Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-03-31 / 13. szám
zen testület mind föl van jogosítva arra is, hogy az országgyűlési követeknek utasítást adjon. Képes erre, mert öszpontositott kivonata a’ község vagy megye szellemi ’s anyagi tehetségei ’s érdekeinek, és mivel ez, épen azért qualificálva ’s följogosítva van utasításadásra is szintúgy, mint a’ választásra census által a’ választó. Részletes legyen az utasítás, vagy általányos? Sokan a’ részletességet úgy állítják föl, mint olly nehézséget, melly által a’ törvényhozó test tanácskozása lehetlenittetik, vagy puszta szerkesztési mechanismussá válik. Ha valami eredeti elmeművet kellene készitni, úgy legjobb volna ami csak senkitől utasítást nem kérni, sőt nem is engedni senki nézete által saját ideálunkat korlátoztatni,módosíttatni vagy megnyirbálni,’sjigy azt semmi tanácskozási határzattól függővé nem tenni, — úgy de a’ nemzet a’ törvényben saját akaratát követeli érvényesitni ’s nem más véleményét ’s ideálját. Ezeket terjeszteni most a’ sajtó föladata, nem úgy mint hajdan, midőn egyes törvényhozók lettek népeik nevelőji ’s rendezőjivé. Ki a’ törvény minden szavának hatását megfontolja, csekélységnek nem veheti a’ részleteket; ’s minthogy már a’ természet által nincs ország úgy helyezve, mellynek minden részei külön érdeket nem képviselnének, azért főleg minden olly tárgyaknál, mellyek anyagi vagy erkölcsi terheltetést vonnak magok után, a’ részletes utasítás csak hasznos lehet. De ha azáltal, hogy az országgyűlés az utasítások szerint köteles működni, annak lealacsonyítása állíttatik, úgy nem vétetik tekintetbe, hogy épen ahoz kell legnagyobb belátás és bölcseség, miszerint az annyifelé elágazó érdekek kiegyenlíttessenek; midőn a’ korlátlan ,sic volo sic jubeo, csak makacs elhatárzást föltételez ’s kiegyenlítése csak rombolás’s elnyomás. Állittatik, hogy utasításokkal lassú a’ törvényhozás eljárása. — Ha évenkint tartatik országgyűlés, úgy a’ nemzetnek nem kell sietni a’ törvények hozatalával, ügyes fejleményit utóléri azokkal. ’S ha egy eszme annyira általányossá ’s közönségessé lett ’s megérett, ha egy szükség annyira éreztetik, hogy a’ nemzet többsége utasításul adja — ’s a’ törvénynek csak ez szilárd alapja, — úgy az országgyűlésnek nem sok akadállyal kell küzdenie. A’ míg pedig ezen eset elő nem áll, törvényt alkotni úgy sem szabad, különben azt a’ nemzet nem maga adná magának , hanem egy testület önkénye. De egyébként is nem azon kell törekedni, hogy minél hamarább, minél több törvény gyártassék, mert ezek aztán minden be avatkozó igen sok kormányzást tesznek föl, pedig ez szintén olly türhetlen mint az anarchia. Mert a’ törvénynek csak biztositni ’s ótalmazni kell a’ privát működést, ’s midőn olly functiókba avatkozik, mellyek hozzá nem tartoznak, nyomasztóvá válik. De az utasítások sanctiója a’ követ viszszahivathatásában van. E’ nélkül, különösen ha több évre választatik a’ követ, az instructiónak nem sok sikere lenne, ’s legfölebb az utólsó évben, midőn az újraválasztás ideje közelget, lehetne befolyását érezni; de mi egy bűnbánati év hat bűnös évre, mint egy angol monda, — különösen midőn az elkövetett roszét többé jóvá tenni nem lehet. Egyébiránt az itt idézett angol megjegyzés arra is figyelmeztethet bennünket, hogy három évnél többre semmi esetre ne választassanak jövőben követeink. Ne majmoljuk a’ külföldet olly előszeretettel. A’ mi jót ’s életrevalót mutat, karoljuk föl, de mellette saját intézeteinket, mellyekben nemzetiségünk egyedisége magát helyesen jellemzi, ne hanyagoljuk el, ’s törekedjünk azoknak mélyebb philosophiáját fölfogni, és a’ körülmény okozta hiányoktól megtisztítva fentartani. „Tulbecsülhetlen helyhatósági rendszerünk, mellyet én csak alapjaiban óhajtanék tágítottnak, de Europa bármelly Institutiójával föl nem cserélném, folytonos közvetlen viszonyban tartván a’ közönséget az országgyűléseivel , nem szükség fejtegetnem, minő roppant érdekek feküsznek abban , hogy amaz országos testület, mellyet nemzeti birodalom, főhivatalosság, ’s a’ néhányak által legközelebb olly meleg, közhálát érdemlő hazafisággal gyakorlott születési jog törvényt szerezni, sérelmet orvostam, ’s a’nemzet nagy érdekei fölött őrködni meghivtanak ; hogy, mondom, az országos testület minden lépéseiben örökké nyíltan álljon azon nemzet előtt, mellynek jövendőjét intézi, közvéleményét egyben követni, másban előkészitni tartozik, ’s mellynek isten ’s világ előtt felelős.“ E’ szókat mondá jun. 9. 1840. Pestmegye közgyűlésén, roppant sokaság helyeslése mellett, legelső beszédében Kossuth Lajos. ’S e’ szavakba van foglalva egy ezredéves nemzeti életünket fentartó institutiónk lényege és méltánylása. — Tartsuk fen ezen rendszert, minden változtatási viszketeg daczára, ’s fejtsük ki szélesebb alapon, ’s haladni fogunk a’ tökéletesedés’ pályáján békésen ’s nem leszen szükségünk forradalmakra. Kik utasításaink ellen vannak, nem gondolják meg, hogy azokat adhatni olly jog, mellyre más nemzetek is törekszenek. Mert ugyan mi a’pétitio joga, mint egy faja az utasitásnak, de a’ melly sokkal lealázóbb és sikeretlenebb mint az utasitás. Egy faja az már a’ forradalomnak, midőn kivételes uton szerez a’ nemzet magának kihallgatást. Itt a’ népet látjuk saját küldötteinél esedezni, kik tetszésök szerint méltányolják vagy elvetik kérelmét. ’S midőn a’ nemzetnek még ezen kérelmi jogért is hoszszu éveken kel küzdeni, de megnyerni tusákba kerül, — minálunk a’ meggondolatlanok, vagy a’ rendszereket tulságaikban is követni kész theoreticusok, legszebb jogunktól akarnak megfosztani. Sőt midőn a’ megyék nagy többsége azt a’ városoknak jelenleg megadni szavazta, ez úgy állittatik a’ közönség ekibe, mintha valami szabadságellenes bilincset kényszeritettek volna a’ városok nyakára. Különös, hogy itt a’ jogok adása kárhoztalik azok által, kik esküt tettek le, hogy a’ városok érdekeit védik ’s azoknak szabadságát tágitni fogják; ’s ime tőlök szabadságuk garantiáját, törekesznek elvenni, hogy utóbb azért vitanak, miszerint saját küldötteiknél petitiókkal esedezhessenek, elidegenithetlen jogaikért. — De a’ haladás érdekében reményiem, hogy törekvésök kudarczot vall, ’s a’ nyilatkozott többség megvédi nemzetünknek a’ követutasitásokat úgy mint a’ viszszahivás jogát, melly azoknak sanctiója. Halimbai. A’ nevelési társulat él! Öt éve épen most, hogy Pesten a’magyar nevelési társulat keletkezett. Igen is, e’ társulat ma is él, —de nincs organisálva! Öt év! ’s az életnek semmi jele; mikép történhetett ez? Mi gonosz szellem szórta átkait e’ társulatra, hogy illy nyomom pangás és veszteglésre volt kárhoztatva mindekkorig ? Felelet : a’ rabság szelleme. Igen, szellemi rabság , szellemi bilincs volt azon fojtogató erő, melly e’ társulat életére nehezedett. Mi jót lehessen várni ottan, hol a’ társulat némelly tagja — mert születési tekintély — a’ társulati élet megzsibbasztására fordítja korlátolt és szűkkeblű elveinek befolyását, ’s a’ szándékosan késleltetett organisatio be nem következtének örve alatt a’ semmittevés hatalmát minden józan érzésűnek méltó boszuságára makacsul bitorolja? Ennek meg kell szűnni, ’s a’ társulat élete fölviruland. A’ nevelési társulat él. Vannak még élő tagjai — noha többen már el is haltak — van néhány forint készpénze, ’s van mintegy 180 db. könyve ’s többféle kézirata. Ezek kétségtelen jelei a’ társulat életének. A’ társulat él, de alszik; élete ollyan, minő az álomba merült betegé. íme én fölrázom azt betegszenderéből, ’s hiszem erősen , hogy számos józan értelmű bajtárs utánam fuvandja a’ riadót. Annál könnyebb pedig e’ társulatnak éberségre juttatása , minthogy még taval nyáron is többször adá élete jeleit a’ gyakrabban tartatott eszmecserékben.