkoztak a dajkák, a dajkaszívű anyák, azok az asszonyok, akik érzéseket és gondolatokat hintenek el és tartanak ébren a gyermekek lelkében. A rengeteg meséskönyv, a tévé, a rádió, a telefonmese sajnos nem pótolhatja őket. Személytelenek. A gyerek szeretne a mesélő ölébe ülni, s főleg — minduntalan megszakítva a történetet — visszakérdezni. A közelmúltban kitűnő kis barátom — miután rajtam kívül mindenkit eltávolított a szobából (ebből látszik, hogy fórumon nem lehet mesélni egymásnak) — arról érdeklődött, hogyan alszik el a függöny, nem haragszik-e a villanykörte, ha éjszaka felébresztjük, s nem lenne-e jobb, ha lefektetnénk a kabátot? Az utolsó kérdésre végre tudtam felelni’ — hála József Attilának. Péter barátom természetesen nem ismeri még az Altatót, de hát azt el sem tudja képzelni, hogy „fogason alszik a kabát”. A kabát csak széken tud aludni, így szunnyadozhat az esetleges szakadáss. Világos, hogy a négyéves Péter — mint ahogy a legtöbb gyerek —. költő. Költői módon látja a világot. Majd elrontják az iskolában — szokták mondani. Nemcsak az iskolában — toldhatjuk meg. De mi lenne, ha nem rontanánk el őket? Többet, sokkal többet tarthatnánk meg fogékonyságukból. Nincs időnk? Nincs elég. A gyermekek gondozására, táplálására felkészülnek a fiatal anyák. És a mesére, a versre, a szellemi dajkálásra? Az apákról már nem is beszélek ... barátomnak — Péter aki emeletes ágyában oly könnyen személyesítette meg a tárgyakat — egyetlen igazán hozzá illő verset, vagy mesét sem tudtam mondani. Csak később jutott eszembe Devecseri néhány sora, melyet ezúton küldök el: „Apám — így szól a kis bálna — hadd mehessek el a bálba” „Nem mehetsz el, fiam Péter, / Nem vagy még egy kilométer”. (gyarmati)