Tarsadalmi Szemle – 1978.

5. szám - Pozsgay Imre: A szocialista demokrácia – demokratizálás a párt irányításával

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA - DEMOKRATIZÁLÁS A PÁRT IRÁNYÍTÁSÁVAL 31 közösség érdekében kezdetben korlátozni kényszerült az egyéni szabadságot. A győztes forradalmak a legszegényebb európai országokat indították el a szocializmus útján. Eleinte itt a politikai életben a hatalom megszerzése és megvédése, a gazdasági életben a társadalmi tulajdon létrehozása és felhalmo­zása volt az elsőrendű parancs. Igenis, le kellett igázni a tőkés értelemben sza­bad gazdaságot, és meg kellett szüntetni a szabad vállalkozást. Mindezt azért, hogy a munkásosztály politikai hatalma segítségével gazdasági alapot teremt­sünk az ember felszabadításához, legfontosabb emberi szükségleteinek kielé­gítéséhez. Volt egy időszak a szocializmus építésében, amikor — sajnálatos módon — a szükségből nálunk erényt csináltak, s a demokrácia korlátozását a dolgozó osztályokkal szemben is alkalmazták. Hazánkban súlyos következményekkel járt ez a gyakorlat. Tagadhatatlan, hogy ennek az emléke is szerepet játszik a mai vitákban. A Magyar Szocialista Munkáspárt a keserves tanul­ságokból megfelelő következtetéseket vont le, és messze tekintő programot dolgozott ki a szocialista demokrácia fejlesztésére. Ez a program s a végrehajtásában született eredmények jól ismertek, az egész nép minden­napi tapasztalataihoz tartoznak. Visszatérve kiinduló kérdésünkre: mégis nekünk való-e ez a demokrácia? Igen. Az MSZMP politikai irányításával létrejött szocialista demokrácia meg­felel a munkásosztálynak, társadalmunk dolgozó osztályainak, rétegeinek, az egész magyar népnek. Csakhogy azt is mondtuk, hogy a mi demokráciánk nem játékszabályokba foglalt, befejezett rend, hanem szakadatlan felszabadu­lási folyamat. Ha pedig ez igaz, akkor szembe kell nézni a szocialista építés mai szakaszának néhány politikai tényével. De ehhez le kell szállni a szocializ­mus és a kapitalizmus világméretű folyamatainak világából, elvi problémáinak szférájából a magyarországi fejlődés gondjaihoz. Amennyire, helyénvaló az imperializmus világméretű manipulációjával szembeállítani a szocialista kö­zösség politikai tapasztalatait, annyira helytelen lenne a demokratizálás konkrét tennivalóit egy ország konkrét tapasztalataitól elszakítva vizsgálni. A szocialista országok úgy válnak közöséggé, hogy mindegyik ország népe a párt irányításával Sajátos történelmi-társadalmi viszonyok közt realizálja a szo­cialista építés egyetemes törvényeit, köztük a politikai rendszer fejlesztésének törvényeit is. Azt mondtuk, hogy ez a demokrácia nekünk, népünknek való. Ide azonban némi megszorítás kívánkozik. Nekünk való, társadalmi viszonyainkkal adekvát állapot. De a demokrácia nálunk egyszersmind demokratizálási folyamat is. A társadalmi fejlődéssel járó mozgásba tehát beletartozik a szakadatlan demok­ratizálás. A klasszikus kapitalizmus idején a polgári liberalizmus szellemében „egyszer s mindenkorra" megalkotják a demokrácia alapintézményeit, létre­hozzák a „teljes szabadságot", s a politikai helyzetek változásaitól függően hol elvesznek, hol visszaadnak valamit ebből a szabadságból, hol a törvény­hozás, hol az önkényuralom eszközeivel korrigálják ezt az eleve adott „szabad­ságot". A szocializmus is becsüli az olyan értékeket, mint a személyes sza­badság, a biztonság, a rend, a nyugalom, de ezeket az értékeket az emberek életfeltételeihez köti, a társadalmi szükségletek világába utalja, a velük kapcsolatos problémákat közösségi alapon oldja meg. Így a pusztán politikai szabadságon túl emberibb, létbizonytalanságtól mentes szabadságot nyújt. A szocializmus politikai rendszerének fejlesztése az alapvető társadalmi folyam

Next