Szózat, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Itt JANUAR 1 VASÁ­RN­AP Uj esztendőre írta: Lukovich Aladár dr., a nemzetgyűlés háznagya is . . Az uj esztendő első napjai — talán első pil­lanatra paradoxonnak tetszik a külső látszattal szemben, de mégis állítom — sok­kal világosabban és nyíltabban tárják elénk a jövő egész év tar­talmának körvonalait, mint sok más évkezdet az elmúltak közül Az ideiglenesen megcsonkított Magyarország egész új esztendejét kétségkívül ennek a törek­vésnek kell betöltenie, hogy a gazdasgi megerősö­dés minél jobban előmozdu­ltassé­k. Mai helyzetünk­­ben — ha egyáltalán lehet alkalmazni Széchenyi és Kossuth fölfogását — egész világosan látható, hogy előbb gazdaságilag kell életképessé és füg­getlenné tenni a nemzetet, a politikai súly és eredmények pedig ha nem is fognak érett gyü­mölcsként a nemzet ölébe hullani, de csakis ak­kor lehetnek tartósak és igazán hasznosaik, ha megvan a szilárd alapjuk: a gaz­daágilag kon­­szolidált állami élet. E cél kell, hogy betöltse a magyar nemzet új esztendejét s remélem is, hogy ez fogja azt betölteni. Ezzel pedig valóban világosan megvan adva sez egész jövő év történetének vázlata. Adva van azért, mert ijedve kell látnunk, mennyi minden hiányzik még — részben a gonosz s ránkereszo­­skolt „béke“, részben a magunk céljavesztett tők­retövése folytán — a gazdaságilag konszolidált állami élethez. Nem vonom kétségbe, sőt a termé­szetes gazdasági evolúció eredményeképpen tisz­telem több szorosan gazdasági vonatkozású tör­vényünk rendelkezéseit, de tgadhatatlan az is, hogy ezekben a törvényekben több a jószándék, mint amennyi a gyakoribban eddig tényleg íz megvisjósolt belőlük. Az új évet tehát be kell töltse éppen az, hogy az eddig sok tekintetben papirostörvénye­­ket az élet valóságába átvigyük és ezzel a gazda­sági ,élet fejlődésének nyugodtságát, egyenes irá­nyát biztosítsuk. S e tekintetben olyan sürgősek is a tennivalók, hogy a szocializálásoknak ez évben tényleg meg kell történniük, mert semmi­féle szervezet nem bírja sokáig az állandó lázt, bizonytalanságot.­ Azonban ez csak egyik része a dolognak és­ pe­dig a kisebbik része, mert az itt szóba jölhető dol­­gok nem biztosítják teljesen gazdasági életünk erő­teljes fejlődését. Tagadhatatlan ugyanis, hogy olyan nagyon fontos kérdésekben, mint a több és jobb termelés az állampolgárok minden rétegének tel­jes munikiakifejtése, az elért gazdasági eredmények­ állandósítása, az állami beavatkozások által nem zavart kalkuláció lehetősége stb., st­b., még mindig nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tettünk, már­pedig több termel­és nélkül a birtokok helyes arányának megvalósítása is csak részeredmény, az intenzív munka általánossága nélkül az állami be­ruházások csak kiadások, a különféle állami bea­gvatkozá­sok mellett a szabadság csak káros hatá­saiban nyilvánul, a magánjogi viszonyok bizonyta­lansága mellett a legjobb törekvés is balul üt ki. Az állami élet legfőbb irányításának tehát ezekből a szempontokból még ki kell egészülnie, vagy­­, az eddigi munkát alá kell támasztani, összhangba kell hozni azokkal az elvekkel, melyek mellett a béke, a háború előtti­ gazdasági élet is elit, fejlődött, úgy tetszi nekem, hogy eddig csak a részletekben dol­goztunk, azokban többé-kevésbé megfelelő, a fej­lődésihez igazodó változtatásokat hoztunk létre, de most sürgősen soron van, hogy a részletmunkákat az egész nemzet gazdasági megerősödésének nagy szempontjába, az említett­eknek­­el és eszközökkel összefogjuk. Nem a­karok itt most szorosabb­ értelemben konkretizálni. Hiszen csak egy iparautással tegyünk összehasonlítást a háború előtti és a mai gazdasági élet jelenségei között, egyszerre rá tudunk mutatni, hogy az és ama megvolt a­kkor, ami nincs meg ma, ex él­emez hiányzik ma, ami megvolt akkor. Olyan a helyzetitek, mint a tűzkárosatté, akinek porig leégett a háza, most a falakat ugyan fölhúz­ta talán, de ha rágondol elpusztult hajlékára és lát­­ja a­mfintstti, tetöttea fatebal' egy pillanat alatt átérti, mennyi minden hiányzik még, hogy csak régi otthonát is visszaszerezhesse. De azért tiwiti fog elcsüggedni, mert élnie kell, ha már itt van, hanem nap és nap újból hozzáfog az­ építés munkájához, minél kitartóbb, minél fáradhatatlanabb, annál ha­marabb fogja magát otthon érez­ni. Azt hiszem, hogy ez a munka adja a­­jövő eszte­tendő képét, de egyúttal ez az egyetlen lehetőség is arra, hogy a magyar nemzet megmeneküljön az időt, energiát és embert, lelket vesztő kicsinyeske­dések fenyegető veszedelmétől. Én nem hibáztatok senkit, semmit. Azok a konvulziók, amelyeken át*­mentünk, megőrölték az embereknek nemcsak az idegét, de még a csontjainkat is. A régi nagy Ma­gyarországból még a száraz csontváz sem maradt meg, hogy erre lassan*lassan búst és életet rakhat­tunk volna, még a csontokat is úgy kellett össze­­kaparni és bizony nem ment könnyen, amíg a for­gók összeillettek,­­amíg inak és izmok nőttek a cson­tok összetartására. De ezek már megvannak. Azon­­ban nyomorúság lenne örökös életünk, ha tovább nem igyekeznek helyrehozni a valósággal boltjaiból föltámasztott szervezetet. A nagy magyar nemzeti egységet kell megvaló­­sítanunk. Könnyű volna ezzel kapcsolatban tovább­­füzdöni a példát Menenius Agrippa meséjével, a gyomorról és a test lobbi tagjairól, de minek példá­­lódzzak tovább. A magyar nemzet egységének szük­­ségesség­e olyan fontos és súlyos kérdés, hogy azt nyíltan ki kell mondani és követelni. Nincsenek és nem lehetnek áthidalhatatlan­ ellentétek, csak egyé­­nek vannak, akik különböző utakon járnak és mind azt hiszik, hogy az ő útjuk vezet a legegyenesebben a nagy cél, az integer Magyarország, a nagy Ma­gyarország jobb boldogulása felé. De míg igyon mindenki a maga útján halad, az idő legnagyobb részét azzal töltjük el, hogy nézzük, kutatjuk, mennyire jutott már a másik, ő azután ugyanezt teszi. A végeredmény pedig az, hogy maradunk mindnyájan egy helyben. Ha meg kell lendíteni egy nagy kereket, ha föl kell emelnünk egy nagy szálfát, mindnyájan hozzáadunk, egymás mellett, arccal szemben, vagy háttal egymáshoz, de ha emelni akarunk, mindenkinek egyszerre kell meg­feszíteni egész erejét. Most legelsősorban gazdasági életünk fejlődésének kerekét kell nagy lendületbe hoznunk, lehetne ez másként, mintha mindenki, még azok is, akik háttal állanak egymáshoz, egy­­szerre, s mindnyájan megfeszítik erejüket és egy­­szerre mindnyájan lendíteni is akarunk. Olyan egyszerű gondolatok ezek, melyek min­­de­nfél lelkében élnek, de olyan gondolatok is, me­­lyeket realizálni kell. Realizálni kel a mezőgazda­­sági és ipari termelés fejlődési irányának határo­zott kijelölésével, az állami gazdálkodás kimértsé­­­ével és a forgalom szabadságával, a terméketlen ideológia kiküszöbölésével. Az embereik millióinak nem volt és nincs most sem elevenebb vágyuk, mint az erős ösztön, kívánság, a nyugodt, békés élhetés után. Ki merné vállalni a felelősséget azért, hogy szemben áll a milliók kívánságaival, talán egye­­dül a maga kedvéért. Annyival csak tartozunk ke­resztény és nemzeti voltunknak, hogy elni hagy­juk keresztény felebarátunkat és magyar testvé­­rü­nket, akkor, amikor mi magunk is élni akarunk. Én itt nem politizálok, „ördög vigye a sze­­reimet, csak bor legyen“, olvashatjuk akárhány borosserlegen, amit jóízű apáink hajtogattak haj­danában. Amondó vagyok én is, „ördög vigye a politikát, csak élni lehessen“ és ezt mondja ma velem millió és millió ember. Ez a gondolat fedi, hogy megölessen mindenkit és egybeforr­asszon mindenkit külsőre is, mert bősz letekben m­ár egyek vagyunk. Ez a kívánság ma minden ember­­nek újévi kívánsága. Egységet a keresztény nets­­zeti gondolkozásba, egységet a gazdaság szerep­­lésbe. Ha ez megszületik, valóban megírhatjuk előre az év történetét, nem ker­l más, mint papírra vetni a legközelebb el­múlt évek legszebb álmait az egyén és az összesség boldogulásáról. De vájjon hol kezdőd­nek a magyar nemzet történetében ezek az aranylapok?. A kém­ cseh százados figye a Prága! sajtóban Csehországinak Magyarországgal szaruban táp­lált titkos tervei tudvalevőleg igen éles ivegvirágn­­élban kerültek nyilvánosságra a lezajlott király­­puccsal kapcsolatban. Egy kis csalafintasággal és vakmerőséggel Benesék szerették volna befejezett tények elé állítani az antant hatalmakat és végre­hajtani Take Ionescu ismeretes fök­arabolási ter­veit. A magyar kormány legerélyesebb tiltakozása és az antanthatalmak gyors beavatkozása mentette csak meg Magyarországot a végzetes katonai meg­szállástól. Benes utólagos mosakodási kísérleteivel már nem lehetett eltakarni az enhimarkadord­ és kudarccal végződött lépést. A napokban újabb bi­zonyítékát kaptuk annak, hogy Csehország mert mindig nem akar letenni kedvenc katonai terveiről és kockázatokra is hajlandó, hogy Magyarország katonai intézkedéseiről és erőviszonyairól titkos utakon adatokat szerezzen. Erre mutat Wittner Libor cseh századosnak és Popelka Vince cinkostársának letartóztatása, akiket kémkedésen valósággal tet­ten értek. A Bohemia híradása szerint a cseh kor­­mány Budapesten formálisan tiltakozott Vityez cseh katonai attasé­, letartóztatása ellen, akit an­­nak ellenére, hogy diplomáciai beosztására hivatat­kozott, egy éjjel rendőri őrizetben tartották. A lap szerint a letartóztatás oka lobban keresendő, hogy Vityez mint a magyarországi katonai ellenőrző bizottság tagja, a legélesebben síkra szállott amel­­lett, hogy a békeszerződéssel ellentétben álló ma­­gyar véderőtörvényt változtassák meg. A Bohe­mia tendenciózusan beállított híradásával szemben illetékes helyről kapott értesüléseink alapján meg­­állapíthatjuk, hogy Vityez Libor cseh századosnak semmiféle diplomáciai jellegű megbízatása nin­csen, nem katonai attasé, ilyen az itteni cseh­szlovák­­követségen nem is tárcálh­ató, de nem tagja a magyarországi katonai ellenőrző bizottság­­nak sem, melyben tudvalevőleg csak a nagyantant állami vannak képviselve. Tény, hogy a budapesti cseh követség Vityez Libor századost először, mint a cseh-szlovák misszió, később mint a jóvátételi bizottság tagját, végül pedig mint a trianoni békeszerződés 155-ik paragrafusa értelmében a Magyarországon levő cseh-szovák katonai sírok fölkutatásával s nyil­vántartásával megbízott tisztet jelentette be. A m. kir. hatóságok azonban csak az utolsó meg­bízatást ismerhették el, amellyel diplomáciai és exterritoriális jogok élvezete nem jár. Letartóz­tatásának oka, am­int azt már jelentettük, az volt, hogy kémkedésen tetten érték, éppen abban a pillanaban, amikor december 23-án este 16 óra felé a Széna-téren Popelka Vince nevű cinkos­társától ezer korona lefizetése mellett katonai okmányokat vett át. Cin­kostársa különben teljes beismerésben van. A Bohemia jelentése különben nem lep meg, amennyiben szokva vagyunk már a cseh és osztrák sajtónak hasonló jellegű beál­lításaihoz. A magyar erőszakosságokról úgyis régóta nem­ hallott már a világ. A Bohémia és sugalmazó körei azonban úgy látszik, hogy struc módjára homokba dugták a fejüket és nem veszik észre, hogy régen lejárt az ideje azoknak a bol­dog állapotoknak, amikor a nyugati államok népei becsületes jóhiszeműséggel minden hazugságot elhittek Magyarországról. Közönséges aktalopó kémek m­ellett még Magyarországgal szemben sem lehet propagandát csinálni. . ■ in»........»■­­ ...........................­ ' ''T Elite-márka Fiume Cognac Medicinái „Fium«“ szó­je­gyre különösen ügyelni/ Adriatika R.-T. Iroda, Budapest, /., Horthy Miklós­ út 9. Telefon: József 88­ 09 3

Next