Tanító, 2014 (52. évfolyam, 1-10. szám)
2014-01-01 / 1. szám
csillag Ferenc Párhuzamos történetek a partnerség titkaiból A mindennapok alkalmassági vizsgái javában benne járunk már a tanévben. Az új szabályozás hatását az oktatási intézmények mindennapjaiban a bőrükön érzik a pedagógusok és a diákok. A változások elfogadása és alkalmazása vegyes képet mutat: a többség alapvetően még a korábbi hagyományokat folytatja. Néhány intézmény - elsősorban a vezetés részéről - jelentős szervezési változásokat honosított meg. A megfelelési kényszer ezeken a helyeken igen nagy. S ha az egység nincs meg a vezetők és a vezetettek között, akkor ott kevésbé a munkára, sokkal inkább a személyes érdekekre, a szimpátiára, antipátiára koncentrálnak a szereplők. És hát nincs is annál rosszabb, mint amikor az indulatok egymásnak feszülnek! Az utóbbi jelenségről eszembe jutott az a tanulságos eset, amit az egyik kisváros pedagógusától hallottam és nagyon is idekívánkozik, a szokásos két élethelyzetünk elé. ■ Szomorú történet a jó hírnév trónfosztásáról A tanítónő iskolájában a korábbi vezetőt a KLIK megerősítette, teljes bizalmat kapott az új iskolafenntartótól. A tantestület többsége örült ennek az állapotnak. Bár azt mindenki jól tudta róla, hogy rendkívül lojális volt a mindenkori fenntartóval, sőt egyenesen kerülte a komolyabb konfliktusokat. Akik jól ismerték, gyakran hivatkoztak legendás gyermekszeretetére. Az iskola valamennyi tanítványát név szerint ismerte, problémáikat saját ügyeként kezelte. De nem csak gyerekekből áll az iskola világa! Vezetői hibaként könyvelhető el, hogy igencsak befolyásolható volt. Több kolléga is élt azzal a lehetőséggel, hogy egy kávé melletti beszélgetésben finoman forgatva a szót - a korábban hozott tantestületi döntést módosíttatta vele. A szorgosan dolgozó kollégák úgy élték meg ezeket a váratlan megoldásokat, mintha feje tetejére állt volna a világ. A változtatást ismertető igazgatói közlés is különös volt: a pedagógusok reggeli érkezésekor az igazgató úr kiállt a tanári közepére és kedvesen mosolyogva a következőket mondta: „Varga kolléganő (vagy Nagy kortárs) időben figyelmeztettek, hogy problematikus döntést hoztunk korábban. Ezért úgy határoztam, hogy ...” - és következett a változtatás bejelentése. Majd így zárta le a bejelentést: „Köszönet az éber kollégáknak!” Az ilyen alkalmakkor még az sem zavarta, hogy több kolléga - akik az előző döntést előkészítették - sokórás munkája vész kárba, illetve kezdhetik újra kidolgozni az egészet. Nos tehát alkalmatlansága ellenére is - folytathatta a vezetői munkáját. A baj akkor kezdődött, amikor a fenntartó olyan döntéseket hajtatott végre vele, amelyek a népszerűségét erősen megtépázták. Miután a törvény a korábbiakhoz képest más szellemben fogalmazott, a személyét övező langymeleg állapot lassan-lassan kezdett kihűlni. Például mindjárt az elején, első feladataként a három igazgatóhelyettesből egytől el kellett vennie a megbízatását. Az ügyben érintett kolléganő igencsak rosszkedvűen vette tudomásul a vezetői döntést. Elégedetlenségének hangot is adott, és szép lassan egy kis „ellenzéki” tábor kezdett kialakulni az igazgatóval szemben. Ez a csoport minden vezetői döntést megkérdőjelezett, minden intézkedés ellen ágált, így novemberre már általános lett a rosszkedv az iskolában. December első hetében pedig a helyi újság egy névtelen levelet tett közzé, melyben a levélíró/írók arról számolnak be, hogy az igazgató nem jól vezet! A pedagógusokkal nem tárgyal, a korábbi jó pedagógiai program csak felében, harmadában valósul meg, tehát a szülőket becsapja az iskola. Ráadásul az igazgató csak önálló döntéseket hoz, ennek következtében például az iskola alapítványi pénzét sem arra költik, amire korábban meghatározták, hanem luxusra. A kisvárosban mindenki elolvashatta a közzétett vádaskodó levelet. Három nappal később vizsgálat kezdődött az iskolában. Szerencsére ez az akció gyorsan lezajlott, apróbb hiányosságokat ugyan szóvá tettek a vizsgálók, de elmarasztalást a vezető semmiért nem kapott. A téli szünetre a kollégák úgy mehettek szabadságra, hogy az ügy hivatalos része lezárult. Ám ott maradt a bizalmatlanság, ott maradt a zilált helyzet, a kollégák nem igazán