Szózat, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 teljes erővel támogatjuk őket Minden szó, m­inden gesztus, amely tekintélyüik gyengíté­sét célozza, a nemzet testén ejt sebet­ És minden lett, amely tekintélyük lerombolására vezet, a nemzet sírját ássa meg. Mert ha körülnézünk, mit látunk a fó­rumon? Csak úgy nyüzsögnek a sírások, akik azt hiszik, hogy Bethlen Istvánnak vetnek lába alá gáncsot, s nem veszik észre, hogy a nemzet sírján ásnak. Súlyos tünetek, káros elváltozások ezek a nemzet testén. Orvosi beavatkozást igénylő szel­vények, amelyeket föl kell fakasztani. És erre csak egy orvosság, egy arkánrum van: a kölcsönös megértés komoly akarása. Ha a konkolyhintók és gáncsvetők nem akarják a megértést s a békét, ha folytatják, ahol 1917- esen abbahagyták, ám jöjjön a harc, a ko­moly, elszánt küzdelem. Jöjjön az erős kéz. Másodszor nem fog sikerülni leütni az erős kezet s kicsavarni ökléből a fegyvert. Ha hibázott a nemzet a múltban, ez a múlt sú­lyosan kötelez s mi nem f­elejt mik. Poincaré a pártok­ egységére támasz­ttáik A «tentiaí­­on?®y®n«ia nem marad el — fis «lass sajtó a francia mi­liarismu­s ellen Poincaré kormányának m­egatesztázával tansofet­­ban behatóbb tárgyalásokat folytatott a par­lamenti pártok vezetőivel. A tanácskozások során fsmétette­: hangsúlyozta, hogy nem pártpolitikát akar folytatni, h­anem­ meg akarja teremteni a nemzeti egység k­ormá­nyát, amelyhez szükséges a párt egysége. Az új mi­niszterelnök igen nagy súlyt fektet arra, hogy a radi­kális szocialista csoporttal kapcsolatot teremtsen. Ez a törekvése azonban valószínűleg nem fog sikerülni. A Malerand és Poincaré között történt tegnap esti megbeszélés során megállapodtak abból, hogy Párisoa való átutazásakor meghívják az angol miniszterelnököt.­­A lapok nagy fontosságot tulajdon­ítottak ennek a találkozásnak. Az­on­ a nézeten vannak, hogy e meg­beszélés lehetővé teszi a helyzet teljes tisztázását abban az irányban, hogy az angol-fran­cia egyezmény és a jóvátétel ügyében a legjobb feltételek m­eret­t lehessen folytatni a megbeszéléseket. Valamennyi lap hangoz­tatja Potr,cárénak­­Angliával szemben táplált mély sze­retőtét és kijelenti, hogy az angol-francia egyezmény kérdésének a külpolitikai tárgyalások során az első helyet kell biztosítani. Az erosz sajtó ma is behatósít foglalkozóst a fran­cia kormányválsággal és annak az agg­ódáiménak "ki "kifejezést, hogy a genuai értekeztet­ésatlig teljesen el­marad. A lapok a helyzet fölborulásáért egyértelműleg Franciaország militarista politikáját teszik felelőssé, amely ellentétben van e világ béketörekvéseivel. Meg­elégedéssé:» állapitsa meg ás olasz mjte Ost st­­.­fifty!« hogy az angol lapok Ugyanúgy vélekednek a vára tiercel kitört francia válságról, mint az olaszországiak, a német sajtó pedig egyenesen végzetesnek tartja a fran­e­cia kormán­y".változást, amely a jóvátételi fizetések ügyé­ben kilátásba helyezett engedményeket semmissé teheti. Az Idea Nationale a válságot a Némtors­zággal szem­ben tanúsa­golt engedékenység reakciójának tekinti és ki­­jelenti, hogy Olaszországnak nem érdeke a versaillesi szerződés megvalósítása. Az Epoca úgy véli, hogy a francia kormány valószínűleg Jugoszláviára és Lengyel­­országra fog támaszkodni, Olaszországgal szemben pe­dig nem sok előzékenységet fog tanúsítani. Heßsatel­sing kélesléihen­spi Seligselsel isi A német jóvátétel kérdése a jóvátétel! bizottság kortáTozatia 11SvélkestWbm egyr&re elintézet­lnek tekint­hető. A fizetési haladékkal Németország két is fél hó­napra lételzethe­ jut. Azok az összegek, mint a ber­lini lapok­ írják, amelyeket most a szövetségesek kövát­­­telnek, körülbelül megfelelnek azoknak a számítások­nak, ír,elveket Rathelma Németország fizetési képessé­­gével eltterjesztett. Az angol kormány egyik tagja­ ki­jelentette Dannesban, hogy a moratórium dacára tel­jesen lehetetlen, hogy Németország a jóvátételi bizott­ság legújabb formulájában megállapított összegeket lefizesse. A birodalmi kormány foglalkozott már a Né­metországnak nyújtott moratórium kérdésével, de tény­legesen csak Stathenau visszatérése után határoz. Hircius is­.»«Scatílkca?! fasz a ■genual értekezlet A genuai id­oferenciára ipannak s,z el C'kósav'eték. Az olasz ran­áezteroteölt — Air szerint — Cajubeból való hasaéris Macee után rögtön minteteetenácsot bir egybe, hogy.» .geneni konfárcsnoia programját letár­gyalja. A. .rmusi értekelet előreláthatóan március 8-án kezdődik,­' amelyre a nagyhatalmak «grenként öt főBUKíbizottat, a kisebb hatalmait, Oroszországot és Németországot is ideértve, egyenként három főmor­­bizottat­ küldenek. A­ népszövetség tanácsa­­felaján­lotta a legfőbb tanácsnak, hogy a siker biztosítása v­égett, tanra, is könneffiűködik a gsinai értekezet «15- Rásailesében. Ertsdkes, Iitgy a washingtoni híresr sse­­rint Hughes államtitkárhoz számos tiltakozást in­téztek az ellen, hogy az Keresett Államok a Kernai értekezleten részt vegyenek, mert ee Leninnek én Trdtezhijmk Oiwzorstóg képviseléséfil való eli-:mere­­eét jelenteté. A leghatározottabb tiltakozik ég Jisn Gomperttől, az amerikai munkásszövető fő vezérétől ered. Uaid Caerpe Parisban Páris, január 14. Lloyd George m­a délután Pa­risba érkezett. A pályadurston Ri­aud és Hording® londoni angol nagykövet fogadta. A miniszterelnök az utóbbival még a pályaudvaron megbeszélést foly­tatott A Lloyd George és Poincaré között tervezett metsbe­szélés négy órakor rezdődöt meg. Focit Ru­trisl­­asz az uj francia hadügymnnstztsz Bsztisi, január 14. (A Szózat tudósí­tójának fehé­reljelentése.) A „Berliner Achfuhrblatt“ jelenése sze­rint Pósán&r© felszólította Foch marchá­t a hadügyi tárca átvételére, melyre Foch hajlandónak is nyilat­kozott,, azonban véglegesen csak a teljes miniszteri lista összeállítása vitán dönt az új kormányba való belépése felől. Ha Foch mestafiadná a kormányban való részvételt, ekkor elsősorban Baxthou,’ a Briand­­kormány hadfigymilnisztere fog számításba jönni. gyár hagyományokhoz rendűlét­lenül ragaszkodó „örege­t“ képviselünk. Ott állunk mindttyajaá a«' sant esnelünk amellett a » zotnowi nienartm­­ciuso mellett nem­icsaiti eanbehhanáfi etjésütik­­kel, hanean a magunk legbenső!.* ügyének is vallva aadkirak a mi magyar cigányainknat­ a megmentését, akik nekünk megtartják, m­egmeritik a magyar dalt és a magyar táncot. Ezt a két csudaszép nemzeti „specialitásu­nkat‘% ,amellyel nem csak sok dicsőséget arattunk már a legművel­­tebb külföldön is, hanem amely mind a kettő éay­­pnyira a lelkünkhöz forrott, annyira hozzátartozik magyar mi­voltunkhoz, hogy nélkülök elvesznének legjellegzetesebb nemzeti sajátságaink és megl­­azulna bennünk a saját múltunkkal való legszoro­sabb kapcsolatunk érzete. Azoknak persze, hiába beszélünk mink, akik nem tudják, nem érzik: „na van azon sírni való, hogy a gulya ott legelget“ ,. de akiben­ magyar szív dohog, akinek ai lelke megk­em­eg minden leg­­kisebb magyar veszteség gondolatára is, akit ezer év miniden magyar szenvedése már a születésére örökletesen telii meg, hogy még vigadva is sírjon: ez megért bennünket és hozzánk cat­lakozik, ami­­­ko­r mink egy másik ..fórumhoz“ kívánjuk meg­­felettetni a hiivatalos útvesztőkben kitudja hogyan eltévelygő memorandum sorsát. Ese a mi fórumunk: a magyar papír.Jóg: A mi édes fiaink! A mi véreink, akiktől tutalok:»ké£pea ez az egész — merem mondani — nemzeti ügyü­szk !Sigg-Magyar fiúk! «magyar kigjányekt magyar vul­kánjai a hazaszeretésnek és minden olyan szere­­tetnek, amely ezt a hazaszeretetét éppen a ma­gyarságával egészíti ki, ti ne sietnétek megm­os­­teni a magyar dalt, a magyar láncot s a magyar cigányt, aki a nótáival a szivetekig? markol és a talpatok aki is úgy muzsikál, ahogy senki más nemzetiségbeli nem ezen a nagyvilágon?! Hisz’ nem az kell, hogy most elkezdjetek. "A­­z őre-borúra m­ulatozni, nyuzsa,uralni magatokat, cigánymentős címén! Isten ments ettől, elég volt belőle már ,a nagyapáitoknak is, akik a tenyerükön hordták a cigényt, de­­— hajh! ideán itták is a levét a virtusaiknak, nem­ nem ez kell, hanem hogy amikor és ahol­­kelve, ideje, tisztás alkalma van a zenés szórakozások akármi fajtájának, ott s magyar cigányt pártoljátok, neki adjatok ezzel egy darab kenyeret, ővele házassátok akár az édes­ bea kesergőiket, akár a talp alá való akármit, még a „ shymmit is, ha már „muszáj", hogy az ilyen „divattal“ is ,,haladjatok“. Tud az a cigány mindent, ami muzsika; benne van annak a hegedűjében, vonójában minden hang, minden dallam, minden ütem. Soha semmi­féle civil- vagy katonabanda olyan keringőket, boszlánokat nem játszik az e kőtárból, amilyen csodálatos árnyalatokkal tudja széppé tenni a ci­gány még a nekünk idegen zenéi is. Hogy sim­ul­tak a hajlongó hangok a táncosaidhoz! hogy len­dülitek vertök valami lyódiló, édes lázba, ha cigány treazsikát m­istek, magyar’ fiuk! Mi ehh­ez képest itt a mereven ütemes nagyszerű fegyelmezettség, rámái­g a fort­ők és piano­k zongorás változataiban merül ki és nem bír beletenni a köttóba semmit sem abból az ösztönös, utól­érhetet­enül biztos, száratalanszor szinte e­lmélkodtató egybeolvadás­ból, amely hol vadul nyargaltatja az isteni han­gokat valami képzeleti pusztán, hol meg a holdas nyári éjszakák fülefülléit csattogtatja meg a szi* vetekben! Valamennyi magyar cigánnyal 'hagyó* ny inyosan vele születik ez az idegenektől is annyit megcsodált, megbecsült, elti­resztelt, péklátlanul egyedülálló tulajdonság. Ha elkezdesz egy nótát, amelyet még sorsa senki sem hallott, nem hallhatott, mert írisz aktban a pillanatban fakad föl megtelt szíved dalforrásá­­ból (ez is kivételes magyar tulajdonság): a cigányt ez első hangok után már ott van veled, zokog veled, segít sírni, segít ujjongani, már mindent tud előre, hogy most minek kell következni, csak les rád és fülel, és egy észrevehetetlen parányi késéssel már el » kapji « hangot, már bug­re panaszkodik a vonója, már minden régi keserv benne van az új dalban. Nem csinálja ezt a m­agyar cigány után senikbenn, ezen a kerek nagy világon! Idegen fejedelmek, királyok dédelgették még a bábom előtt is a magyar cigányt, csak itthon érjen 1928 4ANUAK IS VASAXMAP NettMBtarasAgg nsStegyaálta az aj­ztatási fdksieSefce* Eées, január 3.4. (A Szózat fuáérfcaiának tele* toujelentése.) Berlinből jelentik: A német kcaraAw ma tárgyid­­e a í németországnak átnyújtott" morató­rium feltételeit és, azokat, elfogadhatóknak jelentett» H. Ismertette, hogy már biztosítva van 75 milló, milta német birodakoi bank fog a kormány rendelkesitsé"-B tocsáteni, miután törvényben biztositta­tott a ba.nk- IMF, hogy a németországi export után 25 «ráenléknyi illetékre síoaeodést »fedhet. A többi követelést iliető­­lei, mely tíi felől Németorszéenak 14 napon belül kell nyu­sztoenia » garanciabinetteász előtt, áll aaz, amit K»tüh«n*a már Cannesban kiicátett a Bemal koxi.iá.ig foliottíifcairól . A VILÁGPOLITIKA MIMÉI R nsrassSÉ kl»cbí3sa­s!3f? foottfsrissdései Brdsssetben A szépseövegi«cei ecyesiün­tek »zö­vétségének nem­­­•­sseti kisebbségi beeotteás» fontos konfetrenciái Mvofce egybe o hó 19-ére Brisshelbe- A konferancia a nem- Beti kisebbségek helyzetável fog foglalkozni. A Jta­­ro­szországról első,a,kitolt területeken élő magyar nem­zeti kisebbségek jogi helyzetének tisztázásaira és sza­nál­ására, a Magyar Külügyi Társaság részletes ja­vaslatot terjesztett be. A konferencián a Magyaar Külügyi Társaságot Paikert Alajos min. tanácsos és dr. Póka-Pivsiy Béla képviselik, kik ma ipsék­­urc­­nak indultak Brüsszelba Hétfőn kezdődik a váci konferencia Az állevél és vizum szabl­yozása céljám­­l Grácbos* hétfőn, jammár 16-án nemzetközi konferencia kezdő­­díse, amelyen nam­csai az utódállamok, hanem a nagy­­hatalm­a­k üdküldöttei is résztvesznek. Ez az értekezkse­ a portoresch kon­ferenciának, amelyen az útlevél és a vizon­yo­k tárgyalását szakértők h­iánya miatt kikapcsol­ták. A tárgyalás alapjául a Nemzetek Szövetsége közle­kedési bizottságának konferenciáján, 1920 októberében hozott egységes típu­si útlevél, az utóeresek érvényes­­ségének kiterjeszthet­ése két évre, az egy évig érvényes és tetszés szernti számú utazásra szóló vízumok kér­dése, a vízumdíj minimális összesjének tíz aranyfrank­ban leendő megállapítása. Ezenkívül különböző tech­nikai újítások terveztetnek. A magyar kormány kikül­döttei a konfer­encián : gömöri Laimi László külügy­­miniszteri tanácsos, Kun Lajos külügyminiszteri segéd­­titkár és Stubenvohl Gyula rendőrtanácsos. Az népszövetség együttesen tárgyalja a magyar határkiigazítási kérdéseket Genf, január 14. A jugoszláv-magyar határ m­egalapító bizottéig a magyar határt Alsólendváig terjektően állapította meg. A bizottság jelentései alap­ján és a Millerand-féle kísérőlevél értelm­éb­en a ma­gyar kormány a népszövetségi tanácshoz fordult éa .jegyzékben kérte közbenjárását. A nagykövetek tanácsa időközben megkapta a határmegállapító­­zottság jelen­tését, d­e azt javasolta a népszövetségnek, hogy csak akkor foglalkozzék a magyar határkérdésekkel, amikor valamennyi határbizottság jelentése a nagykövetekhez beérkezett. A népszö­vetség tanácsának mai ülésén az ügyet Drammond főtitkár referálta. A tanács elfo­­gadta a nagykö­vetek indítványát.

Next