Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
2 - SZÖVETKEZETI ÉLET - 1982. január Negyedik kongresszusukat tartották a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Szövetkezeteink a gazdasági és társadalmi élet fontos tényezői A közelmúltban Budapesten az építők Rózsa Ferenc székházában rendezték meg a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusát, amelyen 930 ezer szövetkezeti tag és 110 ezer alkalmazott képviseletében 500 küldött tanácskozott. A kongresszuson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagja, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Hetényi István pénzügyminiszter. Jelen voltak a társadalmi szervezetek és a többi szövetkezeti ágazat képviselői. A kongresszust Berta Jenő, a TOT alelnöke nyitottal meg, majd a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának korábban kiküldött írásos beszámolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Jelentést tett a kongresszusnak a TOT ellenőrző bizottsága, a mandátumvizsgáló bizottság. A vita során felszólalt Losonczi Pál és Váncsa Jenő i is. Végül megválasztották a TOT tagjait, a TOT elnökségét, tisztségviselőit és bizottságait. Elnök ismét Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke lett. Alelnöki Tóth Józsefné, a szemenyecsörnyei Zrínyi Tsz főkönyvelője és Fülöp László, a bátai November 7. Tsz elnöke. Főtitkár: Eleki János, főtitkárhelyettes: Lehoczki Mihály. A TOT elnökségiének tagja lett Gubicza Ferenc, a nemesvámosi Csopak Tája Tsz elnöke, a TOT tagjainak sorába választották megyénkből Kántor Józsefnét, a balatonedericsi, Tornai Endrét, a devecseri, Antal Ottót, a zirci és Zimits Tibort, a vaszari tsz képviseletében . A kongresszus munkájáról az alábbiakban számolunk be. Szabó István szóbeli kiegészítésében utalt arra, hogy az országos tanács beszámolója és a határozattervezet gondos szakmai és társadalmi előkészítés után kerül a küldöttek elé. Tükrözik a tsz-tagok tízezreinek véleményét. - Nyugodt lelkiismerettel jelentem ki - mondotta -, hogy ezek a dokumentumok kifejezésre ,juttatják a területi küldöttgyűlések többségi állásfoglalásait, összhangban vannak a párt agrár- és szövetkezeti politikájával, a XII. kongresszus határozataival. Minden szándékunk arra irányul, hogy megfeleljenek a mezőgazdasági szövetkezetek és tagságunk gondosan egyeztetett érdekeinek, a szövetségi politika tartalmának és szellemének. Bár kedvezőtlenül változtak a gazdálkodás külső feltételei, s bár nehézségeket okozott és fog is okozni az alkalmazkodás sürgető kényszere , ennek ellenére egy sor kedvező folyamat is felerősödött. Ezek érintik a mezőgazdasági szövetkezetek működésének belpolitikai feltételeit, szerepük és munkájuk megítélését, sajátos arculatuk kialakításának és a szövetkezeti elvek alkalmazásának lehetőségeit. Tisztázódtak a szövetkezeti tulajdonforma megítélése körüli félreértések. A párt fellépett és kitartott a szövetkezeti tulajdon egyenrangú szocialista jellegének, tartós és akár növekvő szerepének elismertetése, sajátos vonásainak megtartása mellett. Háztáji politikánk elvei ma már egyértelműen érvényesülnek. Az agrár- és szövetkezetpolitika nagy sikerét, a mezőgazdasági szövetkezetek munkájának nagy erkölcsi elismeA kongresszuson felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is, aki a következőket mondotta: Pártunk XII. kongresszusa a gazdasági építőmunka középpontjába az egyensúlyi helyzet javítását, az elért életszínvonal megtartását állította, és társadalmi igényként jelölte meg a minőség határozott fejlesztését. A közös nagy feladatokban méltó helyet kapott mezőgazdaságunk is. Az élelmiszer-termelés ma életünk egyik fő kérdése: gondoskodni kell a lakosság kiegyensúlyozott, emelkedő színvonalú élelmiszer-ellátásáról, és elengedhetetlenül rését jelenti, hogy a közös és háztáji kapcsolata más népgazdasági ágazat számára is példaként szolgál. A továbbiakban részletesen szólt a TOT elnöke a mezőgazdasági szabályozó rendszer tapasztalatairól. Értékelte a tsz-eknek a mezőgazdasági termelésben elért eredményeit. Ez jóleső érzéssel tölthet el bennünket - állapította meg -, bár tudjuk, nemcsak a mi érdekünk, hanem olyan társadalmi teljesítmény, amelyben benne van a munkásosztály, az értelmiség és minden dolgozó réteg munkája is. Óvott egyúttal mindenkit az elbizakodottságtól, a magyar mezőgazdaság és a tsz-ek lehetőségeinek túlbecsülésétől. Az országos tanács beszámolójából egyértelműen kitűnik — folytatta Szabó István -, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek sikerrel teljesítették legfőbb gazdasági feladatukat, a népgazdasági tervcélok megvalósításának segítését, öt év alatt 16 százalékos mezőgazdasági teljesítménynövekedést értek el. Ezen belül a gabonatermesztés több mint 22 százalékos, a vágóállat- és az állatitermék-termelés 24 százalékos, az iparinövény-termesztés még ennél is jóval nagyobb arányú növelése méltán váltott ki elismerést. Nagy figyelmet szentelt a TOT elnöke a gyenge és a kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzetének. A napokban váltak ismertté a Központi Bizottságnak az 1982-es népgazdasági tervre kidolgozott irányelvei - folytatta Szabó István -, ennek alapján a mezőgazdaságnak négy-négy és fél százalékkal kell növelnie a termelését. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyilván ennél nagyobb mértékben kell emelniük a termelést. Azt javasoljuk,hogy ennek teljesítésére is mozgósítson a kongresszus. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok helyzetét, élet- és munkakörülményeit elemezve megállapította, hogy összességében megfelelően alakult a közösből származó személyes jövedelem. Örvendetes, hogy a közgondolkozásban, a gazdasági szabályozásban helyére került a háztáji gazdaságokban végzett többletmunka és az abból származó személyes jövedelmek megítélése. Végül megállapította a TOT elnöke, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek és az egész társadalmi közérzet egyaránt igényli továbbra is az érdekképviseleti munkát. Ez akkor tölti be igazi hivatását, ha szerényen, de felkészülten és következetesen vesz részt az érdekegyeztetésben. Befejezésül megköszönte a csaknem egymilliós termelőszövetkezeti tagságnak, az alkalmazottaknak és a szövetkezeti vezetőknek az elmúlt öt esztendőben végzett jó munkát, szükséges a gazdaságos export lendületes növekedése is. A változás, a fejlődés lendülete azonban népgazdaságunk egészében így sem elégséges. Azzal kell számolnunk, hogy a külső politikai és gazdasági hatások tovább és tartósan nehezítik terveink megvalósítását. A célratörőbb, keményebb munkában nagy feladat vár a mezőgazdaságra, a tsz-ekre is. Mezőgazdaságunk jól vizsgázott az elmúlt két évtizedben. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelés gerincét adó tsz-ek bebizonyították életképességüket. Hosszú volt az út idáig, amíg a társadalom várakozásai beteljesültek és a tsz-ek eljutottak az általános bizalomig. A bizalom érthetően már nemcsak a szándéknak, az erőfeszítéseknek szól, hanem elsősorban az eredményeknek. Annak, hogy napjainkban egy hektár területen kétszer annyit termelünk, mint 20 évvel ezelőtt. Egy-egy mezőgazdasági dolgozó munkája ma négyszerte termelékenyebb, mint amilyen volt egy generációval korábban. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat. Az eredmények kedvező hatással voltak parasztságunkra. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadalmi megbecsülésben az üzemi munkással egyenrangúvá lett és megítélésük is azonos. A termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosításból eredő ellátása megközelítette a más dolgozó rétegekét, és a legutóbbi időben megszűnt a nyugdíjkorhatár-különbség is. Egész társadalmi életünket, jó közérzetünket meghatározó eredmény az élelmiszer-termelés rohamos fejlődése. Élelmiszert importáló országból a jó színvonalú hazai ellátást is biztosító, jelentős exportőrré váltunk. Mindezt mérlegelve, joggal állapíthatta meg a Központi Bizottság *1978. márciusi határozatában,hogy „új tartalmat kapott megszilárdult rendszerünk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a prasztság szövetsége, erősödött a szocialista nemzeti egység. A szociálpolitika is része Cseh Károlynénak, a balatonkenesei termelőszövetkezet Állami-díjas brigádvezetőjének felszólalása: Veszprém megye szövetkezetei nagy figyelmet fordítottak a szociális ellátás javítására, a jövedelemszínvonal fokozatos emelésére. Mindezt a népgazdasági előirányzattal összhangban igyekezték megvalósítani. Veszprém megye jelentős ipari bázis, s a szövetkezeti munkaerő megtartása is igen komoly szociálpolitikai intézkedéseket kívánt meg. Lényeges javulás következett be a falusi lakosság egészségügyi ellátásában, azonban színvonalában ez még mindig nem érte el az iparban dolgozókét. Elenyésző az üzemorvosi hálózat. 1980-ig mindössze három termelőszövetkezetben működött főállású üzemorvos - igen eredményesen. Jelentős gondot okoz ma, hogy az 1/1967-es úgynevezett rehabilitációs rendelet nem terjed ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre. A rendelet megalkotásakor annak objektív akadálya volt. A szövetkezetek mai fejlettségi foka, a nyugdíjkorhatár és a dolgozói átlagéletkor jelentős csökkenése szükségessé teszi, hogy a rehabilitációt, a mezőgazdaságban is új alapokra helyezzük, s az iparéhoz hasonló kedvezményeket kapjon. Az iparszerű technológiai, a zaj, a vibráció, a peszticidek kiterjedt használata, az éghajlati tényezők hatásai indokolttá teszik a veszélyeztetett munkakörök vizsgálatát is. Az egészséget fokozottan károsító tényezőknek elsősorban az erő- és munkagépkezelők vannak kitéve. Az erőgépek jelenlegi összetételében az MTZ traktorok részaránya közel 50 százalékos, ahol a vezetőfülkében a folyamatos zajszint 85-104 decibel. Csak összehasonlításként említem, hogy a légkalapácsé 90, a szövőgépeké pedig 80-90 decibel. Igen jelentős a vibrációs hatás is. Konkrét felmérések alapján tudjuk, hogy azoknál a traktorosoknál, akik 10 évnél hosszabb időt töltöttek a gépen, 18-20 százalékban már tartósak a mozgásszervi elváltozások, tíz százalékuk pedig fekélybetegségben szenved. A jelenlegi traktor-vezetőfülkék zöme nem véd a por és mérgező permetezőanyagokká A mezőgazdaság helyzetéről, az idei teljesítményekről szólva Váncsa Jenő miniszter elmondta, hogy a termelés elmaradt a tervezettől, de meghaladja a tavalyi, különben magas színvonalat. Az elmaradás fő oka az, hogy a gabona átlaghozama alacsonyabb és a termőterület is csökkent. A többi ágazat általában teljesítette előirányzatait, sőt jó néhány tervezetten felüli termelt. Ám a gabonatermelésnek meghatározó a szerepe. Az idei eredményeik is azt mutatják, hogy az a gazdaság, amelyik a gabonatermelésben lemarad, csak nehezen képes ellensúlyozni a bevételkiesést. A mezőgazdaság az idén összességében kedvező, zavartalan belső ellátást biztosított, s a tavalyihoz képest 17 százalékkal növelte a mezőgazdasági termékek, illetve a feldolgozott élelmiszerek exportját. Mindez figyelemre méltó eredménynek számít. A gazdaságok nyeresége a tavalyihoz hasonló szinten alakult, s kedvezőnek tekinthető, hogy kevesebb a veszteséggel gazdálkodó üzem, s a veszteségek is a felére csökkentek. Befejezésül a miniszter kérte a kongresszus résztvevőit: tegyenek meg mindent a jövő évi tervek teljesítéséért, mert társadalmunk továbbra is számít szorgalmas munkájukra. Csak így érhető el a lakosság kiegyensúlyozott ellátása élelmiszerekből, s csak így teljesítheti az élelmiszer-gazdaság megnövekedett exportterveit, i gazdálkodásnak rosszzó hatása ellen sem. Ugyancsak jelentős a hőhatás, például míg a levegő hőmérséklete 22 C-fok, addig a kombájnosfülkében 40-50 C-fokos hőmérséklet uralkodik. Az elmondottakat támasztja alá az a tény, hogy akik 20 évet traktorvezetőként dolgoztak, ma rokkantak, vagy erősen csökkent munkaképességűek. Feltétlenül indokolt volna felülvizsgálni a mezőgazdaságban a veszélyeztetett munkakörben dolgozók korkedvezményes nyugdíjaztatási jehetőségét, hiszen pontosan azokról van szó, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezésétől folyamatosan a legrosszabb munkakörülmények között vállalták a nehéz feladatok megoldását. A termelőszövetkezeti tagság folyamatos öregedése, a fiatalok számának növekedése, az életmód változása egyre nagyobb igényeket támaszt a szervezett üdültetés iránt. Nem jöttek azonban létre a szövetkezeti mozgalomban a szervezett üdültetés bázisai az elmúlt időszakban. Szövetkezeteink különböző szükségmegoldásokat kénytelenek választani tagjaik üdültetésére, mely nagyobbrészt színvonal alatti vagy túl drága. Megyénkben 8 -900 fő vesz részt évente a szervezett üdültetésben, ami a dolgozói létszám 2,4-2,6 százaléka. A hiányzó üdülőférőhelyek pótlására a szövetkezetek kül- és belföldi kirándulásokat szerveznek 2-3 ezer fős létszámmal, ami azonban nem pótolhatja az üdülést, a pihenést. Szövetségünknek is számos kezdeményezése van olcsó, középnagyságú, de korszerű üdülők létrehozására és tudomásunk szerint más megyék is élnek hasonló kezdeményezéssel. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy a tagság jogos igényeinek kielégítésére kezdeményezze a kormányzatnál a szövetkezetek üdülési bázisainak megszervezett üdültetés terheinek teremtését. A TOT pedig a megosztott viselésére hozzon létre külön pénzalapot. A szövetkezeti mozgalom erejének és eredményének értékeljük, hogy a nyugdíjba vonuló tag a szövetkezet tagja marad és a róluk való gondoskodás a termelőszövetkezet kötelessége is. Az alacsony jövedelmű nyugdíjasok és járadékosok támogatására szövetkezeteinek 6,5- 7,5 millió Ft-ot fordítanak évente, ami a szociális alap 40-45 százaléka. Azonban ezzel egyidejűleg ugyanekkora összeggel csökken az állományi dolgozók szociális ellátására fordítható összeg, emiatt a szövetkezeti dolgozóik szociális ellátása alacsonyabb színvonalú, mint a népgazdaság más területén dolgozóiké. Ezért nagyon időszerűnek tartjuk, hogy a szövetkezeti nyugdíjasok számára az adózatlan nyereség terhére Az eredmények forrása: a párt töretlen agrárpolitikája A termelőszövetkezetek jó szokásként sok helyen megtartják az öregek napját. Egyik alkalomkor beszélgettünk, s idős emberek meséltek a régi, nehéz esztendőkről, s jókedvvel hasonlították a megváltozott jelenhez. Eközben az egyik nyugdíjas azt mondotta: „Elnök elvtárs, azért egy probléma van ám". Meglepődtem. Mi az, János bácsi?” - kérdem. Azt válaszolja: „Legalább 30 évvel korábban jöhetett volna ez a termelőszövetkezet, hogy hamarabb élvezhettük volna hasznát. „De János bácsi — válaszolom — 20 évvel ezelőtt is csak nagyon nehezen írta alá a belépési nyilatkozatot". Erre viszont ő lepődött meg, s azt mondja: „Ez igaz, de ki gondolta akkor, hogy így fogunk élni a tsz-ben". Ez a kis történet azért érdemel említést, mert nagyon sokan vagyunk, akik akkor nem hitték el, hogy a magyar mezőgazdaság eléri a mai termelési színvonalat, életszínvonalat, munkakörülményeket, s hogy nyugdíjat kaphatnak majd a parasztemberek. Tsz-tagságunk elismeri, hogy ez a párt következetes agrárpolitikájának az eredménye. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének szerves részét képezte a Veszprém megyei mezőgazdaság termelésének változása. Az elmúlt időszakból is kiemelkedik az V. ötéves tervidőszak alatt elért fejlődés. A termelési érték 57 százalékkal, a bruttó jövedelem 43,4 százalékkal, a mérleg szerinti nyereség 78,2 százalékkal nőtt. 1978 óta nincs a megyében mérleghiányos szövetkezet. Kedvezően alakult a szakszövetkezetek és a közös vállalkozások eredménye is. Megyénk mezőgazdaságilag művelhető területének minősége lényegesen alatta van az országos átlagnak. Az adottságaink alapján a 16. helyet foglaljuk el. A hatékonysági mutatók alapján viszont — a MÉM kiadványa szerint — az elmúlt két évben a hetedik helyen voltunk. Megfeszített, következetes munka van emögött. A környezethez hozzátartozik, hogy az országos negyedik legiparosodottabb megyében dolgozunk, ahol az idegenforgalom is kiemelkedő. E tényezők azonban nem visszahúzó tényezőként hatottak, hanem ösztönöztek a hatékonyabb termelésre. Ez az ösztönzés nemcsak úgy jelentkezett, hogy a dolgozók magatartására nagyobb figyelmet kellett fordítanunk, hanem abban is, hogy közvetlen munkakapcsolatot tudtunk kialakítani az ipari kutatóintézetekkel és vállalatokkal. Az elmúlt öt év eredményeiben meghatározó volt, hogy olyan szellemi, anyagi területi koncentráció jött létre — a tszek egyesülésével, amely lehetővé tette a nyereséges gazdálkodást, s közben a termelés is dinamikusan nőtt. Lényegi változást azonban nem a termelőszövetkezetek számának csökkenése, területük növelése jelzi. Sokkal inkább az, hogy folyamatosam javult a szövetkezeti vezetés színvonala, korszerűsödött az üzem- és munkasszervezés. A megyei pártvezetés és a járási pártbizottságok elsődleges feladatnak tartották, hogy a szövetkezetekben megfelelő politikai és gazdasági vezetés alakuljon ki, mely megvalósíthatta a helyi adottlehessen egy méltányos mértékű szociális alapot képezni — mondotta befejezésül Cseh Károlyné. A TOT kongresszusán szót kért Gubicza Ferenc, a nemesvámosi Csopak Tája Termelőszövetkezet elnöke, aki egyben a megyei tsz-szövetség elnöke is. Idő hiánya miatt nem tudott felszólalni, írásban rögzített hozzászólását azonban az alábbiakban közöljük. sogoknak leginkább megfelelő termelési szerkezetet. A racionális földhasználat, önkéntes földcserék, valamint a búza, burgonya, olajos növények, a tejtermelés dinamikus növelése, a juhállomány ugrásszerű gyarapítása, mind közrejátszott az eredmény növekedésében. Olyan eredmények születtek, mint a vaszari tsz tehenészete, mely az országhatáron túl is elismerést aratott, a zirci burgonyanemesítés pedig jelentős lépés a hazai burgonyafajták biztosításában. A csabrendeki tsz a vágóhídhulladék feldolgozásában és felhasználásában ért el sikereket. Gazdaságaink többsége jól alkalmazkodott a változó közgazdasági környezethez, azonban a gazdálkodás eredményeiben fokozódtak a szövetkezetek fejlődésbeli különbségei. A fejlődés az üzemek között és évenként jelentős ingadozások mellett valósult meg. Néhány szövetkezet (más és más oikból) több éve alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodik. A differenciálódás a kisebb területű gazdaságok csoportjában a legnagyobb. Miközben elismerjük, hogy a különbség a gazdálkodás velejárója, nehezen fogadható el kialakult nagyságrendje, amely a termelési értékben 3-5-szörös, bruttó jövedelemben 2-5- szörös, nyereségben pedig 6- 16-s szoros eltérést takar a dolgozó taglétszámra, termőterületre vagy eszközértékre vetítve. Éppen ezért a következő időszak egyik fő feladata, hogy feltárjuk üzemi színteken a differenciálódás forrásait és megtegyük a szükséges intézkedéseket ezek csökkentésére. A mérséklődés jelentős tényezője a 17,1 aranykoronásnál kisebb értékű földterülettel bíró szövetkezetek támogatását szolgáló jogszabály. Szövetkezeteink 70 százaléka e kategóriában gazdálkodik. Jelentős elismerése ez a kedvezőtlen adottságnak. Gondunk azonban az, hogy az állattenyésztés termelésének növelésére nem ösztönöz kellően akkor, amikor a termelési szerkezetünkben és a terveinkben az állattenyésztés jelentős arányt és fejlesztést képvisel. Eredményeinket a szakember-ellátottság további növelésével is fokozzuk. A megyei tszszövetség szervezi a közgazdasági munka további javítását. Ezért 1981-ben a gödöllői agráregyetem vállalatgazdasági szakán induló hallgatók fele Veszprém megyéből iratkozott be. A mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusát megelőző szövetkezeti tanácskozáson kifejezésre jutott, hogy eredményeink alapvető forrása a párt következetes politikája. A szövetkezet dolgozói nagyra értékelik azon tevékenységét és támogatását, amelyet a munkásparaszt szövetség erősítése jegyében tett a szövetkezeti parasztság társadalmi egyenrangúsításáért, a társadalom és a szociálpolitika területén egyaránt. ★ A legnagyobb, legnépesebb szövetkezeti ágazat kongresszusa eredményes munkát végzett. Úgy, mint a termelőszövetkezetek az elmúlt években. Megyénk tsz-ei ugyancsak jól vizsgáztak, a magyar mezőgazdaság eredményeiben jelentős szerepet vállaltak. Létkérdés a hatékonyabb munka, az alkotói szellem kibontakoztatása