Szózat, 1924. szeptember (6. évfolyam, 192-215. szám)

1924-09-05 / 195. szám

­ Várisi pénzügyi körök elutasítják a német kölcsönben való részvételt Lassanként helyreáll az összeköttetés a megszállt német területek és az anyaország között­ ­A­ Szózat bécsi tudósítója jelenti telefonon: Frankfurtból táviratoztak, hogy a megszállt és meg nem szállt német területek közt a teljes személy- és áruforgalom helyreállt. A düsseldorfi francia sajtószolgálat hírszol­gálata a lap mai számával beszünteti megjele­nését. A francia sajtószolgálat közhírré tette azt is, hogy a düsseldorfi, esseni, dortmundi, beutheni és recklingshauseni francia olvasóter­meket szeptember 4-étől véglegesen bezárják. Mainzi jelentés szerint a francia útlevél­­hivatal tegnap délután beszüntette működé­sét. A német kölcsönről a Journal jelenti, hogy a francia külügyminiszter és a Morgan-bank­­ház egyik tulajdonosa között tárgyalások ál­lanak küszöbön a német kölcsön kibocsátása tárgyában. A Journal értesülése szerint párisi pénzügyi körökben ellenségesen gondolkoznak a kölcsönben való részvételről. 2­00 SZEPTEMBER 5 PÉNTEK Walt­er-Vérnek egy rokona panamázta ki az útlevelet Megindult a rendőri nyomozás Walter-Vér, Imre, a megugrott rabszöke­­vény szökésének körülményei még mindig tisz­tázatlanok. Első nap tudvalevőleg a rendőrség arra az álláspontra helyezkedett, hogy felesle­ges a szökevény hűlt helyét bottal ütögetni és nagyúri non b­alance-szal kijelentette, hogy semmi köze hozzá. Később az ügyészség inter­venciójára azután mégis hozzáfogtak a nyomo­záshoz, amely máris igen furcsa eredménye­ket állapított meg. Walter-Vért tudvalevőleg feltételesen he­lyezték szabadlábra. Ilyen esetben a börtön ve­zetőségének értesíteni kell az ügyészséget, amely megkeresi a rendőrséget a szükséges el­lenőrző intézkedések foganatosítása érdekében. A nyomozás mindenekelőtt kiderítette, hogy a budapesti főkapitányság ebben az esetben nem kapta meg a törvényben előírt értesítést és megkeresést. Ez mindenesetre furcsa „vélet­len­’, ha ugyan nem szándékos mulasztásról van szó. Kiderítette a nyomozás azt is, hogy Walter- té­rnek csakugyan volt egy Walter névre ki­állított útlevele, amelyet állítólag 1923. augusz­tusában állítottak ki, de amely 1925 augusztu­sában járt csak le. Ezt az útlevelet Walternek egy állítólagos rokona, valami Váradi­ Arisztid . nevű "kezelőtiszt „szerezte” a rendőrségen, aki ellen most szintén megindult az eljárás. Eddig tehát már tisztán látunk. Csodálatos azonban, hogy azokról a bizonyos politikai ke­zekről, amelyek szintén közreműködtek a rabb­szöktetésben, a rendőrség is, a sajtó is mélyen hallgat." . Reméljük, hogy az­ igazságügyi hatóságok levonják ezúttal az eset tanulságait és ezentúl óvatosabban járnak el. Talán ezentúl lesz annyi eszük, hogy nem fognak többé mindenféle megbízhatatlan csirkefogót ilyen könnyen sza­badlábra helyezni,­ hanem ha egy közönséges hályogoperációról lesz szó, akkor vagy a rab­kórházban, vagy a légy­házhoz legközelebb eső állami kórházban végeztetik el az­­esetleg szük­séges műtétet,­­egész hét hónaponkint változik a sorsom. Ez az én sorsmatematikai képletem. A minap odáig jutottam, hogy­ egész pontosan kiszámítottam: kétszáztizenkilenc nap. Figyeljen jól! Megvár­tam egy ilyen kétszáztizenkilencedik napot, amikor sorsom fordulóponthoz ért. Arra a napra több mindenféle gyűlt össze. Egy felolva­sást kellett tartanom, egy könyvem kiadását kellett a kiadóval megbeszélnem és találkoz­nom kellett volna egy társaságban egy fiatal nővel, akit már látásból régen ismertem és akit eltökélt szándékom volt elvenni. A kiadó ki­jelentette, hogy­ a könyv nagyon szép, de nem adhatja ki. A felolvasás szövegét elvesztettem, emlékezetből akartam elmondani, de belezava­rodtam. Este a társaságban a fiatal nőről kisült, hogy haszontalan és ostoba fehér cseléd­ így volt. Ettől a naptól kezdve visszafelé megvizs­gáltam a kétszáztizenkilencedik napokat. Ki­derült, hogy ezen a­ napon egyszer a negyedik emeletén olyan szédülés fogott el, hogy majd­nem lezuhantam és két hétig feküdtem utána. Ezen a napon a vasúton utaztam és a vonat kisiklott közvetlenül egy híd előtt, mert részeg volt a mozdonyvezető. Ezen a napon a "harc­téren századom nyolcvan százalékát összelőtték azelőtt egy kézigránát tőlem tíz lépésnyire egy embert szétszedett, azelőtt a­ vízben­ görcs fogott el és majdnem megfulladtam és így tovább egész a legkisebb gyermekkorig. Azt is tudom, hogy az első kétszáztizenkilencedik napon a ke­zemre es£Ít egy vasszekrény ajtaja és eltörte a hüvelyujjamat. Minden embernek va­n egy ‘fly'ey képlete. Emlékszik Pellico Silvior­a'? Ő is kiszámította sa­ját képletét. Az ő krízise mindig októberre esett. És biztosan tudja, hogy Werner Zakariás február 24-ikéje is ugyanezt je­lenti. Hallgasson kérem, jól figyeljen. Ezelőtt négy nappal éjjel végeztem azokat a számításo­kat, melyeknek eredményeit most elmondtam. És akkor tudta, hogy ma — június kilencedikén — megint egy ilyen nap lesz. — Kérem — vágtam bele. — Ugyan, ugyan — szól türelmetlenül — azt hiszi nem tudom mit akar mondani? Azt akarja mondani, hogy ma is meg kell küzdeni a sorssal, mint máskor és megint nyugtom lesz. Minden ember, akinek csak egy kis józan esze van, ezt mondaná. Én is így tettem. Alaposan felkészültem. A legjobb szereket vettem be: cinizmust, jóindulatú optimizmust, megbocsátó és lenéző hangulatokat. Próbáltam könnyelmű nemtörődöm és nyegle lenni és elővettem min­dent, amivel — gondoltam — ellensúlyozhatom a sorsot. Különösen felkészültem, mert úgy éreztem, hogy ma már egyenesen személyem ellen irányul a gonosz sors. Gondoskodtam róla, hogy ne legyek egyedül. Eligérkeztem barátaimhoz, meghivattam magam, ebédre, uzsonnára és­ vacsorára. No és? Mit gondol? Igen! Barátaim el voltak foglalva. Az ebéd el­maradt, az uzsonnáról lekéstem, ahová vacso­rára­ voltam meghiva, meghalt egy kisgyerek. És csak este, csak este lett volna szükségem erőre. A napot egészen jól húztam ki. De akkor sem estem kétségbe. Azt gondoltam, haza me­gyek, bort hozatok és inni fogok. Tudja! —­­most jön a legkülönösebb." Egész nap-rovalltam magam azokba a jó köznapi hangulatokba, mik elvontak ettől. És amikor az előbb átjöttem a hídon, már, annyira beleéltem magam, hogy fütyörésztem és tánclépésben jártam. Mélyen benn magamban éreztem, hogy: most! most! most lesz vége az egésznek és már, itt a baj! De minden energiámat összeszedtem és nagyo­kat köpve a vizité, ugráltam tovább a hídon. Éjfélig kibírom — gondoltam — és még jókat nevettem — éjfélig kibírom. Egész vidám let­tem, ámde belülről folyton fenyegetett a ret­tentő törvény. Abban a pillanatban, amikor a sziget bejáratát elhagytam, azt mondom ma­gamnak: nem félek! Odalépek a korláthoz és belenézek a vízbe. Bele fogok ugrani, annyira biztos vagyok benne, hogy nem félek. Ki fog­nak menteni, vagy kiúszom, ez a legkevesebb, nem félek. Persze gyorsan ledobom a felöltő­met és fel akarok ugrani a korlátra — ekkor, jött a rendőr. —­ Gondolja, hogy túl van már­ a krízisen? — kérdezem jó idő múlva. A tanár nem felel, maga elé néz. Érzem, hogy meg akar valamiképen szabadulni tőlem, de viszont fél is egyedül maradni. Várok egy ideig. Akkor hirtelen­ megáll. — Megyek — szól, de úgy, mintha nem is ő mondta volna. Rém tartóztatom. Úgyis mindegy. Zavart mozdulatot tesz. Kezet ad és elsiet. A "tan­ár holttestet három nap múlva fogták ki a vízből Dunakeszinél. A Jóvétételi IBizottság ism­eressze a magyar újjáépítést ellenőrző Tbizottság tagjait .A Ha­vas-ügynökség jelenti Pak­sból. A Jóvátételi Bizottság elhatározta, hogy a ga­rancia-bizottság a szakértői terv végrehajtása alatt­ nem fogja gyakorolni a szerződésben megállapított előjogait. Macfadyen helyébe Armitage Smith-et nevezte ki a Jóvátételi Bi­zottság főtitkárává. A genfi jegyzőkönyvben létesített ellenőrző bizottságban, amelyet Ma­gyarország újjáépítésének ellenőrzésére állíta­nak fel, a következők foglalnak helyet: Koo­­ball Cook (Anglia), Bernier (Franciaország), Cavazzoni (Olaszország), továbbá a legközelebb kinevezendő oláh, szerb, illetve cseh bizottsági tagok. Ezt az ellenőrző­ bizottságot a 11. szám­ú genfi jegyzőkönyv 8. cikke értelmében nevezte ki a Jóvátételi Bizottság. Ez a bizottság min­denkor Magyarország területén kívül fog egybegyűlni és a magyar kormánnyal csupán a főbiztos közvetítésével közlekedhetik vagy kaphat attól közléseket. Jogi asiarciaia Erdélyben Feloszlatták a kolozsvári igazságügyi államtitkárságot Kolozsvárról jelentik. Az erdélyi igazság­ügyi­ államtitkárságot, amelynek Kolozsvárott­­volt a székhelye, feloszlatták. A feloszlatás má­­ról holnapra, minden átmeneti intézkedés nél­kül történt, úgy hogy az Ellenzék már is meg­állapítja,­­ hogy teljes jogi anarchiát teremtett Erdélyben. Az igazságügyi államtitkárság ösz­­szes iratait a feloszlatás folytán egyszerűen lá­dákba csomagolták és elraktározták az igaz­ságügyi palota pincéjében. Az így eltemetett ügyekben természetesen megszűnik minden to­vábbi intézkedés. Jelentékenyen nagyobb kár háramlik az erdélyi igazságszolgáltatásra ab­ból, hogy váratlan véget ért az a szerv, amely eddig gondoskodott a speciálisan erdélyi jel­legű intézmények fenntartásáról. Szeptember 1­1-ével máról-holnapra megszűnt így minden központi intézkedés az árvaszéki, telekkönyvi és közjegyzői intézmény, sorsáról. BELPOLITIKA Munkanélküliség, párbajügyek és személyeskedés a Ház pénteki ü­lésének programmja A Ház elnöksége — mint már, megírtuk — a szélsőbaloldali pártok által előterjesztett ké­relem folytán péntek délelőttre összehívatta a nemzetgyűlést. Az ülés lefolyását a szélsőbal­­oldalon viharosnak jósolják, mert erről a rész­ről sok mindennel elő akarnak hozakodni ezen az ülésen. Magát az ülés összehívását Peyerl Károly szociáldemokrata képviselő indokolja meg, aki hosszabb felszólalásban akar foglal­­­­kozni a munkanélküliség kérdésével. Beszédére­­ Vass József és Bod János miniszterek adnak majd választ. A további napirend kérdésében a kormány természetesen az elnökség útján a Ház újabb elnapolását fogja indítványozni. Ez indítvánnyal szemben a szélsőbaloldal szóno­kai, Sándor Pál és Drozdy Győző, a Ház to­vábbi együttmaradásának szükségességét, han­goztatják majd. Az előbbi a forgalmi adó, az utóbbi pedig a földreform végrehajtásának kérdését kívánja majd napirendre tűzni. Ez volna az ülés­­ Programm­ja, de termén­­­szetesen lesz egész sereg Programmon kívüli felszólalás is. A szélsőbaloldal több tagja ugyanis személyes kérdésben készül felszólalni és ezek a személyeskedések, szokás szerint, vi­haros jeleneteket fognak valószínűleg kivál­tani. Többek között Györki Imre, Eskütt vé­dője, aki az ügyvédi és képviselői hivatás fo­galmait rendszerint összezavarja, az Eskü­tt­­ügyet kívánja újból a nemzetgyűlés elé hozni. Felszólalására nagyatádi Szabó István földmi­­velésü­gyi miniszter valószínűleg válaszol és ismertetni fogja az ügy egész történetét és hát­terét. Ezenkívül Homonnay Tivadar a legutóbb lefolytatott párbajok ügyében terjeszt elő in­terpellációt. Ugyanebben az ügyben felszóla­lásra készül Szilágyi Lajos is. A­ pártok az ülés megkezdése előtt rögtön­­zött értekezletet fognak tartani, így külön ér-­­tekezletet tart majd Gömbös Gyula vezetésével a fajvédő csoport is. A radikális lapok híresz­telése szerint a szélsőbalold­al valamilyen még ismeretlen formában szóvá akarja tenni a nagytétényi ügyet, is. Amennyiben ez valóban megtörténnék, úgy Gömbös Gyula válaszol majd ezekre az esetleges felszólalásokra. •­ ­HtfETsaaiIBOHHMnBBB»a«T2BHnEBnifrssrsff0er2Hra»*HflMa*flf A Ssósat szerkesztősége és kiadóhivatala : VI. Rózsa-utca 111. (3­odmaniczky-utca sarok)

Next