Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-05-28 / 43. szám
mert ott isteni tisztelet’ része volt a’ játékszin, ’s vallás’ védszárnyai alatt állott a’ játékszini Muza. De különben is a’ görögök az ő játékszíneiknél nemcsak a' közmulatságot vevek tekintetbe, ők más föntebb irányra is szegték e’ tárgyban figyelmöket, t. i. polgári alkotmányuk’ respublicai állapotában politikai irányzatot is adának játékszíneiknek, ’s azok által polgárjaik’ szivében respublikai erényt és szabadság’ lelkes szeretetet akartak szintúgy ébreszteni, mint folyvást tömjénezni és ápolni. — Aristophan’ kicsapongó , falánkos vígjátéki, mellyeket mostani nézetink szerint a’színről irtózva zárnánk ki, mellyekben maga a’ nép, a’ kormány, a’ törvények’ szentsége kíméletlen szilajsággal gunyoltatik , zálogi voltak a’ görög szabadságnak. Plato ellenben a’ maga képzelt respublicájában egészen ki akarta zárni a’ játékszint. A’ mai kormányok többnyire középutat tartanak e’ két tulság közt; szenvedik ugyan , sőt pártfogolják is a’ játékszíneket, de bizonyos korlátok közé szorítják azokat. Egyedül a’ franczia játékszin dulong és szilajkodik kötetlen kény szerint mindenben , a’ mi szent és nem szent. — Első szükség tehát, hogy a’ nép előtt adatandó darabok vizsgáltassanak meg: valljon az erkölcsiséggel nem ellenkeznek ét — A’ mi a’ darabokról hozatandó ítéletet illeti, az igen nehéz. — Mert sok darab egyes részeiben , egyes beszédiben tömve van jó szivek’, nemes lelkek’ ömledezésivel, teli van erkölcsi hőstettekkel, ’s mégis, ha egy mélyebb belátásu bíráló az egésznek irányzatát tekinti, kitetszik, hogy az erkölcsiséggel ellenkezik ; ellenben sok darab, mellyek egyes helyekben, jelenésekben az illedelmet fájdalmasan sértik, ha egész irányzatuk szerint tekintetnek , igen czélirányosak ’s dicséretesek lehetnek. Ha Aristophan’ vígjátéki e’ szempontból tekintetnének, hihetőleg más színben jelennének meg a világ előtt; ellenben pedig sok siránkozó , erkölcsiséget tanítni látszó, pulya, lelketlen dráma, mikkel századunk el van árasztva, mint ártalmas befolyásnak , elvettetnének. — Ezen felül tekintettel kell lenni egy gondos policziának a’ színészek’ személyes magok viseletére ’s charakterére is. Ha egy világszerte kikiáltott örömpapné’ alakból erényt és szemérmet hallunk ömlengni: nevetünk ’s úgy vesszük ezt , mint satyrát. — Illő tehát, hogy a’ játékszini hősök’ ’s hősnek’ Charaktere ’s erkölcsisége szenvtelen legyen ; így nevezhetjük csak játékszineinket erény’s erkölcsiség’ iskoláinak. Ha e’ szabályt jelen játékszineinkre illesztgetni bátorkodnánk : micsoda resultatumokra kellene akadnunk ? — A* világ* rész nyelve szinte egy azon jelentésűvé tette a* színész’ ’s az erkölcstelen , kicsapongó ember nevét. Hát vándorló magyar társaságunk ? — Nem szólok többet, csak azt mondom, hogy közbecsültetés emelheti fel, ’s nemesítheti a’ charaktert. 3. Játékszín’ eredete. A’ mi az emberi természeten épül, ’s az ember’ vele született benső szükségivel összefüggésben van, — előbb vagy utóbb kifejtik az emberi társaságban. Nagy bizonysága ennek a’ játékszín’ históriája. Az ember’ rendeltetése munkásság, ez az élet’ igaz elve , ez az élet’ élete. — De az emberek’ nagy része az élet’ körülményi által olly szűk korlátok közé van szorítva , hogy saját munkaköre alig nagyobb mint a’ tekeőré , ki egész nap 48ig számlálgat. Napjaink álmai egyszinüséggel folydogálnak, ’s álló mocsárként poshadnak. Kivált pedig így van ez az éltebb koruaknál, kik az ifjúság’ tarka báj éveit már áltfutották, éltök’ elevenebb részét álttánczolták. A’ mit tehát az élet nem ad, azt megadja a’ játékszin. Látnak ott hatni, munkálni, művelni, ha magok nem munkálhatnak. — Az ember maga magának legnagyobb, legsajátabb stúdiuma, — önmunkáinak fő tárgya; már pedig játékszínen önmagát látja ezerféle, különböző, majd baráti majd ellenes helyzetben , látja ott az emberi erőket kölcsönös harczban, hatásban, a’ lehetőségig megfeszülni. Sőt, mit valódi életünk csak darabonként, csak hiányos töredékekben ’s igen gyéren tümntet elő, azt a’ költő’ mindenható tolla egy szép tömött egésszé olvasztja, ’s így az élet’ ifjú képét, az emberi lét ’s tünemények’ legérdekesb kivonatát adja szemünk’ elébe. — A’ mimikára hasonlókép természeti hajlama van az embernek. Illy mulatság’ szüksége az emberek közt természetesen maga után voná a’ játékszínek’ szükségét. Mert, hogy az életből merített tárgyakat annál élénkebben lehessen előadni, megkivántatott, hogy a’ költött személyt ábrázolni akaró élő személy annak egész valóját, charakterét, ’s ahoz mért külsejét is magára vegye, hogy beszédét illő testmozgással is kövesse ; szóval: a’ költeményes tárgyat életre költse, ’s a’ nézőkkel felejtesse, hogy játékszínen vannak. Még ezenkivül a’ hely is, hol a’ költeményes történet előadatik, hasonlítson azon helyhez, hol a’ dolognak valóban történnie kellett, ’s a’ színen erdők, szobák, házak ,hegyek ’s a’ t. jelenjenek meg, mint a’ dolog’ természete kívánja. Azonban , mennyivel érdeklőbb maga a’ költemény, annál kevesebb figyelmet fognak nyerni az ef féle külsőségek , mellyek nem a’ dolog’ milétére tartoznak, hanem csak arra valók, hogy a’ csalatást (illusio) elősegítsék, 's az elragadott képzeletet annál kelleme 170