Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-20 / 6. szám
33 fiók-társasága Lőcsének ; könyveket is eleinte , sőt most is, annak kapnak; azonban tudjuk, hogy a kis patak szintolly sebesen önti vizét a’ folyamba , mint ez az Oczeánba. Szelleméről, melly mindenben lőcsei, elé° legyen egy példát mutatnom felvilágosításul , mellynek" tanúja valók. A’ jogászok által felállított magy. hangász-egyesületbe két tót ifjú is fölvétetett. Történik, hogy épen akkor egy ismeretes dalt „mint a' vadak’ királya mikor szunnyad’s a’t.“ énekelnek; a’ végversnél: „örvendj hazám, nem aludt még ki fényed ; És magyar , áll Buda még benned“ az említettem 2 ifjú elhallgat ’s midőn az elnök által vitetnének a daliásra, nagy páthoszszal fölkelének ’s előadják , mikép ők lélekismeretök ellen nem énekelnek, tótok leven. ,Jól van felel az elnök, de az 1 pengő f. kilépti büntetést megadandják ; ’s képzeljük, a’ két ifjú valóban ki is lépett! Eperjesen a’ magy. társaság ’s magy. ifjak’ igen számos megjelenése ’s túlnyomóságjok sokáig tilták tettlegi föllépésöket. Azonban a’ közelebb múlt években az ide Pozsonybul ’s Lőcsérül érkezett szláv tagok ’s nagytiszt. Munyay ur’ tüzes pártolása annyira vitték azt, hogy néhány év óta 30—évre nőtt számuk ’s mind a’ régi hires lőcsei formára. Innen is kerültek már vakbuzgó propagandisták, ’s csak az 1835k is Wlustensky Kalendáru-ra utasítom a’tótul értő olvasókat. Ott találhatni egy undok és silány satyrát bizonyos Szrenka nevű theol. jelölttül, ki most a griffsxvaldi egyetemben leginkább a’ tót nyelv’ régiségében búvárkodik , Liptaii czim alatt. Az 1832. országgyűlés’ azon határzatán alapul gúnyverse, melly a’ magy. nyelvet diplomatiai polczra emelé. Felszólítás ez a’ liptói tótokhoz; azonban pórilag, minden hason hangú szókat behoz ; p. o. „már nem lesz szabad ezentúl nektek azt mondani : pálinka hanem pályinka , nem fogtok öblökön nézni , hanem ablakon, nem pálinkával fogtok kapni, hanem pálczával ’s a’ t.‘ Ez a’ magyar nemzet’ lealacsonyító carricaturája, azonban a’pórnépnél hathatós, ’s a’ magyar befolyás illyenek által inkább csökken , mint bármi egyéb által. Ez idén, fájdalom, az annyira virágzott ’s nagyreményű magy. társaság, külső befolyás által megszűnt. Selmecz a’ derék Boleman’ kormánya alatt mindeddig szűzen tartá magát a' mindent elnyeléssel fenyegető szlavismustól. A’ már rég alapult magy. nyelvmivelő egyesület folyvást gyarapul ’s virágzik. Éljen !—Most jövök a' tetőpontra,az eddig előszámláltak által értétt gyümölcsre, Szlávia’ fényére — Pozsonyra. Legutóbb hagyám ezt, hogy kinek eddig még nem dobogott szive sorsaim áttekintésén , befejezésüknél fájdalmas érzettel teljék meg. ladd keseregjen minden elnemfogult magyar kebel; talán hamarabb rendelkezendik erről, melly ezen valóban mély és fájdalmas vágást meggyógyítsa. Oktalanság volna megtiltani a nyelvtanulást, ha jó érdek’s czélszerű tanulmányává fordittatik az; de a mik itten történnek, azoknak véget kell szakasztani. — A’ társaság 90,100.120. tagból áll; mind talpraesett ’s iskoláit végzett ’s ott nevelőül maradt papságra törekvők, ’s a’ bölcselkedés és hittan osztalyiból valók, még pedig egész hazánkból a legválogatottabbak, mert ide a’ hittan osztályába minden jobb tanodánkból dandárokban hozódnak a’ szemesebb tótok. A nevelőket tartó sok privátház, a sok s jo tap-intezet s a sok ’s jó öszveg-adó jutalmak , a totosodás virágzásának olly fényes köre, hogy mind anyagi, mind szellemi kívánataiknak dúsan megfelelnek. Száz meg száz a’példa, hogy más főbb tanodáinkban egészen elvégző a’tót ifjú pályáját csak rigorosumot kellene adnia ,— még egy pár évre elmegyen Pozsonyba, élvezni az elöszámlált jókat. Hlavacsek hír legjobb tanitványitól kész megválni ’s őket de küldeni hisz’ ő abban korán sem veszt; itt őszinte otthonos, ’s az idevalók őt bálványozzák , különben is, míg Lőcsére nem került, itt elnökösködött, ’s érdekében van, hogy Pozsony’jótékony intézetei hálátlan magyarokra ne juthassanak.— Scheverlay ’s a’ szótárárul ’s kalendariumárol elhiresült régi literator Palkovics György az elnökük , több mással. Levelezésben állnak 1) a Magyarországban létező minden társasággal; 2) minden , morva—cseh honban létező literatúrai intézettel; 3) Pétervárott az orosz literatura’ akadémiájával, honnan könyveket kapnak. Innen van az orosz befolyás olly nagy lábon. — A’ lőcseivel ez egy egészet képez ’s amazt ez leányának tartja. A’ lőcsei úgyszólván előcsarnok, ez a’ terem maga ; amaz az elmélet, ez a gyakorlat; az a’ collegium gymnasium, hol az akadémiákra készíttetnek; ez az akadémia maga. — Jellemüket elég legyen egy példával kitüntetnem : 1836 ban a’ társaság mindenestül fölkerekedik ’s egyenesen Devény(Thebenj omladékba megy, hol modájok szerint nyugszanak Szvatopluk’ tetemei. Tüzet rakván, malaczot (bocsánat!) rá téve áldoznak hamvainak; ekkor a’ tüzet körültánczolják, és siránkozó ordítással ’s elkeserülve dalolják nemzeti dalukat „Xitra mila Xitra, ty Slovenska Maly“ ’sa’t. Ekkor hálául Plody czímű folyóiratot mint literaturájok’ remekét belevetik, lángjainál ismét dalolnak, ’s neki bőszülten , átkok között Széchenyi és Wesselényi’képeit égeték meg.Szva— topluk’ kibéküléséért áldozatul ! — Ezen kaland akkori elnöke most modori professor. 1838. két cseh ifjumindkettő a’prágai egyetem’ tagja, jeles írók , meglátogatók magyaroszági tótjainkat, különösen a’ társaságokat, Pozsonytól, Modor,Selmecz, Besztercze, Liptón által, Lőcsére is eljövének’s a’t. A’ lőcseiek őket az iskolában, midőn minden tanuló tanításra ment, fogadták, mint tótok, nem mulatván el az egész tanulóságot mint tótot’s tótul lelkesen tanulót ajánlani.Az üdvözletét megköszönök , egyik közülök a’szószékre hágott ’s hatalmas beszédet monda, mellynek tartalma: Buzdítás a’tót nemzetiségre. Ő úgy beszélt, mint tótokhoz majd félóráig, mindnyáját annak vélve. Vége lévén az ünnepélynek, Illavacsek úr, ki szinte jelen volt, megköszönő a’ jelen voltak’ béketűrését; a’ tanulók’ nem tet része mit sem tudott a történtekről, Illavacsek úr pedig magában jót mosolyg a diadalmán.Ezzel azt nyerők,hogy Prágában megdicsérének, mint kik nemzetiségöket fentartani,elővarázsolni buzgón segítjük,’s a’ nyelvet művészileg tanuljuk; hogy Magyarorszában minden, —német, magyar, rácz —minden, minden de tótul és tótul tanul!—De bevégzem soraimat;a'sokkal elég ennyi többet is ha szükség kivánandná, szívesen közlünk. Azonban nem tehetem le toltam’ a’nélkül, hogy hazámhoz ezt mondjam. Ha alkotványos törvényink’ értelme szerint a’ nemzet’ nyelvét egészen honosítni akarjuk , mindenek előtt alapos rendszabályokhoz fogjon a’ haza , hogy legalább a’szlavismus,mellynek eltöröltetését mi nem akarjuk , veszélyes szellemével idegen földön becsületünket ’s a’ magyar nevet fonák hamis tudósításokkal gúnytárgygyá ne tegye. Van a’ hazának joga eltiltani mindent , mi nemes irányával ellenkezik ’s önállását gátolja. Tanulják a’ tótok nyelvüket, ámde annak palástja alá ne rejtsék honunk’becsületét kockáztató lelkületűket. Hallhatók a' szilárd Zay grófot, ’s ha nem , olvassák meg. — Végszámal a' szelíd lelkű de feddhetlen Széniévé Berlaszavait választom: „Átok reá,ki magyarnak más nyelven mondja magát, ki magyarpénzt költ, ki magyar nevet visel, ki magyar joggal el, 's nem tud magyarul 's meg inkább , ki szegyénél beszélni.“ — X. Y.Z. Szerkeszti Helme ezt. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Trattner Károlyi úri utcza 453.