Tájoló, 2005 (23. évfolyam, 1-10. szám)
2005-02-04 / 1. szám
2005/1 4 AZ OCAD TÉRKÉPRAJZOLÓ SZOFTVER Ez az írás egy tervezett OCAD tanfolyam bevezetője lenne. Az OCAD térképek rajzolására alkalmas szoftver, a legújabb verziók már nemcsak tájfutó, hanem tulajdonképpen tetszőleges térképek készítésére is megfelelőek. 1989 augusztusában kezdődött, amikor Szabó Gyulával (aki akkoriban a Magyar Tájfutó Szövetség Térképbizottságának elnöke, az IOF Térképbizottságának tagja volt) elindultunk Svédországba. Skövde városa adott otthont a XIII. tájfutó világbajnokságnak, de előtte volt egy kétnapos konferencia Mullsjö városában a tájfutó térképekről. Az éjszakai órákban indultunk Budapestről, majd Berlinben átszállva, 2 éjszakát hálókocsin töltve, zuhogó esőben szálltunk le a vonatról a dél-svédországi Mullsjö vasútállomásán valamikor kora délután. Mivel szálláshelyünk kb. 2 kilométerre lehetett, vártuk, hogy elálljon az eső és nekiindulhassunk gyalog. Velünk együtt várakozott a kisváros állomásán egy gyanúsan tájfutó kinézetű fiatalember is, aki taxit hívott és látva tétovázásunkat, felajánlotta, hogy minket is elvisz. Az úr a svájci Hans Steinegger volt, a konferencia egyik előadója. Ekkor az általa készített térképrajzoló szoftver, az OCAD már az 1.2 verziónál tartott. Természetesen akkoriban még csak néhány svájci tájfutó, térképész ismerte a programot (ekkoriban az IOF térképbizottság vezetője is svájci volt, Thomas Brogli, ő hívta meg Hans Steineggert). Az OCAD-en kívül egy másik szoftver, az Adobe Illustrator általános célú grafikus szoftver térképészeti felhasználási lehetőségét is bemutatta a dán Flemming Nörgard, aki, miután néhány évvel később Thomas Brogli bekerült az IOF Elnökségébe, átvette a Térképbizottság vezetését. Mindkét előadást lelkesen jegyzeteltem, olyan ismeretlen szavakat jegyezve le, mint Bézier-görbe, Postscript, levilágító. Akkoriban ezek a szavak még angolul is nagyon ismeretlenül hangzottak, magyar nevüket még csak az az egy-két szakember ismerte, aki kitalálta a fordításukat. Amikor az objektív feltételek adottak lettek a munkahelyemen, az ELTE-n (számítógép, digitalizáló tábla) megrendeltem az OCAD programot Hans Steineggertől (saját használatra, nem a Tanszék számára, mert a tanszéken még csak friss tanársegéd voltam és a felsőoktatási intézmények anyagi lehetőségei már ekkor is korlátozottak voltak. Kis gondot okozott az a kérésem, hogy jó lenne, ha a szoftver támogatná a tanszéki digitalizáló táblát is, de a technikai részleteket kinyomozva már megbirkózott Hans Steinegger a tábla illesztésével is. Ekkora már a szoftver 2.0-s változata volt használatos. Akkoriban éppen a Lajosforrás tájfutó térképet helyszíneltük Erdélyi Tibor szervezésében, mivel nem volt igazán sürgős a munka, így átvállalhattam a rajzolást már a számítógépes program segítségével. Valamikor 1990 tavaszán álltunk neki a helyesbítésnek és én folyamatosan digitalizáltam is a terepmunkát. Természetesen az OCAD 2.0 sok olyan funkciót nem ismert, ami ma már mindennapos: • nem volt benne szövegírási lehetőség (a tájfutó térképeken nincs is szöveg a térképi tartalmon belül, egy-két, opcionális magassági megírástól eltekintve) de a tanszéki fényszedőgép segítségével a szükséges feliratokat el tudtam készíteni és ezek a nyomdakész filmre utólag kerültek fel, • az aszimmetrikus vonalas jelek (pl. letörés) egy része még nem volt elérhető, más részük esetében hiányzott a tükrözés funkció (kerítés), így a rajzolásuk elég körülményes volt: pl. egyenként kellett megrajzolni a letörés “fogait”, • természetesen a program még csak sokszögvonalakat kezelt, nem támogatta a Bézier-görbéket ahhoz, hogy a szintvonalak, vízfolyások ne látszódjanak szögleteseknek, sok plusz töréspontot kellett beszúrni. 1990 őszén három hónapos ösztöndíjjal Finnországba utaztam, a helsinki Műszaki Egyetem Térképtudományi Tanszékére. Ott szerencsére a számítógép mellett egy kisebb digitalizáló táblát is kaptam saját használatra, így itt is tudtam az OCAD-del dolgozni. Összejöttem finn tájfutókkal is, akik meglepődve nézték, hogy én számítógéppel rajzolok tájfutó térképet. Ottlétem alatt bedigitalizáltam egy 1990 januárjában helyesbített spanyol térképet (Pinar Grande), annak reményében, hogy lesz második kiadása is, illetve egy Helsinkiben lévő térképet (Pirkkola-Paloheinä), melyet csak rajzoltam, a terepen nem dolgoztam. Szintén itt fejeztem be az 1990 júliusában helyszínelt Bese de Pál andorrai terep digitalizálását is. Mivel az MTFSZ nem siettette a térkép kinyomtatását, így elég volt hazatérésem után foglalkozni a levilágítással. Nem volt egyszerű feladat a végtermék elkészítése, hiszen ekkoriban még eléggé ismeretlen volt ez a szolgáltatás. Már nem emlékszem, hogy találtam rá a Balzac utcában a Novot- Tájoló