Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-07-01 / 53. szám
13. szám, 1S40. Pest, Julius’ 1. Újabb figyelmeztetés az angol-magyar intézetre• Az angol-magyar intézet meghatalmazott képviselője Kirk Henrik úr, Londonból szerencsésen Pestre érkezvén , a már ismeretes nagyszerű kereskedési tervet haladék nélkül valósítani kívánja. Ellátva mindennemű eszközökkel a’ nagy czél’ kivitelére, ’s a’ biztosság’ legmagasb fokú tanuleveleivel a’közbizodalom’ teljes megnyerésére, nincsen egyéb hátra, mint a’ nemzet’ buzgó részvétele. Az intézet mindennemű magyarhoni termékeket kész elfogadni, azon terv’ szellemében , melly az ujságlevelekben ’s különösen a’ Gazdasági tudósítások’ multévi második füzetében, közöltetést. Felszólítatnak hát mind azon érdemes hazafiak , kik ezen uj ’s honunk’ anyagi jólétét magas fokra emelendő intézethez járulni kívánnak, e’beli szándékaik’ nyilványitására ’s termékeik’ minél előbbi átadására. Addig is, mig az intézet magát teljesen elrendezheti ’s megalapíthatja ’s míg a’ terv’ újabb kifejtése közzétételnek , bővebb tudósítást nyerhetni a Juliutnál. (Hakpiacz, Rákóház, második emelet.) Almási Balogh Pál: Iliiiaszonskat' jelen állapotja. Hol nagyobbra törekvés, finomabb ízlés, nemesl lelki ösztön jellemzik az erkölcsi testületek’ főbbéit, ott él a’ haladás’ szelleme, ott a’ nemzeti fejlődés’ nemtője őrködik, ’s körüllengi az igazgatókat, kik mint fénylő napok hatva meleg sugáraikkal a’ sötétebb ’s hidegebb keblek’rejtekébe, azokban bimbókat fejtenek, nemesb érzés’ bimbajit; lerontják az önzés’ elveit, mellyek’ romjain honszeretet, honvédelem, erkölcsibb állásra törekvés olly üdvösen foganzanak ! üdv azokra, kik’ lelkét a’ századok’ mély álamból a’haladás’ szelleme fölébreszté; kik olly buzgón munkálkodnak a’ magyar hon’ javán ’s szép napja’ felderítésén ; kik érezve emberi méltóságjokat, a’ születési aristokratia’ még szelidebb, műveltebb századunkban is sokszor olly rémesen fölhangzó szavaira nem ügyelve, léleknyugalommal ’s önhatárzattal lépnek föl a’ tökélyesülés’ nagypályájára; a’ fejlődés, a’ művészet, korlátlanul tár karokat hívének, ’s egy nem fényes családú vagyontalan , de keblében nemes keblet ’s mennyei lángot tápláló férjfiút, ki erényei után fölmagasodék, a’ bír szárnyaira emelve országok előtt tesz ismeretessé,s egy művészt minden műve századokon túl is elevenen tüntet föl az édes emlék előtt. Oh a’ művész’ élete halhatatlan ; évezredek után is fenmarad élete, bár eddig sírját több halott kérésé is meg, vég álmokat alulni benne.Fölpolgárok fejlődésreltökélyesülve honért élni, honért víni édes küzdelem! fénytelen születéstek ne rettentsen vissza! lelketeket,ez isteni szikrát,bennetek fejletlenül ne hagyjátok ; éltetek a’ hazának legyen szentelve ; hisz a’ magyar hon hi íijait szereti, a’ magyar hon hű íijait boldogítja; elvetek legyen:4 erényt külfény maga soha nem szülend, születési puszta külfény éltünk’ halhatlanságát soha sem biztosítja ; erény nélkül csillogó hó az, melly a’ közvéleménynek egy leheletére könnyen elolvadhat, iszapba vegyülve széllyel folyandó nagy tettek, hazafi kebelbül eredők, szülik a’ valódi lényt; hatalmi magas érzelmek’ lángja hevít, az szenytelen ’s mocsoktalan áll,mint csillag Hunnia szép’ egén. Ország, hon, nemzet a’jólét’pontjára nem víhatja föl addig magát, mig a’ nép’ minden osztályiból összeforrt lelkek, rang-tekintetet mellőzve, egyes erővel a’ szent érdeket, a’ hon’ boldogságát, nem munkálják. Egyező lelkek’ összeforrt ereje dönti romba az előítéleteket káros befolyásival; ezek’ enyésztével kel föl a’ bájos csillag, a’haladás’ csillaga, melly mint phárusz égő szövétnekül szolgál a’ fejlődést tévesztett nemzet’ nagy pályáján, azon pályán, mellyen lelke a’ tökély felé haladni vágyik, mellyen győzelmet, mint más nemzetek, víni szilárd szándéka magasuló szellemének. Míg lelki borulat lövelgeti villámit a’ hon felett, addig kétes szivárványok kelnek felhős egén változó színekben , mellyek mindig a’ különvált akaratok ’s nem- egyezés’ gyászos tükrei leendnek; addig sok könnyet hullat a’ nemzet, ’s kisírt szemében , eldőlt arczán , csak alig; tünendik egy két öröm-sugár föl! Szeretet honért ’s egyesület, békevirágai a’ nemzeteknek , ezekből erednek a’ gyümölcsök, a’ hazafiság, a’ tiszta erény, a’ nemzeti erény’ kedves izű gyümölcsei. A’ tiszta erény, mint mennynek földreszállt galambja , kibékíti az ellenkező szíveket ’s szent egyességre forrasztja; ez összeforrt szívekből kelendőek a’ legmagasb érzelmek; az érzetekben tettek fogantanak, a’ hon’ köz javát czélzó nagy tettek. Int az idő; megjelent a’ tettek’ kora. Ki nem ismeri Gömört, Kishonttal, a’ tisztakeblü honfiak’, a’valódi nép barátok’, az erényes magyarok’ megyéjét ? ki nem ismeri a’ nemes lángot, melly kő mellét dagasztja s ki nem ismeri szellemét, melly isten’ egéből szállott körébe, ’s mint védangyal őrködik fölötte ? E’ nemes egyesült megye’ keblében áll Rimaszombat városa, csodálhatni tehát, ha lefoszlott nagy részben egéről a’ lelki borulat; csudálhatnié, ha borútlan kék egén haladási csillaga rezg , ’s már szelidebb, nemesb, hazafi érzelmekkel rakottabb keblében szebb jövendő’reményének magva sarjadzik ? tanácstermében valódi férfiak ülnek, kik megértve az idő’ hivását,jelenkorunk’ intését, alkotónak jelszót, legtisztább érzetek’ tolmácsát, lelki sugalmakból felbuzgót; ’s jelszavukbőa haladjunk, mert nappal van feloszlék az álom éje, százados álmok után lelkünk’ ébersége örök boldogságunkat teremtheti meg; csatlakozzék szív szívhez, akarat akarathoz , hogy a’ belőlük kisugárzó összes lángerő, honunk 's minmagunk’ boldogsága eszközlését segélje elő , mi két adóbb, mint boldog honban, boldog polgárok lehetni!44 Valóban Rimaszombat kifejtekezett nehéz álmiból, ’s lelke a’ való’ elérésére olly kész, olly elhatárzott; népe egyenkint kezdi ismerni polgári állását a’ társalgás’ szelíd szellemétől ihletve, a’kor’ lelkével simul, fejük, mint tél után tavasz.’ gyönge virága ; az önzés nem annyira gyöngéje többé, a’ közjó’ előmozdítása lelkének legnemesb feladata. Örömmel járom néhány év óta Rimaszombat’ ezelőtt igen sáros,most kövezett s éjjel lámpafénynyel világított utczáit, — előttem lengvén a’külső csín’ mosolygó képe, mellyen a’ belső lelki emelkedés olly bizonyosan foganzik; a’ néhány év előtt még úgyszólván kunyhókkal sorzott utczákon , most emeletes díszes lakházakkal tűnnek föl egyszerű pompák