Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-10 / 47. szám
49. szám. Pest, Irmiu»’ IO. 1940. Füzér «’ Törvénytudományból. (Folytatás a’ Társaik 44. számához ) A’ városok’ belső szerkezetére nézve , minden városban négy testületet szükség egymástól elkülönböztetni: 1) a’ tanácsot (Senatus interior, Magistratus); 2) a’ választott polgárságot (Electa Communitas); 3) a’ polgárságot átaljában (Concivilitas); 4) azon lakosok’ tömegét, kik nem polgárok (Schutzgenossen). A’ tanács’ hármas hivatását legjobb lesz az ismeretes Trias politica szerint fognunk fel, u. m. 1) A’ végrehajtó hatalom’ egy része a’köz állomány’részérül neki van delegálva,’s ennyiben egyenesen a’kormány’ eszköze. De a’ város’ belső dolgaiban is a’ választott polgárság’ végzésinek végrehajtása őt illeti.( 2) A’ bírói hatalmit egyenesen ő gyakorolja, ’s ennyiben függetlennek kell lennie. Tán szükségtelen mondanunk, hogy olly függetlenséget értünk, melly szerint a’ biró, ítéleteinek érdemére ’s tartalmára nézve, egyedül ön lélekismeretének felelős, melly azonban a’ hanyagság vagy törvénykezési rend’ megsértéséért felelősséget ’s a’ törvény által rendelt ügyorvoslásokat ki nem zárja. A’ bírói hatalom’ függetlenséginek eszméje alkalmasint már tisztába van hozva, ’s igy olvasóink előtt félreértéstől nem félhetünk. 3) A’ választott-polgársággal átellenben a’ tanács’ hivatása az, mi a’ Fő-rendeké az országgyűlésen, vagy a’ függentyünek (perpendiculum) az órában: t. i. az erőmű’ járását mérsékelni, szabályozni, de nem egészen megakasztani; az állandóság’ elvét (Stabilitati princip) képviselni ’s az éretlen nyitók ellen fentartani, de a’szükséges és korszerű javítások ’s józan előmenetel’ kizárása nélkül.-------Itt előleges kérdés az: váljon tanácsos-é e’ három functiót tovább is ugyanazon egy testületre ruházni? A’ nélkül, hogy itt Montesquieu, hatalomfelosztásróli theoriája mély fejtegetésibe merülnénk’ (mert újat a’ részben úgy is aligha mondhatnánk, a’ tapasztalás’ szózatára hallgatva, úgy fogjuk találni, hogy valamennyi alkotmányban, hol a’ végrehajtó hatalommal felruházott személynek vagy testületnek épen semmi, vagy nem elég befolyás van engedve a’ törvényhozásba, amaz vagy a’ törvényhozótestnek csupán akaratnélküli eszközévé ’s erőművévé aljasult, ollykor pedig épen az következett, mit a’ hatalomfelosztás’ pártolóji elkerülni akartak, t. i. mind a’két hatalom tulajdonkép ugyanazon egy,— a’ törvényhozó —testben összpontosult; vagy pedig a’ törvényhozó ’s végrehajtó hatalom közt szüntelen súrlódások ’s összeütközések támadtak , mellyeket végre az önkény, vagy épen a’ vak physikai erő volt kénytelen ketté vágni, mint a’ directorium’ idején Francziaországban. — E’ tapasztalási adatoknál fogva, mellyekre a’politikában biztosabban építhetni, mint bármi szép elvont theoriára, alkalmasint az 1 ’s 3d. szám alatt feljebb előszámlált tiszti kötelességeknek ezentúl is a’ tanács’ kezén egyesülve kell maradniok, már csak azért is, mert neki, mint kormány’ eszközének , vagy ha úgy akarjuk, képviselőjének, arra is kell ügyelnie, hogy a’ választott polgárság’végzései a’ kormány’ jogait, vagy az ország’ törvényeit meg ne sértsék, ezt pedig Veto nélkül nem eszközölheti. Ezben marad még azon kérdés: vájjon a’ birói hatalmat nem kellene más külön testületre bízni ? Tudva van, mennyit vitatkoztak politikusok ’s alkotmány szerzők az igazság-kiszolgáltatásnak a’ tulajdonkép úgynevezett kormányzási vagy igazgatási tárgyaktól elválasztásáról (Trennung der Justiz von der Administration, mellynek eredménye, részrehajlatlan felfogva, tán az, hogy az elválasztás, legalább a’ fontosb tárgyakra ’s egész tartományokra nézve (miilyenek nálunk a’vármegyék), főkép pedig a’ felsőbb instantiáknál, nagyon is kívánatos, sőt szükséges, valamint az utóbbiakra nézve nálunk is rég megvan, a’ királyi Curia at Politicum Dicasteriumoktól tisztán elválasztott feljebbviteli törvényszéket képezvén. Egyes, és főkép kisebb községeknél az elválasztás, igaz, hogy némi nehézséggel járna, de a’ nagyobb városokban minden esetre kívánatos volna, már csak időnyerés végett is , hogy t. i. a’ tanács’ egyik szakasza kizárólag ’s félbenszakasztás nélkül törvénykezési dolgokkal foglalkozhassék. Óhajtható továbbá azért is, mivel némelly esetekben maga a’ város a’ perlekedő fél, p. o. önhaszonbérlője ellen, ’s akkor a’ Tanács’ bírói kötelessége öszszeütközésbe jöhet azon más kötelességével, melly szerint a’ város’ igazait védni ’s jövedelme’ csonkulását elhárítani tartozik, sőt az e’ részben történt elhanyaglásért személyesen is felelős ; miből következik, hogy önvétkét az ellenfélre tolni hajladó, ez pedig a’ Tanácsnak két szakaszra osztatása által elkerültetnék. Egyébiránt a’ perlekedők’ bátorsága a’ törvénykezési rendünk engedte több rendbeli ügyorvoslások által eléggé biztosítva lévén, e’ részben tán csak három óhajtás marad: 1) A’jól elrendelendő ’s bölcsen korlátozandó ellenállás (oppositio) a’ városi perekre is terjesztessék ki. Mert ez, vagy megegyezik egy jó törvénykezési rend’ elveivel, ’s akkor nincs ok azt polgártársaknak egy osztályától megtagadni; vagy nem egyezik meg azzal, ’s akkor nemcsak a’ városoknál, hanem minden más törvényszéknél is el kell törleszteni. Különös a’ királyi Curia’ Ítéletei ellen opponálhatni, holott erről leginkább föl kell tennünk, hogy a’törvénykezési rendet meg nem sértette, ’s ellenállásra okot nem szolgáltatott;—de egy kis város’ tanácsa ellen opponálni nem lehet, melly nagyrészint nem is törvénytudókból áll.— 2) Az itélettiltás is (prohibita,) a’ városokra terjesztessék ki, melly tárgyról az értekező már kifejté nézeteit az 1835. évi Társalkodó’ 127. lapján. — 3) Most a’ k. személynök alatti városoknak csak egy feljebbviteli törvényszékök van, de a’ felek’ megnyugtatására, egyszersmind idő- ’s költségkímélés végett, szükséges vagy egy harmadik, középső, feljebbviteli törvényszéket alkotni, vagy pedig egy várostól a’másikra appellálni, mit értekező szintúgy az 1839. évi Társalkodó’ 117. lapján már bővebben előadott. — A’ tanácsnak a’választott polgársággali viszonyait illetőleg, a’hozatandó törvényben rendelkezni kell azon esetről, midőn a’ tanács ’s a’ választott polgárság, valamelly tárgyban, hol mind kettőjük’ megegyezése kívántatik , átalján fogva meg nem egyezhetnek. Mindenki átláthatja, hogy a’ város nem független közállomány, hanem csak a’közállomány’ kebelében létező község lévén, a’ tanácsnak olly absolut vétója nem lehet, minő a’ Főrendek’ táblájának az országgyűlésen van, hanem a’ meg nem elégülő félnek fenmarad a folyamodás a’ közállományi hatalomhoz. Ez pedig mindenek előtt az összeegyeztetést még egyszer meg fogja próbálni, ha fia nem sikerül, a’ kérdést kormányilag el-