Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-01-13 / 4. szám
dűlő nagy világrészről. Kalandok , hagyomány, vagy csupa sejtes volt e énekek’ alapja? kitapogatni nem lehet. De annál bizonyosb az, hogy Madác herczeg’ atyjának királyi udvarában az akkori időkben annyira divatozó dalnokok, valamint vitézi tettekről, úgy e messzi világról is éneklettek. Minek hallatára, hihető, hogy az ifjú herczegben kívánat gerjedett azon részeket látni vagy talán ott uralkodni is. Ez birhatta tehát őt azon nagy útra; különben gondolni sem lehet, hogy egy királyi herczeg olly könnyen váljék meg birodalmától. Kérdés: nem tudta-e ezeket Colombo? Akármint legyen, tettleg be van bizonyítva, hogy Madoc két ízben ülvén hajóra, a’ nagy tengeren nyugat felé vitorlázott ’s többé nem jött vissza. ’S épen ezen eset, hogy sem ő, sem kisérőji közül senki többé nem tért vissza,okozható, hogy hajóserege elveszettnek gondoltaivá, követőkre nem talált, így maradtak az európaiak ez időszakban is szinte azon régi homályban, mellyből most szépen ki lehetett volna bontakozni. Noha a’ dalnokok tovább sem szüntek-meg a’ nyugati nagy világot énekeikben emlegetni, még is amna’ nagy feladást Colomboig senki sem volt elég bátor megfejteni. — A’ történtekből tehát azt hozhatjuk ki, hogy Madoc herczegnek nem lehetett egyéb szándéka, mint azon uj világban birodalmat alkotni. Szándéka sikerültének nyomai egész Colombo’ föltalálása’idejéig, sőt tovább is fönmaradtak , miről mingjárt szólandunk. Hihető azonban, hogy Madoc herczeg telepitvénye a’ földművelésben gyakorlott készsége ’s a’ gyarapodásban mindinkább előhaladta által a’ , benszülettek’ figyelmét magára voná,ugy hogy ezek kandiságból először egyenként,majd azután nagyobb számmal tódulnának a’ települtek’ földére , míg végre az európaiakat onnan erővel iszokták, kik, mint vélhetni, a’ Mysore folyó mellett fölfelé vonultak, ’s a’ szükség úgy hozván magával, egymástól távolabb szétoszlottak. Már ama’ jelek közé, mellyek Madoc herczeg’ telepitvényére mutatnak, tartozik elsőben, hogy Colombo már több helyen a’ keresztyén vallás’ szertartásihoz hasonló isteni tiszteletre akadt; azután pedig, hogy sok tárgy’ nevei és szavak, mellyekkel a’ benszülöttek éltek, valóságos walesi nyelvből számlázottak valának. Ide számíthatni ama’ beszédet is, mellyel Montezuma, Mexico’ ura, midőn a’ spanyolok által elfogatékt, népétől elbúcsúzott, így szólott tudnillik: „Rokonim, barátim, földiim! Tizennyolc?. évig voltam királytok, mint törvényes ivadéka őseimnek, kik előttem uralkodtak. Én most tőletek, ti pedig tőlem elváltok. De tudjátokmeg, hogy mi nagy nemzetségből származtunk, mellynek nyelve és vallása egy messzi éjszakra fekvő szigeten máig is virágzik. En nektek szerető atyátok ’s fejdelmetek valék , valamint ti nekem hő ’s engedelmes jobbágyim valátok. Soha ne feledjétek el, hogy nemes vérből eredtetek, hogy vitéz, és szabad nemzetségből származtatok.“ — E’ beszédet európai utazók Mexicoban 1743 ban spanyol kéziratban olvasták. Páter Fanselegi Morgan Jones téritő (Missionar) beszéli: „Két hajóval,mellyev 1666 ban Angliából Délkarolinába küldettek, megindultam. Rendeltetésünk* helyére megérkezvén, sokféle baj közt nyolcz hónapot tölténk el Ezen idő alatt meg akarván ismerkedni a’ tartomány’ belsejével, hatod magammal útnak eredtem ’s egész Tuscorara országig jutottunk. Itt az indusok bennünket kémeknek tartván, megfogtak ’s csak röviden végezvén pörünket, értésünkre adák , hogy másnap meg kell halnunk. Midőn az ítéletet hullám, térdeimre esém’s walesi nyelven, melly anyanyelvem vala ’s szülőföldemen folyton divatozik , így kiálték föl : ,,Uram istenem! tehát azért állék ki annyi veszélyt, hogy itt, hazámtól olly messze, illy gyalázatosan haljak ileg!“ Alig mondám ki e’ szókat, azonnal biráink közül egy hozzám lép, fölemel ’s walesi nyelven imígy vigasztal: „„Nem, te nem fogsz meghalni, mert hiszen te közülünk való vagy.““ Könyörgésemre tüstént szólt a’ királlyal ’s közbenjárása által nemcsak kegyelmet eszközlött mindnyájunknak, hanem még engedelmet is több hónapig náluk maradásra, kik ez időtől fogva legnagyobb barátsággal bántak velünk.“ — Bizonyos Binon nevű ur, ki déli Walesnek Coyty városában született é s harmincz évig lakott az indusok közt, hasonlóul vallja, hogy ottan több helyen akadt a’ walesi nyelv’ nyomaira: „Én egykor — úgymond — Öt kiserőm’ társasagában Missisippi’ táján mélyebben haték az ország belsejébe, mint még valaha az előtt. Nagy csudálkozásomra itt a’ tartományt elég népesnek találtam , a’ lakosokon némi szelídség’ ’s valami kis műveltség nyomai látszanak, ők walesi nyelven beszéltek. Házaik köbül voltak építve. Dattam régi várforma épületet ’s templomokat , mellyek az időnek emésztő foga által már igen szenvedtek. ’s a’ t.“ A/.* A’ CSir.LAGIn T Á S r. L. *) Aragour Parisban a’ tudományok akadémiájának utóbbi ülésében azononnjtalat fejezé ki. *) Németül: Sternschnapp, Eternschnäutze. Kresznerics és mások szerint neveztetik még: csillagrepülés, csillaglövellés , csillaghullás és csillagtüzesésnek. A’ magyar köznép’ nyelvén : csillagnatinás.