Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-27 / 17. szám
Miilyen húst mérnek ? arra nem a’ tek. vármegyét, ’s pesties tanácsot kell felszólítani, sem nem a’ Fleischcommissäreket , hanem a’ közönséget. Mert tudjuk, hogy nekünk még is ollykor vágnak jó marhát is , amelylyet előbb a’ város, ezímerűl kiakasztva az ajtókra, ingyen is megnézhet , ha mindjárt pénzért nem mindenki kaphat is belőle. Egyébiránt én magam , ki megmondattam a’ székállónak , hogy csak jót adjon, a’ 32 latot magamra nézve soha sem űzöm-füzöm — nem egyszer de hét számra olly csigabuga húst kaptam , hogy végre magam vágattam kün tanyámon és behozattam, mert az itteni sovány gúzsból készült moldvai riska , nagyhasú vén teheneket 15 kvért meg nem ehettem ,’s hogy ez legtisztább valóság, egy pontig bebizonyítom , mert többszöri megintés után történt. — Megértvén ezt B. mészáros , tanácsosnak látta , a’ további marhavágatást megelőzni, ’s azóta én bizonyságot tehetek a’ közönség’ részérül, hogy jó húst kapok; meglátjuk azonban, mit mond azon közönség , mellynek én ötvenezred része vagyok?—Így írnak 2) ,,Igen jól tudja a’nemes vármegye, hogy már őszszel az általunk vásárlótt marha drága volt ’s hogy midőn annak ára naponkint emelkedik, a’takarmányé nagy árra szökkent ’s a’t.“— Megjegyzem, hogy a’ kövér marha’ ára múlt őszszel csak közép áron volt, majd megbizonyitják ezt nem azok, kik előtt a’ kicsinált vétel történt, hanem azok, kik eladták, vagy vesztegették a’hízott marhát, ’s ha épen nem vesztegették , annak okai a’bécsi mészárosok voltak, kikhez a’ felföldiek is számítandók. — De épen itt a’ bökkenő, hogy az árszabás a’ kövér marhához van alkalmaztatva , a’ hús eladás pedig a’ soványhoz. Tudjuk pedig , hogy a’ hízottmarha-hús’ rontja majd másfél annyiba kerül, mint a’ gyeprül hajtott féligmeddig mozogható riskáké ’s egyéb csontre-bentre tehénkéké. — Hogy azonban nem a’ pesti közönség’ számára vették a’ hízott falke-akröket, hanem Bécs felé eladóban győzzék meg magokat, mert vagy hivatalosan beadott marha-jegyzékeik nem igazak , vagy állításaik.—íme itt kezemnél egy nem honi nyelven készült hivatalos tabellája Pest városának; — ha tetszik a’ többivel is szolgálhatok. Nézzék csak meg: hány hízott ökör van e’ közt ?— December’lső felén 11 ökröt ’s 480 tehénkét vágtak, ’s a’ tartalék-marha közt egyetlen-egy ökör sincs , hanem ha a’ pesti heti vásárból vágatandók.—Midőn én a’ pesti előbbkelő polgároknak azt vétem szervökre ,eddig azzal mentették a’ mészárosokat , hogy nem kívánhatni elpusztulásukat,mivel olcsóra van a’ húsár szabva ime most, midőn magok is drágálják, miért nem szorítják őket, hogy jót mérjenek — ’s miért kell a’ két város’ nagyobb részének moldvai riska-boczikákat rágni?“ azt felelék, hogy a’ mészárosok nem okai,— mert a’ vásár’ előhetében a’ régi árszabályra vették a’ mészárosok a’ marhát ’s arra nem vásárolhattak egyebet, csak riskákat ; ’s ezt felelték Pest városának is. — Hogyan? hát elfelejtették, hogy a’ régi árszabályokra tették a’ téli provisiót és arra jót nem vehettek—és még is hízott ökrök’árából tetették az árszabályt, — és még sem székeikben kell keresni a’ sovány teheneket és ott mégis jó és kövér hús (is !) árultatik.—3) Ajánlkoznak , hogy akárki’kövér marháját kivágják minden nyereség nélkűl —’s vájjon a’ rostán nem lehet keresztül látni ? — Elhiszem , hogy most, midőn már 4 hét van hátra a’ jó kalmukos télből, midőn már a’ pesti heti vásárokban csak sovány marhácskákat lehet igen olcsón kapni (egy pár ökör 60—80 for. p. p.), midőn már észtül fogva zsebben van azon nyereség , mellyből kell pótoltatnia a’ következő veszteségnek, ha ugyan jó húst mérnek; mert ha el nem olvad hamarjában a’ hó , talán hitelben is odaadja a’ szegény ember a’ marháját jószóért—most, probaticával (kövér marhával) kínálni bennünket! — ’s olly nyereséggel, miilyennel a’ sovány marha mellett magok nem élnek ’s nem is éltek — váljon nem különösé ? — 4) A’ székálló legények’ fizettetése , az árszabálynál tekintetbe vétetett. 5) A’ mérlegek 5000 váltó ftba kerültek, azt mondják. — Igenis, ezek jöhettek annyiba ; de megjegyzem , hogy ezen igen számos rézmértéket, mellyek’ bélyegzésiért talán jó csomó summát fizettek volna a’ városnál, — én hitelesítettem meg egyenkint, de azt is fogja tudni a’ ezéd, hogy a’ megyei oroszlánnak rájok üttetésiért ’s hitelesítéséért én egyért vagy ajándékot el nem vettem, mit azért nyilványítok , mert olly hír kering az utczaszéleken , mintha ez is százakba került volna. ( 6) Mi illeti a’ 8 héti provisiót ’s ennek szénázását, nem mondom, hogy belőle Pestre is nem jut, de nem élnek é a’ magok által felhozott argumentummal ? — ’s midőn a’ hízott marhát 7,1 síkrral drágábban lehet Bécsben eladni, vájjon nem szokták e ők is ugyanoda falkástul eladni? Vájjon a’ vásárokra szétutazásaik nem illyen hizlalni’s eladni, nem pedig mérnivaló marhák végett történik e? vájjon néma’pesti heti vásárok tartják e a’ budapestieket nagyobb részben hússal ? Hát a’ fegyverneki puszta hova maradt a’ hivatalos jegyzékből’sa’t. ? Hát azt miféle adatból állítják, hogy árvíz óta egy negyed részszel kevesebb hús kell ? vagy lehet és szabad a’ közönség előtt memoriter és szembehúnyva is beszélni ? — így forgatni el a’ valóságot okosság ’s kötelessége a’ mészárosoknak, de nekünk kötelességünk tudtukra adnunk, mennyire értjük, a’mit érteni kell.—Valóban a’felszólalás ellenük nem a’ legjobb időben történt volna, ha moldvai tehenek helyett hízott marhákkal volnánk ellátva; én azonban azt hiszem , hogy a’ vádló az efféléket nem értve is, még is annak idejében szólalt fel. — Egyébiránt nem az itt a’ baj , mintha a’ közönség sajnálná a’ mészárosoktul akár most, akár ezután az őket illető nyereséget, hanem az , hogy fájlalja tulságig vitt csalatását. — Ennyi ezúttal elég. Lesz idő , midőn véleményemet közrebocsátandom arról: mikép lehessen a’mészárosokat időszakonkint olly árszabálylyal ellátni, miszerint ők folytonosan, és fáradozásaik ’s tőkepénzeik’ érdemlett betudása mellett mindenkor nyerjenek; de egyszersmind a’ mérték, és törvény ne a’ czegerül kitett padot nyomja, hanem azon lélekismereten üljön , melly a’ marha-vételnél, ’s kimérésnél ezt suttogja : „Woigt nur leben, aber andh leben laffen.“ Irám Pesten febr. 21. 1841. halta hat oly. Controlattöreftékek II. NEPNEVFXKS. Szivünk’ teljéből üdvözöljük e nagyszerű eszmet; hálát lebegünk azon hökeblü emberbarátoknak,kik anyagi és szellemi tehetségük’ áldozatával járulnak annyi millió egyed’ boldogságának alapját megvetni. Vajha nemes fáradságjok gazdag gyümölcsöt termendene; vajha ne csak boldogító önérzet lenne a’ jutalom! Nyilványitjuk mi is e’ tárgyban töredéknézetinket; mert hisz előttünk sem voltak zárva a’ tapasztalás’ komor tárházának ajtai; mi is sajnálkozva sóhajtunk a’ dolgok’ viszszás folyamán, ’s van okunk egy pár könycseppet ejteni a’ roszul használt hatás’ szomorú követke