Szózat, 1924. szeptember (6. évfolyam, 192-215. szám)
1924-09-05 / 195. szám
Várisi pénzügyi körök elutasítják a német kölcsönben való részvételt Lassanként helyreáll az összeköttetés a megszállt német területek és az anyaország között A Szózat bécsi tudósítója jelenti telefonon: Frankfurtból táviratoztak, hogy a megszállt és meg nem szállt német területek közt a teljes személy- és áruforgalom helyreállt. A düsseldorfi francia sajtószolgálat hírszolgálata a lap mai számával beszünteti megjelenését. A francia sajtószolgálat közhírré tette azt is, hogy a düsseldorfi, esseni, dortmundi, beutheni és recklingshauseni francia olvasótermeket szeptember 4-étől véglegesen bezárják. Mainzi jelentés szerint a francia útlevélhivatal tegnap délután beszüntette működését. A német kölcsönről a Journal jelenti, hogy a francia külügyminiszter és a Morgan-bankház egyik tulajdonosa között tárgyalások állanak küszöbön a német kölcsön kibocsátása tárgyában. A Journal értesülése szerint párisi pénzügyi körökben ellenségesen gondolkoznak a kölcsönben való részvételről. 200 SZEPTEMBER 5 PÉNTEK Walter-Vérnek egy rokona panamázta ki az útlevelet Megindult a rendőri nyomozás Walter-Vér, Imre, a megugrott rabszökevény szökésének körülményei még mindig tisztázatlanok. Első nap tudvalevőleg a rendőrség arra az álláspontra helyezkedett, hogy felesleges a szökevény hűlt helyét bottal ütögetni és nagyúri non balance-szal kijelentette, hogy semmi köze hozzá. Később az ügyészség intervenciójára azután mégis hozzáfogtak a nyomozáshoz, amely máris igen furcsa eredményeket állapított meg. Walter-Vért tudvalevőleg feltételesen helyezték szabadlábra. Ilyen esetben a börtön vezetőségének értesíteni kell az ügyészséget, amely megkeresi a rendőrséget a szükséges ellenőrző intézkedések foganatosítása érdekében. A nyomozás mindenekelőtt kiderítette, hogy a budapesti főkapitányság ebben az esetben nem kapta meg a törvényben előírt értesítést és megkeresést. Ez mindenesetre furcsa „véletlen’, ha ugyan nem szándékos mulasztásról van szó. Kiderítette a nyomozás azt is, hogy Walter- térnek csakugyan volt egy Walter névre kiállított útlevele, amelyet állítólag 1923. augusztusában állítottak ki, de amely 1925 augusztusában járt csak le. Ezt az útlevelet Walternek egy állítólagos rokona, valami Váradi Arisztid . nevű "kezelőtiszt „szerezte” a rendőrségen, aki ellen most szintén megindult az eljárás. Eddig tehát már tisztán látunk. Csodálatos azonban, hogy azokról a bizonyos politikai kezekről, amelyek szintén közreműködtek a rabbszöktetésben, a rendőrség is, a sajtó is mélyen hallgat." . Reméljük, hogy az igazságügyi hatóságok levonják ezúttal az eset tanulságait és ezentúl óvatosabban járnak el. Talán ezentúl lesz annyi eszük, hogy nem fognak többé mindenféle megbízhatatlan csirkefogót ilyen könnyen szabadlábra helyezni, hanem ha egy közönséges hályogoperációról lesz szó, akkor vagy a rabkórházban, vagy a légyházhoz legközelebb eső állami kórházban végeztetik el azesetleg szükséges műtétet,egész hét hónaponkint változik a sorsom. Ez az én sorsmatematikai képletem. A minap odáig jutottam, hogy egész pontosan kiszámítottam: kétszáztizenkilenc nap. Figyeljen jól! Megvártam egy ilyen kétszáztizenkilencedik napot, amikor sorsom fordulóponthoz ért. Arra a napra több mindenféle gyűlt össze. Egy felolvasást kellett tartanom, egy könyvem kiadását kellett a kiadóval megbeszélnem és találkoznom kellett volna egy társaságban egy fiatal nővel, akit már látásból régen ismertem és akit eltökélt szándékom volt elvenni. A kiadó kijelentette, hogy a könyv nagyon szép, de nem adhatja ki. A felolvasás szövegét elvesztettem, emlékezetből akartam elmondani, de belezavarodtam. Este a társaságban a fiatal nőről kisült, hogy haszontalan és ostoba fehér cseléd így volt. Ettől a naptól kezdve visszafelé megvizsgáltam a kétszáztizenkilencedik napokat. Kiderült, hogy ezen a napon egyszer a negyedik emeletén olyan szédülés fogott el, hogy majdnem lezuhantam és két hétig feküdtem utána. Ezen a napon a vasúton utaztam és a vonat kisiklott közvetlenül egy híd előtt, mert részeg volt a mozdonyvezető. Ezen a napon a "harctéren századom nyolcvan százalékát összelőtték azelőtt egy kézigránát tőlem tíz lépésnyire egy embert szétszedett, azelőtt a vízben görcs fogott el és majdnem megfulladtam és így tovább egész a legkisebb gyermekkorig. Azt is tudom, hogy az első kétszáztizenkilencedik napon a kezemre es£Ít egy vasszekrény ajtaja és eltörte a hüvelyujjamat. Minden embernek van egy ‘fly'ey képlete. Emlékszik Pellico Silviora'? Ő is kiszámította saját képletét. Az ő krízise mindig októberre esett. És biztosan tudja, hogy Werner Zakariás február 24-ikéje is ugyanezt jelenti. Hallgasson kérem, jól figyeljen. Ezelőtt négy nappal éjjel végeztem azokat a számításokat, melyeknek eredményeit most elmondtam. És akkor tudta, hogy ma — június kilencedikén — megint egy ilyen nap lesz. — Kérem — vágtam bele. — Ugyan, ugyan — szól türelmetlenül — azt hiszi nem tudom mit akar mondani? Azt akarja mondani, hogy ma is meg kell küzdeni a sorssal, mint máskor és megint nyugtom lesz. Minden ember, akinek csak egy kis józan esze van, ezt mondaná. Én is így tettem. Alaposan felkészültem. A legjobb szereket vettem be: cinizmust, jóindulatú optimizmust, megbocsátó és lenéző hangulatokat. Próbáltam könnyelmű nemtörődöm és nyegle lenni és elővettem mindent, amivel — gondoltam — ellensúlyozhatom a sorsot. Különösen felkészültem, mert úgy éreztem, hogy ma már egyenesen személyem ellen irányul a gonosz sors. Gondoskodtam róla, hogy ne legyek egyedül. Eligérkeztem barátaimhoz, meghivattam magam, ebédre, uzsonnára és vacsorára. No és? Mit gondol? Igen! Barátaim el voltak foglalva. Az ebéd elmaradt, az uzsonnáról lekéstem, ahová vacsorára voltam meghiva, meghalt egy kisgyerek. És csak este, csak este lett volna szükségem erőre. A napot egészen jól húztam ki. De akkor sem estem kétségbe. Azt gondoltam, haza megyek, bort hozatok és inni fogok. Tudja! —most jön a legkülönösebb." Egész nap-rovalltam magam azokba a jó köznapi hangulatokba, mik elvontak ettől. És amikor az előbb átjöttem a hídon, már, annyira beleéltem magam, hogy fütyörésztem és tánclépésben jártam. Mélyen benn magamban éreztem, hogy: most! most! most lesz vége az egésznek és már, itt a baj! De minden energiámat összeszedtem és nagyokat köpve a vizité, ugráltam tovább a hídon. Éjfélig kibírom — gondoltam — és még jókat nevettem — éjfélig kibírom. Egész vidám lettem, ámde belülről folyton fenyegetett a rettentő törvény. Abban a pillanatban, amikor a sziget bejáratát elhagytam, azt mondom magamnak: nem félek! Odalépek a korláthoz és belenézek a vízbe. Bele fogok ugrani, annyira biztos vagyok benne, hogy nem félek. Ki fognak menteni, vagy kiúszom, ez a legkevesebb, nem félek. Persze gyorsan ledobom a felöltőmet és fel akarok ugrani a korlátra — ekkor, jött a rendőr. — Gondolja, hogy túl van már a krízisen? — kérdezem jó idő múlva. A tanár nem felel, maga elé néz. Érzem, hogy meg akar valamiképen szabadulni tőlem, de viszont fél is egyedül maradni. Várok egy ideig. Akkor hirtelen megáll. — Megyek — szól, de úgy, mintha nem is ő mondta volna. Rém tartóztatom. Úgyis mindegy. Zavart mozdulatot tesz. Kezet ad és elsiet. A "tanár holttestet három nap múlva fogták ki a vízből Dunakeszinél. A Jóvétételi IBizottság ismeressze a magyar újjáépítést ellenőrző Tbizottság tagjait .A Havas-ügynökség jelenti Paksból. A Jóvátételi Bizottság elhatározta, hogy a garancia-bizottság a szakértői terv végrehajtása alatt nem fogja gyakorolni a szerződésben megállapított előjogait. Macfadyen helyébe Armitage Smith-et nevezte ki a Jóvátételi Bizottság főtitkárává. A genfi jegyzőkönyvben létesített ellenőrző bizottságban, amelyet Magyarország újjáépítésének ellenőrzésére állítanak fel, a következők foglalnak helyet: Kooball Cook (Anglia), Bernier (Franciaország), Cavazzoni (Olaszország), továbbá a legközelebb kinevezendő oláh, szerb, illetve cseh bizottsági tagok. Ezt az ellenőrző bizottságot a 11. számú genfi jegyzőkönyv 8. cikke értelmében nevezte ki a Jóvátételi Bizottság. Ez a bizottság mindenkor Magyarország területén kívül fog egybegyűlni és a magyar kormánnyal csupán a főbiztos közvetítésével közlekedhetik vagy kaphat attól közléseket. Jogi asiarciaia Erdélyben Feloszlatták a kolozsvári igazságügyi államtitkárságot Kolozsvárról jelentik. Az erdélyi igazságügyi államtitkárságot, amelynek Kolozsvárottvolt a székhelye, feloszlatták. A feloszlatás máról holnapra, minden átmeneti intézkedés nélkül történt, úgy hogy az Ellenzék már is megállapítja, hogy teljes jogi anarchiát teremtett Erdélyben. Az igazságügyi államtitkárság öszszes iratait a feloszlatás folytán egyszerűen ládákba csomagolták és elraktározták az igazságügyi palota pincéjében. Az így eltemetett ügyekben természetesen megszűnik minden további intézkedés. Jelentékenyen nagyobb kár háramlik az erdélyi igazságszolgáltatásra abból, hogy váratlan véget ért az a szerv, amely eddig gondoskodott a speciálisan erdélyi jellegű intézmények fenntartásáról. Szeptember 11-ével máról-holnapra megszűnt így minden központi intézkedés az árvaszéki, telekkönyvi és közjegyzői intézmény, sorsáról. BELPOLITIKA Munkanélküliség, párbajügyek és személyeskedés a Ház pénteki ülésének programmja A Ház elnöksége — mint már, megírtuk — a szélsőbaloldali pártok által előterjesztett kérelem folytán péntek délelőttre összehívatta a nemzetgyűlést. Az ülés lefolyását a szélsőbaloldalon viharosnak jósolják, mert erről a részről sok mindennel elő akarnak hozakodni ezen az ülésen. Magát az ülés összehívását Peyerl Károly szociáldemokrata képviselő indokolja meg, aki hosszabb felszólalásban akar foglalkozni a munkanélküliség kérdésével. Beszédére Vass József és Bod János miniszterek adnak majd választ. A további napirend kérdésében a kormány természetesen az elnökség útján a Ház újabb elnapolását fogja indítványozni. Ez indítvánnyal szemben a szélsőbaloldal szónokai, Sándor Pál és Drozdy Győző, a Ház további együttmaradásának szükségességét, hangoztatják majd. Az előbbi a forgalmi adó, az utóbbi pedig a földreform végrehajtásának kérdését kívánja majd napirendre tűzni. Ez volna az ülés Programmja, de terménszetesen lesz egész sereg Programmon kívüli felszólalás is. A szélsőbaloldal több tagja ugyanis személyes kérdésben készül felszólalni és ezek a személyeskedések, szokás szerint, viharos jeleneteket fognak valószínűleg kiváltani. Többek között Györki Imre, Eskütt védője, aki az ügyvédi és képviselői hivatás fogalmait rendszerint összezavarja, az Esküttügyet kívánja újból a nemzetgyűlés elé hozni. Felszólalására nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter valószínűleg válaszol és ismertetni fogja az ügy egész történetét és hátterét. Ezenkívül Homonnay Tivadar a legutóbb lefolytatott párbajok ügyében terjeszt elő interpellációt. Ugyanebben az ügyben felszólalásra készül Szilágyi Lajos is. A pártok az ülés megkezdése előtt rögtönzött értekezletet fognak tartani, így külön ér-tekezletet tart majd Gömbös Gyula vezetésével a fajvédő csoport is. A radikális lapok híresztelése szerint a szélsőbaloldal valamilyen még ismeretlen formában szóvá akarja tenni a nagytétényi ügyet, is. Amennyiben ez valóban megtörténnék, úgy Gömbös Gyula válaszol majd ezekre az esetleges felszólalásokra. • HtfETsaaiIBOHHMnBBB»a«T2BHnEBnifrssrsff0er2Hra»*HflMa*flf A Ssósat szerkesztősége és kiadóhivatala : VI. Rózsa-utca 111. (3odmaniczky-utca sarok)