Táncművészet, 2005 (36. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám

BALETT Giovanni A Győri Balett új produkciója­ ­ragadtatás és kellemes élmény - e kettősség maradt meg bennem s remélhetőleg még sokunkban a Győri Balett legújabb kétrészese, a Giovanni láttán. A társulat műhe­lyében ezúttal jól felépített, gazdag nyelvezetű, filozofikusan is elvont és „megemelt" produkció született, amelyben a lát­vány érzelmi é­s gondolati harmóniába lépett az ihletadó maté­riával: Mozart örökértékű operájával, a Don Giovannival. Olvasom a Műsorfüzet sorait, és örülök, hogy a darab - utólag - minden szavát, minden megállapítását visszaigazolja. Gombár Judit - dramaturgként - felteszi a kérdést: „Don Gio­vanni valóban gátlástalan nőcsábács? Vagy a gátlástalan höl­gyek vitték őt pokolra? Mozart véleménye az opera zenéjéből kicseng. Hallgassuk csak meg az elkárhozási jelenet után fel­hangzó kárörvendő kar ujjongását. Ők ujjonganak, akik Don Giovannit a pokolra kívánták. Ők, akik szerelmet, odaadást mutattak eddig. Micsoda képmutató társaság! Hozzájuk képest Don Giovanni bátor, szavát álló hős, aki felemelt fejjel vállalja hibáit, téve­dését. Elképzelhető, hogy egy férfi azért esik minduntalan csapdába, mert az ideált kergeti? Mi elképzeltük."­ ­ A kérdésre az előadás maradék­talanul választ ad. Mert a Győri Balett legújabb balettje a Mozart­opera olyan különös adaptációja, amelynek első része csodás szép­ségű színpadképekben, kristály­­tiszta mozdulatkombinációkban, hibátlanul adagolt, „beszédes" gesztusokkal követi az opera tör­ténetét úgy, hogy a koreográfus az operaszerepek énekhangjaival szinkronizálta a táncosokat. William Fomin, a győri társulat nagyszerű szólistája és „házi" komponistája ezúttal meggyőzött koreográfusi érettségéről, ötletes­ségéről, muzikalitásáról, a klasszi­kus-neoklasszikus balett nyelvé­nek mesteri kezeléséről. Koncep­ciózus alkotóként valóban képes volt arra, hogy megvalósuljon mindaz, ami az ismertetőben áll: a jelenetek sorában „bemutatja Gio­vanni (Velekei László) viszonyát Donna Annával (Cserpák Szabi­na), újabb hódítását Donna Elvirá­val (Hegyi Réka), találkozását Zerlinával (Szalai Judit). Mind­eközben jelen van a színpadon gyilkosság, bosszú, fájdalom, fél­tékenység, vígasság, bor, szere­lem, szabadság..." A második részből kiderül, hogy Fomin a puszta (és hiteles) adap­tációnál még többre is képes. Az ismertető szerint „a szereplők tü­körképei is egymásnak (Leporello- Giovanni) rossz és jó formájában. Giovanni­­ az örök ideált keresi gyermekkorától kezdve. Leporello (William Fomin) - gazdája altere­­gója, ösztön­ énjét alakító szolga. Fomin-Mozart: Giovanni • A Győri Balett társulata • Donna Elvira: Hegyi Réka TÁNCMŰVÉSZET* 2005. 5. SZÁM 22

Next