Szózat, 1923. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1923-05-01 / 98. szám

MÁJUS 1 KEDD Szózat A Kormánysó a Zrinyiek földijén legyen elúsasló tanúja a magyar becsületnek, fiűségnek, vitézségnek A napnak minden árájában áldozatot kell hoznunk a Gazáért . Meg kell tanulnunk a Zrínyiek erényeit A Kormánysó kíséretével ma reggel fél kilenc órakor érkezett meg Nagykanizsára, ahol a pályaudvaron díszes és előkelő közönség fogadta. A megjelentek sorában ott volt: dr. Tarányi Ferenc Zala- és Vas vármegye főispánja, Herbst Géza, Vas vármegye alispánja, Maróthy László nyugalmazott főispán, Sabián Gyula Nagykanizsa és Czobor Mátyás, Zalaegerszeg polgármestere, Vargha Gábor nemzetgyűlési képviselő, Törley György és Plichál Viktor kormányfőtanácsosok, Kovács Gyula, a járásbíróság elnöke. A kormányzó a diszszázad jobbszárnyán álló katonai előkelőségek jelentkezése után végighaladt a diszszázad arcéle előtt és a megjelent polgári előkelőségektisztelgését fogadta, akiknek nevében dr. Tarányi Ferenc a főispán üdvözölte. A Kormányzó válasza — Nagyon köszönöm a meleg üdvözlő szavakat. Örömmel valósítottam meg régi szándékomat, hogy a mai zászlószentelési ünnepély alkalmával Nagykanizsa városát meglátogassam és ismét néhány órát töltsek Zalavármegye áldott földjén, amely a magyar dicsőség, közélet és kultúra annyi kimagasló alakját adta hazánknak. Az üdvözlések után lelkes éljenzés közben kocsira szállt kíséretével a Kormányzó és a Kazinczy-utcán, Szeder-utcán és ■Csengery-utcán át a városháza elé hajtatott, ahol az összegyűlt lakosság kitörő éljenzéssel fogadta. A városháza bejáratánál dr. Kratky István városi főjegyző üdvözölte hódolatteljesen. A 6-fik gyalogezred zászlószentelése A Kormányzó meleg szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért, majd felment a városházára és rövid időre visszavonult a részére berendezett lakosztályba. Ezalatt a ferencrendiek alsóvárosi templomában a hatodik gyalogezred zászlószentelő ünnepére gyülekezett a közönség. A templom előtti térségen a gyalogezred fejlődött fel A kormányzó megérkezve, megszemlélte az ezredet, majd bement a templomba, elfoglalta a szentélyben a számára fenntartott helyet és P. Zadravecz István tábori püspök megkezdte a csendes misét. A mise végeztével a tábori püspök hazafias beszéd kíséretében felszentelte az új zászlót, amit Zala vármegye közönsége ajándékozott a gyalogezrednek. A felszentelt zászlót ezután kivitték a templom előtti térségre, ahol Horváth Olivér evangélikus és Kádár Lajos református lelkészek áldották meg. Ezután ismét visszavitték a zászlót a templomba, aholmegkezdődött a szegbeverés. Az első szeget a kormányzó verte be. Hazádnak rendületlenül . . . szavakkal, utána a zászlóanya, dr. Tarányi Ferencné, majd Zadravecz István tábori püspök. Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka, Tarányi Ferenc főispán, Horváth Géza alispán, Zala vármegye közönségének képviselője, Nagykanizsa és Zalaegerszeg polgármestere és főszolgabirája, egy földbirtokos, iparos és kereskedő, két kisgazda, két munkás, két mezőgazdasági cseléd, vitéz Hobest Mátyás ezredparancsnok, továbbá minden rendfokozatból egy--egy tiszt és altiszt. Dr. Tarányi Ferencné zászlóanya szalagot kötött a zászlóra, amelyet ezután ismét kivittek a templom előtti térségre, ahol Horváth Géza alispán átadta a kormányzónak aki a következő beszéd kíséretében adta át az ezredparancsnoknak: — Köszönettel fogadom a magyar királyi honvédség nevében ezt a. .zászlót, mint jelképét annak az áldozatkészségnek, amellyel a magyar társadalom a haza véderejét támogatni hajlandó. — Amikor ezennel átadom ősi dicsőségünk e szimbólumát a magyar királyi hatodik gyalogezrednek, lelkem mélyéből fakad ez a kívánság. Legyen ez a zászló majdan tanúja annak, hogy élnek még a magyarban az ősöktől ezer esztendőkön át öröklött legdicsőbb katonai erények: a becsület, a sírig tartó hűség, az önfeláldozó hazaszeretet és a vitézség, amely erények egyedül biztosítják azt, hogy nagy és boldog lesz ismét a ma porbasujtott haza. Nagykanizsa frodolata Vitéz Bobest Mátyás ezredparancsnok átvette a zászlót és feleskette az ezredet. Az esketés után az ezred tiszteletadást teljesített, majd díszmenetben vonult el a Kormányzó előtt. A zászlószentelés után a Kormányzó visszaíruttatott a városházára, ahol a tisztikar bemutatkozása után fél egy órakor a polgári küldöttségek tisztelgését fogadta a városháza dísztermében. Tizenkét felekezeti és társadalmi küldöttség jelent meg a Kormányzó előtt, aki az üdvözlésekre a következő beszéddel, válaszolt: ■ — Kasrßfläpv meis& üdvefclß jvaikat. I Örömmel jöttem ebbe a magyarság élet-; erejétől lüktető szép városba. Ám Zala vármegye ősi földjének ezen a vidékén gondolataim a Zrínyiek ősi fészkének történelmi emlékei felé is szállanak. — Nehéz időkben mindig vigasztalást nyújt az emlékezés a dicső múltra. De nem elég ábrándozni a múltnak szép erülékein, hanem követni is kell a fenkölt ősök példáit és megtanulnunk erényeiket. Szigetvár hős védője az önfeláldozás nemes példájával írta be nevét a történelembe, a másik nagy Zrínyi, pedig élete célját abban látta, hogy összetartásra buzdított. Az önfeláldozás és összetartás emlékét hagyták a Zrínyiek örökségül a magyar nemzetre. — Sohasem volt a magyar nemzetnek nagyobb szüksége a két erényre, mint a mai vészterhes időkben. Ma inkább, mint valaha, nem elég szép szavakba önteni a hazaszeretet érzését, hanem állandó kitartó munkával és a napnak úgyszólván minden órájában áldozatokat kell hoznunk a hazáért. Ma össze kell forria minden osztálynak, a haza minden polgárának, mert különben elbukik a nemzet, elvesz az ország és akkor mindenki tönkremegy. — A haza minden becsületes polgára- nak, bármi nyelven beszéljen is, egy táborban van a helye. Akiknek őseit együtt táplálta az ezeréves haza földje, akiknek ősei együtt véreztek az évszázadok közös küzdelmében, azok mind egyformán polgárai ennek az országnak és mindegyiknek a sorsa a haza sorsával van összekötve. — Arra kérem Nagykanizsának és környékének lakosait, hogy őrizzék továbbra is szívükben a Zrínyiek nemes örökségét. Még egyszer köszönöm szíves üdvözletüket A megjelent közönség hosszantartó éljenzéssel fogadta a Kormányzó szavait, aki ezután kíséretével a tiszti étkezdébe hajtatott, ahol a társadalmi előkelőségek bevonásával diszebéd volt. A Kormányzó a diszabéd után rövid ideig lepihent lakosztályában, majd délután 4 órakor kihajtatott az ezred sportpályájára. Itt az ezred Zrínyi Miklós emléktábláját leplezték le n nagyszámú közönség jelenlétében. Zrínyi Miklós jelentőségét Finta József százados méltatta hazafias beszédben. Az ünnep után a kormányzó megtekintette a sportpályát, majd a cserkészek tették le előtte a fogadalmat.Este 6 órakor a kormányzó kíséretével együtt részt vett a városházán rendezett teán, este 7 órakor pedig a Polgári Egyletbe hajtatott, ahol műsoros estély volt. A műsor keretében az ezred legénysége adott elő szavalatokat és a tábori életet ábrázoló élőképeket. A megjelent közönség az estély folyamán lelkes ünneplésben részesítette a Kormányzót. Az estély után a Kormányzó a pályaudvarra hajtatott és útnak indult Budapest felé, ahová hétfőn reggel érkezett meg. Magyarüldözés Erdélyben Az erdélyi agrárreform végrehajtása sekrény ütemben folyik tovább, természetesen minden intézkedésével az oláh szupérium alá került magyarság ellen irányulva. A reformnak csúfolt földrablás rejtelmeiből a legérdekesebbek közé tartozik az, hogy legújabban a magyar birtokosságtól elvett földekre már nem is akad elég igénylő, úgy hogy a fennmaradt rész az állam tulajdonába megy át Pedig mikor az erdélyi agrárreform feltétlen szükségességét világgá kürtötték az oláhok, egyetlen és legfőbb érvük az volt, hogy a földnélküli oláh parasztságot kell megélhetéshez juttatni. _ A régi román területeken végrehajtott agrárreformnak valóban ez is volt a célja, ott nem is sajátítottak ki több földet, mint amennyi a földnélkülieknek kielégítésére szükséges volt. De Erdélyben elrendelte az agrárreform, hogy minden 200 holdon felüli terület kisajátítandó. Hogy az oláh agrárreform Erdélyben kizárólag csak a magyarság kifosztására irányul, az nyilvánvaló abból a statisztikából, amelyet az Erdélyi Gazdasági Egyesület a magyar birtokok kisajátítására vonatkozólag próbálta készíteni. A statisztika szerint a magyar birtokok nyolcvan százalékát sajátították ki eddig a régi magyar tulajdonosok birtokából. Ilyen rablóhadjárat mellett egyáltalában nincs mit csodálkozni azon, hogy egyik kisknküllőmegyei magyar birtokosnak birtokából csak a családi kriptát hagyták meg és csak az ítélet kihirdetése után jutott a végrehajtóbizottságnak eszébe, hogy a kriptához vezető út is kisajátittatott. Magyar ember természetesen nem szerezhet földet Erdélyben. Vérlázitó a Gombás községi Szabó János fölmives esete, ki háború alatt, a budapesti Altruista Bank közvetítésével húsz hold földet vásárolt. Az agrárbizottság az ő földjét is elkobozta azzal az indokolással, hogy ez a bank a magyar államnak egy üzleti vállalkozása volt, tehát az általa eladott föld a magyar állam tulajdonaként kezelendő s mm ilyen, a békeszerződés értelmében az utódállam tulajdonai közé sorolandó. Magyarorssságtól nem lele£ jóvátételt követelni Reynold francia szenátor nyilatkozata Paris, április 30. Reynold szenátor, a francia szenátus külügyi bizottságának titkára s Franciaországnak a nemzetek szövetségébe küldött delegátusa a Correspondence Universelle munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette:■— Ha az ember végigfut a magyar napilapokon, meglepődik, hogy milyen mérsékelt hangon írnak és kommentálják a ruhrvidéki eseményeket. Bizonyos terjedelmet a Berlinből jött nyilatkozatoknak és germán tendenciájú inerviuknak szentelnek, de ezzel egyező terjedelemben foglalkoznak a francia szemponttal s következtetéseik lehetőleg tárgyilagosak. Így például az Echo du Danube, egy igen magas nívójú lap, amely francia nyelven jelenik meg, az elmúlt februárban Georges Blondelnek, a College de France tanárának hosszabb cikkét közölte, március folyamán pedig az agrárpárt lapjában a Saafeat-ban találtunk egy francia hírlapíró tollából származó vezércikket. Mindezek konklúziójaképpen meg kell állapítani, hogy Magyarország mindig erős rokonszenvet tudott kelteni azokban, akik érintkeztek vele. Hogy a mi íróink közül válasszunk valakit példának, Jean de Bonnefon mély ragaszkodással szereti Magyarországot és hivatkozhatnék régi parlamenti harcosokra, amilyen például Tisseyre képviselő, akik oldalakat írtak róla megindult és megindító hangon. Mindettől nem kell meglepődni. A magyarok olyan faji és kulturális tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek valóságos bájt kölcsönöznek a velük való érintkezésnek és vendéglátásuknak. Magam is éreztem ezt, mint aki a szenátusban a trianoni szerződés előadója voltam, amikor többekkel érintkeztem közülök. — Magyarország iránt való érdeklődésünket egyébként nem volna, szabad elveszítenünk, még az érzelmi szempontok mellőzése esetén sem, már pedig az érzelmeket, nem kell mindig kiküszöbölni a politikából. Magyarországot Közép-Európához kell számítani s a tartós blket, amit mi kívánunk számára, az élet lehetőségét foglalja magáid, és azt, hogy egyensúlyba jöj'• jöj/a háborúból és a legyőzetésből származó rettenetes megrázkódtatása után. — Magyarországot kímélet nélkül határolták körül és határai most egy igen nagy mértékben megkisebbedett területet zárnak körül. Hasztalan volna visszatérni azokra az indító okokra, amelyek ezt az új határt előírták. Ebben a pillanatban senkinek sem állana érdekében, még Magyarországnak sem, hogy visszatérjünk a békeszerződés területi, rendelkezéseire. Nem volna helyénvaló a tejügyekbe avatkozni. Mégis van azonban egy pont, amelyen a belpolitika csatlakozik a nemzetközi viszonylatokhoz, s ez a jóvátétel. Tagadhatatlan tény, hogy Magyarország komoly erőfeszítést tett a film pénzügyeinek rendbehozására. Az 1923—23. évi költségvetés, amely az első rendes költségvetés 1914 óta, jelentékeny előhaladást jelent előző évekkel szemben, bár még mindig jó néhány milliárd korona deficitet tüntet fel, ami főképpen a magyar korona legutóbbi esésének következménye. A legsúlyosabb teher, amely ma az államra nehezedik, a tisztviselők ellátása, pedig ez sovány ellátás, amelyet részben természetben biztosítanak nekik. Gróf Bethlen elhatározta, hogy a tisztviselők számát 20 százalékkal csökkenti. De arra is gondolni kell, hogy senki sem hibáztatható azért, hogy Szent István koronájának szétdarabolása folytán olyan nagyszámú személyzet húzódott vissza Magyarországra, amelynek eltartása felülmúlja az új állam képességeit. — Kell hát bizonyos idő a probléma, megoldására. A győztes hatalmaknak be kellhtt ismerniök. Minthogy elhatározásukban tévedtek és nem láttak mindent előre, legjobban teszik, ha bevallják és megkísérlik helyrehozni ennek következményeit. A jelen pillanatban tehát lehetetlenek a jóvátételek. Ha vannak makacs adósok, amilyen például Németország, amelynek magatartása kihívja maga ellen, a ■megtorló intézkedéseket, vannak olyanok is, amelyeknek joguk van a hitelező türelmén, , Mmnuaron ma is ezek közé tartozik.