Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-11-26 / 94. szám
désből eredő nyilatkozást, függetlenség minden tekintetbeni megóvását és pontos kötelesség teljesítését. Ezekkel tartozunk felséges királyunknak, kinek szent nevében bírói széket ülünk , tartozunk hazánknak, mert mint mondám, mi csak törvény eszközei vagyunk. A’ mi a’ törvényszék többi tisztviselőit és személyzetét illeti, mint a’ kötelességteljesitést szigorúan megkivánandom , úgy más részről a’ kötelességüket teljesitendők , mindig számíthatnak minden kitelhető pártfogásomra , különben is természetemben levén , ’s eddigi pályámon tettleg is bizonyítván, hogy életem fő boldogságát velem együtt fáradozók boldogításában találjam fel. Az ügyvédi kart, mellynek sorába hogy magam is valaha számíttattam, büszkélkedve nemcsak viszszaemlékezem, de örömmel és minden alkalommal vallom , minthogy annak jogait, kötelességeit, törvényes esküje’s törvényszabta szabályai eléggé meghatározzák, rövideden csak arra emlékeztetem , hogy az a’ legboldogabb haza (pedig csak ennek boldogitására kell élni), hol az ügyvédek , ügyviselők csak védelmezőji, felvilágositóji, nem pedig nemzőji a’ peres ügyeknek, bajoknak , a’ hol az igazságtalan ügy bírói ’s közhatalmi meghagyás nélkül ügyvédre nem talál. — Végre azoknak , kik mai, életemnek legszebb ünnepét jelenlétökkel diszesiteni szíveskedtek, legforróbb köszönetemet mondván, hangoztassuk igaz hű magyar kebelből forró szivel és lélekkel: Hazánk, alkotványunk boldogsága kútfejét legkegyelmesebb urunkat, királyunkat , az isteni gondviselés számtalan évig éltesse , köz anyánkat, szeretett hazánkat virágoztassa ! A’ mulatt. (Folytatás.) Épen a’ fordulattól reméljék üdvös hatályt ’s előterjesztém az ábrándozónak , hogy csak tőle függ megszabadulni az átoktól, ha lemond a’ dőre házasságról vagy Emiliát legalább bizonyosb időre nevelőintézetbe küldi,hogy jövendő helyzetének megfeleljen; még tovább mentem, rábeszélvén őt, hogy égi kéz vezeté hozzá a’ lyányt, ki általa lévén minden, vele fog tűrni és szenvedni ’s legnagyobb hivatásában mint hű társnő segítségére lehetend. Bruton fejét rázván, mondá, hogy épen e’ természetességet szereti rajta ’s meg van győződve, hogy nagyobb miveltséggel föléledne benne az utálat is , mellyet minden mivelt érez iránta. — Ki tanácsot el nem fogad , azon nem segíthetni. A’ lakodalom meghatároztaték, az elválasztó pillanat mindinkább közelgő. Azon reggel, midőn az esküvésnek kelle megtörténni, szobájába lépve térdein , kezeit tördelve , kétségbeesve találám őt; aztán felugrék , nyakamba borul a ’s monda ,mint isten akarja!" Keze lázasan forró vala. — Az esküvés megtörtént. Midőn kiléptünk a’ templomból, a’fiatal házaspár két emberrel találkozott, kiktől viszszarezzene. Egy oldalon nézők közt a’ vén boszorkány álla, kezét, mintegy alamizsna után, a’ vőlegény felé nyújtva’s ördögi képét fintoritva; más oldalon a’ fiatal katona több jó barátjával gunykaczajt ütött. Midőn a’ pár mellette elhalada , olly szemtelen pillanatot vetett Emíliára, hogy Bruton öklét öszszeszokta. — Örömest fölvevém vala vándorbotomat, de barátom nem akart elereszteni. ’S valóban nagyobb szüksége volt most reám , mint valaha. Az uj házasság első hetei, különben az élet rózsakora , neki töviskoronává lőnek. Az egymással legellenkezőbb szenvedélyek harcza naponkint növekvik. — Sokszor volt őrüléshez közel, dühönge ’s a’következett órában tompa csüggedésre esett, melly mindent békén tűr. Ha kürtkivallást halla—’ ez annyiszor történt, hogy lehetetlen volt abban szántszándékot nem látni —fogait csikorgatá ’s a’ féltékenység minden fúriája fölébrede. Kérdésekkel szünetlen ostromra, mit gondolok Emíliáról ’s valóban szereti é őt? Öt perczig nem lehete nélküle; mit szemeiből kiláta, megtörtént; a’várurnővé lett szolgáló legdőrébb ötletei neki törvények valónak. Ezuton nem volt az, mit papucshősnek nevezünk , ő több , Emília rabszolgája vala.’S ez mint rabszolgával bánt vele. Egy este szobámban tanultam, midőn ajtóm hevesen felnyittaték. E’ háboritástól kellemetlenül érintetve , megfordulók : barátom mereven szemek ’s reszkető térdekkel ittasként tántorga be. ,Mi baj?– kiálték felugorva, de a’ dühöngő szemei azon perczben a’tükörre esének, melly egész elundokult külsejét elibe zárá. Tigrisként ugrott hozzá , darabokra tőré ’s tajtékzó szájjal földre esék. Nagy bajjal ágyra emelvén őt, mintegy félóráig szótlanul’s minden tetemében vonagolva fekvék. Bekötvén vérző kezeit újra felugrék ’s ördöngösként fel ’s alá dühöngő, ajtómat nagy erővel felnyitó, elrohant ’s lakszobájába orrom előtt zárkozok. Sem kérés, sem fenyegetés nem használt, ki nem jött ’ még késő éjjel is hallám őt dühöngni. — Következett reggel ágyamhoz jőve, szeliden mint gyermek, ’s kényezve beszélé , hogy Emilia, kinek fejét megtébolyitá a’ gőg, magyarán megmondá neki, hogy vele ezentúl sem szoba-, sem asztalban nem osztozhatik, hogy megutálta. — Ekkor telve jön a’ kinek mértéke. Midőn a’ várban mélyen alvék már mindenki, egyszernél többször hallám a’ mulattot neje hálószobájához sompolyogni, kopogni, kérni , égre földre könyörgöni, átkozni, szidalmazni, mig a’ düh megfosztá őt szólástól. Emilia kérlelhetlen maradt. —— Végre egy örömsugár gyönge fényt vetett ezen élébe a’ kétségbeesésnek. Emilia terhesnek érezé magát. E’ körülmény nekem újabb kellemetlenségre adott alkalmat, de Brutont mulattatá az eszme, hogy nem sokára lényt nevezhetend magaénak , melly őt szeretni, gyermeket, melly őt atyának nevezni fogja’s feloldandja a’ rá nehezült átok alól. A’gyermek is tán, mint atyja , fekete ’s rut leend, de azért kevésbbé fogná é azt szeretni ? E’ reményekről szófiában úgy vélé Bruton , hogy most már jóra változik minden. — Nagyobb óhajtással fejdelmi örökös sem váratik ; a’ várurnő gyermekágyához nagy előkészületek tétettek. De csodálatos, a’ mulatt már jóval a’ várva várt idő előtt várába véve a’falu bábáját — ama bakúti vén boszorkányt ! E’ fölötti csodálkozásom csak megmakacsbttá e’ csodálatos föltételében barátomat. Ő balcsillagzatával daczolás által reménysé megsemmisíteni annak titokteljes befolyását. — A’ gyermek megszületett; mint ha pokolban voltam volna, aggodalmas sejtelmeim teljesülni látszanak. A’ szülött nem volt rut váltott gyermek, hanem szép , mint a’