Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-03-31 / 26. szám
kásait és törvényszerű viseletét önhaszna miatt; és végre azt hogy e’ fogság annyira bir a’ büntetés jellemével , miké’p rosszat és fájdalmast kivétel nélkül mindenre nézve foglal magában. És körülbelül ezek azon eredmények, miken túl követeléseit az állodalom — mint legközelebbi természeténél fogva jogintézet — a’ fogház , mint szinte inkább jog és kevésbbé erkölcsi intézet ellenében nem is igen terjesztheti; szóval, ez azon büntetés, mellyet úgyszólván egyediesíthetni; mert a’melly rabnak lelke elcsügged, vigasztalással eleveníti meg; kinél tanács hiányzik, azt oktatással fegyverezi fel; kiben rosz akarat és dacz szembeszálló, azt a’ magány és sötétség szellemi fegyverével győzi le ; kit letör bánat és szenvedés, azt látogatókkal támogatja, azaz: jót és roszat, vigasztalást és szenvedést a’ magányos kamrákban világ, szabad lég, táplálat, munka ’s látogatók változatossága ’s különféle mértéke által akkint bocsáthat, mint azt mindenik rab lelki állapotja megkívánja; és igy e’ büntetésnek már természeténes fogyást okos és gondos igazgatás járulván hozzá, a’ mélt. föRB. sem attól nem tarthatnak, hogy e’ büntetés talán kegyetlenebb lesz, mintsem alá lehessen vetni a’ rabokat, kik azért emberek lenni meg nem szűnnek, sem pedig attól nem félhetnek, hogy talán enyhébb lesz, semhogy alkalmazása mellett a’ közbiztosság nem veszélyeztethetnék.— Mennyiben azonban a’ méltóságos főRR e’ rendszernek nem annyira más nemzeteknél mutatkozott üdvös áganatán , mint inkább azon kétkednek , vájjon országunk különféle fajú, szokásu, életmódú ’s jellemű lakosai között fognak- e ennek hasonló jótékony hasznai bekövetkezni: erre nézve a’ RR. és RR azt jegyzik meg, mikép e’ rendszer a’ lélektan törvényein alapszik, mellyek az országok határai ’s a’ népek nevei szerint nem változnak;— kisebb nagyobb módosításaik pedig mint eleve elméletileg meg nem határoztathatók, úgy nem is egy mintabörtönbül, hanem csak az élet minden körülményei összes hatásában , a’ rendszer teljes alkalmazásakor megismerhetők: megjegyzik azt, miképen nem képzelhető , hogy a’ melly rendszer a’ földgömb ellenoldalain fekvő két világrész legkülönözőbb fajú, szinü , nyelvű, szokásu, műveltségű ’s polgári szerkezetében élő népeinél sikerrel alkalmaztatok, az csak hazánk bármennyire különböző népeinél találtatnék alkalmazhatlannak ? vagy azt kellene a’RRnek föltenniök , hogy nemzetünk másokéhoz nem hasonlítható természettel és lélekkel biró nemzetnek tartathatik; mert csak igy látnák alaposnak a’mélt. föRR. azon ajánlatát ’s aggodalmát, miszerint még az általános és örök emberi természeten alapuló illyen intézetek behozatalában sem indulhatnak el más népek tapasztalásai után, azaz saját tapasztalásaik előtt a’ törvényhozások, melly elv következésében, az egyes népek által szerzett tapasztalások, a’ többi nép és az emberiség használható közkincsei lenni megszűnnének. Mélt. főRR. azon állítására pedig, mellynél fogvást a’ rendszer sikerének kétséges léte miatt annak általányos behozatala kísérlet-tételek ’s egyes próbafogházak építése által külföldi állodalmakban is megelőztetek, a’ KK. és RR. azt adják válaszul,hogy igenis voltak idők és el is múltak, mellyekben a’ javító rendszerreli elemi kísérletek épen olly természetesek és szükségesek voltak , mint most már alaptalanokká’s fölöslegekké váltak; hogy ugyanazon intézetek behozatalát megrendelő törvényhozások helyzete nem mindig hasonló, hanem a’ szerint különböző, mint főleg azon intézetek kifejlettségére nézve is különböznek a’ korok , mellyekben a’ törvényhozások azoknak behozatalát elrendelik; hogy pedig a’ javító fogházak újabb időkben is, bár nem kisérlettétel végett, de leginkább csak egyenkint szoktak épittetgetni, a’ BR. azt látják okául, mert némelly országnak hatalmait a’ két rendszer között választásbani ingadozás teszi kétkedővé ’s lassúvá, melly nehézség a’magyar törvényhozásnál fen nem forog; mert azon nemzeteknél sokkal számosabb , már törvényhozásilag is kifejlett ’s megérett közszükség és már fenálló közintézetek igényelhetvén kielégítést, a’ közforrások több oldalról meríttetnek ; de más részről nincs is Európában állodalom , mellybe a’ legújabb korban egészen uj büntető törv.könyv hozatott volna t. i. ollyan, mellynek a’ börtönrendszer is egyik kiegészítő részét tenné; bizonyosan nincs pedig állodalom, mellynek fogházait az uj bűnt. t.könyv a’ magyarországiakhoz hasonló állapotban találta volna, mellyeket ujont felépíteni könnyebb mint megjavítani , szóval: a’ BR. véleménye szerint a’ javító rendszernek más idegen országokban is, sem egyszerre, sem általányosan történt alkalmazása minden másféle okoknak csaknem a’rendszer jótékony hatásábani kétségből vett okoknak tulajdonittathatik. Körülményeinkről a’ mélt. főRB. három nehézséget emelnek ki, mellyek miatt az általok is elfogadott rendszer mintabörtön előbocsátása nélkül tüstint és általányosan nem alkalmazható; egyik azon társulatok hiánya, mellyek külföldön e’ rabok körül a’ fogházakban és innéti kiszabadulásaikkor az életben emberbarátilag oktatna ’s óvólag foglalatoskodnék; másik ollyan tapasztalt személyek teljes hiánya, mellyekre a’ fogházak igazgatása ’s kezelése nyugodtan bizattathatnék; harmadik roppant nagy léte a’ költségeknek, mellyek annyi fogháznak fölépítésére megkivántatnának. Mi az elsőt illeti: a’ BR. csak azon rövid észrevételt teszik , miképen ha az áll is egy részről, hogy azon emberbaráti társulatok nemes segedelme által a’ javító rendszer üdvös foganata öregbittetik és biztosittatik ; más részről az sem szenved kétséget , hogy javító fogházak a’ külföldön efféle társulatok nélkül is sikerrel hatvan, azoknak jótékonysága e’ körülmény által épen nincs föltételezve, ’s minden esetre bizonyos, hogy a’ közvélemény jelen állásából is ítélve, azon társulatok támadása a’ javító fogházakat megelőzni hazánkban nem, hanem csak követni ’s kisérni fogja) azt pedig a’ RR. semmiképen nem tudják reméllem, hogy egyetlenegy mintabörtön fölállittatása által illyen társulatok, mellyek a’ m. főRR. véleménye szerint a’ rendszer behozatalának föltételei, az ország minden vidékein léteire idéztetnének.’S ennél nagyobb fontosságot a’ RR. a’ másik nehézségnek sem tulajdoninak az , miután a’ mi igenlegest (positivumot) a’ börtön-személyzetnek tudnia kell, az e’ III. rész kimerítő czikkeiben mindben foglaltatik,miután itt legtöbb függ a’börtön-személyzet emberi szivétől ’s józan belátásától, mellyek igen kis mértékben tárgyai az eltanulásnak , miután az emberi dolgok természetes folyama szerint a’ nem annyira egyszerre, mint folyton egymás után épülendő fogházak bő alkalmat nyújtanak mindig több és több személy netalán szükséges kiképzödésre , hozzájárulván e’ tekintetekhez még az is, hogy az építések megkezdetése, annyival inkább bevégeztése előtt van a’ nemzetnek elég ideje a’ külföld példája szerint kiküldeni férfiakat, kik a’ rendszer gyakorlati oldalával megismerkedjenek, és hogy az irodalom is , mint munkás vala a’ rendszer alapelveinek megismertetésében, úgy ava leend gyakorlati fegyelmi részleteinek terjesztésiben is. Mindezeknél fogva súlyosabb ellenvetés volna a’ költségbeli, még az eredmény bizonytalan létének (egyébiránt a’ RR. által tagadott) esetén kívül is, ha az úgy állana, mikint az a’ m. főRR által előadatik. Most azonban sem a’ közlött 14 milliónyi magas költségvetés helyességének vizsgálatába nem bocsátkozván , sem azt nem fejtegetvén, hogy a’ törv.hatóságokbeli fogházak közül némelly anyag ingyen kapása, továbbá a’ pénz nélküli fuvar és a’ rabok szinte fizettetlen munkája által mennyi kiméltetnék meg, a’ BR azt kérdik : váljon abból , hogy a’ magányrendszernek tüstinti ’s általányos, de a’ létesítésre nézve most még zár idő nélküli behozatala elhatároztatik , lehet következtetni azt, hogy ama roppant összeg , egyszerre ’s talán egy évben fog börtönökre fordíttatni, sőt inkább miután az illy