Tarjáni Acél, 1981 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1981-12-18 / 51. szám
2 Vastaps a kiváló művészi teljesítményekért Négy MSZBT-tagcsoport — síküveggyár, öblösüveggyár, vasöntöde és tűzhelygyár, SKÜ —jóvoltából nagyszerű kulturális csemegében volt részük azoknak, akik december 12-én ott voltak, a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének bemutatóján A megyei művelődési központban lezajlott műsor a jelenlevők tetszését elnyerve nemegyszer vastapsban csúcsosodott ki. A város felszabadulásának közelgő 37. évfordulója tiszteletére kedveskedett a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttese Salgótarján dolgozóinak ezzel a színvonalas műsorral. A jó hírű csoport immár negyedszer látogatott városunkba — az idén másodszor — s énekkel, tánccal, zenével szórakoztatta a város közönségét. A művészegyüttes magas színvonalú bemutatóján keresztül ízelítőt adott nem csupán tudásáról, jó felkészültségéről, hanem a szovjet népi kultúrából is- Nagyszerű dallamok csendültek fel, amelyek hirdették a népek barátságát, s egy-egy szovjet köztársaság életét. A hazáról énekeltek, s a katonák életét foglalták csokorba- A tánckar által bemutatott produkció igazi élményt nyújtott. A legnagyobb sikert a kaukázusi tánc aratta Sokáig felejthetetlen lesz, ez az est, ahol ez a művészegyüttes ismételten kivívta a tarjániak elismerését. Az idén másodszor látogatott városunkba a művészegyüttes. Képünket előző szereplésükön örökítettük meg. TARJANI ACBfc Tanácstagi beszámolók A gyártelep jövőjéről „Amerikát" lebontják, felújítások a Malinovszkij úton gyártelepünkön hat körzetben már megtartották a végzett munkáról, s a város fejlesztéséről, jövő év tennivalóiról szóló tanácstagi beszámolókat. (Győri István, Csin. megépül a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép-, valamint szakiskola. Megkezdik az Arany János úti iskola építését, s befejezik a beszterce-lakótelepi új csík István, dr. Lukács Ida, óvoda és bölcsőde kivitelező Hopka László, Fájd Lászlóné sőt. és Derekas László tájékoztatták a választópolgárokat a városi tanács tevékenységéről, mely testület március óta három alkalommal ülésezett. Közben elfogadták a köztisztaságról szóló tanácsrendelet tervezetét, értékelték a város V. ötéves tervének teljesítését, majd kitűzték Salgótarján VI. ötéves tervét. A népgazdaság helyzetét, körülményeit figyelembe véve minden területen a messzemenő takarékosság érvényesítésével fogalmazták meg a fejlesztési elképzeléseket, valamint a mérsékeltebb ütemű megvalósítást. Mindezek ellenére a VI. ötéves tervben több mint 1800 lakás építését tűzték ki célul. Ebből 729 nyer államilaikás-i kivitelezést, 338 lakás a lebontandó kolóniák pótlására szolgál, a többi pedig OTP- öröklakás, tetőtér-beépítés, valamint hagyományos családi ház lesz. A városban jelenleg 1490 olyan család van, aki lakásra vár. Ugyanakkor ebben a tervidőszakban mintegy 500 elavult lakás lebontására kerül majd sor. Az is kitűnt a tanácstagok beszámolóiból, hogy az oktatási és gyermekintézmények fejlesztése során az említetteken kívül egyéb fontos egészségügyi létesítmény építésére is sor kerül. A Petőfi Sándor Általános Iskolában zajlott le a 32-es és 33-as választókerület polgárainak tájékoztatója. Hopka László, a gyár műszaki igazgatója, valamint dr. Lukács Idam orvos a gyártelep fejlesztésével, felújításával kapcsolatban is több kedvező bejelentést tett. Ennek megfelelően elkezdődik a.amerikai kolónia lakásainak bontása, s helyükön új lakótelep épül. A Malinovszkij úton 1982—84. között több mint 200 lakás kerül felújításra. Jövőre megkezdik a Madách, azt követően pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola, majd a VII. sz. óvoda felújítását. Mivel a városi tanács növeli a tanácstagi kereteket, így a céltudatos felhasználással sok apróbb munka végezhető el, probléma szüntethető meg a gyártelepen. Az említetteken kívül bejelentést nyert továbbá az is, hogy a VI. ötéves terv idejére meghirdetik a „50 ezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalmat. A versenyben való sikeres szereplés esetén jelentős összegre lehet szert tenni, amely felhasználásával tovább szépülhetne, gyarapodhatna a környezet. A tanácstagi beszámolókon választópolgárok megannyi jogos panaszt vetettek fel, így többek között a járdák, az utak állapota, a gyári patak szennyezettsége, néhány épületnél a magas fák által okozott bosszúság képezte a hozzászólók fő mondanivalóját. Többen felvetették azonban a környezetszépítés szükségességét, dísznövények ültetését, a lakásokban a gázkonverterek rossz állapotát, a zagyvarakodót megszüntetett vízcsap stb. Bírálatok, visszaállítását vélemények, javaslatok, felvetések egész sora hangzott el a tanácstagi beszámolókon. Itt, ott emelt hangon beszéltek egy-egy régebben felvetett hiányosságról, amelyet még ma sem szüntetett meg a tanács, vágjaaz ingatlankezelő vállalat. A felvetések hallatán egyáltalán nem irigylésre méltók a tanácstagok. Lesz tennivalójuk a választópolgárok gondjainak orvoslásában. D. R. ezési kultúránkról He hiányozzon a tudatosság mindennapi táplálkozásunkból Az élet fenntartásához a szervezetnek tápanyagokra van szüksége. A tápanyagszükséglet azt jelenti, hogy a szervezetinek mennyi fűtőanyagra ( kalóriára, zsírra, szénhidrátra), építőanyagra (fehérjére), vitaminra és ásványi anyagra van szüksége- Mi azonban nem kalóriát, fehérjét, vagy ásványokat eszünk, hanem különböző ízű, zamatú halmazállapotú és hőmérsékletű ételeket. Éppen ezért a táplálkozásnál nem szabad csak a szükségleteket szem előtt tartani, hiszen az emésztés nem csupán vegyi, hanem egybeni idegrendszeri folyamat is jó étvággyal A jó étvággyal elfogyasztott étel „vérré válik” az emberiben, de a kellemetlenül „legyűrt” élelem rosszul emésztődik és kihasználatlanul távozik a szervezetből. Az ételek megemésztését a szájüreg és a gyomor — bélrendszer emésztőnedvei végzik, ezek termelődése pedig idegrendszeri hatásokra indul meg. Az étel meglátása és illata az emésztőnedv-termelés egyik ingere, természetes tehát, hogy az ízléses tálalás, terítés a jó emésztés fontos feltétele. Ezért cselekszik helytelenül az, aki étkezés közben olvas, hiszen az olvasás eltereli a figyelmet az étkezésről és ezáltal csökken az emésztőnedv-termelés. Helytelen szokás az étkezés közbeni televíziónézés is. Sok családban az utóbbi időben a tv megzavarta a kialakult étkezési rendet- Minél érdekesebb a műsor, annál inkább eltereli a figyelmet a táplálkozásról. De nemcsak a tv-nézés csökkenti vagy rontja az étvágyat, az emésztést, hanem az asztalnál kialakuló vita is. Leghelyesebb tehát a fehérasztalnál kialakuló vita is. ni. vagy csak közömbös témákról folytatni kedélyes csevegést. Vannak az étkezésnek olyan illemszabályai is, melyet még az üzemi étkezdében is mindenkinek be kell tartani. Még tréfa kedvéért sem szabad gusztustalan dolgok emlegetésével próbára tenni valakinek az étvágyát. A táplálkozástudomány eredményeinek felhasználása a konyhában nem jelenti azt, hogy az ízlést, mint az étvágy egyik fontos meghatározó tényezőjét szem elől téveszthetjük. Sem gyermeket, sem beteg, vagy egészséges felnőttet nem szabad rákényszeríteni arra, hogy olyan ételt egyék, amit nem szeret, csupán azért, mert az „egészséges”! Ugyanazt a tápanyagot egyébként ugyanaz az ember más formában esetleg szívesen elfogyasztja. A sárgarépát például főzelékformában sokan nem szeretik, de ugyanezt a sárgarépát húslevesben kifőve már szívesebben megeszik . Az étvágy irányítja szervezetünket abban is, hogy édes vagy sós ételt fogyasszunk, hogy a zsíros ételhez savanyúságot együnk stb. Étvágyunk csak olyan ételre gerjed, mellyel kapcsolatban már bizonyos tapasztalataink vannak. Ezért is van a hazai ételnek „más íze”... Nemcsak a látvány és az illat De nemcsak az ételek színe, alakja, illata lehet étvágygerjesztő! Megfigyelték, hogy jó étvágyú társaságban a rossz étvágyú gyermek, vagy beteg felnőtt étvágya is megjavul. Ezt a megfigyelést nemcsak a rosszul evő gyermekek felerősítésére lehet felhasználni, hanem fordított értelemben, fogyókúrázó vagy diétázó betegek étkezésénél is Nehéz a diétát megtartani, ha az asztalnál a család többi tagja jó étvággyal falatozza azt, ami a diétázó számára tilos! Akinek étrendje tehát egészségügyi szempontból korlátozás alá esik, az egyék külön, mert így sokkal könnyebben elkerülheti a „kísértéseket”. Nem illik tehát a fogyókúrázót bécsiszelettel, cukorbajóst tortával, gyomorbajost nehéz, fűszeres, zsíros étellel, vagy alkohollal kínálni. Egészség és közérzet Mindezekből le kell vonni a szükséges tanulságokat a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóinak is- Az egészséges életmódhoz tudatos étkezési kultúrára van szükség. Az ötnapos munkahét megvalósításával nem szabad felfokozni a kalóriafogyasztást, nem szabad rendszertelenné tenni az étkezést, hanem még az eddiginél is tudatosabbá és célirányosabbá kell tenni az étkezést. Ezzel egészségünket is, jó közérzetünket is védjük- 1981. december 18. A nagy forradalmár útja Leonyid Brezsnyev munkáséletének kezdete az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom eredményeként létrejött szovjet állam első éveivel esett egybe, — adja közre az APN szovjet hírügynökség Brezsnyev elvtárs születésének 75. évfordulója kapcsán. Nehéz esztendők voltak ezek. Tizenhét évesen lépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, s huszonöt éves korában tagja lett a kommunista pártnak, amelynek ügyét híven szolgálja egész életében. Leonyid Brezsnyev 1927-től, miután Kurszkban elvégezte a mezőgazdasági (földmérő és talajjavítási) technikumot. Belorussziában, majd a kurszki kormányzóságban és az Urálban dolgozott az új falvak földrendezési munkálatain, 1935-ben elvégezte a kohóipari főiskolát, s szülővárosának üzemébe ment dolgozni. A kommunisták 1939-ben a dnyedropetrovszki terület, az egyik legnagyobb iparvidék pártbizottságának titkárává választották Leonyid Brezsnyevet. A szovjet emberek ekkor már világosan felismerték a hitleri Németország részéről fenyegető agresszív háború reális veszélyét. Az ország védelme az egész nép ügyévé, és következésképpen a kommunista párt egyik elsőrendű feldatává vált. A dnyepropetrovszki területi pártbizottság éppen ekkor kapta a Központi Bizottságtól azt a rendkívüli, sürgős feladatot, hogy az üzemek egy részét állítsa át hadianyag-termelésre. Az új iparág irányítására a területi pártbizottságon belül létrehozták a honvédelmi iparral foglalkozó területi párttitkár funkcióját melynek betöltését Leonyid Brezsnyevre bízták. Nem egészen egy hónappal azután, hogy a fasiszta betolakodók betörtek a Szovjetunió területére, Leonyid Brezsnyev a hactérre ment. Ütközetek lángtengerén át vezetett a politikai tiszt, Leonyid Brezsnyev útja — az első tűzvonaltól a nagy győzelemig. Miután a szovjet hadsereg megtisztította hazáját a betolakodóktól, számos európai ország népét is felszabadította a fasiszta iga alól. A harcosok között, akik Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia felszabadításáért küzdöttek, ott volt Leonyid Brezsnyev vezérőrnagy, a 4. ukrán front politikai főcsoportjának főnöke is. A háború befejezése után Leonyid Brezsnyev Ukrajnában a zaporozsjei majd a dnyepropetrovszki területi pártbizottság élén, miként a fronton is ugyanolyan szenvedélyesen és célratörően teljesítette feladatát, vezette az ellenség által elpusztított népgazdaság helyreállítását. 1950. és 1952. között Leonyid Brezsnyev Moldávia Kommunista Pártjának vezetőjeként sokat tett e táj — a tizenöt köztársaság egyike — iparának, mezőgazdaságának és kultúrájának fejlődése érdekében. 1954-től 1956-ig Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Ő vezette a szűzföld birtokba vételét. Mihelyt az ország új nagy feladatok megoldásába kezd, az előtérben mindig ott van Leonyid Brezsnyev, így volt ez akkor is, amikor az ország fejlődésének egész menete napirendre tűzte a kozmoszba való kijutás problémáját. L. I. Brezsnyev 1964 októberében került az SZKP Központi Bizottságának élére. Amikor a párt és az ország előtt új feladatok vetődtek fel, amikor határozottan szakítani kellett a vezetésben megnyilvánuló szubjektív tendenciákkal, amikor helyre kellett állítani a pártélet lenini elveit és normáit, a Központi Bizottság, valamennyi kommunista akaratából Leonyid Iljics Brezsnyevet, a kipróbált vezetőt, a hűséges leninistát állították tisztségbe. a legmagasabb pártL. I. Brezsnyev azóta, kollektíván munkálkodik a jelenkori társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok tüzetes elemzésén, a társadalmi fejlődés tendenciáinak tanulmányozásán, a bélés külpolitikai irányvonal kidolgozásán. z SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének nevéhez és sokrétű tevékenységéhez kapcsolódik elválaszthatatlanul a szovjet társadalom belépése az új történelmi szakaszba, a fejlett szocializmus az SZKP általános szakaszába, irányvonalának kimunkálása és megvalósítása. A Elismerés A BM Határőrség parancs- 1e ki. A fiatal határőr eddig noksága levélben értesítette példásan teljesítette állampolvállalatunkat, hogy Kövi Jágári kötelezettségét, férfiasán nos határőr, aki bevonulása j helytállt államhatáraink őri,előtt a kisterenyei gyáregy téb élenjárt a kiképzességben minőségi ellenőrként! teben’ élenjárt a kikep ,esdolgozott, az Egység élenjár ben, s aktívan részt vett a Jó katonája”címet érdemel ■ szocialista versenyben. Ha megszólal a gyári szirénaN ekem megadatott az a szerencse, hogy munkáscsaládban nőttem fel, ott edződtem munkára, egy nagy munkástelepülésen. Gyermekkorom egyik legkorábbi, legmélyebb hatást kiváltó emléke a gyári sziréna. Emlékszem, épphogy pirkadt, de apám már felvette munkaruháját, anyám a küszöbig kísérte. Bőgött a sziréna basszusa, úgy érezte, hogy az egész világon hallják. S rúdió nem létezett, a munkásoknak órájuk nem volt, maga a gyár kürtölte össze őket munkára. Az első figyelmeztető szirénahang fél hatkor hallatszott, aztán hatkor a műszakváltásra hívott, majd este fél hatkor — figyelmeztető és hatkor — megint munkára szólított. Akkor huszonötezren laktak a mi Kamenszkojénkban, a majdani munkásvárosban, Dnyeprodzerzsinszkben és az egész időszámítást, az életmódot, a szokásokat, az erkölcsöt, az emberek munkáját — szóval az egész életet a sziréna szabta meg. Gyorsan felöltözködtem és anélkül, hogy ettem volna, mezítláb szaladtam apám után. Ha kézen fogott, büszkén néztem körül, mint aki azt mondja, lám, milyen nagy vagyok már, megyek a gyárba, pedig akkor még csak ötödik életévemet töltöttem be. Jöttek a munkások a szomszédos házakból, a mellékutcákból, a közökből, csaknem valamennyien elnyűtt zekében és durva pamutszövet nadrágban, egyre többen lettünk. És nekem, emlékszem, nagyon tetszett, hogy együtt lépegetek velük. A gyár két műszakban dolgozott, mindegyik tizenkét órát tartott, de voltak olyan napok is, (műszakváltozásnál) amikor a munkások tizennyolc órán át maradtak az üzemben. Étkezde nem volt, ebédidő nem járt nekik, sebtében bekapták a hazulról hozott ennivalót. Némelyiknek kis batyuban vitte az eledelt felesége, leánya, lánytestvére. Később tudtam meg, hogy apám és anyám nem mulatságon, nem a városligetben, nem klubban, mely különben az ő idejükben nem is létezhetett, hanem éppen itt, a dnyeperi kohászati gyár vashengerdéjében ismerkedett meg. Apám a hengerész segédjeként dolgozott, a melegítőkemencéknél pedig hegesztőként Gyenisz Mazalov, egy idős munkás, jól emlékszem a köpcös, szűkszavú, igazi orosz mesteremberre. Jenakijevi születésű, azelőtt Nyikopolban robotolt, már nagy családdal jött át a mi gyárunkba, ebédjét gyakran a felnőtt leánya, Natalija hozta el. Itt a melegítőkemencéknél, a 280-as hengersor mellett ismerkedtek össze a fiatalok, egy évre rá egybekeltek. Apám akkor 28, anyám 20 éves volt. Mit lehet még elmondani a származásomról? Mint ismeretes, a munkások nem tartották számon családfájukat. Azt tudom, hogy apám, Ilja Jakovlevics Brezsnyev 1900- ban került a gyárba. A kurszki kormányzóságból érkezett ide a sztreleckojei járás egyik falvából, Brezsnyevóból. Feltételezhetően a falu neve s vele együtt a mi családnevünk is a falu part menti (priberezsnoje) fekvéséből származott, de az is meglehet, hogy az „óvni”. ..őrizni” (berecs, oberegaty) szavakból, ami tökéletesen egybevág a családot tápláló föld iránt tanúsított oltalmazó magatartással. Megbecsülték, védelmezték, óvták ezt a földet, századokon át öntözték, később vérrel is. Évszázadokon keresztül mégis csak szegénység szegődött az emberek mellé, máskülönben nem kellett volna apámnak elhagynia a szeretett vidéket, hogy bérmunkát vállaljon. Mellesleg, a későbbiekben velünk egy lakásban élt az ugyancsak Brezsnyev vezetéknevű Arkagyij bácsi, aki nem volt apámnak testvére, csak a földije. Mint mindenki, ő is munkára jött ide, apám befogadta, ugyancsak a kohászatba került, s csak akkor lett a rokonunk, nekem nagybátyám, amikor feleségül vette anyám húgát. Nyilván, mint ahogy ez az orosz falvakban szokásos volt, nem kevesen viseltek a mi falunkban is egyazon családnevet. Így hát én nemzetiségemet illetően orosz, származásomat tekintve tősgyökeres proletár, vérbeli kohász vagyok. Ez minden, amit családfámról tudok. Részlet L. I. Brezsnyev Visszaemlékezések c. írásából