Szövetkezeti Értesítő, 1928 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-07 / 1. szám

XX. évfolyam SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ Ezt a feladatot vállalja a Szövetkezeti Érte­sítő az eljövendő időkben is, hogy azonban fel­adatának minden tekintetben eleget tehessen, kérnie kell az olvasók, az öntudatos szövetke­zeti tagok támogatását is. Aminthogy az a munkás, aki huszadik éve végzi becsülettel kö­telességét, joggal várhat elismerést, megbecsü­lést, a Szövetkezeti Értesítő is kéri ezt az elis­merést és kéri a támogatást, mert csak olva­sóink, tagtársaink zömével összefogva tudja megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek még reá várnak. A szövetkezeti sajtónak, a Szövetkezeti Érte­sítőnek kell a ma még ind­i­fferens fogyasztók százezreit meggyőzni arról, hogy szövetkezve elérhetik azt, amit egyenként képtelenek elérni, azt az időt, amikor a munkás, a tisztviselő nem fog külön adózni az áruközvetítőnek, hanem jövedelmét teljes egészében maga használhatja föl. A Szövetkezeti Értesítő hinti el az össze­fogás, a békeszeretet, a testvériség eszméjét, terjeszti a tudást, oktat, szórakoztat. Ha min­den jó szövetkezeti tag csak egyetlen új olva­sót szerez számára kétévt­izedes jubileumának emlékére, mérföldér* lépést teszünk céljaink js megközelítésére és közelebb visszük a győze­lemhez a dolgozó fogyasztók zászlaját. És akkor büszkén tekinthetünk erre a határ­kőre is... Sssttwetlfk­ezetffi I&8ra>lft£fetf­vesr?j®say. Az egészséges és tisztességes reklám épp annyira szükséges a kereskedelmi életben, mint amilyen káros annak a régen­te talán igaz köz­mondásnak a mai modern viszonyok között való propagálása, hogy „Jó bornak nem kell cégér!­“ Ez igaz lehetett, amikor még kevés helyen mértek jó bort, amikor a régi patriar­chális világban még sem a boltok, sem az áru­cikkek száma nem volt olyan nagy és változa­tos, mint napjainkban, de ma már más a hely­zet. A ma emberének ízlése kifejlődöttebb, ké­nyesebb. Manapság a fogyasztó megnézi kivid­ről is azt az üzlethelyiséget, amelybe belép, megszokta, hogy a kirakatokat is szemügyre vegye, mielőtt vásárlásra indul. Jó ízlésű em­ber nem megy be abba a boltba, ahol piszkot, rendeletlenséget lát, mert — különösen az élelmi­szereknél — a tisztátalanságnak nemcsak étvágyrontó, de egészségellenes hatása is van. Mármost hogyan adhatjuk tudomására a fo­gyasztónak, hogy a szövetkezeti boltokban nem­csak változatos és jó minőségű áruraktárt, de csínt és tisztaságot is talál? Úgy, hogy különös figyelemmel vagyunk arra, ami először sze­mébe ötlik. Kirakatainkat úgy rendezzük el, hogy minden járókelőt magukhoz vonzzanak, szövetkezeti boltjaink belsejét, pedig oly rend­ben tartjuk, hogy bennük mindenki otthonosan érezze magát. Ahol ez sikerül, ott emelkedik a forgalom, elérjük a célt. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet igaz­gatósága az itt vázolt célok elérésére az elmúlt­­karácsony előtt is fölszólította üzleti alkalma­zottait arra, hogy­ kirakataikra fokozottabb gondot fordítsanak. A ■kirnkatvorsenyben kü­lön díjakat tűztek ki a fűszerfióküzletek és a mészárszékek és hentesárudák részére. Dicsé­retére monda­nsuk de­sik alkalmazott tagtár­sainknak, a bírálóbizottságoknak nehéz mun­kájukba került, hogy a sok szép és ügyes ki­rakatrendezés közül a legérdemesebbeket kije­löljék. Egyik kirakat elrendezése ötletesebb volt, mint a másik és alig néhány fióküzlet akadt, amelyeket ki kellett zárni a versenyből. A fűszer fióküzleteknél az első díjjal a 20. számú fiók raktára­okát, a másodikkal a 6., a harmadikkal a 30., a negyedikkel a 38. és az ötödik díjjal a 3. fióküzlet raktárnokát tüntette ki az igazgatóság. Kiváló eredményeikért di­cséretben részesültek a 0., 19., 31., 12. és 73. fiók­üzletek raktárnokai, illetőleg lerakatvezetői. Az igazgatóság azonban nem feledkezett meg ez alkalommal azokról a fiókvezetőkről sem, akik a körülmények folytán — azért, mert nincs kirakatuk — nem vehettek részt a kirakatver­­senyben. Az igazgatóság ezeket a kiváló fiók­vezetőket, akik a vezetésük alatt álló üzlet­helyiségeket és raktárakat mindenkor a legpél­­dásabb tisztaságban és rendben tartják, a 61. 9., 92., 7., 42. és 93. számú fiókok vezetőit, külön meleg dicséretben részesítette. A mészárszékeknél talán még nehezebb volt a bírálóbizottság helyzete, mint a fűszerüzle­­teknél. Olyan ötletes és szép kirakat- és interieurelrendezésekkel találkozott, hogy való­sággal lehetetlen volt megállapítani, melyik érdemli ki jobban a pálmát. A döntés vég­eredményben úgy történt, hogy az első díjat a 61. számu­ fiók kapta, egyforma — második — díjiban részesültek a 72., 43. és 75. számú fiókok és a harmadik díj a 60. számú fióknak jutott, gyönyörűen földíszített csemegeosztályáért. Külön dicséretet nyertek a 23., 32., 37., 39., 46., 52., 53., 59., 62. és 66. számú fiókok vezetői. Az eredménnyel tehát meg lehetünk elégedve. A szövetkezeti alkalmazottaik nagy része ismét bebizonyította, hogy lélekben is együtt érez intézetével és igyekezett hasznára válni a szö­vetkezetnek azzal is, hogy tőle telhetőleg a leg­szebb formában hívta föl a figyelmet a vezetése alatt álló fióküzletre. Minden dicséret derék szö­vetkező társainknak! Httalános Fog$yas$tásij§Követl&e2s;®e­ nes9ni9w&. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet 89. számú lerakatá­ban vásárló tagok 1928 ja­nuár 10-én, kedden este 'A 8 órakor Pest­szent­­lőrincen, az Üllői-út és Apponyi­ utca sarkán levő Molnár-féle vendéglőben; az 51. számú lerakatban vásárló tagok 1928 január 18-án, szerdán este ,18 órakor a Min­­takészítők Szakegyletében (Visegrádi­ u. 40. fdsz. 2) tartanak. Napirend: 1. Az igazgatóság jelentése. 2. Üzletkerületi bizottság választása. Kérjük tagtársainkat, hogy a taggyűlésen nagy számban jelenjenek meg.Az igazgatóság. trgg­yű­lés# Kérelem szövetkezetek tagjai­hoz! Felkérjük tagtársainkat,­­ hogy vásárlási blokkjaik leadásánál — saját érdekükben —­ figyelmet fordítsanak arra, hogy a leadandó kötegek 100 pengő összegnek megfelelő blokkot tartalmazzanak; hogy kizárólag csak az 1927. évi vásárlási blokkok legyenek a kétesekben; hogy minden egyes kötegre a tag neve. 3

Next