Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-19 / 84. szám
4. szánt. Pest, October’ 19. 1839 Mér ne fedél. A' mérnök’ élte szép , A’ mérnök víbtan él ; Akármi pap ’s ügyész’ Sorsával nem cserél. Mig az, miként rab, ül Komor falak között , ’S ez, kiszilel , izzadó. Kétes perek fölött ! A’ földmérő , mihelyt Piroslik a’ kelet , Derült szabadba száll, ’S szí kéjt , új életet. Szí kéjt , szí életet A’ nap’ s ugari bél, A’ könnyű tiszta lég’ Hűvös fuvallatból. ’S körülre míg ezer Madár dalokra kel, ’S a' szép kies tavasz Háj-illatot lehel: Járdát viránymezm , ’S lánczával méreget Színes zászló felé , Mit ott 'feltűzetett. Vagy hág tetőre , és Látcsőt kezébe vesz, ’S szemlél sok tájt, falat, Mit mssziség fedez. Meglátja kedvese’ Csinos fejér lakát, Hová fohászt röpít Sok föld’ katarin át.S mit isten végtelen Térségbe alkotott , Kis ívre asztalán Mind fölteremti ott. A’ munka fejtörő , Nehéz a’ hivatal , De dús a’ pályabér , Fénylő a’ diadal ; ’S ha működőnek int A’ hányó napsugár, Mi jó a’ nyugalom ! Mit terhes munka vár, így tölti a’ tavaszt , Nyár 's ősz’ szép napjait; De künn ha s így csikorg , ’S hegy-völgyet hó borít : Szobában rajzol, ír ’S fest szép földképeket ; Vagy lány’ ölén boros Kehelybe bút temet. A' mérnök illy dicső, Illy boldog éltet él ! Akármi pap’ ’s ügyész’ Sorsával nem cserél. Király Károly: Triesztien. Ha krónikák’ Írása még divatban volna, i. e. octob.ról e’ nevezetességet írhatnám: „Anno Domini 1839. oct. 3kán reggel Brünnben még a’morvái, dél felé Bécsben már az ausztriai, estve pedig a’ stájerországi levegőt szíttam.“ Mind ezt a’ vasút’ sebességének ’s a’ levélkurirral utazhatás’ jótékonyságának köszönhetni. Ki még éltében szivreható bucsuvételt ’s elég öszszevisszaölelkezést nem látott, az az illyest a’ bécsi főpostahivatalnál minden estve in superlativo gradu láthatja; midőn a’ budai, trieszti, insprueki, prágai ’s lembergi és igy 5 levélkurir ugyanazon egy órában szélindul, ’s mindenike a’ conductoron kívül még három utast vihet magával. — Míg a’ pirosfrakkos postalegények befognak, azalatt a’ bóruhás utas, a’ földön összevissza hányt útitáskák közt botorkálva — servalo online senti — búcsút vesz számos ismerősétől ’s rokonától; ’s még a’ hintóba felléptekor is, midőn már hálósapkáját egyengeti mind két halántékba, akkor is zápormódjára hangzik be hozzá pro coronide a’ sok „pák! pák!“, miket ő két első leghosszabb ujja’ hegyére raggatott symbolicus csókjaival alig győz in aequivalenti visszaadni. — Egy ostorpattanás, mint valamelly hatalmas varázsszó, egyszerre véget vet e’sok teketóriának ’s a’ kurir-kintók a’ világ’ négy része felé szétszáguldnak. A’ trieszti kurír, melly bennünket vitt, csak hamar kön volt a’ raatzleinsdorfi vonalon, ’s kétfélét meggyujtott lámpási, fogadott lámpás gyermekek gyanánt, világítanak útjába. A’ szemaringi roppant kapaszkodón túlhaladva, a’ reggeli köd’szétoszolta után, S tájer oszág, teljes idylli tündéres szépségében mutatkozék. Az országút, örökké zöldelő fenyvesek’ labyrintjain kigyódzék keresztül, oldalvást sötétzöld buja rétektől környezve, és sebes folyású, tajtékzó erdei patakoktól kisértetve ’ mellyekbe számos apró csermely sietett a’ hegyek’ ormairól lefelé, szintannyi életér gyanánt futván át utjokban a’ bársonyos rétek’ virányit. — Fen a’ fenyvesek’ tetőjén azon, Almen név alatt ismeretes, szabad ég alatti legelők mulattak, hova felbokrétázva ’s felpántlikázva muzsikaszó mellett hajtják a’ pásztornők tavaszszal fel ’s őszkor le tehénnyájaikat. Álaljában e’ hon’ viruló idylli alakját, fenyvesei méltóságát, hegyei’ ’s völgyei’ kiességét, szóval: az egész’ regényes szépségét, pusztaszó és toll nem fejezheti ki, ’s azokat csupán Daguerre’ találmánya lehetne képes egyes részekben visszatükrözni. Főkép azon kanyarulat, mellyet Bruckon túl, egyfelől haragos - zöld fenyvesek, másfelől pedig szédítő magasságú sziklacsoportok képeznek , ’s mellynek közepén a’ Mura vize fejértajtékot túrva siet keresztül, a’ legdicsőbb panorámák’ egyike. A’ faluk’ házai egymástól elkülönözve, távol, és leginkább hegyoldalokban feküsznek. Majd mindenik birtokos’ kertje és rétje korláttal van körülvéve, melly azonban olly igen egyszerű, mint Romulusnak a’ leendő Róma körül húzott barázdája; mert e’ kerítés’ symbolumait is, csupán a’ tiszteletben tartott tulajdon’ veto ja nem engedi átlépni. — Grätzen, a’ kellemtelen , ’s Mahrburgon áthaladva, beértünk Karnialia’ fővárosába Laybachba, — ’s onnét Prewaldnál, a’ kopár kövek’ országába, a’ tengerparti vidékbe (Küstenland), midőn két nap és három éjjelen át tartott utazás után, az opcsinai tetőrül Trieszt és az adriai tenger előttünk termett. Mit a’ királyi sas érezhet, midőn az ég’ tiszta azúrjából , szárnyain lebegve, lenéz a’ föld’ golyójára , olly magas érzelmek lepik meg az utast e’ nagyszerű panorama’ láttára. Trieszt’ félhold-forma kikötője, egyfelől a’ Lazaretto (új veszteg, azaz contumacziai intézet) másfelől az őrtorony által kijelölve ’s nagy kövekkel kirakva a’ számtalan hajó miatt sötétlett; mig a’ tenger’sima tükrén, egyes bárkák fejér vitorláikkal, délezegen úszkáló egyes hattyúk’ módjára, lebegtek. — Azon tekervényes uj országúton , melly lecsapó kánya’ módjára, az opcsinai leereszkedőt körülkalimpázza, 1 óráig tartó sebes trapp után, szemeinket folyvást a’ tengerre ’s a’ csuda városra szegezve, beértünk végre a’ szinte tengerre nyiló „Locale grande“ czimü nagy fogadóba. — A’ kikötőt gőzös és vitorlás hajók lepik el, amellyeknek arbocz- és vitorlafajik, számtalan köteleikkel, egy egész ágasbogas erdőt képeznek. Kis gömbölyű bárkák, uszo rozsalevelkint, lejtenek ide ’s tova, mig a’láthatár’ szele felöl egyes nagy hajók dagadó fejér vitorláikkal méltóságosan a’ kikötő felé közelitnek. A’ partról egy szép csatorna a’ város’ belsejébe is benyulik ’s nagy hajókkal van teli, mellyek mint valamelly fekete tengeri szörnyetegek itt egymásmellé lánczolva csöndesen nyugodni látszanak. Az élénkség itt szerfeletti: a’ kék és piros hálósapkás matrózok ki’sberakodással, vitorláik’ kiigazításával, hajójik’ tisztogatásával ’s főzéssel foglalkoznak. A’ piacz esti gyertyagy uj tatkor legelevenebb : az árusnők gyertyáikat meggyujtják , ’s mindent, p. o. szőlőt, almát, baraczkot fonton mérve adnak el. Különösen szemébe ötlik az idegennek a’ sok virág, narancs, czitrom, granatama , a legkülönböző alaku halak, tehenősbekák , tengeri raj és csigák, a’ tányérbél-nagyságu hagymák, úgy szín.