Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-26 / 8. szám
hogy mintegy szabadalmául nemeknek bitorolják mindig a’ nyerést. Nők, ha játszanak, sokkal kevésbbé menthetők mint a’ férfiak , minthogy ezen foglalkodás a’ női nemes jellemmel még kevésbbé fér össze. Ha tehát nő játszik , soha sem reménylhet általa igényt szerezhetni nagyobb tisztelet- ’s szeretetre méltóságra. Ha a’ szükséges nyereség eszméjével játszik , lealjasitja neme elsőbbségit , azt mások legdurvább szabad rablójává tevén ; ha pedig a’ másik fél, szándékos vesztése által nyer is valamit más tekintetben nála, akkor vesztése iker , mivel az illy módon nyert nők egy bizonyosan nem egyéb vesztésnél. Azon férfiak tehát, kik illy módon vesztenek, nem akarnak tulajdonkép veszteni, hanem nyerni, még akkor sem , ha általa önzetlen vagy nagylelkű nevet akarnának pusztán szerezni, de ami ritkán lehet egyedüli czél. Sőt ha az volna is , roszszak lévén az eszközök, azokat józan ’s való emberszeretettel áthatott soha sem fogja választhatni. Néha, bár ritkábban , vannak nők is, férfiak ellenében hasonló czélból vesztők . — ’s nem látom át , miért ne állhatnának róluk is a’ fölebbmondottak. — Kevésbbé gyanús módszer erköcsileg — de minden tulfinom ’s igy áltisztelet-vágytul még sem egészen ment — midőn gazdag vagy előkelő , valamelly szegényt, kin a’ becsületérzés (point d’ honneur) miatt máskint nem segíthet, kártya útján akar fölsegitni. De valamint az egész úgynevezett becsületérzés (point d’honneur) gyakorta elévült álképzeteken alapul, úgy szerintem itt is. Mert v. kell az ajándék, mellyet valamelly jó akaróm szándékozik adni, ’s el akarom fogadni; vagy valami okból nem kell ’s nem akarom elfogadni. Az első esetben nem tudom , mi akadályoztatna engem , hogy azt, mit tenni akarok ’s mire okom van , nyilványosan tegyem. Az eset kölcsönös. Józan gondolkodású embert mi határozhat arra, hogy ha valakivel jótéteményét akarja közleni, azt ne a’ legjobb’s nemesebb módon közölje ? Történik e ez a’ játékban ? Kétlem. Győzzétek meg emberieket, ha valósággal szüksége van segélyre, hogy nagyon helytelen szemérem ha azt tőletek kiktől azt legjogosabban várhatja, el nem akarja fogadni. Ha legyőzhetetlen és minden nyilvános módot kikerül, úgy nagyon megsértjük értelmét, ha titkon meggyőződése daczára, föltéte ellen cselekvővé teszszük. Mert azt csak még is biztosan föltehetjük, hogy átlátja , miszerint ellenfele szerencséjét’s ügyességét csak szándékosan nem akarja használni. Minő érzéssel kell már ezt észrevennie? Ha a’ jólét nyilványos elfogadása sérté , ezen féltitkos mód kintani fogja. Láttam eseteket, hogy egyedek boszos nehezteléssel hagyák oda a’játékasztalt, mihelyt ellenfelük kegyetlenül jóltevő szándékát észrevevék. Tegyük föl, hogy — igy a’ jótét valósággal eljut emberéhez , nagyon valószínű mégis , hogy — adója czélt, nevezetesen maradandó hasznot eszközleni, nem ér vele. Általán fogva úgy hiszem, hogy nagy reformra van az olyan ember magaviseletében szükség, ki játék közben ajándékokat fogadhat el. A’ ki játszik,annak semmi ajándékot nem kell, nem lehet elfogadni, a’ ki elveszi, nem játszhatik többé, legalább azon lábon nem, hogy olly ajándékokat kapjon, mellyek oeconomiájára befolyással lehetnének. A’ nagyok, jóakaratokat ténylegesen bebizonyitandók, gyakran követik ezen módot. A’ szándék dicsértetik , de a’ módszer nagyon rosszul számitott. Nektek azt, ki a játék által kivannak segíteni, könnyelmű vagy ügyetlennek kell tartani. Mikint hihetik, hogy az, kinek illy alkalommal meglehetős üszveget játszottak kezére, azt rendes játékfogalmak szerint ellenük mérlegbe tehetné? Mikint tehetik ezt a’ nélkül, hogy őt a’ legmenthetlenebb kényelmüségről ne vádolnák?__ És vájjon megkíméljük e már azon ember becsületérzését , kinek értelmét kétségbe hozzuk , kiről nem hiszszük , hogy elég szilárd ’s józan a’vele nyílt beszélgetésre ’s bánhatásra. Másokkal jót tenni mindennek van joga; de nincs akaratja ’s fogalmi ellen, mivelhogy az nem jótét volna. Ha ki velem jót akar tenni, barátom, ’s úgy arra föltétlen joga van; még inkább arra, hogy jóakaratát részvevő komoly tanácsával kisérje, melly gyakorta többet ér a’ jólétnél. A’ nagyoknak már közállományi viszonyaik ’s jellemük által, mellyet abban tartaniok kell, joguk van mindennel nyíltan és szoros igazsággal beszélni mindazon fogalmakról, mellyek csak valamellyi befolyással lehetnek az egyedek vagy az egész sorsára. Ők tehát az illyen emberek helytelen becsületérzését kiigazíthatják, minden dologról úgy beszélhetnek velők , a’ mint van , a’ helyett hogy érzéseiket tévelygő mellékutakon engednék haladni. Láthatjuk ezen igazságot világosan, mihelyt a’divat’s ál becsérzés köréből föl- vagy lefelé kilépünk. Egy fejdelem soha sem fárasztandja magát azzal, hogy , ha valakinek ajándékot akar adni, játék által játsza azt kezére, ’s a’jóakarat illy nyilványítása által senki sem érzi magát lealacsonyitottnak, hanem inkább megtiszteltnek, melly pedig más szavakkal szinte nem egyéb jólétnél. A’ természet műveletlen fia, a’falun földesura ajándékát szemérem nélkül veszi el a’ nélkül hogy magát koldusnak tartaná. — Továbbá állíthatni azt is , hogy az igy kártya által közlett ajándék többnyire elveszti czélját; mert a’ nyájas közlés, a’ baráti tanács hiányzik, ’s hiányzania kell a’ dolog természete szerint. Könnyen gyűlt szerzemény olly könnyen hamar kel el mint ő. Minden eset közül tehát ezen módot legmenthetőbben csupán a’ nagylelkű idegen követheti, olly ember ellenében, kinek szükségit kitudta, ’s kinek viszonyi őt nyílt ’s barátságos beszédtől visszatartóztatják ; hanem azért itt is állanak a’ fölebbmondottak ’s minden elfogulatlan megvallandja, miszerint mind a’ két ur a’ divat gyermekkötényén fut, ’s egymással tisztán emberileg ’s philosophice nem merészlenek bánni. Nagy J. (Vége következik) Zeke legyen ő vagy frakk salom ’s tánezköiftttfe ? Következő két rendű czáfolat ’s illetőleg felelet küldetett be hozzánk a’ f. hó 17kén Budán tartott tánezvigalmat illető pesti bírálatokra : Czáfolat. A’ pesti hírlap fővárosi újdonságainak ösméretes írója ugyanannak utóbbi 108dik számában Budán tartatott tánczpróbáról teszen jelentést, mellyben e’ szavakban , hisz mire nem használták’smire nem torzították már a’ magyart egy olly politicus anathemát mond ki nemzetünkre , mellynek minden adat ’s demonstratio nélküli állítása nézetem szerint a’ legterhesebb felelősséget vonja maga után. Nem hagyhatjuk tehát mi frakkosak ezen czikket szó nélkül , nehogy e nemzeti ügyben a’ fővárosi újdonságok írójától idővel még ex contumacia convincáltassunk. Ha a’ fővárosi újdonságok írója csak tekében találja hazafiuságát ’s ezt az egész nemzetre nézve frakk által veszélyeztetve gondolja , úgy sajnáljuk őt, mert a’tiszta erényes, és külső színlelésen túl emelkedett hazafiaságról fogalma nincsen.— Sajnáljuk őt, mert szinte az álhazafiakhoz számítjuk , kik még csak egy évtized előtt is kávéházi hős tettek mellett, kőhasító sarkán-