Táncművészet, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Köszöntő és igények Mindenekelőtt őszinte köszönetet mondunk a kulturális kormányzatnak azért, hogy ez a folyóirat megindult. Nem ment könnyen, s hogy miért — az okok ismeretesek. Papír és pénz, nyomdai kapacitás és a megfelelő írógárda (tényleges vagy vélt) hiánya, és megannyi objektív-szubjektív tényező késleltette két évtizeden át az újraindulást. A fontos azonban most az örömteli tény, hogy az Olvasó végül ismét kezében tarthatja a szép kiállítású folyóirat első példányát, s abban reménykedhet, hogy a Táncművészet jó lap lesz. Mert megindításának csak így van értelme, így lehet méltó szerepére és arra a bizalomra, amivel az állandó vagy alkalmi Olvasó majd fellapozza. Ámde jó, vagy legyünk szerényebbek: megfelelő lapot csak közös erőfeszítéssel, harmonikus együttműködéssel lehet csinálni. Itt és most kell tehát nem ünnepélyes, csupán szolid, de felelősségteljes ígéretet tennem a Magyar Táncművészek Szövetsége, sőt „az egész szakma" képviseletében, hogy megadjuk ezt a segítséget. A kollektív segítségnek már az igények megfogalmazásában is jelentkeznie kell. Abban, hogy a Táncművészetet mindannyian a magyar tánckultúra széles körű fórumának tekintjük, amely a szocialista Magyarország közművelődését, művészetpolitikáját, az egész magyar táncélet fejlődését szolgálja. Ne várja tehát sorainkban senki sem azt, hogy a lap csak a balettről vagy csak a néptáncművészetről, csak a hivatásosokról vagy csak az amatőrökről, csak a szakmához vagy csak az érdeklődőkhöz szóljon. Világos, hogy minderről szólnia kell, de egymás mellett és nem egymás helyett, valamelyik rovására, írjon premierekről és repertoár-előadásokról, tervekről és műhelymunkáról, társulatokról és művészekről, ezen belül pedig hivatásosok és amatőrök, koreográfusok és táncosok, pedagógusok és tudományos kutatók munkájáról, eredményeiről és gondjairól. Legyen műelemzés és előadáskritika, elvi cikk és vitafórum, tanulmány és ismeretterjesztés, portré és riport, külföldi élménybeszámoló és szakmai információ, hazai és nemzetközi híranyag, televíziós és táncfilm-recenzió, szakkönyv ismertetés és „kis lexikon", olvasói levelezés és művészi visszaemlékezés, sok szép fotó társaságában — és még sorolhatnám a témaköröket és rovatokat. Azt szeretnénk, hogy a Táncművészetet a szakmában és a nagyközönség körében mind többen olvassák és meg is kedveljék. E gondolatok jegyében kívánok a Szövetség Elnöksége és tagsága nevében sikeres munkát a Táncművészet szerkesztőségének és cikkíróinak — érdemel olvasmányt mindnyájunknak. Körtvélyes Géza a Magyar Táncművészek Szövetségének főtitkára