Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-01-29 / 8. szám
szolgálnak ; hogy az egyenetlenségek megszűntetése , olly országban főleg, melly meghasonlásokban túl bővelkedik, tán igenis maga helyén van, hogy végre azon elv, miszerint kinek kinek tudnia illik , tudnia kell mi az övé , minek használása illeti őt, — eléggé megérett már arra , hogy necsak pusztán kimondassák, de életbe is léptessék. És im ez az egyik haszon. A’ második honvédi tekintetű. Tudjuk mi is , kik a’ hadi tanokban nem vagyunk olly igen jártasak, milly erő rejlik olly hadacsokban (guerilla) , mik a’ táj fekvését tökélyesen ismerik. De ezen hadacsok legtöbbnyire csak úgy használhatók , ha biztos menedékeik vannak. Felföldön már valamint a’ dunántúli kerület nagy részében , ’s Erdély szélein , úgy szinte a’ török határ több vonalain is a’ természet maga képzett sok olly helyet, mikben azon tájak lakóji könynyen védhetik magokat. De az alföld ,’s általában a’sikföldi vidékek , egy két nádas helyet kivéve fölötte szűkölködnek minden természeti védhelyben. Illy helyeken már az árkolatok , eleven sövények, ’s efféle kerítések , mik a’ tagosításnak elmaradhatlan következményei, pótolnák védelmi ’s menedéki tekintetben a’ természet hiányát. De ezt megemlítnünk elég; a’ bővebbi kifejtés szaktudók dolga. És ím ezek főokaink , mik ajánlatunk támasztul szolgálnak. Megismerjük : javaslatunk kényszerítést foglal magában. De a’ fönebbiekben, úgy hiszszük, eléggé kimutattuk a’ kényszerítés czélszerűségét, mert midőn a’ közjó kívánja,egyesek kényének megszorittatása,véleményünk szerint, igenis helyén van. Avagy más történik e a’ kisajátításnál ? Mi legalább úgy látjuk : nem. A’ közjó kívánja , hogy Péternek Pálnak ez ’s az földe kárpótlás mellett elvétessék , ’s elvétetik. A’ javaslatunk szerinti tagositási törvény által pedig mi rendeltetnék? Nem egyéb, hanem imez : Péternek Pálnak úgy, mint a’ közönségnek java azt hozza magával, hogy szétdarabolt földeik egyittessenek ; tehát egyittetni fognak. Mi legalább részünkről ezt igen természetesnek találjuk. — Hátra van, hogy azon nehézségekről szóljunk , mikkel a’ tagosítás végrehajtása jelen törvényünk szerint jár, ’s azon módokrul értekezzünk, a’mik által gyorsabb eljárás eszközölhető. De ezekrül más alkalommal. S. A. Tisztesbek. Tisztesbek (honoratiorok) szavazati ügye a’ politikák üzdterén legközelebb lefolyt években a’ megyék által számtalanszor megvítattatván , midőn ezek jogszerűség ’s méltányosság tekintetéből a’ tisztesbeket — kikről törvényink ’s a’ törvénynyé vált szokás nyomán csak annyit tudhatni, hogy ők is mint nemesi kiváltságok részesei törvény által nemesi nevezet alá foglaltatván , nemesi terhek viteléhez ezekkel együtt járulni kötelesek, — részint kivétel nélkül általánosan, részint némi megszorítással szavazati és tisztválasztási szokásos joguk gyakorlatában meghagyatván, a’ szokáskivülieket pedig joguk gyakorlatára bocsátván , részint pedig hozandó világos törvény keletkezteig őket szavazat- ’s választásuk eddigi gyakorlatában ideiglen akadályozván, ügyöket törvényhozásilag végkép elintézni czélul tűzték; midőn az általányos vélemény elvül tűzé ki a’ törvényhozásban minél többeket részesítni, biztos vala a’ tisztesbek reménye , hogy őket alkotandó világos törvény által nemcsak nemesi terhek viselésében részeltetni, de jogszerűség ’s méltányosság tekintetéből őket saját biráik (megyei tisztviselők) választása ’s törvényhozásba jogszerűleg folyni engedendi. Azonban, midőn a’ mármár kapu előtt álló országgyűlés reményeik valósulandásával kecsegteté, a’ Jelenkor ez évi Társalkodója 2dik és 3dik számában előáll G. I. s a tisztesbek derülő egére vészhozó jelleget bűvölni szándékolva , epés tollal írt torzításával őket megtámadja, egész törekvése a’ tisztesbek szavazati ’s törvényhozási joguk megtagadtatására lévén irányozva , e’ czélból őket korom-feketére mázolva, alig van szenny ’s aljasság, mit jellemökre róni nem törekedett. A’ tisztesbek jelleme általányosan véve — mert egy két kivétel a’ mérlegben elenyészik,—tisztán állván, noha G. I. ráfogásai megczáfolására épen nem szorult, nem mulaszthatom el mégis az érintett megtámadó czikkre saját nézetimet némi czáfolatul előadni. G. I. kimutatni törekszik, hogy ,,a’ nemzet a’ tisztesdeket legszebb szabaditékaival megajándékozni szíveskedett, ’s őket honoratioroknak megismerve, nemesi szabadsággal élni engedte’s engedi, sőt több szabadsággal ajándékozza meg, mint mivel maga a’nemesség él.“ Ha a’ tisztesbeli törvénynyé vált szokáson alapuló ’s a’ nemességhez hasonló adó- ’s vámmentességét tekintjük, nem tagadhatni, hogy ők e’ tekintetben szép szabadítékokban ’s nemesi kiváltságban részesültek ; de nem viszik , ezekért ellenszegülés nélkül — ámbár néhol némellyekre tulságig rótt — a’ nemesi terheket is ? De hogy a’ tisztesbek jelenleg nemcsak nem több , de mindenben a’ nemesekhez csak hasonló kiváltságokban és szabadságban sem részesülnek, ha egyebeket mellőzök , csak a’ legközelebb lefolyt években néhány megye által a’ törvény világos rendelkezése hiányában — holott már rég gyakorlatban volt — megyei tisztviselőknek , úgyis mint saját biráinak választása akadályoztatását, megszorítását, ’s eltiltását hozom fel. —Hogy pedig G. I. bebizonyítsa: miként a’tisztesnek a’ nemességnél csakugyan nagyobb szabadsággal ruháztatvák fel, azt állítja, hogy „azokat a’ nemzet nemesi fölkelés terheire szorítani épen soha sem kívánta. Ennek czáfolatára elég leend felhoznom az 1715:8. és az 1808: 2. törvényczikkeket, mellyek épen ellenkezőt tanúsítnak. Sőt ezekhez még azt teszem, hogy az utóbbi nemesi fölkelés alkalmakor a’ kir. kormányszékek számos tisztviselőji — mint illyek — nemcsak fegyvert fogtak a’ nemességgel, hanem ezenfölül hadi költségek födözésére fizetésök egy része önkéntes felajánlásával is áldoztak a’hon javára. Melly állításomat bármikor hiteles adatokkal is kész vagyok bebizonyítni. Ezek folytában alaptalan ráfogás az, hogy a’ tisztesbek — mint személyökre nem nemesek — G. I. állítása szerint a’ katonáskodás terhei elől a’ hátulsó kapun illannak ki; úgy helytelen ráfogás az is, hogy oka’nemességnek mellyel a’ hon alkotmányos király és szabad