Szózat, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Itt JANUAR 1 VASÁRNAP Uj esztendőre írta: Lukovich Aladár dr., a nemzetgyűlés háznagya is . . Az uj esztendő első napjai — talán első pillanatra paradoxonnak tetszik a külső látszattal szemben, de mégis állítom — sokkal világosabban és nyíltabban tárják elénk a jövő egész év tartalmának körvonalait, mint sok más évkezdet az elmúltak közül Az ideiglenesen megcsonkított Magyarország egész új esztendejét kétségkívül ennek a törekvésnek kell betöltenie, hogy a gazdasgi megerősödés minél jobban előmozdultassék. Mai helyzetünkben — ha egyáltalán lehet alkalmazni Széchenyi és Kossuth fölfogását — egész világosan látható, hogy előbb gazdaságilag kell életképessé és függetlenné tenni a nemzetet, a politikai súly és eredmények pedig ha nem is fognak érett gyümölcsként a nemzet ölébe hullani, de csakis akkor lehetnek tartósak és igazán hasznosaik, ha megvan a szilárd alapjuk: a gazdaágilag konszolidált állami élet. E cél kell, hogy betöltse a magyar nemzet új esztendejét s remélem is, hogy ez fogja azt betölteni. Ezzel pedig valóban világosan megvan adva sez egész jövő év történetének vázlata. Adva van azért, mert ijedve kell látnunk, mennyi minden hiányzik még — részben a gonosz s ránkereszoskolt „béke“, részben a magunk céljavesztett tőkretövése folytán — a gazdaságilag konszolidált állami élethez. Nem vonom kétségbe, sőt a természetes gazdasági evolúció eredményeképpen tisztelem több szorosan gazdasági vonatkozású törvényünk rendelkezéseit, de tgadhatatlan az is, hogy ezekben a törvényekben több a jószándék, mint amennyi a gyakoribban eddig tényleg íz megvisjósolt belőlük. Az új évet tehát be kell töltse éppen az, hogy az eddig sok tekintetben papirostörvényeket az élet valóságába átvigyük és ezzel a gazdasági ,élet fejlődésének nyugodtságát, egyenes irányát biztosítsuk. S e tekintetben olyan sürgősek is a tennivalók, hogy a szocializálásoknak ez évben tényleg meg kell történniük, mert semmiféle szervezet nem bírja sokáig az állandó lázt, bizonytalanságot. Azonban ez csak egyik része a dolognak és pedig a kisebbik része, mert az itt szóba jölhető dolgok nem biztosítják teljesen gazdasági életünk erőteljes fejlődését. Tagadhatatlan ugyanis, hogy olyan nagyon fontos kérdésekben, mint a több és jobb termelés az állampolgárok minden rétegének teljes munikiakifejtése, az elért gazdasági eredmények állandósítása, az állami beavatkozások által nem zavart kalkuláció lehetősége stb., stb., még mindig nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tettünk, márpedig több termelés nélkül a birtokok helyes arányának megvalósítása is csak részeredmény, az intenzív munka általánossága nélkül az állami beruházások csak kiadások, a különféle állami beagvatkozások mellett a szabadság csak káros hatásaiban nyilvánul, a magánjogi viszonyok bizonytalansága mellett a legjobb törekvés is balul üt ki. Az állami élet legfőbb irányításának tehát ezekből a szempontokból még ki kell egészülnie, vagy, az eddigi munkát alá kell támasztani, összhangba kell hozni azokkal az elvekkel, melyek mellett a béke, a háború előtti gazdasági élet is elit, fejlődött, úgy tetszi nekem, hogy eddig csak a részletekben dolgoztunk, azokban többé-kevésbé megfelelő, a fejlődésihez igazodó változtatásokat hoztunk létre, de most sürgősen soron van, hogy a részletmunkákat az egész nemzet gazdasági megerősödésének nagy szempontjába, az említetteknekel és eszközökkel összefogjuk. Nem akarok itt most szorosabb értelemben konkretizálni. Hiszen csak egy iparautással tegyünk összehasonlítást a háború előtti és a mai gazdasági élet jelenségei között, egyszerre rá tudunk mutatni, hogy az és ama megvolt akkor, ami nincs meg ma, ex élemez hiányzik ma, ami megvolt akkor. Olyan a helyzetitek, mint a tűzkárosatté, akinek porig leégett a háza, most a falakat ugyan fölhúzta talán, de ha rágondol elpusztult hajlékára és látja amfintstti, tetöttea fatebal' egy pillanat alatt átérti, mennyi minden hiányzik még, hogy csak régi otthonát is visszaszerezhesse. De azért tiwiti fog elcsüggedni, mert élnie kell, ha már itt van, hanem nap és nap újból hozzáfog az építés munkájához, minél kitartóbb, minél fáradhatatlanabb, annál hamarabb fogja magát otthon érezni. Azt hiszem, hogy ez a munka adja ajövő esztetendő képét, de egyúttal ez az egyetlen lehetőség is arra, hogy a magyar nemzet megmeneküljön az időt, energiát és embert, lelket vesztő kicsinyeskedések fenyegető veszedelmétől. Én nem hibáztatok senkit, semmit. Azok a konvulziók, amelyeken át*mentünk, megőrölték az embereknek nemcsak az idegét, de még a csontjainkat is. A régi nagy Magyarországból még a száraz csontváz sem maradt meg, hogy erre lassan*lassan búst és életet rakhattunk volna, még a csontokat is úgy kellett összekaparni és bizony nem ment könnyen, amíg a forgók összeillettek,amíg inak és izmok nőttek a csontok összetartására. De ezek már megvannak. Azonban nyomorúság lenne örökös életünk, ha tovább nem igyekeznek helyrehozni a valósággal boltjaiból föltámasztott szervezetet. A nagy magyar nemzeti egységet kell megvalósítanunk. Könnyű volna ezzel kapcsolatban továbbfüzdöni a példát Menenius Agrippa meséjével, a gyomorról és a test lobbi tagjairól, de minek példálódzzak tovább. A magyar nemzet egységének szükségessége olyan fontos és súlyos kérdés, hogy azt nyíltan ki kell mondani és követelni. Nincsenek és nem lehetnek áthidalhatatlan ellentétek, csak egyének vannak, akik különböző utakon járnak és mind azt hiszik, hogy az ő útjuk vezet a legegyenesebben a nagy cél, az integer Magyarország, a nagy Magyarország jobb boldogulása felé. De míg igyon mindenki a maga útján halad, az idő legnagyobb részét azzal töltjük el, hogy nézzük, kutatjuk, mennyire jutott már a másik, ő azután ugyanezt teszi. A végeredmény pedig az, hogy maradunk mindnyájan egy helyben. Ha meg kell lendíteni egy nagy kereket, ha föl kell emelnünk egy nagy szálfát, mindnyájan hozzáadunk, egymás mellett, arccal szemben, vagy háttal egymáshoz, de ha emelni akarunk, mindenkinek egyszerre kell megfeszíteni egész erejét. Most legelsősorban gazdasági életünk fejlődésének kerekét kell nagy lendületbe hoznunk, lehetne ez másként, mintha mindenki, még azok is, akik háttal állanak egymáshoz, egyszerre, s mindnyájan megfeszítik erejüket és egyszerre mindnyájan lendíteni is akarunk. Olyan egyszerű gondolatok ezek, melyek mindenfél lelkében élnek, de olyan gondolatok is, melyeket realizálni kell. Realizálni kel a mezőgazdasági és ipari termelés fejlődési irányának határozott kijelölésével, az állami gazdálkodás kimértséével és a forgalom szabadságával, a terméketlen ideológia kiküszöbölésével. Az embereik millióinak nem volt és nincs most sem elevenebb vágyuk, mint az erős ösztön, kívánság, a nyugodt, békés élhetés után. Ki merné vállalni a felelősséget azért, hogy szemben áll a milliók kívánságaival, talán egyedül a maga kedvéért. Annyival csak tartozunk keresztény és nemzeti voltunknak, hogy elni hagyjuk keresztény felebarátunkat és magyar testvérünket, akkor, amikor mi magunk is élni akarunk. Én itt nem politizálok, „ördög vigye a szereimet, csak bor legyen“, olvashatjuk akárhány borosserlegen, amit jóízű apáink hajtogattak hajdanában. Amondó vagyok én is, „ördög vigye a politikát, csak élni lehessen“ és ezt mondja ma velem millió és millió ember. Ez a gondolat fedi, hogy megölessen mindenkit és egybeforrasszon mindenkit külsőre is, mert bősz letekben már egyek vagyunk. Ez a kívánság ma minden embernek újévi kívánsága. Egységet a keresztény netszeti gondolkozásba, egységet a gazdaság szereplésbe. Ha ez megszületik, valóban megírhatjuk előre az év történetét, nem kerl más, mint papírra vetni a legközelebb elmúlt évek legszebb álmait az egyén és az összesség boldogulásáról. De vájjon hol kezdődnek a magyar nemzet történetében ezek az aranylapok?. A kém cseh százados figye a Prága! sajtóban Csehországinak Magyarországgal szaruban táplált titkos tervei tudvalevőleg igen éles ivegvirágnélban kerültek nyilvánosságra a lezajlott királypuccsal kapcsolatban. Egy kis csalafintasággal és vakmerőséggel Benesék szerették volna befejezett tények elé állítani az antant hatalmakat és végrehajtani Take Ionescu ismeretes fökarabolási terveit. A magyar kormány legerélyesebb tiltakozása és az antanthatalmak gyors beavatkozása mentette csak meg Magyarországot a végzetes katonai megszállástól. Benes utólagos mosakodási kísérleteivel már nem lehetett eltakarni az enhimarkadord és kudarccal végződött lépést. A napokban újabb bizonyítékát kaptuk annak, hogy Csehország mert mindig nem akar letenni kedvenc katonai terveiről és kockázatokra is hajlandó, hogy Magyarország katonai intézkedéseiről és erőviszonyairól titkos utakon adatokat szerezzen. Erre mutat Wittner Libor cseh századosnak és Popelka Vince cinkostársának letartóztatása, akiket kémkedésen valósággal tetten értek. A Bohemia híradása szerint a cseh kormány Budapesten formálisan tiltakozott Vityez cseh katonai attasé, letartóztatása ellen, akit annak ellenére, hogy diplomáciai beosztására hivatatkozott, egy éjjel rendőri őrizetben tartották. A lap szerint a letartóztatás oka lobban keresendő, hogy Vityez mint a magyarországi katonai ellenőrző bizottság tagja, a legélesebben síkra szállott amellett, hogy a békeszerződéssel ellentétben álló magyar véderőtörvényt változtassák meg. A Bohemia tendenciózusan beállított híradásával szemben illetékes helyről kapott értesüléseink alapján megállapíthatjuk, hogy Vityez Libor cseh századosnak semmiféle diplomáciai jellegű megbízatása nincsen, nem katonai attasé, ilyen az itteni csehszlovákkövetségen nem is tárcálható, de nem tagja a magyarországi katonai ellenőrző bizottságnak sem, melyben tudvalevőleg csak a nagyantant állami vannak képviselve. Tény, hogy a budapesti cseh követség Vityez Libor századost először, mint a cseh-szlovák misszió, később mint a jóvátételi bizottság tagját, végül pedig mint a trianoni békeszerződés 155-ik paragrafusa értelmében a Magyarországon levő cseh-szovák katonai sírok fölkutatásával s nyilvántartásával megbízott tisztet jelentette be. A m. kir. hatóságok azonban csak az utolsó megbízatást ismerhették el, amellyel diplomáciai és exterritoriális jogok élvezete nem jár. Letartóztatásának oka, amint azt már jelentettük, az volt, hogy kémkedésen tetten érték, éppen abban a pillanaban, amikor december 23-án este 16 óra felé a Széna-téren Popelka Vince nevű cinkostársától ezer korona lefizetése mellett katonai okmányokat vett át. Cinkostársa különben teljes beismerésben van. A Bohemia jelentése különben nem lep meg, amennyiben szokva vagyunk már a cseh és osztrák sajtónak hasonló jellegű beállításaihoz. A magyar erőszakosságokról úgyis régóta nem hallott már a világ. A Bohémia és sugalmazó körei azonban úgy látszik, hogy struc módjára homokba dugták a fejüket és nem veszik észre, hogy régen lejárt az ideje azoknak a boldog állapotoknak, amikor a nyugati államok népei becsületes jóhiszeműséggel minden hazugságot elhittek Magyarországról. Közönséges aktalopó kémek mellett még Magyarországgal szemben sem lehet propagandát csinálni. . ■ in»........»■ ........................... ' ''T Elite-márka Fiume Cognac Medicinái „Fium«“ szójegyre különösen ügyelni/ Adriatika R.-T. Iroda, Budapest, /., Horthy Miklós út 9. Telefon: József 88 09 3