Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-09 / 3. szám
12 zik. Én nem akartam , ’s nem is fogok soha a’ tisztelt közönség’ boszantására aljas tollharczot kezdeni; s e helyett amaz egyszerű magamat illető elegtételt velem, hogy első találkozásom’ alkalmával az, mint mások becsületét puszta gyanúból sérteni merésztet, s ht®TM túrái utonállásában minden szembejövőket kirabolni törekvőt saját nevén szókitam. Erre hozzám egy levelet külde, mellynek , féktelen zagyva becsmérléseivel a’’ közönség’ olvasó-asztalát megfertőzhetni nem akarom , csak párnézeti ismertetésül közlöm utószavait tiszteletem mellett: „ Az ön által rajtam elkövetett méltatlanságokat egy feltétel alatt szívesen megbocsátom. Hátin a Hírnök keli szövetségről s a gyűlöletesbéli/ egri szemleirársról lemond, feledni , feledtetni fogok mindent,s nemcsak én , de mások is azon fognakigyekezni, hogy önt mind anyagilag mind szellemileg tehetségük (!) szerint kielégítsék, s valahára kívánatos lelke nyugalmát eszközölni segítsék. Különben a literál urak harezmezején vegye fel ön keztyűmet s csapjunk össze. Vackor Imre“ — Voltam-e? vagyok e a’ Hírnökkel szövetségben ? erre felelni a’Hirnök-szerkesztőség’ erkölcsi kötelessége. Gyűlöletes és bélyegzős pár hét óta megkezdett szemletáram ? a' tisztelt közönség’ Ítéletére bízom. Mit mindent? ’s kik által fog feledtetni? meg nem foghatom. Dehogy hibásan vélt, félreismert elveimtől magáé—’s ,,mások“éira, azaz, pártra akar áttériteni, ’s ezért mintegy Isten bűnbocsánatot, kegyelmet, szellemi és anyagi jóllétet ígér; elleneseiben pedig harczczal fenyeget: ez sokkal véknyabb álarcz, mintsem alatta a’ pártönzés’ érdekeit félszemű is át ne láthatná. íme én nem tépem ,’s a’ rothadó lárva magától kezd leszakadozni. Nekem mindegy. Én soha, sem pártot sem egyest literaturában meg nem támadtam, ’s a’ halála fölött kelt kárörömből sem kellő osztályrész. Nekem nem kell jutalma , nem félek fenyegetésitől; ’s bármit tegyen Vackor Imre szerkesztői és sajtó jóváhagyással, én nem felelek reá. Valaki mondá : irodalmi ellenfelednek csak akkor felelj, ha ezüstkanál-lopásról vádol; én mondom : akkor sem. Én fel nem veszek egy szemétre vetett keztyűt is, mert én csekély erőmmel használni akarok, nem levegőben hadonázni. Jelen eset által sem hagyom munkásságomat megzavarhatni, ’s a’tisztelt közönség’ becses figyelmébe , arczátlan veszekedés helyett — ha érdemlik — irodalmi munkáimat ajánlom. Jelen czikkel azért valék kénytelen alkalmatlankodni, hogy bemutassam okát alábbi felszólításomnak. Felhívó kérelem. Minthogy azon botrányos ragályban,másokra névvel, névtelenül, vagy álnév alatt könyvben ’s hírlapokban pasquilleket irni,mellyet időszaki sajtónk egy ferde, szennyes korbul öröklött,némellyek az 1841 év’ szégyenére is sínylődnek; ’s minthogy ezen faj , önbecsével mitsem gondolva,másokéit is könynyelmüleg ’s szemtelenül önszennyébe keverni törekszik; s kicsiny nevem iránt is efféle nemtelen gyanúsítás vétetett czélba: ezennel a’ testvérhaza’ minden sajtó- és hirlaptulajdonosit tisztelettel, de a’ becsület’ s emberi és írói méltány’ nevében egyszersmind komolyan felszólítom: hirdessék ki a’ közönség előtt, ha valaha akármelly tartalmú vagy irányú, ’s annál inkább másokat illető czikkelyt álnévvel vagy névtelenül adtam, mutattam, vagy közöltetni kértem. ’S minthogy ez megteltenhetlen , mig sajtótörvényink más elégtételt nem rendeletidnek, mind azt, ki korraható munkásság helyett aljas gúnyiratokra, ’s idegen becsület’ rágalmára veteműl, önpirulatának, ha van,s a’ község’ megvetésének adom által. Költ Pesten dec. 31. 1840. Kathy Lajos m. k. Nyilatkozat a’ amit ért «,Jelenkor’ 9ödik számának budapesti naplója’ ügyében Miután Nagy Ignácz a’ múlt évi Jelenkor 92dik számú naplójában kinyilatkoztató, hogy a’ ,,Jelenkor’ 90dik számában a nov. 3ki játékszíni előadásról t. i. „Ludas Matyi boltozatnál sem ő nem írt „sem a szerkesztő tulajdonos, ki oct. 27 tül nov.lig itthon sem villa“, miután Szenvey József a’ Társalkodó’ segédszerkesztője a’ múlt évi Társalkodó 98dik számában szinte nyilványítá, hogy a’ „budapesti napló“ írásában soha legkisebb részt nem vett; miután végre Fáncsy úr (kivel nem sokára találkozom) a’ múlt évi Társalkodó’ 98 és 99dik számában, illy czímű silány irkalirkájában : ,,Szükséges észrevételek az f. évi 90dik számú Jelenkor „budapesti napló“ czikkje Írójának számára-- alulirtat azzal terheli, mintha a’ 90dik számú elhíresült naplót egészen az írta volna , és az egész czikk, azért látszik felvéve, hogy egyszersmind a’ szerk. tulajdonos a’ 90ik számú napló ellen rászólását kijelenthesse : alulirt szükségesnek tartja kinyilatkoztatni, hogy eddigelé nem azért hallgatott, mintha hallgatása által az említett naplót egészen magáénak akarná vallani, hanem mivel a’ dolognak nem nagy fontosságot tulajdonított, és szentnek tartotta a’ szerkesztőség’ titkát. Most azonban részint bizonyos események’ közbejötte miatt, részint mivel a’ fölebbi nyilatkozatok, gyanúsítások , és mentegetések’ következtében mindenki azt hiszi, hogy a’többször említett napló egészen alulirt tollából folyt, — most midőn alulirtnak segédtársai nyilatkoztak , és a’dolog így, és nem másként áll , rajta a’ sor, hogy az alulírt is nyilatkozzék. Alulirt hát maga és a’ tiszta igazság iránti tekintetbül kényszerülve van eddigi hallgatását félbenszakítni, és a’ legünnepélyesebben kinyilatkoztatni, hogy az említett naplóbul csupán csak Ludas Matyi’ bírálata övé , azaz ettűl kezdve : „Ludas Matyi is egyike azon szerencsétlen daraboknak sa/a bezárólag eddig: Az, kit illet, értésbe adja ezen természet fiáknak 3 s a 31.“ (Lásd a’ múlt évi Jelenkor 90dik számát) Mi hát az idézett két sorocska előtt és után van , alulirt ismételve nyilványitja, hogy azt nem irta , és mivel nem irta, sem most, sem jövendőben magáénak nem ismeri, ’s nem ismerheti , és szavatossággal (evictio) érte senkinek semmiféle szín és ürügy alatt nem tartozik ’s nem tartozhatik. Minek okáért alulirt erősen is hiszi, hogy ez igaz, őszinte nyilatkozata által végit szakítja azon tévelygésnek, és balhiedelemnek, mellyben iránta, azon többször említett napló óta, a’ közönség’ nagyobb része volt. Költ Pesten jan. 3-án 1841. eszt. Dobrosi István, szerkesztőségi segéd a’ Jelenkor mellett. «Jogtalányok: 1. ) Mikor gyakorol a’nemes, nagyobb királyi jogot? 2. ) Mikor rokon az idegen ? 3. ) Mikor támad fel a’ halott ? 4. ) Mikor szalad a’ ma született gyermek ? 5. ) Mikor ér 25 forint 100 forintot? 6. ) Mikor beszél a’ néma? 7. ) Hogyan tehetni a’ vén ügyvédet egy esztendőssé ? 8. ) Ki nem veszi magának a’ nőt? 9. ) Mikor legelső az utolsó, és viszont? 10. ) Mikor helyezi a’ törvény a’ bűnöst a' barommal egy sorsba ? 11. ) Miért van annyi per Magyarországban? 12. ) Nyolcz mikor egy ? Pokolay ügyvédtől.