Katolikus gimnázium, Szombathely, 1897
25 tömeg is, s az ifjúság kisded csapata valóságos hógörgetege neve a Heckenast és Länderer könyvkiadók nyomdájába vonul s ott a 12 pontot és Petőfi »Talpra magyar«-ját minden előleges czenzori engedély nélkül a nép kívánatára hivatkozva ezer és ezer példányban nyomatja ki, így nyilván utat az évtizedeken át megnémított szabad szellemnek. Majd, hogy a 12 pont általános nemzeti kívánságként tüntettessék fel, azt előbb küldöttségileg a városi tanács, később ennek egyenes jóváhagyása után a helytartó tanács elé terjeszti. S az ülésező tanács, látva az ifjúság kipirult arczain a szívből fakadó lelkesedést, de megdöbbenve egyszersmind az eskü szavain, melyet odakinn a sokaság jóslatszerű komolysággal dörög a lángoló szenvedélylyel szavaló Petőfi után, jóváhagyja a sajtó felszabadítását, huzavona nélkül beleegyezik abba, hogy a status-foglyok börtönei megnyittassanak! S a börtönajtók csakugyan megnyílnak a politikai foglyok előtt és Táncsics Mihályt, ki a népszabadság hirdetése miatt került a tömlöcz nyirkos és sötét falai közé, diadalmasan viszi a mámoros ifjúság Pestre, hol a költői lefolyású nap eseményeinek mintegy betetőzéséül »Bánk bán« a legjobb, legmagyarabb tragoedia kerül színre a nemzeti színházban. íme a nap, melyen szabadságharczunk a két első vívmánynyal megindult, íme az ifjúság, mely páratlan lelkesedésével a mozgalmat megindította. A tiszta hajnal azonban borúsra fordult; az öröm, a lelkesedés víg hangját fegyvercsörgés, puskaropogás, ágyúdörgés némitják el. De bár jogos önvédelmi harczunk számos lélekemelő győzelem után idegen hatalom közbelépése következtében levereték s a maroknyi hadsereg az ellenség százezreivel szemben kénytelen volt lerakni fegyvereit. Magyarország még mindig áll, erősebb alapon, mint valaha s a magyar nemzet annyi megpróbáltatás után újra élvezi szabadságát, jogait, és alkotmányosan, boldogan............!