Új Néplap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-27 / 147. szám

4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ismét összejöttek BESENYSZÖG-SZÓRÓPUSZTA A közelmúltban tartották meg a szó­rópusztai iskola öregdiákjainak harmadik találkozóját. A főszerve­ző Némethné Boros Teréz volt, akinek hívó szavára több mint hatva­­nan jelentek meg a szórópusztai telkén. Kiderült, igaz Tamási Áron mondása: „Az ember, a szíve mélyén örökké oda való, ahol szüle­ az öregdiákok tett." A találkozó legidősebb „tanulója” a kilencvenegy éves Tarná­mé Kun Anna volt, de a legfiatalabb öregdiák is több volt hatvanöt évesnél. A résztvevők nagy-nagy szeretettel emlékeztek meg a ta­nyasi iskola tanítóiról, és felelevenítették a diákéveket. Fózer Ven­del, Szolnok Beküldött fotó Kelet-Közép-Európa, tizedes törtek és egyebek Visszafelé fejlődünk Európa, Amerika és a töb­bi hasonló földrészek. Kö­­zép-Európa, a Kárpát-meden­ce vagy Észak-Amerika az előbbiek részei. Ezek is, azok is földrajzi meghatározások, melyek a földfelszín egy ré­szének megjelölésére szol­gálnak. Sok esetben azon­ban pontatlan, hanyag meg­fogalmazással találkozunk. Szalóki István, Szolnok unneplap@unneplap.hu JÁSZKUNSÁG A jelző és a jelzett szó felcserélése meggondolat­lanságra utal. Nem mindegy, hogy ha például hazánkról van szó, azt Kelet-Közép-Euró­pa, vagy Közép-Kelet-Európa részének tekintjük. Az utóbbi valahol Oroszország területén található, az Uráltól nyugatra, míg Magyarország Közép-Eu­­rópa része. Bár Európa földrajzi felosz­tása égtájak szerint nincsen definiálva, de egyes közép-eu­rópai országokat a nagy orosz síkságra helyezni - enyhén szólva is - meggondolatlan­ság, egyfajta pongyolaság. Rö­viden: a Közép-Kelet-Európa megjelölést hazánk és a kör­nyező országok vonatkozásá­ban ne használjuk! Ugyancsak az általános is­kolai szintű műveltség hiá­nyára utal az, amikor egy tize­des tört számot valaki helyte­lenül mond ki. Egy közismert politikus egyszer azt akar­ta mondani, hogy valamilyen mutató 4,22 százalékkal, az­az négy egész huszonkét­ szá­­zad százalékkal emelkedett. E helyett azt mondta, hogy négy egész huszonkét-tized száza­lék volt a változás. Nem va­gyok rosszindulatú, bizony.-Miért lépnek vissza egyesek egy műveltségi szintről? Ha fáradt, figyelmetlen volt. Az illető nem gondolt arra, hogy így tulajdonképpen 6,2 százalékról beszélt, hiszen a huszonkét tized, 2,2 (azaz két egész két tized) százalékot je­lent, márpedig a négy egész és a 2,2, összesen 6,2 százalékot tesz ki! Akár pénzügyi-banki szakemberek sem mondják ki gyakran az „egész” után a „ti­zedet”, „századot”. Miért „tisz­telik meg” az egészet, és miért hagyják el a tizedet? Egy idő után esetleg az „egész” kimon­dása is fölösleges lesz?! Ha so­káig „fejlődünk”, eljuthatunk oda, hogy a 4,22 tizedes szám helyes kiejtése helyett csupán „négy­ pont-huszonkettő” fog elhangzani. Feltehető számos kérdés: egyes emberek, társadalmi csoportok miért lépnek vis­­­sza az elért műveltségi szint­ről? Az agy befogadó képes­sége ezt nem indokolja. Hogy engedik meg a visszafejlődést az illetékes kulturális, okta­tási vezetők, a nyelvünk hi­vatott őrei? Miért lesz eseten­ként az egyetemi oktatás, il­letve a számonkérés a hallga­tó mindenáron történő meg­tartásának áldozatává? Miért szabad - vagy inkább kell? - a gyengébbekhez, a művelet­lenebbekhez alkalmazkodni? Le akarunk süllyedni a „csá’ csűrni csá’!” és a trágárság szintjére? Hova lett az iskolai fegyelem, és a pedagógus fe­gyelmező eszköze? És lehetne a kérdéseket folytatni. Ahogy fizikailag, úgy szellemileg is edzenünk kell magunkat Azt mondják, hogy a ma­gyar emberek kreatívok, az átlagosnál tehetségesebbek. Ez bizonyára a magyar nyelv­nek, mint az agy csiszolójá­nak köszönhető. Ahogy fizika­ilag, úgy szellemileg is edze­nünk kell magunkat. Ezt szolgálták egykor a­­ ma sokak által fölöslegesnek tekintett - „memoriterek”, a verstanulás és az elméle­ti matematika is. Ne enged­jünk a korábban elért művelt­ségi színvonalból, ne legyünk önpusztítók! Az elbutítottak könnyebben lesznek mások, a pénz és az idegen hatalmak áldozatai. Az igénytelenség a fejlődés ellentettje, a hanyat­lás elindítója... Gyémántdiploma várományosai jártak újra Szolnokon Hatvan év után találkoztak SZOLNOK Az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karát 1952-ben áthelyezték Szolnok­ra, így a mai bíróság épületé­ben működött tovább. 1957. ja­nuár 1-től azonban az intéz­mény Budapestre költözött, több ismert ok miatt. Az első autósmérnökök 1958-ban vé­geztek, akik Szolnokon ren­dezték meg, mint a gyémánt­diploma várományosai, a hat­vanéves találkozót. Ellátogat­tak a Tiszaligetbe, ahol bejár­ták a Neumann János Egyete­met is, nagy örömükre, hogy ismét van Szolnoknak egyete­me. Máté János, Rákóczifalva Évtizedekkel ezelőtt, 1958-ban végeztek az egyetemen az első autósmérnökök Beküldött fotó 2018. JÚNIUS 27., SZERDA Példamutatásból jelesre vizsgáztak TÖRÖKSZENTMIKLÓS Nemrég kiderült, hogy a mai rohanó vi­lágban is vannak még udvari­­as és segítőkész emberek. Ép­pen ezért szeretném megosztani embertársaimmal, hogy milyen kellemes meglepetés ért nemrég egy délután. Történt ugyanis, hogy ami­kor a törökszentmiklósi SZTK parkolójában beültem az au­tómba, hogy elinduljak haza, éreztem, hogy valami ropog a kerekem alatt. Akkor láttam, hogy nekem integet egy fiatal házaspár. Megálltam, erre oda­kiáltották nekem, hogy defek­tes a jobb első kerék. Kiszáll­tam és kétségbeesve azon gon­dolkoztam, kit lehetne felhívni, aki segíteni tudna. A fiatalember megkérdezte, van-e pótgumi és emelő az au­tómban és önzetlenül felaján­lotta, hogy kicseréli a kereket. Félreálltam és körülbelül öt-tíz perc alatt végzett is. A segítsé­get szerettem volna pénzzel ho­norálni, ő azonban nem fogad­ta el. Bármennyire próbáltam, még erőszakosan is, odaadni neki vagy a feleségének, vis­­­szadobta a gépkocsi ülésére, így csak egy hálás köszönettel tud­tam jutalmazni segítőkészségét. Nagyon szeretném még egy­szer szívből megköszönni a se­gítséget, ismeretlenül is, a túr­­kevei házaspárnak. Példamu­tatásból, segítségnyújtásból je­lesre vizsgáztak. Egy hetvennyolc éves hölgy Megszüntették, de új még nincs? JÁSZKUNSÁG Megszűnt a ha­gyományos, visszaváltható szódapatronok forgalmazása. Helyettük már csak új fajtát, a korábbiaknál drágábban lehet vásárolni. Évtizedek óta ma­gam készítem a szódát, és ezen a gyakorlaton nem is szeret­nék változtatni. Aminek leg­főbb oka, hogy nehezemre es­ne hazacipelni, fel az emelet­re a szénsavas ásványvizeket. Az üres patronjaimat le is adtam a közeli hipermarket­ben, az új fajtát viszont nem tudtam beszerezni, mert eb­ben az üzletben egyelőre nem forgalmazzák. Nem is tudják megmondani, hogy a boltban lesz-e egyálta­lán, és ha igen, mikorra várha­tó. Próbálkoztam más helye­ken is, de sajnos egyelőre se­hol nem találtam az új termé­ket. Úgy gondolom, sokan va­gyunk, főleg idősebbek, akik megszoktuk, szerettük és meg is tudtuk fizetni a régi patro­nokat. Sajnos az újabbakat sze­rintem többen már nem is tud­ják megvásárolni, hisz a hírek szerint nagyjából 100 forint körüli összegbe kerül ezzel előállítva egy liter szódavíz. Arra hivatkozva szüntették meg a régiek gyártását, hogy már nem gazdaságos az előál­lítása. Ilyenkor a környezet­­védelmi szempontok nem szá­mítanak? Hisz ha a többség emiatt most áttér az ásvány­víz vásárlására - hisz az ol­csóbb -, akkor még több mű­anyag hulladék keletkezik. Név és cím a szerkesztőségben A LEVELEKBŐL A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondani­valójának tiszteletben tartásá­val - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt ol­vasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, ame­lyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az VÁLOGATUNK erkölcsöket és a jó ízlést. Névte­len vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is ol­vasói levélként kezelje. Az íráso­kat a nova.czako@mediaworks. hu e-mail-címre, illetve az Új Nép­lap, 5001 Szolnok, Mészáros Lő­rinc utca 2. címre is várjuk. Olva­sói vélemények találhatók még a Szoljon.hu hírportálon. Soha ne zavarjuk a színházi előadást! SZOLNOK Minden színházi elő­adás után megfogadom, hogy megírom a kérésemet, ami saj­nos nem csak az új, felnövek­vő színházkedvelő generáci­ónak szól, hanem a jelenlegi szépkorú nézőknek is. A mi­napi előadáson tapasztaltak után most azt a színházi visel­kedéskultúrával kapcsolatos alapszabályt szeretném idéz­ni, hogy „A nézőtéren ételt és italt fogyasztani tilos!” Amennyiben már megtisz­teljük magunkat és partne­rünket egy színházi előadás megtekintésével, akkor le­gyünk tekintettel másokra is, de legfőképp a színészek­re, akik rengeteget dolgoz­nak azért, hogy magas szin­tű szórakoztatást nyújtsanak nekünk. Iszonyúan illetlen és bor­zasztóan zavaró, ha előadás közben a ropis, chipses, csoko­ládés, cukorkás papírunkkal csörgünk-zörgünk. Bírjunk ki é­tkezés nélkül pár órát, ezzel biztosítva a zavartalan színhá­zi élvezetet és szerepjátékot. Ha ez mégsem sikerül, akkor a színház büféjében vásárolt ételt és italt az előadás előtt, vagy a szünetben elfogyaszt­hatjuk a színház aulájában. Vári-Nagy Judit, egy színházkedvelő

Next