A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 2. kötet (1952)

1. szám - TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - I. Tóth Zoltán: A Szemere-kormány nemzetiségi politikája (1849)

80 I. TÓTH ZOLTÁN feladatomnak a Drago­n-féle akció még mindig homályos részleteinek tisztázását. Tény az, hogy április első felében a sokirányú behatások következtében a népek­kel és elsősorban a románokkal való megbékélés gondolata Debrecenben élénken előtérbe került, de Kossuth helytelenül nem folytatta a szlávokkal való tár­gyalásokat, mint ahogy Dembinski és a lengyel emigráció kívánta, hanem csak a románokkal való egyezkedés megoldását választotta. A nemzetiségi kérdés ügyeiben Kossuth tartotta a kezében a vezetést . Szemere kormányelnök és egyszersmind belügyminiszter, akinek hatáskörébe ezek az ügyek közelebbről tartoztak, semmi különös kezdeményező erőről nem tett tanúságot. Nemzetiségi politikáját inkább bürokratikusan kezelte, a Hon­védelmi Bizottmány korabeli intézkedéseket egyszerűen folytatta. Ismeretes, hogy már 1848-i belügyminiszterségének idején reménységét teljesen helytelenül a nemzetiségi értelmiség lekenyerezésébe vetette, azt hitte, a nemzetiségi vezető­ket főként önérdek vezeti és pénzzel sok mindent el lehet velük intézni.26 Ebben a reményében csalódott. A kormány nem nyúlt a kérdés lényegéhez, felszínes tüneti kezeléshez folyamodott, a külső befolyásolástól várt eredményeket. Mindenekelőtt a görög felekezeti papság anyagi helyzetének megjavításán és nemzetiségi nyelvű kor­mánysajtó létrehozásán fáradozott, hogy ezeknek hatását a népre kihasználhassa. Ezt a felfogást az egész kormány, beleértve Kossuthot is, osztotta és 1848 vége óta sorozatos tárgyalások folytak a munkácsi és nagyváradi görög-katolikus püspökökkel, valamint az aradi román ortodox püspökkel. A püspökök össze­írták papjaik jövedelmét, melyet a kormány általában évi 300 forintra hajlandó volt kiegészíteni.27 Ezt a lépést a kormány már azért is szükségesnek tartotta, mert az áprilisi törvény kihatása következtében a papság sokhelyt elvesztette jövedelmének nagy részét, anyagi támogatással való megnyerése tehát fontos kormányérdek volt, nehogy a reakció táborához csatlakozzék. Egyébként az 1848 : XIII. tc. ezt a támogatást kilátásba is helyezte, végrehajtása azonban pénzügyi nehézségekbe ütközött. Horváth Mihály kultuszminiszter folytatta az Országos Honvédelmi Bizottmány politikáját az ortodoxok ügyeiben. Minisztériumában helyett kapott Pap Zsigmond is, akit a román békéltetés ügyében Drag­osal szemben ért mellőztetése érzékenyen érintett, most viszont egyrészt a görög felekezeti ügyekben gyakorolt befolyása, másrészt román nyelvű kormánylap 28 engedélyezése által megtalálta a neki megfelelő működési területet. A kormány nagyszabású tervekkel foglalkozott a görög felekezetek átszervezése tekintetében, erre nézve előmunkálatok is készültek, de befejezést nem nyerhettek. Fontos probléma volt a szerb és román ortodoxok egyházi szétválasztása is. Az aradi, temesvári 26 I. Tóth Z. : A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban. Századok 1948. 268. 27 A vonatkozó akták az OHB és a VKM 1848. és 1849. évi levéltáraiban találhatók. 28 A Democratica, melynek 2 megjelent példánya közül csak az 1. ismeretes. Egy pél­dánya található OHB 8605 : 1849.

Next