Tarsadalmi Szemle – 1985.

6. szám - Könyvekről - Aczél György: Szocializmus, nemzet, kultúra (Zoltai Dénes)

KÖNYVEKRŐL Aczél György: Szocializmus, nemzet, kultúra „írások a kultúráról (1979—19­15)" — ez Aczél György új kötetének alcíme. Az olvasó, aki nemcsak címekben tájé­kozódik, hanem figyelmesen követi ezeknek az írásoknak (köztük szerkesz­tett előadásoknak, interjúszövegeknek) a belső logikáját, az olykor egyszeri, oly­kor alkalmi művelődéspolitikai megnyi­latkozásoknak a koherenciáját — vagyis azt, amit a­­kronologikus elrendezés első tekintetre nem árul el —, nagyobb egy­ség tudatára ébred. És aligha érzi majd, hogy ezek az „írások" úgy szólnak a „kultúráról", mint holmi pedáns hivatal­nokok, akik külön fiókba rakják a kul­túrpolitikai témájú dokumentumokat, vagy akiknek a tudata külön „reszort­ként" őrzi az élet kulturális jelenségei­vel kapcsolatos képzeteket és gondolato­kat. A figyelmes olvasó mindenekelőtt politikai írásokat tanulmányozhat. Ilyen jellegű kérdéseket feltenni, megfogal­mazni töprengve lehet. Irányadásra tö­rekvő megválaszolásuk: a­, új Aczél -kötet magva. • Egy jellemző példa: a MTESZ köz­gyűlésén, a műsza­ki értelmiség képvise­lői előtt beszélt az előadó. Természetesen elsősorban az ott jelenlevőkhöz szól, ré­teggondokat elemez, elvi és időszerű kérdésekben fejti ki álláspontját (1981 októberében) a párt XII. kongresszusá­nak szellemében. Visszaigazolja a mű­szaki értelmiség egyre szorítóbb gondjai­ra figyelmeztető jelzéseket. Vitatkozik a nem­­zulmán értelmiséget érő oly gya­kori vádakkal, hogy szakbarbár egy mér­nök, aki mondjuk, még a klasszikus verslábakat sem tudja felismerni. Két­ségbe vonja, hogy például a mérnök­képzésben a túlképzés lenne a fő gond la szerző szerint inkább a jól ismert áilulfoglalkoztatottság ellen kellene szót emelni és legfőképpen ellene hatéko­nyan tenni egyet s mást). Felhívja a fi­gyelmet arra a képtelen helyzetre, hogy a túljelentkezés a bölcsészpályákra — egyebek között — összefügg a bölcsé­szek késleltetett pályaválasztásának (je­lenleg inkább előnyös) tényével, vala­mint a felvételi vizsgáknak és a mun­kakövetelményeknek a bölcsészkarokon ma dívó (aligha kívánatos) lazaságával — és így tovább. Réteggondok? Természetesen elsősor­ban azok. De már megfogalmazásuk, ki­mondásuk is túlmutat a csupán réteg­érdekek sajátosságainak számbavételén. Aczél György itt is, másutt is a XII. kongresszus „korszakos felismerésére", az ún. emberi tényező perdöntő szerepé­nek tudatosítására figyelmeztet. Tágabb értelemben az intenzív fejlődési szaka­szokra való áttérésre mint igazi kor­szakváltásra emlékeztet. Arra, hogy a korábbi szakaszban kialakult anyagi és erkölcsi értékrend mára jócskán el­avult, sokban újragondolandó, amennyi­ben előtérbe nyomul a valódi értékte­remtés, a szó szigorú értelmében vett alkotás kiiktathatatlan eleme: a kezde­ményezés, az okos kockázatvállalás, a módosuló külső feltételekhez való nem elvtelen alkalmazkodás — röviden a­z új munkakultúra A minőségi munkának s az általa, nem pedig nélküle érvényre jutó kor­szerű közéleti gondolkodásnak ilyesfajta kiemelése rétegérdek, de egyszersmind az egész társadalom, a nemzet ügye is. A beszéd központi részében még mar­kánsabban jut kifejezésre a politikai ál­lásfoglalás. A MTESZ közgyűlésén felszólaló párt­politikus előadó szeretné bevonni hall­gatóit egy minden rétegérdeken túllépő töprengésbe. Nyomatékkal emlékezteti a jelenlevőket (és most könyvében az ol­vasóit) arra a nagy kihívásra, amelyet

Next