Táncművészet, 1956 (6. évfolyam, 1-9. szám)

1956-04-01 / 4. szám

adja, mégpedig azzal a többoldalúsággal, amelyet Nővérré a balettek alkotásánál is megkövetel — vagyis : a táncot együtt tárgyalja a zenével és a szöveggel. A könyv következő fejezetét Vályi Rózsi írta; a szabadságharc utáni korszak tánc­­történetét dolgozza fel, nevezetes táncosaink produkcióját, a kor balettet játszó szín­házainak műsorát, sőt az egykorú kritikákat is. Ez a szakasz a magyar zenetörténet­nek is hősi kora, a Bánk bán messze­ visszhangzó bemutatójának, s a nemzetietlenítő törekvések ellen folytatott küzdelemnek a kora. Körtvélyes Ágnes a XIX. század végének évtizedeit, továbbá az orosz balett akkori magyarországi vendégjátékának hatását ismerteti, majd Guerra Miklós balettmes­ter működését méltatja. A magyar balettnek a két világháború közötti fejlődését Téry Tibor elemzi. A felszabadulás utáni balettbemutatókról Csizmadia György ta­nulmánya szól. A kötetet Vályi Rózsinak Nádasi Ferenc művészetéről írott dolgozata fejezi be. Gazdag jegyzet- és képanyag egészíti ki a könyvet. Kollektív munkáról lévén szó, nehéz a könyv egészére jellemző, általános véle­ményt formálni arról a kérdésről, amely — a munka úttörő és népszerűsítő célját tekintve — igen fontos , ez a kérdés pedig a könyv hangvétele, stílusa. Magas szakmai igényeket, égető tudományos hiányokat kellett kielégíteni, másfelől pedig a nagy­­közönség számára is érdekes könyvet írni a balettről. Röviden : ennek a könyvnek egyaránt hasznosnak kell bizonyulnia a balettművészet néhány száz művelője és szak­embere kezében, ugyanakkor le kell kötnie a balett közönségének figyelmét is. Ezt a nehezen összehangolható kettős célt, véleményünk szerint, dicséretesen elérte ez az ízléses köntösben megjelent kötet. A szó nemes értelmében : izgalmas olvasmány, érdekes tükre az elmúlt másfél évszázadnak, gazdag forrása a magyar művelődéstörté­net közelmúltjára vonatkozó adatoknak. A történeti közelség megnehezíti a leszűrt tárgyilagos állásfoglalást — nem a történelmi pártosságra gondolunk —, és egyes helyeken a történelmi elemzés vitairat-hangvételbe siklik. Ez a hiba — voltakép erényből fakad : a szerzők állástfoglaló szenvedélyességéből. Bár különböző szerzők tollából született dolgozatokról van szó, s így az általáno­sítás mindenképpen hálátlan, meg kell állapítani, hogy — néhány kisebb nyelvi pon­gyolaságtól és a stiláris semat­izmus itt-ott feltűnő kísérteteitől eltekintve —„A magyar balett történetéből“ magyarsága, irodalmisága megállja a próbát és megkönnyíti az olvasónak a hatalmas ismeretanyag elsajátítását. Ez a könyv jelentősen gazdagí­totta művészeti ismeretterjesztő irodalmunkat. CSOBÁDI PÉTER N­émetország „KIS BALETTEGYÜTTES NAGY KEZ­DEMÉNYEZÉSE“ — ezzel a címmel közöl cikket a Neues Deutschland a nordhauseni szín­ház új balettbemutatójáról. Ez a kis színház már nem először mutat be egész estét betöltő, saját balettet. Balettmester és koreográfus a fiatal Harald Dietze Laursonn, volt szólótáncos, a kar pedig nyolc táncosnőből és két férfitáncos­ból áll. A balett címe: A vad hattyúk. A szöve­get a koreográfus, a zenét Walter Herbst írta. A történet Andersen közismert meséje nyomán íródott. „Képről-képre vált költészetté e mese­balett humanisztikus levegője, a gondolatok kifejezéssel telve, nyomatékosan és táncosan jutnak érvényre. Nem lehet elvárni, hogy már minden éretten és mesteri formában szülessen, de megtalálhatjuk azt, amit egy kis színház balettegyüttesétől csak kívánhatunk : a bátor birkózást nehéz feladatokkal“ — írja a bemu­tatóról a Neues Deutschland. AZ NDK ÁLLAMI NÉPMŰVÉSZETI EGYÜTTESÉNEK TÁNCCSOPORTJA Lipcsében szerepelt, műsorában három német, egy orosz, egy lengyel és két kínai tánccal. A műsor után ankétot rendeztek, amelyen az együttes vezetői és tagjai a lipcsei szakértőkkel és az öntevékeny tánccsoportok vezetőivel meg­vitatták a bemutatott számokat. Erich Janietz, a Népművészet Központi Háza táncosztályá­nak vezetője a külföldi táncokkal való foglal­kozás jelentőségét hangsúlyozta. Ezt kiegé­szítve Renne Goldschmidt nemzeti díjas tán­cosnő elmondta, hogy a külföldi táncokban való elmélyedés hozzájárul a saját nemzeti tán­caink jellegzetességeinek erősebb átérzéséhez is. 190

Next