Táncművészet, 2005 (36. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám
BALETT Giovanni A Győri Balett új produkciója ragadtatás és kellemes élmény - e kettősség maradt meg bennem s remélhetőleg még sokunkban a Győri Balett legújabb kétrészese, a Giovanni láttán. A társulat műhelyében ezúttal jól felépített, gazdag nyelvezetű, filozofikusan is elvont és „megemelt" produkció született, amelyben a látvány érzelmi és gondolati harmóniába lépett az ihletadó matériával: Mozart örökértékű operájával, a Don Giovannival. Olvasom a Műsorfüzet sorait, és örülök, hogy a darab - utólag - minden szavát, minden megállapítását visszaigazolja. Gombár Judit - dramaturgként - felteszi a kérdést: „Don Giovanni valóban gátlástalan nőcsábács? Vagy a gátlástalan hölgyek vitték őt pokolra? Mozart véleménye az opera zenéjéből kicseng. Hallgassuk csak meg az elkárhozási jelenet után felhangzó kárörvendő kar ujjongását. Ők ujjonganak, akik Don Giovannit a pokolra kívánták. Ők, akik szerelmet, odaadást mutattak eddig. Micsoda képmutató társaság! Hozzájuk képest Don Giovanni bátor, szavát álló hős, aki felemelt fejjel vállalja hibáit, tévedését. Elképzelhető, hogy egy férfi azért esik minduntalan csapdába, mert az ideált kergeti? Mi elképzeltük." A kérdésre az előadás maradéktalanul választ ad. Mert a Győri Balett legújabb balettje a Mozartopera olyan különös adaptációja, amelynek első része csodás szépségű színpadképekben, kristálytiszta mozdulatkombinációkban, hibátlanul adagolt, „beszédes" gesztusokkal követi az opera történetét úgy, hogy a koreográfus az operaszerepek énekhangjaival szinkronizálta a táncosokat. William Fomin, a győri társulat nagyszerű szólistája és „házi" komponistája ezúttal meggyőzött koreográfusi érettségéről, ötletességéről, muzikalitásáról, a klasszikus-neoklasszikus balett nyelvének mesteri kezeléséről. Koncepciózus alkotóként valóban képes volt arra, hogy megvalósuljon mindaz, ami az ismertetőben áll: a jelenetek sorában „bemutatja Giovanni (Velekei László) viszonyát Donna Annával (Cserpák Szabina), újabb hódítását Donna Elvirával (Hegyi Réka), találkozását Zerlinával (Szalai Judit). Mindeközben jelen van a színpadon gyilkosság, bosszú, fájdalom, féltékenység, vígasság, bor, szerelem, szabadság..." A második részből kiderül, hogy Fomin a puszta (és hiteles) adaptációnál még többre is képes. Az ismertető szerint „a szereplők tükörképei is egymásnak (Leporello- Giovanni) rossz és jó formájában. Giovanni az örök ideált keresi gyermekkorától kezdve. Leporello (William Fomin) - gazdája alteregója, ösztön énjét alakító szolga. Fomin-Mozart: Giovanni • A Győri Balett társulata • Donna Elvira: Hegyi Réka TÁNCMŰVÉSZET* 2005. 5. SZÁM 22