Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-03-31 / 26. szám
26. szám TÁRSALKODÓ. Pest, Martius’ 31.*n 1832. A’ FELTÉTEL. Elbeszélés. Két szép leány sétálni mene a’ városba, ’s mentükben szép és örök dolgok felől beszeltek vala. Úgymint: a’ szép tánczmulatságok ’s szüleik’ örök zsémlejei felől, kik mind a’ táncz, mind magok a’ tánczosok iránt ellenséges indulattal látszottak viseltetni. Az ifjú uracskák annál szívesben köszöntgették a’ két szüzet minthogy arczulataikat a’ metsző szél gyönyörű rózsaszínnel festé be, ők azonban nem állottak meg, hogy köszöngetőikkel szóba eredjenek, mert ez utczára, mellyen végig mentek , több öreg nénék’ ablaka szolgatt vala, az agg anyókák pedig valamint élesen látnak, úgy élesen is ítélnek a’ fiatal leányok felől. Épen most szágulda el fényes kiséretben mellettük a’ tartomány’ szép herezegnéje. — Minna olly pompás lovagruhát és kalapot ohajta magának mint a’ herczegnéé. Emília szelíd ártatlansággal ekként sohajta fel: Ha én is herczegné volnék! — uralkodó herczegné ! Nem akarom magamat dicsérni, Minna, de fogadom, népeim között fogna lenni a’ földi mennyország, kivált a jó ’s még is elhagyott leánykák’ mennyországa. M minden teljes korú férfinak házasodnia kellene , vagy szolgálatját veszítené el, ’s annak , ki egy szegény, koros és nem szép leánynak nyújtaná kezét, én kezeimmel függeszteném nyakába kegyelmem’ jeleit. Akkor rendesebb tánczmulatságra is lehetne számolni, úgy elmond Minna. Kétségkívül, felelt ez. Törvénnyé lenne, hogy az , ki jelen van tánczoljon , ’s az elsőségi jog ezután a’ leányokat illeti. Az aszszonyok pedig gyönyörködjenek a’ nézésben , vagy játszanak kártyát. Most Emelka jött közéjök ’s az Emília’ kormányalkati szándékairól félbe szakadt a’ beszéd. E’ tiszteletre méltó fiatal nő három év óta gyászola férjét, a’ derék ezredest, ki egy idegen kalandorral (Abentheurer) párviadalba keveredvén , agyon lövetett. A’ szép asszony kisírva hosszas fájdalmát , szenvedni kezdé néhány jeles fiatal ember’ közeledését, de igazságos gyanúja elkerülte mind eddig a’ választást , mert gazdag lévén elég belátással birt sejteni, hogy a’ legjelesb férfiak is, félig legalább, kincsei miatt hódolnak neki. Tudsz e újságot? susoga Emília barátnéjához, midőn Emelka elhagyá őket , az ezredesné három fő kérőinek , mint tegnap néném állító , kimondta volt ítéletét. Ő a’ kamarást becsüli ; a’ svéd bárót tiszteletre méltónak találja ; az ifjú ezredesben sok hasonlatot lát boldogult férjével ; de kezét csak annak fogja nyújtani, ki megbizonyítja, hogy csak személye miatt kéri, Minna kaczagva szólalt fel: Szegények! Emília mondó: Én, állapotjokban lévén, hitemet ajánlanám. Hitszegést? kérdésmez. Ah, gyermek, ne vétkezzél ! Mert hogy e’ három kérőt csak a’ pénz vonja, kétséget nem szenved. Egy özvegy s istenem , és kivált a’ mint most arczszinét láttam , elréműlök ! Igazad van , mond Emília , egészen megsoványodott. M. ’S az a’ halvány aszúkárságos pirulat arczam — E. nem , lelkem , az pirosító !