Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-08-08 / 64. szám

none , a' s. pataki anyaiskola’ egyik első ragyogása csillaga, a’ bölcselkedés’ itteni nagyhírű ’s nevű ta­nítója, a’ dönti doctus Szentgyörgyi János, aggkora miatt, naponkénti gyengülését érezvén’s a’ közönség is látván előre , hogy ennek tanitószéke nem sokára megüresülend, előre gondoskodott olly alkalmas tag­ról, ki által a’ roskadozó nagyhírű tanítónak sebes léptekkel közelitő elhunyta után annak tanitói székét betölthetné, ’s a’ közfigyelem B. Nagy Pálra vala intézve, ki tudósitaték is az iránt, hogy a’ bölcsel­kedés­ tudományának tanítására magát készítve várja a’ felszólítást, mihelyt tudósittatik, jőjön haza az érdeklett tanitói­ szék’ elfoglalására. —Bókolva hódolt ő a’ köz kívánatnak, ’s minden idejét a’ maga ezen tekintetbeni kiképezésire forditá. Azonban a’ bölcsel­kedést a’ szépen virágzó losonczi oskolában nagy hír­rel és sikerrel tanított Rozgonyi József, a’ Szentgyör­gyi helyét dicsőségesen betöltvén; őri Fülep Gábor pedig 1797 ben júliusban superintendenssé választat­ván, ’s B. Nagy Pál erről tudósittatván, azon utasí­tást vette, hogy már ne philosophiára, hanem theo­­logiára készüljön , az őri Fülep Gábor’ helyét betöl­tendő. Teljes kétséggel engedett ő itt is az általa nagy tiszteletben tartott közönség’ imez újabb kivá­­natának, s még a’ hátralevő félévi időt, a’ szent tu­dományokban­ mélyebb isméret’ megszerzésire for­ditá.— A’ superintendenssé választott­áki Fülep Gá­bor 179-ik évi tavaszig folytatá tanítói hivatalát, ’s ekkor Szentpéterre tevén által lakását, helyetteséül Gönczi János esküd­tdeák’ neveztetett ki aratásig, midőn a’ mindezekről tudósittatott B. Nagy Pál, el­hagyván Németországot, a’ tudósok ’s tudományok’ elassikai földet, az őt Erlangenban esdekelve marasz­­tók ’s nagy ígéretekkel kecsegtetők’ visszatartóztat­ni kívánó unszolásaikra nem figyelmezve, hon­sze­retettől lángoló kebellel ’s elfojthatatlan vágygyal inkább röpült mint jött rendeltetése’ helyére, széles tudományával é s szerzett ismereteivel inkább óhajtván hazája fiainak mint külföldnek használni , és az em­lített 1798dik év’ juh födik napján beköszönvén, a’ közönség nagy reményével tanítói székét elfoglalta, mint ezt néhai Szombathy János ur , az általa készí­tett s kéziratban­ maradt Biographia Professorum Col­­legii lief. X. Patakiensis czimű munkájában és sorok­ban emlékezetben hagyta. Paulus Beregszászi Philo­­sophiae Doctor AA. II. Magister in Collegio 8. Pa­­takiensi Theologiae Doctor et Lingvarum orientalium futurus Professor, inauguratus Professor publice est die 15. Julii 1798. successit in Cathedra Theologica , dar. Gabrieli F. ori___ _ Fellépett tehát ő a jelelt év’ őszén tanitói­ szé­­kebe, számos tanitványit a’ hittudomány’ titkaiba ’s a sz. könyv világosabb megértésére kivántató keleti ilyenek ismeretébe beljebb vezetendő.—De mellé­nk ’s hangjának gyengesége miatt, mint volt tanit­­ványi állítják, nem volt olly hatása, hogy a’ közvára­kozásnak ’s az ezen tekintetben benne helyezett bi­­rodalomnak megfelelt volna. — Közvélemény az fe­­­lőle , hogy ha ezen nagytudományu­­s tapasztalása , különösen a’ keleti nyelvekben jártas nyelvtudós, a’ nemzettől nyelvünknek, a‘ keleti nyelvekkeli hason­latosságának szélesb fettegése végett Ázsiába külde­tett volna, vagy ha mint Körösi Csorna Sándor derék h­azánkfia — a’ keleti tartományokat bejárva, ’s a’ velünk rokon nemzeteket fölkeresve, azoknak nyel­vüket, vallásukat, törvényeiket ’s egyéb rendtartá­sukat ’s szokásikat a’ miéinkkel egybehasonlitotta vol­na, vagy legalább ha a’ nemzet’ könyvtárában, az élelmi gondtól felmenten őrködve, mély bélátása sze­rint munkálkodhatott’s búvárkodhatott volna , minden kétségen kívül a’ honi nyelvre nézve megbecsülhetlen kincsesei ajándékozhatta volna meg a’ nemzetet, ’s fel­­fedezhette volna, hogy a’ Sanscrit nyelvet lehet e a’ magyar nyelv’ törzsökének tartani , mit vagy csak abból is gyaníthatni, hogy ámbár az élet’ szükségei­vel küzdve észrevétlenül más’ segedelmére kénytelen volt szorulni, még is a’ nyelv’ ügyében buzgókodó iparának nyomtatott munkáiban szembetűnő emlé­keit hagyta maga után. — (lége következik) •4. szellemi élet JMagyarországban. Or­é­g­e) Mivel Magyarországot még folyvást különösen három néptörzs lakja , tehát az ország is hármas li­­teraturával bír: egyik az önálló magyar, mellyet minden esetre belgazdagság’ tekintetében is elsőség illet; továbbá a’ német, melly az összes német nép’ literaturájától legkisebb sajátszerűség által sem kü­lönbözik ; végre a’ szláv, melly a’ Kárpátoknál a’ cseh-, ’s a’ délszaki folyamhatárnál az illyrrel társul. A’ magyar literatura az utóbbi tiz év alatt, mióta t. i. a’ magy. tud. társaság fenáll, hatalmasul emelkedett, mert a’ nemzeti akadémia által középpontot és támaszt nyert, mellynek eddig díjával volt; továbbá a’ nem­zet’ tudósait az évenkinti gyűlések egymáshoz köze­­litteték, kitett jutalomdijak ’s a’ rendes tagok’ évi fizetése az igyekezetet buzditák, az akadémia egy havi folyóirat ’s évkönyv- kiadással az ismereteket ter­jesztő; végre a’ régi nyelvemlékek ’s táj-szavak’ gyűj­tése biztosítja a’ nyelv’ kifejlődésének történeti alapját ’s annak további kiképződését könnyíti ’s előmozdítja. Nálunk is , mint minden felledező literaturában , a’ belletristika , a’ kötött - beszéd ’s lyrai költészet túlnyomó súlyt gyakorol a’ komolyabb tudományok , prosa , drama és epos fölött. Berzsenyi és Köl­csey lyricusok’ (ez utóbbi egyszersmind országgyűlési követ ’s az oppositio’ egyik legjelesb tagja volt) el­hunytak után, mint költő különösen megemlítést ér­demel Vörösmarty, kinek lyrai ’s apróbb hős­költeményei , főleg a’ nyelv’ művészi alkalmazása’ tekintetében a’ legjelesb elmetermékek’ sorába tar­toznak , miket a’ magyar literatura mostanig előmu­tatni képes. Sajnálhatni, hogy e’ mezőt, mellyen olly jártas volt, egy idő óta a’ dramairás’ végett elhagy­ta , mire hivatása épen nincs. Drámai dolgozatban találhatni virágos nyelvet, szinpad-ösméretet, hatás­teljes mondatokat, de a’jellemrajz homályos, — az é­­letmelegség hi­ányzik képeiben. — A’ magyarok ál­taljában véve szerencsétlenek a’ drámairasban; mind a’ mellett, hogy az akadémia és játékszín jutalom­díjakkal buzdítja a’ drámaírókat, folyvást csak fagyos tragoediákat, száraz vígjátékokat, untató vizenyős paródiákat ’s helybeli bohózatokat nyerünk, mellyek­ motivjei a’ franczia és magyar (?) színpadról kölcsönöz­­ték.—Vörösmartyhoz legközelebb áll Czuczor, a sz. benedek-rendi tudós szerzetes, ki népdalaiban annyira eltalálta a’ nép’ érzelemhangját, hogy azo­kat a’ nép majd mindenütt énekli; becsesek ezenkí­vül eposi dolgozati is; de az újabb időben ő is el­némult, valamint Kisfaludy Sándor, ki a’jelen század’ első évtizediben, ,Himfy’ szerelmei­ ’s kisebb ly Tai-epos költeményei által a’közönség’kegyenczé.

Next