Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 - SZÖVETKEZETI ÉLET - 1982. január Negyedik kongresszusukat tartották a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Szövetkezeteink a gazdasági és társadalmi élet fontos tényezői A közelmúltban Budapesten az építők Rózsa Ferenc székhá­zában rendezték meg a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kong­resszusát, amelyen 930 ezer szövetkezeti tag és 110 ezer alkalma­zott képviseletében 500 küldött tanácskozott. A kongresszuson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagja, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter. Jelen voltak a társadalmi szervezetek és a többi szövetkezeti ágazat képviselői. A kongresszust Berta Jenő, a TOT alelnöke nyitottal meg, majd a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának koráb­ban kiküldött írásos beszámo­lójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészí­tést. Jelentést tett a kongres­­­szusnak a TOT ellenőrző bizott­sága, a mandátumvizsgáló bi­zottság. A vita során felszólalt Losonczi Pál és Váncsa Jenő i is. Végül­­ megválasztották a TOT tagjait, a TOT elnökségét, tiszt­ségviselőit és bizottságait. El­nök ismét Szabó István, a nád­udvari Vörös Csillag Tsz elnö­ke lett. Alelnöki Tóth Józsefné, a szemenyecsörnyei Zrínyi Tsz főkönyvelője és Fülöp László, a bátai November 7. Tsz elnö­ke. Főtitkár: Eleki János, fő­titkárhelyettes: Lehoczki Mi­hály. A TOT elnökségiének tag­ja lett Gubicza Ferenc, a ne­mesvámosi Csopak Tája Tsz el­­nöke, a TOT tagjainak sorába választották megyénkből Kántor Józsefnét, a balatonedericsi, Tornai Endrét, a devecseri, An­tal Ottót, a zirci és Zimits Ti­bort, a vaszari tsz képviseleté­ben . A kongresszus munkájáról az alábbiakban számolunk be. Szabó István szóbeli kiegé­szítésében utalt arra, hogy az országos tanács beszámolója és a határozattervezet gondos szakmai és társadalmi előké­szítés után kerül a küldöttek elé. Tükrözik a tsz-tagok tíz­ezreinek véleményét. - Nyugodt lelkiismerettel je­lentem ki - mondotta -, hogy ezek a dokumentumok kifeje­zésre ,juttatják a területi kül­döttgyűlések többségi állásfog­lalásait, összhangban vannak a párt agrár- és szövetkezeti po­litikájával, a XII. kongresszus határozataival. Minden szándé­kunk arra irányul, hogy meg­feleljenek a mezőgazdasági szövetkezetek és tagságunk gondosan egyeztetett érdekei­nek, a szövetségi politika tar­talmának és szellemének. Bár kedvezőtlenül változtak a gazdálkodás külső feltételei, s bár nehézségeket okozott és fog is okozni az alkalmazkodás sürgető kényszere , ennek el­lenére egy sor kedvező folya­mat is felerősödött. Ezek érin­tik a mezőgazdasági szövetke­zetek működésének belpolitikai feltételeit, szerepük és munká­juk megítélését, sajátos arcu­latuk kialakításának és a szö­vetkezeti elvek alkalmazásának lehetőségeit. Tisztázódtak a szövetkezeti tulajdonforma megítélése kö­rüli félreértések. A párt fellé­pett és kitartott a­ szövetkezeti tulajdon egyenrangú szocialis­ta jellegének, tartós és akár növekvő szerepének elismerte­tése, sajátos vonásainak meg­tartása mellett. Háztáji politikánk elvei ma már egyértelműen érvényesül­nek. Az agrár- és szövetkezet­politika nagy sikerét, a mező­gazdasági szövetkezetek mun­kájának nagy erkölcsi elisme­A­­ kongresszuson felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is, aki a következőket mondotta: Pártunk XII. kongresszusa a gazdasági építőmunka közép­pontjába az egyensúlyi helyzet javítását, az elért életszínvonal megtartását állította, és társa­dalmi igényként jelölte meg a minőség határozott fejlesztését. A közös nagy feladatokban méltó helyet kapott mezőgaz­daságunk is. Az élelmiszer-ter­melés ma életünk egyik fő kér­dése: gondoskodni kell a la­kosság kiegyensúlyozott, emel­kedő színvonalú élelmiszer-el­látásáról, és elengedhetetlenül rését jelenti, hogy a közös és háztáji kapcsolata más nép­­gazdasági ágazat számára is példaként szolgál. A továbbiakban részletesen szólt a TOT elnöke a mező­­gazdasági szabályozó rendszer tapasztalatairól. Értékelte a tsz-eknek a mezőgazdasági ter­melésben elért eredményeit. Ez jóleső érzéssel tölthet el bennünket - állapította meg -, bár tudjuk, nemcsak a mi ér­dekünk, hanem olyan társadal­mi teljesítmény, amelyben ben­ne van a munkásosztály, az ér­telmiség és minden dolgozó ré­­­teg munkája is. Óvott egyúttal mindenkit az elbizakodottság­tól, a magyar mezőgazdaság és a tsz-e­k lehetőségeinek túl­becsülésétől. Az országos tanács beszámo­lójából egyértelműen kitűnik — folytatta Szabó István -, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek sikerrel teljesítették legfőbb gazdasági feladatukat, a nép­­gazdasági tervcélok megvaló­sításának segítését, öt év alatt 16 százalékos mezőgazdasági teljesítménynövekedést értek el. Ezen­ belül a­ gabonatermesztés több mint 22 százalékos, a vá­góállat- és az állatitermék-ter­­melés 24 százalékos, az ipari­­növény-termesztés még ennél is jóval­ nagyobb arányú növelése méltán váltott ki elismerést. Nagy figyelmet szentelt a TOT elnöke a gyenge és a ked­vezőtlen adottságú tsz-ek hely­zetének. A napokban váltak ismertté a Központi Bizottságnak az 1982-es népgazdasági tervre kidolgozott irányelvei - foly­tatta Szabó István -, ennek alapján a mezőgazdaságnak négy-négy és fél százalékkal kell növelnie a termelését. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyilván ennél nagyobb mérték­ben kell emelniük a termelést. Azt javasoljuk,­­hogy ennek teljesítésére is mozgósítson a kongresszus. A mezőgazdasági szövetkeze­ti tagok helyzetét, élet- és mun­kakörülményeit elemezve meg­állapította, hogy összességében megfelelően alakult a közös­ből származó személyes jöve­delem. Örvendetes, hogy a közgondolkozásban, a gazda­sági szabályozásban helyére került a háztáji gazdaságokban végzett többletmunka és az ab­ból származó személyes jöve­delmek megítélése. Végül megállapította a TOT elnöke, hogy a mezőgazdasá­gi szövetkezetek és az egész társadalmi közérzet egyaránt igényli továbbra is az érdek­­képviseleti munkát. Ez akkor tölti be igazi hivatását, ha sze­­rényen, de felkészülten és kö­vetkezetesen vesz részt az ér­dekegyeztetésben. Befejezésül megköszönte­­ a csaknem egymilliós termelő­szövetkezeti tagságnak, az al­kalmazottaknak és a szövetke­zeti vezetőknek az elmúlt öt esztendőben végzett jó munkát, szükséges a gazdaságos export lendületes növekedése is. A változás, a fejlődés lendü­lete azonban népgazdaságunk egészében így sem elégséges. Azzal kell számolnunk, hogy a külső politikai és gazdasági ha­tások tovább és tartósan nehe­zítik terveink megvalósítását. A célratörőbb, keményebb mun­kában nagy feladat vár a me­zőgazdaságra, a tsz-ekre is. Mezőgazdaságunk jól vizs­gázott az elmúlt két évtized­ben. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelés ge­rincét adó tsz-ek bebizonyítot­ták életképességüket. Hosszú volt az út idáig, amíg a tár­sadalom várakozásai betelje­sültek és a tsz-ek eljutottak az általános bizalomig. A bizalom érthetően már nemcsak a szándéknak, az erő­feszítéseknek szól, hanem első­sorban az eredményeknek. An­nak, hogy napjainkban egy hektár területen kétszer annyit termelünk, mint 20 évvel ez­előtt. Egy-egy mezőgazdasági dolgozó munkája ma négyszer­­te termelékenyebb, mint ami­lyen volt egy generációval ko­rábban. Az egy főre jutó gabo­na- és hústermelésben a világ élvonalába küzdöttük fel ma­gunkat. Az eredmények kedvező ha­tással voltak parasztságunkra. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadal­mi megbecsülésben az üzemi munkással egyenrangúvá lett és megítélésük is azonos. A termelőszövetkezeti tagok tár­sadalombiztosításból eredő el­látása megközelítette a más dolgozó rétegekét, és a leg­utóbbi időben megszűnt a nyugdíjkorhatár-különbség is. Egész társadalmi életünket, jó közérzetünket meghatározó eredmény az élelmiszer-terme­lés rohamos fejlődése. Élelmi­szert importáló országból a jó színvonalú hazai ellátást is biz­tosító, jelentős exportőrré vál­tunk. Mindezt mérlegelve, joggal állapíthatta meg a Központi Bi­zottság *1978. márciusi határo­zatában,­­hogy „új tartalmat ka­pott megszilárdult rendszerünk legfőbb politikai alapja, a mun­kásosztály és a prasztság szö­vetsége, erősödött a szocialista nemzeti egység. A szociálpolitika is része Cseh Károlynénak, a bala­tonkenesei termelőszövetkezet Állami-díjas brigádvezetőjének felszólalása: Veszprém megye szövetkeze­tei nagy figyelmet fordítottak a szociális ellátás javítására, a jövedelemszínvonal fokozatos emelésére. Mindezt a népgaz­dasági előirányzattal összhang­ban igyekezték megvalósítani. Veszprém megye jelentős ipari bázis, s a szövetkezeti munka­erő megtartása is igen­­ komoly szociálpolitikai intézkedéseket kívánt meg. Lényeges javulás következett be a falusi lakosság egészség­­ügyi ellátásában, azonban színvonalában ez még mindig nem érte el az iparban dolgo­zókét. Elenyésző az üzemorvosi hálózat. 1980-ig mindössze há­rom termelőszövetkezetben mű­ködött főállású üzemorvos - igen eredményesen. Jelentős gondot okoz ma, hogy az 1/1967-es úgynevezett rehabilitációs rendelet nem terjed ki a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekre. A rende­let megalkotásakor annak ob­jektív akadálya volt. A szövetkezetek mai fejlett­ségi foka, a nyugdíjkorhatár és a dolgozói átlagéletkor jelentős csökkenése szükségessé teszi, hogy a rehabilitációt, a mező­­gazdaságban is új alapokra helyezzük, s az iparéhoz ha­sonló kedvezményeket kapjon. Az iparszerű technológiai, a zaj, a vibráció, a peszticidek kiterjedt használata, az éghaj­lati tényezők hatása­i indokolt­tá teszik a veszélyeztetett mun­kakörök vizsgálatát is. Az egészséget fokozottan károsító tényezőknek elsősorban az erő- és munkagépkezelők vannak ki­téve. Az erőgépek jelenlegi össze­tételében az MTZ traktorok részaránya közel 50 százalékos, ahol a vezetőfülkében a folya­matos zajszint 85-104 decibel. Csak összehasonlításként em­lítem, hogy a légkalapácsé 90, a szövőgépeké pedig 80-90 de­cibel. Igen jelentős a vibrációs hatás is. Konkrét felmérések alapján tudjuk, hogy azoknál a traktorosoknál, akik 10 évnél hosszabb időt töltöttek a gé­pen, 18-20 százalékban már tartósak a mozgásszervi elvál­tozások, tíz százalékuk pedig fekélybetegségben szenved. A jelenlegi traktor-vezetőfül­kék zöme nem véd a por és mérgező permetezőanyagok­ká­ A mezőgazdaság helyzetéről, az idei teljesítményekről szólva Váncsa Jenő miniszter elmond­ta, hogy a termelés elmaradt a tervezettől, de meghaladja­ a tavalyi, különben magas szín­vonalat. Az elmaradás fő oka az, hogy a gabona átlaghoza­ma alacsonyabb é­s a termőte­rület i­s csökkent. A többi ága­zat általában teljesítette elő­irányzatait, sőt jó néhány ter­vezetten felüli termelt. Ám a gabonatermelésnek meghatáro­zó a szerepe. Az­­ idei eredmé­nyeik is azt mutatják, hogy az a gazdaság, amelyik a gabo­natermelésben lemarad, csak nehezen­ képes ellensúlyozni a bevételkiesést. A mezőgazdaság az idén ös­­­szességében kedvező, zavarta­lan belső ellátást­­ biztosított, s a tavalyihoz képest 17 száza­lékkal növelte a­ mezőgazdasá­gi termékek, illetve a feldol­­­gozott élelmiszerek exportját. Mindez figyelemre méltó ered­ménynek számít. A gazdaságok nyeresége a tavalyihoz hasonló szinten alakult, s kedvezőnek tekinthető, hogy kevesebb a veszteséggel gazdálkodó üzem, s a veszteségek is a felére csökkentek. Befejezésül a miniszter kérte a kongresszus résztvevőit: te­gyenek meg mindent a jövő évi tervek teljesítéséért, mert tár­sadalmunk továbbra is számít szorgalmas munkájukra. Csak így érhető el a lakosság ki­egyensúlyozott ellátása élelmi­szerekből, s csak így teljesíthe­ti az élelmiszer-gazdaság meg­növekedett exportterveit, i gazdálkodásnak rosszzó hatása ellen sem. Ugyancsak jelentős a hőhatás, például míg a levegő hőmér­séklete 22 C-fok, addig a kom­bá­jnosfülkében 40-50 C-fokos hőmérséklet uralkodik. Az elmondottakat támasztja alá az a tény, hogy akik 20 évet traktorvezetőként dolgoz­ta­k, ma rokkantak, vagy erősen csökkent munkaképességűek. Feltétlenül indokolt volna­ felül­vizsgálni a mezőgazdaságban a veszélyeztetett munkakörben dolgozók korkedvezményes nyugdíjaztatási jehetőségét, hi­szen pontosan azokról van szó, akik a­ mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésétől folyamatosa­n a legrosszabb munkakörülmé­nyek között vállalták a nehéz feladatok megoldását. A termelőszövetkezeti tagság folyamatos öregedése, a fiata­lok számának növekedése, az életmód változása egyre na­gyobb igényeket támaszt a szervezett üdültetés iránt. Nem jöttek azonban létre a szövet­kezeti mozgalomban a szerve­zett üdültetés bázisai az el­múlt időszakban. Szövetkezete­ink különböző szükségmegol­dásokat kénytelenek választa­ni tagjaik üdültetésére, mely nagyobbrészt színvonal alatti vagy túl drága. Megyénkben 8 -900 fő vesz részt évente a szervezett üdültetésben, ami a dolgozói létszám 2,4-2,6 szá­zaléka. A hiányzó üdülőférő­helyek pótlására a szövetkeze­tek kül- és belföldi kirándulá­sokat szerveznek 2-3 ezer fős létszámmal, ami azonban nem pótolhatja az üdülést, a pihe­nést. Szövetségünknek is számos kezdeményezése van olcsó, kö­zépnagyságú, de korszerű üdü­lők létrehozására és tudomá­sunk szerint más megyék is él­nek hasonló kezdeményezéssel. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy a tagság jogos igényei­nek kielégítésére­­ kezdeményez­ze a kormányzatnál a szövetke­zetek üdülési bázisainak meg­szervezett üdültetés terheinek teremtését. A TOT pedig a megosztott viselésére hozzon létre külön pénzalapot. A szövetkezeti mozgalom ere­jének és eredmény­én­ek érté­keljük, hogy a nyugdíjba vonuló tag a szövetkezet tagja marad és a róluk való gondoskodás a termelőszövetkezet kötelessége is. Az alacsony jövedelmű nyug­díjasok és járadékosok támo­gatására szövetkezetei­nek 6,5- 7,5 millió Ft-ot fordítanak éven­te, ami a szociális alap 40-45 százaléka. Azonban ezzel egy­idejűleg ugyanekkora összeg­gel csökken az állományi dol­gozók szociális ellátására for­dítható összeg, emiatt a­ szö­vetkezeti dolgozóik szociális el­látása alacsonyabb színvonalú, mint a népgazdaság más terü­letén dolgozóiké. Ezért nagyon időszerűnek tartjuk, hogy a szö­vetkezeti­­ nyugdíjasok számára az adózatlan nyereség terhére Az eredmények forrása: a párt töretlen agrárpolitikája A termelőszövetkezetek jó szokásként sok helyen megtart­ják az öregek napját. Egyik al­kalomkor beszélgettünk, s idős emberek meséltek a­­ régi, ne­héz esztendőkről, s jókedvvel hasonlították a megváltozott je­lenhez. Eközben az egyik nyug­díjas azt mondotta: „Elnök elv­­társ, azért egy probléma van ám". Meglepődtem. Mi az, Já­nos bácsi?” - kérdem. Azt vá­laszolja: „Legalább 30­­ évvel korábban jöhetett volna ez a termelőszövetkezet, hogy hama­rabb élvezhettük volna hasznát. „De János bácsi — válaszo­lom — 20 évvel ezelőtt is csak nagyon nehezen írta alá a be­lépési nyilatkozatot". Erre vi­szont ő lepődött meg, s azt mondja: „Ez igaz, de ki gon­dolta akkor, hogy így fogunk élni a tsz-ben". Ez a kis történet azért érde­mel említést, mert nagyon so­kan vagyunk, akik akkor nem hitték el, hogy a magyar me­zőgazdaság eléri a mai terme­lési színvonalat, életszínvonalat, munkakörülményeket, s hogy nyugdíjat kaphatnak majd a parasztemberek. Tsz-tagságun­k elismeri, hogy ez a párt követ­kezetes agrárpolitikájának az eredménye. A szövetkezeti mozgalom fej­lődésének szerves­­ részét képez­te a Veszprém megyei­­ mező­gazdaság termelésének válto­zása. Az elmúlt időszakból is kiemelkedik az V. ötéves terv­időszak alatt elért fejlődés. A termelési érték 57 százalékkal, a bruttó jövedelem 43,4 száza­lékkal, a­ mérleg szerinti nyere­ség 78,2 százalékkal nőtt. 1978 óta nincs a megyében mérleg­­hiányos szövetkezet. Kedve­zően alakult a szakszövetkeze­tek és a közös vállalkozások eredménye is. Megyénk mező­gazdaságilag művelhető terüle­tének minősége lényegesen alatta van az országos átlag­nak. Az adottságaink alapján a 16. helyet foglaljuk el. A ha­tékonysági mutatók alapján vi­szont — a MÉM kiadványa sze­rint — az elmúlt két évben a hetedik helyen voltunk. Meg­feszített, következetes munka van emögött. A környezethez hozzátarto­zik, hogy az országos negyedik leg­ipa­rosodottabb megyében dolgozunk, ahol az idegenfor­galom is kiemelkedő. E ténye­zők azonban nem visszahúzó tényezőként hatottak, hanem ösztönöztek a hatékonyabb ter­melésre. Ez az ösztönzés nem­csak úgy jelentkezett, hogy a dolgozók magatartására na­gyobb figyelmet kellett fordíta­nunk, hanem abban is, hogy közvetlen munkakapcsolatot tudtunk kialakítani az ipari ku­tatóintézetekkel és vállalatok­kal. Az elmúlt öt év eredményei­ben meghatározó volt, hogy olyan szellemi, anyagi területi koncentráció jött létre — a tsz­­ek egyesülésével­­, amely le­hetővé tette a nyereséges gaz­dálkodást, s közben a­ terme­lés is dinamikusan nőtt. Lénye­gi változást azonban nem a termelőszövetkezetek számának csökkenése, területük növelése jelzi. Sokkal inkább az, hogy folyamatosam javult a szövet­kezeti vezetés színvonala, kor­szerűsödött az üzem- és mun­kasszervezés. A megyei pártve­zetés és a járási pártbizottsá­gok elsődleges feladatnak tar­tották, hogy a szövetkezetekben megfelelő politikai és gazdasá­gi vezetés alakuljon ki, mely megvalósíthatta a helyi adott­lehessen egy méltányos mérté­kű szociális alapot képezni — mondotta befejezésül Cseh Ká­­rolyné. A TOT kongresszusán szót kért Gubicza Ferenc, a nemes­vámosi Csopak Tája Termelő­­szövetkezet elnöke, aki egyben a megyei tsz-szövetség elnöke is. Idő hiánya miatt nem tu­dott felszólalni, írásban rögzí­tett hozzászólását azonban az alábbiakban közöljük. sogoknak leginkább megfelelő termelési szerkezetet. A racio­nális földhasználat, önkéntes földcserék, valamint a búza, burgonya, olajos növények, a tejtermelés dinamikus növelése, a juhállomány ugrásszerű gya­rapítása, mind közrejátszott az eredmény növekedésében. Olyan eredmények születtek, mint a vaszari tsz tehenészete, mely az országhatáron túl is el­ismerést aratott, a zirci burgo­nyanemesítés pedig jelentős lé­pés a hazai burgonyafajták biztosításában. A csabrendeki tsz a vágóhídhulladék feldol­gozásában és felhasználásában ért el sikereket. Gazdaságaink többsége jól alkalmazkodott a változó köz­­gazdasági környezethez, azon­ban a gazdálkodás eredmé­nyeiben fokozódtak a szövetke­zetek fejlődésbeli különbségei. A fejlődés az üzemek között és évenként jelentős ingadozások mellett valósult meg. Néhány szövetkezet (más és más oikból) több éve alacsony jövedelmezőséggel gazdálko­dik. A differenciálódás a ki­sebb területű gazdaságok cso­portjában a legnagyobb. Mi­közben elismerjük, hogy a kü­lönbség a gazdálkodás velejá­rója, nehezen fogadható el ki­alakult nagyságrendje, amely a termelési értékben 3-5-szö­­rös, bruttó jövedelemben 2-5- szörös, nyereségben pedig 6- 16-s szoros eltérést takar a dol­gozó taglétszámra, termőterü­letre vagy eszközértékre vetít­ve. Éppen ezért a következő időszak egyik fő feladata, hogy feltárjuk üzemi színteken a dif­ferenciálódás forrásait és meg­tegyük a szükséges intézkedé­seket ezek csökkentésére. A mérséklődés jelentős tényezője a 17,1­ aranykoronásnál kisebb értékű földterülettel bíró szö­vetkezetek támogatását szol­gáló jogszabály. Szövetkezete­ink 70 százaléka e kategóriá­ban gazdálkodik. Jelentős elis­merése ez a kedvezőtlen adott­ságnak. Gondunk azonban az, hogy az állattenyésztés terme­lésének növelésére nem ösztö­nöz kellően akkor, amikor a termelési szerkezetünkben és a terveinkben az állattenyésztés jelentős arányt és fejlesztést képvisel. Eredményeinket a szakem­ber-ellátottság további növelé­sével is fokozzuk. A megyei tsz­­szövetség szervezi a közgazda­­ság­i munka további javítását. Ezért 1981-ben a gödöllői ag­ráregyetem vá­lla­latgazdasági szakán induló hallgatók fele Veszprém megyéből iratkozott be. A mezőgazdasági szövetkeze­tek IV. kongresszusát megelőző szövetkezeti tanácskozáson ki­fejezésre jutott, hogy eredmé­nyeink alapvető forrása a párt következetes politikája. A szö­vetkezet dolgozói nagyra­ érté­kelik azon tevékenységét és tá­mogatását, amelyet a munkás­paraszt szövetség erősítése je­gyében tett a szövetkezeti pa­rasztság társadalmi egyenran­­gúsításáért, a társadalom és a szociálpolitika­­ területén egy­aránt. ★ A legnagyobb, legnépesebb szövetkezeti ágazat kongresszu­sa eredményes munkát végzett. Úgy, mint a termelőszövetkeze­tek az elmúlt években. Me­gyénk tsz-ei ugyancsak jól vizs­gáztak, a magyar mezőgazda­ság eredményeiben jelentős szerepet vállaltak. Létkérdés a hatékonyabb munka, az alkotói szellem kibontakoztatása

Next