Tarjáni Acél, 1981 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1981-12-18 / 51. szám

2 Vastaps a kiváló művészi teljesítményekért Négy MSZBT-tagcsoport — síküveggyár, öblösüveggyár, vasöntöde és tűzhelygyár, SKÜ —­­jóvoltából nagyszerű kulturális csemegében volt ré­szük azoknak, akik december 12-én ott voltak, a szovjet dé­li hadseregcsoport művész­­együttesének bemutatóján­ A megyei művelődési központ­ban lezajlott műsor a jelen­levők tetszését elnyerve nem­egyszer vastapsban csúcsoso­dott ki. A város­­ felszabadulásának közelgő 37. évfordulója tiszte­letére kedveskedett a szovjet déli hadseregcsoport művész­­együttese Salgótarján dolgo­zóinak ezzel a színvonalas műsorral. A jó hírű csoport immár negyedszer látogatott városunkba — az idén másod­szor — s énekkel, tánccal, ze­nével szórakoztatta a város közönségét. A művészegyüttes magas színvonalú bemutató­ján­­ keresztül ízelítőt adott nem csupán tudásáról, jó fel­készültségéről, hanem a szov­jet népi kultúrából is- Nagy­szerű dallamok csendültek fel, amelyek hirdették a népek barátságát, s egy-egy szovjet köztársaság életét. A hazáról énekeltek, s a katonák életét foglalták csokorba- A tánckar­­ által bemutatott produkció igazi élményt nyújtott. A leg­nagyobb sikert a kaukázusi tánc aratta­ Sokáig felejthetetlen lesz, ez az est, ahol ez a művészegyüt­tes ismételten kivívta a tar­­jániak elismerését. Az idén másodszor látogatott városunkba a művészegyüt­tes. Képünket előző szereplésükön örökítettük meg. TARJANI ACBfc Tanácstagi beszámolók A gyártelep jövőjéről „Amerikát" lebontják, felújítások a Malinovszkij úton gyártelepünkön hat körzet­ben már megtartották a vég­zett munkáról, s a város fej­lesztéséről, jövő év tenniva­lóiról szóló tanácstagi beszá­molókat. (Győri István, Csin. megépül a kereskedelmi és vendéglátóipari szakkö­zép-, valamint szakiskola. Megkezdik az Arany János úti iskola építését, s befeje­­­­zik a beszterce-lakótelepi új csík István, dr. Lukács Ida,­­ óvoda és bölcsőde kivitelező­ Hopka László, Fájd Lászlóné sőt. és Derekas László tájékoztat­ták a választópolgárokat a városi tanács tevékenységé­ről, mely testület március óta három alkalommal ülé­sezett. Közben elfogadták a köz­­tisztaságról szóló tanács­­rendelet tervezetét, érté­kelték a város V. ötéves tervének teljesítését, majd kitűzték Salgótarján VI. ötéves tervét. A népgazdaság helyzetét, körülményeit figyelembe véve minden területen a messze­menő takarékosság érvénye­sítésével fogalmazták meg a fejlesztési elképzeléseket, va­lamint a mérsékeltebb ütemű megvalósítást. Mindezek ellenére a VI. öt­éves tervben több mint 1800 lakás építését tűzték ki cé­lul. Ebből 729 nyer állami­­laikás-i kivitelezést, 338 lakás a lebontandó kolóniák pótlásá­ra szolgál, a többi pedig OTP- öröklakás, tetőtér-beépítés, valamint hagyományos csalá­di ház lesz. A városban je­lenleg 1490 olyan család van, aki lakásra vár. Ugyanakkor ebben a tervidőszakban mint­egy 500 elavult lakás lebon­tására kerül majd sor. Az is kitűnt a tanácstagok beszá­molóiból, hogy­ az oktatási és gyermekintézmények fejlesz­tése során az említetteken kívül egyéb fontos egészségügyi létesít­mény építésére is sor kerül. A Petőfi Sándor Általános Is­kolában zajlott le a 32-es és 33-as választókerület polgá­rainak tájékoztatója. Hopka László, a gyár műszaki igaz­gatója, valamint dr. Lukács Ida­­m orvos a gyártelep fej­lesztésével, felúj­ításával kap­csolatban is több kedvező be­jelentést tett. Ennek megfelelően elkez­dődik a.amerikai kolónia lakásainak bontása, s he­lyükön új lakótelep épül. A Malinovszkij úton 1982—84. között több mint 200 lakás kerül felújításra. Jövőre meg­kezdik a Madách, az­t köve­tően pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola, majd a VII. sz. óvoda felújítását. Mivel a városi tanács növeli a ta­nácstagi kereteket, így a cél­tudatos felhasználással sok apróbb munka végezhető el, probléma szüntethető meg a gyártelepen. Az említetteken kívül be­jelentést nyert továbbá az is, hogy a VI. ötéves terv idejére meghirdetik a „50 ezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalmat. A versenyben való sikeres szereplés esetén jelentős összegre lehet­ szert tenni, amely felhasználásával tovább szépülhetne, gyara­podhatna a környezet.­­ A­­ tanácstagi beszámolókon választópolgárok megan­­­nyi jogos panaszt vetettek fel, így többek között a jár­dák, az utak állapota, a gyá­ri patak szennyezettsége, né­hány épületnél a magas fák által okozott bosszúság ké­pezte a hozzászólók fő mon­danivalóját. Többen felvetették azon­ban a környezetszépítés szükségességét, dísznövé­nyek ültetését, a lakások­ban a gázkonverterek rossz állapotát, a zagyvarakodót megszünte­tett vízcsap stb. Bírálatok, visszaállítását vélemények, javaslatok, felvetések egész sora hangzott el a tanácstagi beszámolókon. Itt, ott emelt hangon beszéltek egy-egy ré­gebben felvetett hiányosság­ról, amelyet még ma sem szüntetett meg a tanács, vágja­­az ingatlankezelő vállalat. A felvetések hallatán­ egyáltalán nem irigylésre méltók a tanács­tagok. Lesz tennivalójuk a választópolgárok gondjai­nak orvoslásában. D. R. ezési kultúránkról He hiányozzon a tudatosság mindennapi táplálkozásunkból Az élet­ fenntartásához a szervezetnek tápanyagokra van szüksége. A tápanyagszük­séglet­­ azt jelenti, hogy a szer­vezetinek mennyi fűtőanyagra ( kalóriára, zsírra, szénhidrát­ra), építőanyagra (fehérjére), vitaminra és ásványi anyagra van szüksége- Mi azonban nem kalóriát, fehérjét, vagy ásvá­nyokat eszünk, hanem külön­böző ízű, zamatú halmazálla­potú és hőmérsékletű ételeket. Éppen ezért a táplálkozásnál nem szabad csak a szükségle­teket szem előtt tartani, hi­szen az emésztés nem csupán vegyi, hanem egybeni ideg­­rendszeri folyamat is­ jó étvággyal A jó étvággyal elfogyasztott étel „vérré válik” az emberi­ben, de a kellemetlenül „le­gyűrt” élelem rosszul­ emész­tődik és kihasználatlanul tá­vozik a szervezetből. Az éte­lek megemésztését a száj­üreg és a gyomor — bélrendszer emésztőnedvei végzik, ezek termelődése pedig idegrend­szeri hatásokra indul meg. Az étel meglátása és illata az emésztőnedv-termelés egyik ingere, természetes tehát, hogy az ízléses tálalás, terítés a jó emésztés fontos feltétele. Ezért cselekszik helytelenül az, aki étkezés közben olvas, hiszen az olvasás eltereli a figyelmet az étkezésről és ezáltal csök­ken az emésztőnedv-termelés. Helytelen szokás az étkezés közbeni televíziónézés is. Sok családban az utóbbi időben a tv megzavarta a kialakult ét­kezési rendet- Minél érdeke­sebb a műsor, annál inkább eltereli a figyelmet a táplál­kozásról. De nemcsak a tv-nézés csökkenti vagy rontja az étvá­gyat, az emésztést, hanem az asztalnál kialakuló vita is. Leghelyesebb tehát a fehér­­asztalnál kialakuló vita is. ni. vagy csak közömbös té­mákról folytatni kedélyes cse­vegést. Vannak az étkezésnek olyan illemszabályai is, me­lyet még­ az üzemi étkezdében is mindenkinek be kell tar­tani. Még tréfa kedvéért sem szabad gusztustalan dolgok emlegetésével próbára tenni valakinek az étvágyát. A táplálkozástudomány eredményeinek felhasználása a konyhában nem jelenti azt, hogy az ízlést, mint az étvágy egyik fontos meghatározó té­nyezőjét szem elől téveszthet­jük. Sem gyermeket, sem be­teg, vagy egészséges felnőttet nem szabad rákényszeríteni arra, hogy olyan ételt egyék, amit nem szeret, csupán azért, mert az „egészséges”! Ugyan­azt a tápanyagot­­ egyébként ugyanaz az ember más formá­ban esetleg­­ szívesen elfo­gyasztja. A sárgarépát példá­ul főzelékformában sokan nem szeretik, de ugyanezt a sárgarépát húslevesben kifő­ve már szívesebben mege­szik­­­ . Az étvágy irányítja szerve­zetünket abban is, hogy édes vagy sós ételt fogyasszunk, hogy a zsíros ételhez savanyú­ságot együnk stb. Étvágyunk csak­ olyan ételre gerjed, mellyel kapcsolatban már bi­zonyos tapasztalataink van­nak. Ezért is van a hazai étel­nek „más íze”... Nemcsak a látvány és az illat De nemcsak az ételek szí­ne, alakja, illata lehet étvágy­gerjesztő! Megfigyelték, hogy jó étvágyú társaságban a rossz étvágyú gyermek, vagy beteg felnőtt étvágya is­­ megjavul. Ezt a megfigyelést nemcsak a rosszul evő gyermekek felerő­sítésére lehet felhasználni, ha­nem fordított értelemben, fogyókúrázó vagy diétázó be­­­tegek étkezésénél is­ Nehéz a diétát megtartani, ha az asz­talnál a család többi tagja jó étvággyal falatozza azt, ami a diétázó számára tilos! Aki­nek étrendje tehát egészség­­ügyi szempontból korlátozás alá esik, az egyék külön, mert így sokkal könnyebben elke­rülheti a „kísértéseket”. Nem illik tehát a fogyókú­rázót bécsiszelettel, cukorba­jóst tortával, gyomorbajost nehéz, fűszeres, zsíros étellel, vagy alkohollal kínálni. Egészség és­ közérzet Mindezekből le kell vonni a szükséges tanulságokat a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóinak is- Az egészséges életmódhoz tudatos étkezési kultúrára van szükség. Az öt­napos munkahét megvalósítá­sával nem szabad felfokozni a kalóriafog­yasztást, nem sza­bad rendszertelenné tenni az étkezést, hanem még az ed­diginél is tudatosabbá és cél­irányosabbá kell tenni az ét­kezést. Ezzel­­ egészségünket is, jó közérzetünket is védjük- 1981. december 18. A nagy forradalmár útja L­eonyid Brezsnyev mun­­­káséle­tének kezdete az 1917-es Októberi Szoci­alista Forradalom eredménye­ként létrejött szovjet állam első éveivel esett egybe, — adja közre az APN szovjet hírügynökség Brezsnyev elv­társ születésének 75. évfordu­lója kapcsán. Nehéz esztendők voltak ezek. Tizenhét évesen lépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, s huszonöt éves korában tagja lett a kommu­nista pártnak, amelynek ügyét híven szolgálja egész életében. Leonyid Brezsnyev 1927-től, miután Kurszkban elvégezte a mezőgazdasági (földmérő és talajjavítási) technikumot. Be­lorussziában, majd a kurszki kormányzóságban és az Urál­­ban dolgozott az új falvak földrendezési munkálatain, 1935-ben elvégezte a kohóipari főiskolát, s szülővárosának üzemébe ment dolgozni. A kommunisták 1939-ben a dnye­dropetrovszki terület, az egyik legnagyobb iparvidék pártbizottságának titkárává választották Leonyid Brezs­­nyevet. A szovjet emberek ek­kor már világosan felismerték a hitleri Németország részé­ről fenyegető agresszív hábo­rú reális veszélyét. Az ország védelme az egész nép ügyévé, és következésképpen a kom­munista párt egyik elsőrendű feldatává vált. A dnyepropet­­rovszki területi pártbizottság éppen ekkor kapta a Központi Bizottságtól azt a rendkívüli, sürgős feladatot, hogy az üze­mek egy részét állítsa át hadi­anyag-termelésre. Az új iparág irányítására a területi pártbi­zottságon belül­­ létrehozták a honvédelmi iparral foglalkozó területi párttitkár funkcióját melynek betöltését Leonyid Brezsnyevre bízták. Nem egé­szen egy hónappal azután, hogy a fasiszta betolakodók betörtek a Szovjetunió terü­letére, Leonyid Brezsnyev a hactérre ment. Ütközetek lángtengerén át vezetett a politikai tiszt, Le­onyid Brezsnyev útja — az első tűzvonaltól a nagy győ­zelemig. Miután a szovjet­­ hadsereg megtisztította hazáját a beto­lakodóktól, számos európai or­szág népét is felszabadította a fasiszta iga alól. A harco­sok között, akik Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia felszabadításáért küzdöttek, ott volt Leonyid Brezsnyev vezér­őrnagy, a 4. ukrán front poli­tikai főcsoportjának főnöke is. A háború befejezése után Leonyid Brezsnyev Ukrajná­ban a zaporozsjei majd a dnyepropetrovszki területi pártbizottság élén, miként a fronton is ugyanolyan szenve­délyesen és célratörően telje­sítette feladatát, vezette az el­lenség által elpusztított nép­gazdaság helyreállítását. 1950. és 1952. között Leonyid Brezsnyev Moldávia Kom­­mu­­nista Pártjának vezetőjeként sokat tett e táj — a tizenöt köztársaság egyike — ipará­nak, mezőgazdaságának és kul­túrájának fejlődése érdekében. 1954-től 1956-ig Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Ő vezette a szűzföld bir­tokba vételét. Mihelyt az ország új nagy feladatok megoldásába kezd, az előtérben mindig ott van Leonyid Brezsnyev, így volt ez akkor is, amikor az ország fejlődésének egész menete na­pirendre tűzte a kozmoszba való kijutás problémáját. L. I. Brezsnyev 1964 októbe­rében került az SZKP Közpon­ti Bizottságának élére. Amikor a párt és az ország előtt új feladatok vetődtek fel, ami­kor határozottan szakítani kellett a vezetésben megnyil­vánuló szubjektív tendenciák­kal, amikor helyre kellett ál­lítani a pártélet lenini elveit és normáit, a Központi Bizott­ság, valamennyi kommunista akaratából Leonyid Iljics Brezsnyevet, a kipróbált veze­tőt, a hűséges leninistát ál­lították tisztségbe. a legmagasabb párt­L. I. Brezsnyev azóta, kollektíván munkálko­dik a jelenkori társadalmi, gazdasági és politikai folya­matok tüzetes elemzésén, a társadalmi fejlődés tendenciá­inak tanulmányozásán, a bél­és külpolitikai irányvonal ki­dolgozásán. z SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének nevéhez és sokrétű tevékenységéhez kap­csolódik elválaszthatatlanul a szovjet társadalom belépése az ú­j történelmi szakaszba, a fej­lett szocializmus az SZKP általános szakaszába, irányvo­nalának kimunkálása és meg­valósítása. A Elismerés A BM Határőrség parancs- 1e ki. A fiatal határőr eddig noksága levélben értesítette példásan teljesítette állampol­­vállalatunkat, hogy Kövi Já­­­­gári kötelezettségét, férfiasán nos határőr, aki bevonulása j helytállt államhatáraink őri­,előtt a kisterenyei gyáregy­ téb élenjárt a kiképzes­ségben minőségi ellenőrként! teben’ élenjárt a kikep ,es­dolgozott, az Egység élenjá­r ben, s aktívan részt vett a Jó katonája”­­címet érdemel­ ■ szocialista versenyben. Ha megszólal a gyári szirénaN­ ekem megadatott az a sze­rencse, hogy munkás­családban nőttem fel, ott edződtem munkára, egy nagy munkástelepülésen. Gyermekkorom egyik legko­rábbi, legmélyebb hatást ki­váltó emléke a gyári sziréna. Emlékszem, épphogy pirkadt, de apám már felvette munka­ruháját, anyám a küszöbig kí­sérte. Bőgött a sziréna basszu­sa, úgy érezte, hogy az­­ egész világon hallják. S rúdió nem létezett, a mun­kásoknak órájuk nem volt, ma­ga a gyár kürtölte össze őket munkára. Az első figyelmez­tető szirénahang fél hatkor hallatszott, aztán hatkor a mű­szakváltásra hívott, majd es­te fél hatkor — figyelmeztető és hatkor — megint munkára szólított. Akkor huszonötez­ren laktak a mi Kamenszko­­jénkban, a majdani munkás­városban, Dnyeprodzerzsinszk­­ben és az egész időszámítást, az életmódot, a szokásokat, az erkölcsöt, az emberek munká­ját — szóval az egész életet a sziréna szabta meg. Gyorsan felöltözködtem és anélkül, hogy ettem volna, mezítláb szaladtam apám után. Ha kézen fogott, büszkén néz­tem körül, mint aki azt mond­­ja, lám, milyen nagy vagyok már, megyek a gyárba, pedig akkor még csak ötödik életé­vemet töltöttem be. Jöttek a munkások a szomszédos há­zakból, a mellékutcákból, a közökből, csaknem valamen­­­nyien elnyűtt zekében és dur­va pamutszövet nadrágban, egyre többen lettünk. És ne­kem, emlékszem, nagyon tet­szett, hogy együtt lépegetek velük. A gyár két műszakban dol­gozott, mindegyik tizenkét órát tartott, de voltak olyan napok is, (műszakváltozásnál) amikor a munkások tizennyolc órán át maradtak az üzemben. Étkezde nem volt, ebédidő nem járt nekik, sebtében be­kapták a hazulról hozott en­nivalót. Némelyiknek kis ba­tyuban vitte az eledelt fele­sége, leánya, lánytestvére. Ké­sőbb tudtam meg, hogy apám és anyám nem mulatságon, nem a városligetben, nem klubban, mely különben az ő idejükben nem is létezhetett, hanem éppen itt, a­ dnyeperi kohászati gyár vashengerdé­­jében ismerkedett meg. Apám a hengerész segédje­ként dolgozott, a melegítőke­mencéknél pedig hegesztőként Gyenisz Mazalov, egy idős munkás, jól emlékszem a köp­cös, szűk­szavú, igazi orosz mesteremberre. Jenakijevi születésű, azelőtt Nyikopolban robotolt, már nagy családdal jött át a mi gyárunkba, ebéd­jét gyakran a felnőtt leánya, Natalija hozta el. Itt a mele­gítőkemencéknél, a 280-as hen­gersor mellett ismerkedtek össze a fiatalok, egy évre rá egybekeltek. Apám akkor 28, anyám 20 éves volt. Mit lehet még elmondani a származásomról? Mint isme­retes, a munkások nem tar­tották számon családfájukat. Azt tudom, hogy apám, Ilja Jakovlevics Brezsnyev 1900- ban került a gyárba. A kursz­­ki kormányzóságból érkezett ide a sztreleckojei járás egyik falvából, Brezsnyevóból. Fel­tételezhetően a falu­­ neve s vele együtt a mi családne­vünk is a falu part m­enti (pri­­berezsnoje) fekvéséből szár­mazott, de az is meglehet, hogy az „óvni”. ..őrizni” (be­­recs, oberegaty) szavakból, ami tökéletesen egybevág a családot tápláló föld iránt ta­núsított oltalmazó magatar­tással. Megbecsülték, védel­mezték, óvták ezt a földet, századokon át öntözték, ké­sőbb vérrel is. Évszázadokon keresztül mégis csak szegény­ség szegődött az emberek mellé, máskülönben nem kel­lett volna apámnak elhagynia a szeretett vidéket, hogy bér­munkát vállaljon. M­ellesleg, a későbbiekben velünk egy lakásban élt az ugyancsak Brezsnyev vezetéknevű Arkagyij bácsi, aki nem volt apámnak test­vére, csak a földije. Mint min­denki, ő is munkára jött ide, apám befogadta, ugyancsak a kohászatba került, s csak ak­kor lett a rokonunk, nekem nagybátyám, amikor feleségül vette anyám húgát. Nyilván, mint ahogy ez az orosz fal­vakban szokásos volt, nem kevesen viseltek a mi falunk­ban is egyazon családnevet. Így hát én nemzetiségemet illetően orosz, származáso­mat tekintve tősgyökeres pro­letár, vérbeli kohász vagyok. Ez minden, amit családfám­ról tudok. Részlet L. I. Brezsnyev Visszaemlékezések c. írásából

Next