Tarsadalmi Szemle – 1985.
6. szám - Könyvekről - Aczél György: Szocializmus, nemzet, kultúra (Zoltai Dénes)
KÖNYVEKRŐL Aczél György: Szocializmus, nemzet, kultúra „írások a kultúráról (1979—1915)" — ez Aczél György új kötetének alcíme. Az olvasó, aki nemcsak címekben tájékozódik, hanem figyelmesen követi ezeknek az írásoknak (köztük szerkesztett előadásoknak, interjúszövegeknek) a belső logikáját, az olykor egyszeri, olykor alkalmi művelődéspolitikai megnyilatkozásoknak a koherenciáját — vagyis azt, amit akronologikus elrendezés első tekintetre nem árul el —, nagyobb egység tudatára ébred. És aligha érzi majd, hogy ezek az „írások" úgy szólnak a „kultúráról", mint holmi pedáns hivatalnokok, akik külön fiókba rakják a kultúrpolitikai témájú dokumentumokat, vagy akiknek a tudata külön „reszortként" őrzi az élet kulturális jelenségeivel kapcsolatos képzeteket és gondolatokat. A figyelmes olvasó mindenekelőtt politikai írásokat tanulmányozhat. Ilyen jellegű kérdéseket feltenni, megfogalmazni töprengve lehet. Irányadásra törekvő megválaszolásuk: a, új Aczél -kötet magva. • Egy jellemző példa: a MTESZ közgyűlésén, a műszaki értelmiség képviselői előtt beszélt az előadó. Természetesen elsősorban az ott jelenlevőkhöz szól, réteggondokat elemez, elvi és időszerű kérdésekben fejti ki álláspontját (1981 októberében) a párt XII. kongresszusának szellemében. Visszaigazolja a műszaki értelmiség egyre szorítóbb gondjaira figyelmeztető jelzéseket. Vitatkozik a nemzulmán értelmiséget érő oly gyakori vádakkal, hogy szakbarbár egy mérnök, aki mondjuk, még a klasszikus verslábakat sem tudja felismerni. Kétségbe vonja, hogy például a mérnökképzésben a túlképzés lenne a fő gond la szerző szerint inkább a jól ismert áilulfoglalkoztatottság ellen kellene szót emelni és legfőképpen ellene hatékonyan tenni egyet s mást). Felhívja a figyelmet arra a képtelen helyzetre, hogy a túljelentkezés a bölcsészpályákra — egyebek között — összefügg a bölcsészek késleltetett pályaválasztásának (jelenleg inkább előnyös) tényével, valamint a felvételi vizsgáknak és a munkakövetelményeknek a bölcsészkarokon ma dívó (aligha kívánatos) lazaságával — és így tovább. Réteggondok? Természetesen elsősorban azok. De már megfogalmazásuk, kimondásuk is túlmutat a csupán rétegérdekek sajátosságainak számbavételén. Aczél György itt is, másutt is a XII. kongresszus „korszakos felismerésére", az ún. emberi tényező perdöntő szerepének tudatosítására figyelmeztet. Tágabb értelemben az intenzív fejlődési szakaszokra való áttérésre mint igazi korszakváltásra emlékeztet. Arra, hogy a korábbi szakaszban kialakult anyagi és erkölcsi értékrend mára jócskán elavult, sokban újragondolandó, amennyiben előtérbe nyomul a valódi értékteremtés, a szó szigorú értelmében vett alkotás kiiktathatatlan eleme: a kezdeményezés, az okos kockázatvállalás, a módosuló külső feltételekhez való nem elvtelen alkalmazkodás — röviden az új munkakultúra A minőségi munkának s az általa, nem pedig nélküle érvényre jutó korszerű közéleti gondolkodásnak ilyesfajta kiemelése rétegérdek, de egyszersmind az egész társadalom, a nemzet ügye is. A beszéd központi részében még markánsabban jut kifejezésre a politikai állásfoglalás. A MTESZ közgyűlésén felszólaló pártpolitikus előadó szeretné bevonni hallgatóit egy minden rétegérdeken túllépő töprengésbe. Nyomatékkal emlékezteti a jelenlevőket (és most könyvében az olvasóit) arra a nagy kihívásra, amelyet