Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-08-08 / 63. szám
körű terjedtségénél fogva még lehetetlenségek közé tartozik. Mint fönőbb említem, alig van négy öt gyorsírónk, és a’ ki tudja, hogy egy órai munka szerkesztésére 8 . 10 óra szükséges, nem fog megütközni azon, hogy országos naplóink rendesen egy hónap múlva jelennek meg, ’s így ezek a hírlapok megelőző közlései által a’ közönség előtt az újság ingerét elvesztvén, igen gyér keletnek örvendenek. Angolhonban a’ gyorsírók nagy száma eszközölheti csak, hogy a’ parlamenti szónoklatok néhány óra múlva a’ napilapokban olvashatók; mert a’ gyorsírók koronkint felváltják egymást.Ez okból a’ gyorsírás terjesztésére történtek már nálunk egyesek és törvényhatóságok részéről áldozatok ; legújabban pedig egy középponti tanoda van indítványban és tervben. És ez, mellytől az ügy jó v. rosz jövője függ, a’ nemzet óvatosságát legnagyobb mértékben igényli. Egy ballépés — ’s annyi áldozat mind híjába esett: ott leszünk, hol valánk. Pedig jelen a’ határozás percze, az országgyűlés vége felé siet. A’ körülmények jelenleg kedvezők, két rendszer áll szabad választásul , mindegyik eredményeiben bírálja önmagát; ’s ha az eddigiek határzó sulylyal nem bírnának , nyitva áll az itt becsületet és nemes concurrentiát eszközleni. — Nemzetnek előítéletekhez ragaszkodnia nem illik, nem szabad; előtte a’ jó ügy irányában minden tekintélynek háttérbe kell szorulnia Vagy a’ honban, mellynek legnemesb vágya szabadság, a’ gyorsírás nyögjön az egyedáruság zsibbasztó bilincsei alatt? nincs szó kedvezésről, nincs részrehajló pártolásról; csak arról, mit ott, hol öszszes nemzet lép fel, méltányosan kívánhatni, hogy ,,győzzön a’ mi jobb !És Hajnik érdeme örökké fenmarad: ő volt első, ki a’ gyakorlat rögös ösvényét megtöré, ’s a’ ki rendszerének tömérdek hiányit és nehézségeit ismeri, bámulni fogja csüggedetlen küzdelmeit, mellyekbe diadala került. Ám az idő jobb rendszert állított elő, ’s a’ jövő még tökélyesbet hozand létre, ez a’ természet örök változhatlan törvénye. A’ haladás embere, az ügybarát e’ fejleménynek örvend, ’s azt lehetőleg elősegíti. Hajniknak is, ki igen sokat tehet, ügyszeretetétől és lovagias jellemétől mást várnunk nem lehet. Szombathely júliusban 1844. K e p a i.#) X é £» m o n d a. Zürich és Aachen eredetéről. Nagy Károly, az uj császárkorona pompájában, Rómából a’ havasokon által a’ térés zordon arboni rengetegre jött. Ez számos ismeretlen bérczeivel, tavaival és soha át nem barangolt erdőségeivel majd majd egész keleti felét képezé az ó helvét földnek A’ vadonság olly rémes volt; a’ sötét sürüsök és mocsárok minden fajta irtózatos szörnyetegeket rejtettek ; a’ bérezek szirtüregeiben még sárkányok és sárkánykigyók is tanyáztak. A’ császár mind e’ mellett is épségben elért a’ nagy erdei tóhoz, hol hajdanra Thuricum nevű helység mondaték feküdni, azon kellemes helyen , hol a’ Limmat folyam halványzöld hullámival a’ tóból előhempelyg. A’ rómaiak Thuricuma ugyan már rég elenyészett; tömött pázsit és buja bokrozat lepte el köveit az egykori egyházaknak és palotáknak. Azonban még egy kisded vár vala látható durva építészeti modorában, ’s imitt amott egy vendéggunyhó, befogadására a’ zarándoklóknak, kik sz. Bódog és Regula vértanuk tetemeit látogaták , vagy a’ kalmároknak , kik Olaszföldről a’ magas septimi tetőn át terekhordó állatokkal ’s kelmékkel vonulának a’ tópart hoszszanta Frankföldre. Károly császár eltökélé magában, fáradalmas útja terheit itt kinyugotni, a’ vidékből a’ pogányság végsarjait is kiirtani ’s törvényt és igazságot szolgáltatni az arboni rengetegnek. Azért is oszlopot állíttatott fel azon szent helyen, mellyet hajdan vértanuk vére pirosított; ’s az oszlopra harangot csináltatott, melly meszsze elcsengjen a’ csendes tónált; a’ harangra kötelet akasztatott, hogy azt mindenki meghúzhassa. E’ mellett a’ vidékben külön ki jön hirdetve, hogy ki délben csengetend, annak jogszerű panaszára igazság szolgálatik a’ császári felség által. ’Sim egyik napon megcsendült az oszlopharang ’s a’ császár oda küldött, megnézetni ki hazá meg a’ kötelet. De senki sem láttatá magát. Másnap még hangosabban csendült meg a’ harang, de a’ csíszár küdöttei ismét senkit sem láttak ott, így történt ez harmadnapra is. Azért megparancsolá szolgáinak az ur és király, hogy délben a’ szent vértanuk helyén rejtőzködjenek el, a’tettest meglepni. A’ szolgák irtózva és szepegve tértek viszsza a’ császárhoz mondván , — ,,hogy egy nagy aranyzöld kígyó jött délben , melly az oszlop alatt felágaskodék , a’ kötelet tündöklő dereka körül tekeré ’s az oszlopharangot meghuzá.“ „Mindegy, akár ember kérjen tőlünk igazságot akár állat — felelt a’ király — mi azzal különbség nélkül tartozunk alattvalóink mindegyikének.“ Azonnal felkelt ebédjétől ’s udvara öszszes kíséretével haladéktalan a’ szent helyhez ment. Ott egy aranyzöld kígyó mászott ebbe; csodaszerüleg nyujtózkodék magasra fel a’ fűből, mintegy a’ legmélyebb tisztelet felül háromszor hajtá meg magát a’ császári fenség előtt ’s ismét odább mászott a’ Limmat partja felé. A’ mint a’ császár ezt látja ’s azt is mint emeli időnként fejét fel, mintha nézni akarná, valljon követi é az őt, egész kíséretével nyílegyenest utána ment. A’Sim látá a’ kígyót egy bemódosultkövü barlang előtt mérgesen sziszegni és nyelvét öltögetni. A’ barlangban pedig suhogva, szikrázó szemekkel ült valami lerombolt pogányoltár kövén egy irtózatos varasbéka. Az oltár alatt feküdtek ezüst fénynyel világítva a’ kígyó tojásai. Most érté meg Károly panaszát a’jaj veszéklő állatnak és szóla : ,,Legyen bár akár kígyó, akár nem, — minden teremtvénynek meg kell adni a’maga jogát. Húzzátok ki a’barlangból azon ocsmány állatot, melly mint egy királyszéken ül ott a’ pogányoltáron , ’s az anyától elrabolja kicsinyeit. Eleszszetek tüzet ’s égessétek meg azon undok állatot. Én pedig mondom tinektek, hogy ekképen akarom én e’ vidékben az elrejtőzött pogányságot kiirtani, melly szét akarja rombolni a’ keresztyénség zsengéit.— Szent Bódog és Regula vértanuk tiszteletére ez események emlékéül emelkedjék a’ harangoszlop helyén egyház ’s mellé egy főiskola az egész arboni rengeteg felvilágosítására. Úgy lón, miként parancsolá. Hanem másnap, midőn a’ császár vígan ült az ebédnél, nagy csodálatára a’ vendégeknek az aranyzöld kígyó besiklott a’terem ajtaján. Háromszor emelkedék fel’s hajtá meg magát nagy alázattal a’ császári fenség előtt; azzal az asztalra veté magát, rákeritkezett a’ császár arany billikomára, egy szőlő egy árpa-szemet ’s egy rubintot ejtett borába, ’s eltűnt. A’császár csodálkozva szemlélgeté a’drágakövet, mellynek fényét és tündöklését minden vendég magasztalá. Hanem az árpa- és szőlőszemet kiveté az ablakon át az avarba. Ezután építészeket hivott meszsze földről, egy nagy diszteltes egyházat ’s mellé egy iskolát épittett, melly máig is dicsőséggel viseli nevét. A’ világ minden sarkáról töménytelen nép jött ide, tudomány vagy iparűzés kedvéért, ’s A’ gyorsírás nálunk most van forrásban, czélirányos kifejlesztésére idejében kell ügyelni. Azonban Mellesleg érintetve városunkban (Szombathelyen) korteskedés durong, polgáraink borral izgattatnak néhány önző megyei tisztviselő , közgyülésinket — ad normán megye — a’ nyers tömeg erőszaka vezeti, féktelen kedélyeik kitörései tisztviselőinket, kik egy fillérfizetés nélkül csupán ügyszeretetből hivataloskodtak , lemondásra kényszerítők "stb. Ha higgadtabb kedélyben leendők, az egészről részletes tudósítással szolgálandók. A’ beküldő, a) a) Et várjuk. A szerk.