A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 26. kötet (1977)

1-2. szám - NÍVÓ-DÍJASUNK - Hegyi Dolores: MHAIXMOX Perzsabarát irányzat Görögországban i. e. 508—479. (Kertész István)

207 recenzió, ami különösen a verbális anyagok tanulásánál nyilvánvaló. Pedig ez lehet az egyik olyan terület, ahol a pszichológia nemcsak elméleti jótanácsok szintjén, hanem a mindennapi gyakorlatra le­bontva hozzá tud kapcsolódni a pedagógiához — a tantervkészítés s a szakdidaktika kérdéséig lemenően. A nemzetközi kutatások tapasztalata azt a reményt sugallja, hogy ily módon lehet legyőzni azt a veszélyt, hogy az általános kutatások túl messze álljanak az oktatás s tanulás tényleges gyakorlatától, az ahhoz közel állók pedig elméletileg álljanak gyengén. Az ilyen „kog­nitív pedagógiai lélektani" kutatásokra már csak az oktatási reformtervek miatt is nagyobb szükség lenne hazánkban a közeljövőben. Ez a néhány megjegyzés igazságtalanul leegyszerűsíti azt a gazdag anyagot, ami a kötet tanulmányaiban rejlik. A leegyszerűsítés is tartalmaz azonban valami tanulságot — megint csak a szerkesztésről. Nehéz elképzelni, hogyan válhat egy ennyire sok munkát tartalmazó kötet hatóerővé a hazai pszichológiai életben. Technikailag, a kezelhetőség szempontjából ez a problé­ma korábban is fennállt a Tanulmányok köteteivel, a „pótlék" jelleg azonban mindent igazolt. Ma, amikor a pszichológiai publikációk skálája összehasonlíthatatlanul szélesebb, a nagy múltú sorozatnak valamilyen határozottabb profillal kellene ebbe beleilleszkednie. Az egyik megoldási lehetőség az ismertetett kötetnél jóval határozottabban tematikus kötetek kialakítása lenne (ami­re jó példa az, ahogyan az Általános Nyelvészeti Tanulmányok fokozatosan tematikus sorozattá vált), vagy olyan köteteké, melyekben viszonylag kis számú, de hosszabb tanulmányok találha­tók, melyek egy-egy kérdést a folyóiratcikkek tömörségénél kifej­tettebben vázolnak, egy egész kutatási irányt tekintenek át úgy, hogy arról a tanulmány alapján még a nem a kérdéssel foglal­kozó szakember is képet alkothasson. Pléh Csaba HEGYI DOLORES: MHAIEMOE - PERZSABARÁT IRÁNYZAT GÖRÖGORSZÁGBAN I. E. 508-479. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 103. o. „A görög-perzsa háborúk időszaka, bár számos kutató tette már eddig is vizsgálódás tár­gyává, még mindig tartogat számunkra megoldatlan kérdéseket... A fentebb jelzett megoldat­lan kérdések egy része éppen a médiumus jelenségéhez kapcsolódik ..." — írja a szerző műve bevezetésében, témaválasztását indokolva. A téma érdekes mivoltát éppúgy el kell ismernünk, mint a könyv írója célkitűzésének jogosságát, bemutatni a perzsabarátság gazdasági-társadalmi alapjait. Hegyi Dolores több olyan tanulmányt írt már könyve megjelenése előtt is, melyeknek témája a görögök és perzsák közötti nagy összecsapás volt. (L. Acta Antiqua Ac. Sc. Hung. XVII. [1969] 171 — 181; XIV. [1966] 185-302.; Das Altertum 17. 1971. Heft 3. 142-150.) Ebben a művében, részben eddig elért eredményeire támaszkodva, egy problémakörre, a médis­mos jelenségének elemzésére összpontosít. Először a „médismos" kifejezés etimológiai elemzését adja, majd elterjedésének történetét írja le, feltételezve, hogy a szó kisázsiai eredetű, s a görög anyaországba az ión menekültek közvetítésétől az írott irodalom hatásáig többféle módon kerül­hetett át. Már az első fejezet: „Perzsabarát körök Athénban" jól tükrözi azokat az erényeket — az írott források és a régészeti anyag együttes feldolgozása, lelkiismeretesség, kombinatív kész­ség —, melyek Hegyi Dolores sajátjai, s melyek nélkül aligha foghatott volna a siker reményé­ben műve megírásához. Az i. e. 6 — 5. sz. fordulója athéni kül- és belpolitikájának vizsgálata során kimutatja, hogy az Alkmaionidák és Pessistratidák, illetve a köréjük tömörülő társadalmi rétegek politikai síkon miként közelednek egymáshoz, s hajlanak ugyanakkor a Perzsiával tör­ténő megegyezésre, míg a perzsákkal való „szerződést ellenzők táborában joggal sejthetjük a Pedion spártabarát arisztokratáit, s ugyancsak az ő agitációjuknak tudható be az athéni hajók elküldése az ión felkelők megsegítésére" (20 — 21. o.). E fejezetben érdekes és meggyőző kísérlet történik az ión felkelés kronológiájának megoldására. Értékesen egészíti ki ezt a részt a Themi­stoklés és Pausanias médiumusát taglaló alfejezet. A következő fejezetek Aigina, Boiótia, Phókis, Thessalia és Argos médismosát, illetve ez utóbbi „semlegességét" tárgyalják. Alapos, körültekintő elemzését adják a tartományok társa­dalmi-gazdasági fejlettségi fokának és külpolitikai kapcsolataik alakulásának. Különösen frap­páns az Athén és Aigina egymás közti háborúinak kronológiai problémáit feloldó fejezetrész, és módszertani szempontból is rendkívül tanulságos a Phókis politikáját meghatározó motívumok komplex bemutatása, valamint az argosi polgárság összetételének és jogi helyzetének elemzése. A könyvet a „Hellének és barbárok" című fejezet zárja, melynek célja a „hellén", „bar­bár", „haza", „szabadság" és „szolgaság" fogalmak fejlődéstörténetének felvázolása a görögök MTA II. Oszt. Közt. 26, 1977

Next