Új Néplap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-27 / 147. szám
4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ismét összejöttek BESENYSZÖG-SZÓRÓPUSZTA A közelmúltban tartották meg a szórópusztai iskola öregdiákjainak harmadik találkozóját. A főszervező Némethné Boros Teréz volt, akinek hívó szavára több mint hatvanan jelentek meg a szórópusztai telkén. Kiderült, igaz Tamási Áron mondása: „Az ember, a szíve mélyén örökké oda való, ahol szüle az öregdiákok tett." A találkozó legidősebb „tanulója” a kilencvenegy éves Tarnámé Kun Anna volt, de a legfiatalabb öregdiák is több volt hatvanöt évesnél. A résztvevők nagy-nagy szeretettel emlékeztek meg a tanyasi iskola tanítóiról, és felelevenítették a diákéveket. Fózer Vendel, Szolnok Beküldött fotó Kelet-Közép-Európa, tizedes törtek és egyebek Visszafelé fejlődünk Európa, Amerika és a többi hasonló földrészek. Közép-Európa, a Kárpát-medence vagy Észak-Amerika az előbbiek részei. Ezek is, azok is földrajzi meghatározások, melyek a földfelszín egy részének megjelölésére szolgálnak. Sok esetben azonban pontatlan, hanyag megfogalmazással találkozunk. Szalóki István, Szolnok unneplap@unneplap.hu JÁSZKUNSÁG A jelző és a jelzett szó felcserélése meggondolatlanságra utal. Nem mindegy, hogy ha például hazánkról van szó, azt Kelet-Közép-Európa, vagy Közép-Kelet-Európa részének tekintjük. Az utóbbi valahol Oroszország területén található, az Uráltól nyugatra, míg Magyarország Közép-Európa része. Bár Európa földrajzi felosztása égtájak szerint nincsen definiálva, de egyes közép-európai országokat a nagy orosz síkságra helyezni - enyhén szólva is - meggondolatlanság, egyfajta pongyolaság. Röviden: a Közép-Kelet-Európa megjelölést hazánk és a környező országok vonatkozásában ne használjuk! Ugyancsak az általános iskolai szintű műveltség hiányára utal az, amikor egy tizedes tört számot valaki helytelenül mond ki. Egy közismert politikus egyszer azt akarta mondani, hogy valamilyen mutató 4,22 százalékkal, azaz négy egész huszonkét század százalékkal emelkedett. E helyett azt mondta, hogy négy egész huszonkét-tized százalék volt a változás. Nem vagyok rosszindulatú, bizony.-Miért lépnek vissza egyesek egy műveltségi szintről? Ha fáradt, figyelmetlen volt. Az illető nem gondolt arra, hogy így tulajdonképpen 6,2 százalékról beszélt, hiszen a huszonkét tized, 2,2 (azaz két egész két tized) százalékot jelent, márpedig a négy egész és a 2,2, összesen 6,2 százalékot tesz ki! Akár pénzügyi-banki szakemberek sem mondják ki gyakran az „egész” után a „tizedet”, „századot”. Miért „tisztelik meg” az egészet, és miért hagyják el a tizedet? Egy idő után esetleg az „egész” kimondása is fölösleges lesz?! Ha sokáig „fejlődünk”, eljuthatunk oda, hogy a 4,22 tizedes szám helyes kiejtése helyett csupán „négy pont-huszonkettő” fog elhangzani. Feltehető számos kérdés: egyes emberek, társadalmi csoportok miért lépnek vissza az elért műveltségi szintről? Az agy befogadó képessége ezt nem indokolja. Hogy engedik meg a visszafejlődést az illetékes kulturális, oktatási vezetők, a nyelvünk hivatott őrei? Miért lesz esetenként az egyetemi oktatás, illetve a számonkérés a hallgató mindenáron történő megtartásának áldozatává? Miért szabad - vagy inkább kell? - a gyengébbekhez, a műveletlenebbekhez alkalmazkodni? Le akarunk süllyedni a „csá’ csűrni csá’!” és a trágárság szintjére? Hova lett az iskolai fegyelem, és a pedagógus fegyelmező eszköze? És lehetne a kérdéseket folytatni. Ahogy fizikailag, úgy szellemileg is edzenünk kell magunkat Azt mondják, hogy a magyar emberek kreatívok, az átlagosnál tehetségesebbek. Ez bizonyára a magyar nyelvnek, mint az agy csiszolójának köszönhető. Ahogy fizikailag, úgy szellemileg is edzenünk kell magunkat. Ezt szolgálták egykor a ma sokak által fölöslegesnek tekintett - „memoriterek”, a verstanulás és az elméleti matematika is. Ne engedjünk a korábban elért műveltségi színvonalból, ne legyünk önpusztítók! Az elbutítottak könnyebben lesznek mások, a pénz és az idegen hatalmak áldozatai. Az igénytelenség a fejlődés ellentettje, a hanyatlás elindítója... Gyémántdiploma várományosai jártak újra Szolnokon Hatvan év után találkoztak SZOLNOK Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karát 1952-ben áthelyezték Szolnokra, így a mai bíróság épületében működött tovább. 1957. január 1-től azonban az intézmény Budapestre költözött, több ismert ok miatt. Az első autósmérnökök 1958-ban végeztek, akik Szolnokon rendezték meg, mint a gyémántdiploma várományosai, a hatvanéves találkozót. Ellátogattak a Tiszaligetbe, ahol bejárták a Neumann János Egyetemet is, nagy örömükre, hogy ismét van Szolnoknak egyeteme. Máté János, Rákóczifalva Évtizedekkel ezelőtt, 1958-ban végeztek az egyetemen az első autósmérnökök Beküldött fotó 2018. JÚNIUS 27., SZERDA Példamutatásból jelesre vizsgáztak TÖRÖKSZENTMIKLÓS Nemrég kiderült, hogy a mai rohanó világban is vannak még udvarias és segítőkész emberek. Éppen ezért szeretném megosztani embertársaimmal, hogy milyen kellemes meglepetés ért nemrég egy délután. Történt ugyanis, hogy amikor a törökszentmiklósi SZTK parkolójában beültem az autómba, hogy elinduljak haza, éreztem, hogy valami ropog a kerekem alatt. Akkor láttam, hogy nekem integet egy fiatal házaspár. Megálltam, erre odakiáltották nekem, hogy defektes a jobb első kerék. Kiszálltam és kétségbeesve azon gondolkoztam, kit lehetne felhívni, aki segíteni tudna. A fiatalember megkérdezte, van-e pótgumi és emelő az autómban és önzetlenül felajánlotta, hogy kicseréli a kereket. Félreálltam és körülbelül öt-tíz perc alatt végzett is. A segítséget szerettem volna pénzzel honorálni, ő azonban nem fogadta el. Bármennyire próbáltam, még erőszakosan is, odaadni neki vagy a feleségének, visszadobta a gépkocsi ülésére, így csak egy hálás köszönettel tudtam jutalmazni segítőkészségét. Nagyon szeretném még egyszer szívből megköszönni a segítséget, ismeretlenül is, a túrkevei házaspárnak. Példamutatásból, segítségnyújtásból jelesre vizsgáztak. Egy hetvennyolc éves hölgy Megszüntették, de új még nincs? JÁSZKUNSÁG Megszűnt a hagyományos, visszaváltható szódapatronok forgalmazása. Helyettük már csak új fajtát, a korábbiaknál drágábban lehet vásárolni. Évtizedek óta magam készítem a szódát, és ezen a gyakorlaton nem is szeretnék változtatni. Aminek legfőbb oka, hogy nehezemre esne hazacipelni, fel az emeletre a szénsavas ásványvizeket. Az üres patronjaimat le is adtam a közeli hipermarketben, az új fajtát viszont nem tudtam beszerezni, mert ebben az üzletben egyelőre nem forgalmazzák. Nem is tudják megmondani, hogy a boltban lesz-e egyáltalán, és ha igen, mikorra várható. Próbálkoztam más helyeken is, de sajnos egyelőre sehol nem találtam az új terméket. Úgy gondolom, sokan vagyunk, főleg idősebbek, akik megszoktuk, szerettük és meg is tudtuk fizetni a régi patronokat. Sajnos az újabbakat szerintem többen már nem is tudják megvásárolni, hisz a hírek szerint nagyjából 100 forint körüli összegbe kerül ezzel előállítva egy liter szódavíz. Arra hivatkozva szüntették meg a régiek gyártását, hogy már nem gazdaságos az előállítása. Ilyenkor a környezetvédelmi szempontok nem számítanak? Hisz ha a többség emiatt most áttér az ásványvíz vásárlására - hisz az olcsóbb -, akkor még több műanyag hulladék keletkezik. Név és cím a szerkesztőségben A LEVELEKBŐL A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az VÁLOGATUNK erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a nova.czako@mediaworks. hu e-mail-címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc utca 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a Szoljon.hu hírportálon. Soha ne zavarjuk a színházi előadást! SZOLNOK Minden színházi előadás után megfogadom, hogy megírom a kérésemet, ami sajnos nem csak az új, felnövekvő színházkedvelő generációnak szól, hanem a jelenlegi szépkorú nézőknek is. A minapi előadáson tapasztaltak után most azt a színházi viselkedéskultúrával kapcsolatos alapszabályt szeretném idézni, hogy „A nézőtéren ételt és italt fogyasztani tilos!” Amennyiben már megtiszteljük magunkat és partnerünket egy színházi előadás megtekintésével, akkor legyünk tekintettel másokra is, de legfőképp a színészekre, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy magas szintű szórakoztatást nyújtsanak nekünk. Iszonyúan illetlen és borzasztóan zavaró, ha előadás közben a ropis, chipses, csokoládés, cukorkás papírunkkal csörgünk-zörgünk. Bírjunk ki étkezés nélkül pár órát, ezzel biztosítva a zavartalan színházi élvezetet és szerepjátékot. Ha ez mégsem sikerül, akkor a színház büféjében vásárolt ételt és italt az előadás előtt, vagy a szünetben elfogyaszthatjuk a színház aulájában. Vári-Nagy Judit, egy színházkedvelő