Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-16 / 5. szám
mindnyájunk ingó vagy ingatlan javainkból szabad választása szerint szóbeli per’ utján nemcsak a’ tőke ’s kamatpénzre , hanem az okozandó költségekre nézve is magoknak teljes elégséget szerezhessenek. Költ Hidjai pusztán nov. hónapokán 1840 eszt.ben. ifjabb Bezerédy ist. m.k. mint édesatyámnak nemes Tolna vgye előtt e’ szerződés-tételre különösen vallott meghatalmazottja ,P. H.) (a’ szerződő jobbágyok’ aláírásai, ’s a’ törvényes bizonyság’ hitelesítése.)“ És épen illy értelmű szerződésben egyezett meg m. tolnai Festetics Rudolf gróf is, a’ mint legelői már emlitéra, azon részjószágra nézve, mellyet testvérbátyjától ratolnai Festetics Ernészt gróftul ugyan t. Bezerédy István táblabiró úr megvett, —de a’történt ellenmondás’következtében vérségi jognál fogva birtokába esett. — Most már csak felsőbb helyre terjesztendők, közli Kapocsy József. Nemzetiségü hisz’ ügye, ’s a’ fiasislavismus’ jelenségei Ágost, hitv. felsőbb iskoláinkban. Korunk a’ reflexió’ kora. Mint a’ szülei ’s oktatói gyámság alul felszabadult’s lassan lassan esze’ teljes érettségére kifejlett ember , magát idegen befolyástól menten, gondolkodva ’s cselekvőleg , igyekszik határozni, úgy a’ nagykorúságra felserdült nemzetek is. Allodalmi életük’ változásai nem erednek többé pusztán a’ külső gyakorlati munkásságból hanem belsőbül, eszmék által határozva, hogy azt, mit a’ századok’ lefolyta alatt történetes befolyások’s körülmények alapjának, öntudatosan az emberi rendeltetés’ örök eszményei szerint javíthassák. — Ezen az emberiségre nézve legnevezetesb korszak , a’ külföld’ műveit nemzeteire , már 3 század előtt derítk fel , mi hátramaradtak ellenben csak napjainkban léptünk küszöbére. Annál sürgetősb kötelességünk hiányunkat minél előbb pótolni, mi igen is eszközölhető , mivel a’ műveltvilág’ magas polgárisodása ’s kiterjedt irodalma jelenkorunkban, százszorta több eszközt nyújt a’ művelődésre, mint azon idők, mellyekben Európa szellemi újraszületését ünepleni kezdé.• Milly eszmék mozgaták a’ külföldet a’ reformatio óta? mutatja a’ történetírás. Vallásiak voltak azok , utóbb politikai természetűek , e’ mellett a’ nemzetek műveltségre , — tudományra ’s művészetre—törekedtek;napjainkban végre az anyagi érdekeket hajhászszák. Az ember fáradozás után akar élni, éldemi és jólétre jutni, mert ez is egyik czélja természetének. — Ezt mi sem vesztjük szemeink elől, lehetőleg iparkodunk a’ gazdagság, ipar’ ’s kereskedés’ előmozdításán; de nekünk még más fontosb és sürgetősb ügyeink is vannak: művelődnünk, maagyarosodnunk kell. A’ nemzetiség’eszméje kivált az , amelly különösen sajátunk , mellyben minden más törekvésünk mint góczban öszpontosul ’s melly épen azért a’ nemzet’ öntudatát legélénkebben hatja át. A’ történetírás hatezer éves tanúsága bizonyítja , hogy minden nemzet csak nemzeti nyelv ’s literatura által juthat teljes műveltségre: így pallérozódtak ki a’ régi görögök’s rómaiak;’s az újabb időben: az olaszok, angolok, francziák és németek. Mi is ennélfogva csak ezen utón fejthetjük ki szellemi ’s anyagi erőnket ’s eszközölhetjük hazánk’ virágzását, hatalma’ öregbülését ’s jövendő dicsőségét. A’ magyarosodás’ ügye azonkívül nálunk az egyesülés’ ügye is. Hazánk nyelvtekintetben egész Bábel, ’s ha a’ dolgot tovább is egykedvűleg, zsebbe dugott kézzel néznek , ’s magyarosodás által egygyé nem forradnánk: a’ német v. szláv elem elébb v. utóbb elnyelné nemzetiségünket ’s még nevünk is elenyésznék a’ világ’ történetében. Nemzetisedésünk’ kérdése tehát, ránk nézve, igazán a’ kifejlődés vagy enyészet’, élet vagy halál’ kérdése. Nem csuda , hogy minden hazafi kebel érte él és buzog. Minden hatást azonban ellenhatás követ, egy sark (pol.) felserkenti a’ másikat, mert e’ világban minden, ellenkező erők’ viszonhatási által létesül. A’ gyarapodó magyar nemzetiség azért felébreszté a’ honunkhoz kapcsolt tartományokban az illyrismust, ’s határin belül a’ tótságot, mindannyi jelenségit a’ panslavistausnak, mellyel ezentúl hazánknak ’s a’ világnak alkalmasint szint annyi baja lesz, mint hajdan a’ félholddal. Legyen sorsa , mint azé : bukás ; mienk pedig dicsőség! Én itt csak a’ tótokról szólok. — Ezek sehol sem egyesülnek nagyobb tömegben össze , mint az ágost. hitv. egyházban, ’s lakosaik’ szomszédsága a’ morva,cseh ’s lengyelekkel, ’s azokon túl a’ mérhetlen orosz birodalommal, összeköttetésbe hozza őket a’ nagy szláv népesség’ óczeánjával.A’ mellett az ágost. hitv. egyház körén belül ’s iskoláira nézve, szabadon rendelkezhetik a’ gondolat’szabadsága, elve,’s így hazári közt minden szellemi mozgás korlátlanabbal fejlődik ki ’s nyilatkozik: papjaik’ egy része ennélfogva az egyházi gyűlésekben a’ tótság’ heves szószólója, ’s a’ fensőbb iskolákban a’ növendékek közt tót társaságok alakulnak, —ellensulyjai a’ magyar társaságoknak, ’s a’ t. ’s a’ t. Azonban a’ figyelem már az iskolákra is fordul. Szatócs e’ lapok’ 92dik számában , a’lőcsei tót társaság’ patvarkodásit takará fel, szóval: ez ügy nemcsak a’ társaságban , hanem irodalomban is kezd tekintetbe vétetni, minél én alig tudok üdvösségeiket. Hiányunk’ megismerése első lépés a’javításokra ; ’s ha az életben a’ felhevült vak érzemény ’s ábrándos képzelődés’ rémei dühöngnek , használd az ész’ világát ellenük ; a’ nyilvánosság itt legsikeresb fegyver ; kivált ha szabad tért nyer, ’s mi protestánsok egyházunk ’s iskoláink’ körében szabadon közölhetjük nézetinket. Ki nem használná azt? Meg is kell jegyeznem, hogy az ez ügyben eddig felszólalatottak tudtom szerint mind ágost, hitvallásunk valónak. Miénk a’ hiány,’s a’ kötelesség — orvoslására ; örök szégyen érné a’ protestantismust , ha más hitfelekezetnek volnának kénytelenek beavatkozni ! Buzgóságunkban azonban legyünk józanok. Ne feledjük, hogy az egyház a’magyarosodásnak, legalább közvetlen , eszköze nem lehet. Az egyház tiszta vallási intézet, ’s vallásra oktatni, ’s az isten igéjét hirdetni , csak azon nyelven lehet, mellyet a hívek értenek. Mit azonban papjainktól kívánhatunk , az, hogy a’ törvényeknek hóduljanak ’s a’ népnek adjanak példát, tehát necsak magyarul beszéljenek , hanem magyar szelemmel is bírjanak,különösen pedig nagy befolyásuknál fogva a’ tót népességre, ezt világosítsák fel, oszlassák a’ raagyarodásnak ellenálló előítéleteket ’s e’nagy hazafias ügyet tehetségük szerint mozditsák elő. Máskép cselekedve , önmagok ’s az ágost. hitv. testület’ tekintetét a’ haza előtt koczkáztatnák, sőt magokat ’s egyházunkat gyűlöletessé tehetnék. Az egyházi felügyelők’ kötelességében áll tehát mindent elkövetni, hogy a’ választó községek a’ nemzet ’s egyházuk’ érdekei iránt felvilágosíttassanak, ’s magyar ajkú és szívű férfiakat emeljenek a’ szónokszékekbe, ’s ez