Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-03-26 / 24. szám
Hunyady Mátyás születése négyszázados évfordultára (1843dik mártius 24-én) emlékül P. Gegö. Egy éve, hogy néhány himeretlen szót ejték hazámfiaihoz Hunyady Mátyás királyunk tiszteletére nemzeti ünnepet indítványozott). Én nem tudok szépen írni, de a’nagy név, mellynek csak említésére is tisztelettel telik el az igaz magyar kebele és a’ bokros erények , mellyekre , ha az ősi szép példák nemzetiség éltetői, van okunk viszszaemlékezni mint a’ betegnek egészséges napjaira, sikerről kereskedének.’S hogy nem hisz feledhetné , gondolám a’ magyar azon dicső férfiút, ki, korszakban , mellyben Francziaország a’hűbériség romjain hatalmas monarchiát emele , Anglia, a’ fejér és piros rózsa közt lefolyt harcz után, fénytetőn ragyoga, — Helvétia függetlenségért küzde , —Oroszország (Iudikiván) óriási roppantságának alapját megveté ’s czári czimet ölte , — a’ félhold hóditásival növekedék , — Lengyelország háborga , — Olaszhon szakadozék, — Németország küzde — ’s könyvnyomás feltalálásával kérkedék , — ki mondom hazáját, csaknem minden tekintetben , európai hirűségre emelé ? — Nem , nem!! a’ magyar őt el nem feledendi. Ma vár kapuink előtt ellenség nem árkolja be magát ’s falaink alól nem üzengeti, hogy vagy meghóditand vagy ott fog megőszülni; ma a’ bölcsek sziklájához (Saxum Cunarum) magyar anya és csecsemő árverés utján eladatandó nem hurczoltatik; nem méltán reméllhetém , tehát , hogy a’ béke fiai csak megemlékezendnek arról, ki 34 nagyobb (13 török ellen viselt) táborozásiban, élte legszebb szakát fegyver-zörgés közt — nem gyéren vezér és közvitéz egyszerre — hona jövendőjéért tölté el; arról, ki szabályozott gyalogságát, huszárjait — a’sok viszontagságot meglábolt legények elbarnult bőréről nevezett fekete serget győzelemről győzelemre , erős karral, sebes észszel — úgy látszik — azért vezérlé , hogy mikor ő nem leend többé , a’ magyar felsőség alól tiz ország elesik, ’s a’ vérrel szerzett hatalom öszszemegy , a föld kerekségén akkor is bírhassanak utódi egy hont , mellyről elhallhassák : „Hazádnak rendületlenül légy hive, oh magyar, Bölcsöd az, ’s majdan sírod is, melly ápol’s eltakar. A’ nagyvilágon e’kívül nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze , itt élned , hallnod kell. — Ma béke van, ’s nem lehetet hinnem , hogy annak , ki nagy volt a’ békében is , érdemeit méltánylani fogják ! Igen , hivém , — ’s ezt még akkor is akarom hinni, midőn Erdély színe, bölcsőjének tövétől neve említése nélkül oszlok el — hogy a’ hajdani törvényhozóra, noha mint ily—lyent nem állíthatni örökös példányul a’ jövendőségnek , mert az uj idő mindig uj szükséget hoz magával, mivel tiszta ’s világos lelke tárgyavatottan foga fel kora szükségeit és törvényczikkeit nem meddő betű , hanem végrehajtási ügyességet tanúsító lélek jellemző , hivém ismétlem, hogy a" hajdani törvényhozóra a’ honatyák areopagja tisztelettel fog viszszaemlékezni. — És reméltém , hogy ^ magyar tudósok s művészek annak , ki már négyszázad előtt olly tulajdonokkal tündöklött, mellyek kérkedni szerető jelen korunknak sem válnának szégyenére — hisz ő a’ tudományokat és művészetet ápolá , ezeknek fölkent fiait hazánkba édesgető, öszszegyüjté ’s kegyeit , könyvtárt, egyetemeket, könyvnyomó intézetet alapita, véde , létesite , mai erőnk feletti nagyszerű növendékházat tervező ’s ha él előteremtő , eszét ’s tanultságát (a’ török- és görögön kivül) európai minden nyelvben járatos , számtalan alkalommal kitüntető —addig is , mig a’ szobrot tervezett egyesületnek még bölcsőben szendergő csecsemős szándékát az elevenítő véső segédkezek hozzájárultával talpra állitná, legalább életirását, leleményes ötletinek, kalandjainak ’sz.e’féle adatoknak beszövésével kellemesen élénkített életirását, jól eltalált arcz- ’s élesen kiszemelt nevezetes diadal-képeit, pénzei, pecsétei és kézirata hű mását, a’ korából fenmaradt tisztes régiségek ismertetésével együtt, a’ nélkülöző köznép számára , a’ magyar történet halottaiból feltámasztandják. Reméllém , hogy a’ magyar egyházirend, a’ Religio azon bajnokának , ki hitvértezett lélekkel , tekintélylyel, most alapitó, majd lesanyart díszt viszszaadó áldozatokkal a’ vallás őrangyala vala , a’ legszentebb érzelmektől hevülve fizetendi le hálája adóját. És ezen hitemet’s reményemet ama gondolat, hogy vannak még ma is szent koronánk alatt városok , káptalanok , szerzetes lakok , czéhek sőt családok is, mellyek a’dicső király adományozásit, kiváltságait élvezik , —hogy a’Hunyadi ház és név háborúkban korosodott, Isten és Themis oltárinál fáradozott, a’ haza szent ügyéért élt és halt hajdani barátinak magva egészen nem szakadt*), sőt még azon család is virágzik , mellyből János a’ szerelem fia származék * **), hogy él magyar! —csak erősbité. Azonban az idő hanyatlók , egy év legördüle ’s indítványom , minden vérmes reményem mellett, papíron marada. ’S én ezért nem zugolodám, mert szomorú tapasztalásból tudám , hogy a’ magyar tervezetek sűrű fájin már több kárt is okozott a’ most szóvirágban hervasztó hamarkodás, majd fodorulva lehullott levelek után is a’ kopasz ágokhoz csaknem érett gyümölcsöket töpöritő lassuskodás, mint e’ hideg vállvonitó részvétlenség miatt felsült szándékom. Sem hazámfiait, ismervén merre fordul feszült figyelműk , hanyagságról nem vádolám. Éber szemekkel kísérőm lépteiket ’s miután a’ múlt idő a’ jelennek tanítója , a’ jelen a’ múltnak tanítványa , a’ jövő mindkettőnek bírálója szokott lenni, sokszor felsohajték: vajha a’jövendőség a’jelen nemzedéket, a’szóban forgó Osv. a’ Jelenkor melletti Társalkodó 1842diki 18dik számában „Vidéki szemle. V. Hazai emlékek. Mátyás szobra. Ez ügybeni indítvány“ czim alatt. Itt nem ismeri a’ Bánffi, Báthory, Deák, Dóczy , Erdődy, Geréb , Kemény, Kosztolányi, Magyar, Nagy, Palóczy, Perény , Pongrácz, Székely, Szilágyi,’stb. t. ez. családneveket ? ! **) Tehát Krebs Máriától el van pörölve az anyaság. — Szeretnők azon oklevélnek, mellyben Mátyás fiának anyjáról nyilatkozók, tartalmát olvasni.—