Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-03-31 / 13. szám

zen testület mind föl van jogosítva arra is, hogy az országgyűlési követeknek utasítást adjon. Képes erre, mert öszpontositott kivonata a’ község vagy megye szellemi ’s anyagi tehetségei ’s érdekeinek, és mivel ez, épen azért qualificálva ’s följo­gosítva van utasításadásra is szintúgy, mint a’ választásra census által a’ választó. Részletes legyen­­ az utasítás, vagy általányos? Sokan a’ részletességet úgy állítják föl, mint olly nehézséget, melly által a’ törvényhozó test tanácskozása lehetlenittetik, vagy puszta szerkesztési mechanismussá válik. Ha valami eredeti elme­művet kellene készitni, úgy legjobb volna ami csak senkitől utasítást nem kérni, sőt nem is engedni senki nézete által sa­ját ideálunkat korlátoztatni,módosíttatni vagy megnyirbálni,’sjigy azt semmi tanácskozási határzattól függővé nem tenni, — úgy de a’ nemzet a’ törvényben saját akaratát követeli érvé­­nyesitni ’s nem más véleményét ’s ideálját. Ezeket terjeszteni most a’ sajtó föladata, nem úgy mint hajdan, midőn egyes törvényhozók lettek népeik nevelőji ’s rendezőjivé. Ki a’ törvény minden szavának hatását megfontolja, cse­kélységnek nem veheti a’ részleteket; ’s minthogy már a’ ter­mészet által nincs ország úgy helyezve, mellynek minden ré­szei külön érdeket nem képviselnének, azért főleg minden olly tárgyaknál, mellyek anyagi vagy erkölcsi terheltetést von­nak magok után, a’ részletes utasítás csak hasznos lehet. De ha az­által, hogy az országgyűlés az utasítások szerint kö­teles működni, annak lealacsonyítása állíttatik, úgy nem vé­tetik tekintetbe, hogy épen ahoz kell legnagyobb belátás és bölcseség, miszerint az annyifelé elágazó érdekek kiegyen­­líttessenek; midőn a’ korlátlan ,sic volo sic jubeo, csak ma­kacs elhatárzást föltételez ’s kiegyenlítése csak rombolás’s el­nyomás. Állittatik, hogy utasításokkal lassú a’ törvényhozás eljárá­sa. — Ha évenkint tartatik országgyűlés, úgy a’ nemzetnek nem kell sietni a’ törvények hozatalával, ügyes fejleményit utóléri azokkal. ’S ha egy eszme annyira általányossá ’s közönségessé lett ’s megérett, ha egy szükség annyira éreztetik, hogy a’ nemzet többsége utasításul adja — ’s a’ törvénynek csak ez szilárd alapja, — úgy az országgyűlésnek nem sok akadál­lyal kell küzdenie. A’ míg pedig ezen eset elő nem áll, tör­vényt alkotni úgy sem szabad, különben azt a’ nemzet nem maga adná magának , hanem egy testület önkénye. De e­­gyébként is nem azon kell törekedni, hogy minél hamarább, minél több törvény gyártassék, mert ezek aztán minden be avatkozó igen sok kormányzást tesznek föl, pedig ez szin­tén olly türhetlen mint az anarchia. Mert a’ törvénynek csak biztositni ’s ótalmazni kell a’ privát működést, ’s midőn olly functiókba avatkozik, mellyek hozzá nem tartoznak, nyomasz­tóvá válik. De az utasítások sanctiója a’ követ viszszahi­vath­a­­tásában van. E’ nélkül, különösen ha több évre választa­­tik a’ követ, az instructiónak nem sok sikere lenne, ’s leg­­fölebb az utólsó évben, midőn az újraválasztás ideje közelget, lehetne befolyását érezni; de mi egy bűnbánati év hat bűnös évre, mint egy angol monda, — különösen midőn az elkö­vetett roszét többé jóvá tenni nem lehet. Egyébiránt az itt idézett angol megjegyzés arra is figyel­meztethet bennünket, hogy három évnél többre semmi esetre ne választassanak jövőben követeink. Ne majmoljuk a’ külföldet olly előszeretettel. A’ mi jót ’s életrevalót mutat, karoljuk föl, de mellette saját intézeteinket, mellyekben nemzetiségünk egyedisége magát helyesen jellemzi, ne hanyagoljuk el, ’s törekedjünk azoknak mélyebb philoso­­phiáját fölfogni, és a’ körülmény okozta hiányoktól megtisz­títva fentartani. „Tulbecsülhetlen helyhatósági rendszerünk, mellyet én csak alapjaiban óhajtanék tágítottnak, de Europa bármelly Institutiójával föl nem cserélném,­­ folytonos közvet­len viszonyban tartván a’ közönséget az országgyű­léseivel , nem szükség fejtegetnem, minő roppant érdekek fe­­küsznek abban , hogy amaz országos testület, mellyet nem­zeti birodalom, főhivatalosság, ’s a’ néhányak által legköze­lebb olly meleg, közhálát érdemlő hazafisággal gyakorlott születési jog törvényt szerezni, sérelmet orvostam, ’s a’nem­zet nagy érdekei fölött őrködni meghivtanak ; hogy, mondom, az országos testület minden lépéseiben örökké nyíltan álljon azon nemzet előtt, mellynek jövendőjét intézi, közvélemé­nyét egyben követni, másban előkészitni tartozik, ’s melly­nek isten ’s világ előtt felelős.“ E’ szókat mondá jun. 9. 1840. Pestmegye közgyűlésén, roppant sokaság helyeslése mellett, legelső beszédében Kos­suth Lajos. ’S e’ szavakba van foglalva egy ezredéves nem­zeti életünket fentartó institutiónk lényege és méltánylása. — Tartsuk fen ezen rendszert, minden változtatási viszketeg da­czára, ’s fejtsük ki szélesebb alapon, ’s haladni fogunk a’ tökéletesedés’ pályáján békésen ’s nem leszen szükségünk for­radalmakra. Kik utasítás­aink ellen vannak, nem gondolják meg, hogy azokat adhatni olly jog, mellyre más nemzetek is töreksze­nek. Mert ugyan mi a’péti­tio joga, mint egy faja az u­­tasitásnak, de a’ melly sokkal lealázóbb és sikeretlenebb mint az utasitás. Egy faja az már a’ forradalomnak, midőn ki­vételes uton szerez a’ nemzet magának kihallgatást. Itt a’ né­pet látjuk saját küldötteinél esedezni, kik tetszésök szerint mél­tányolják vagy elvetik kérelmét. ’S midőn a’ nemzetnek még ezen kérelmi jogért is hoszszu éveken kel küzdeni, de meg­nyerni tusákba kerül, — minálunk a’ meggondolatlanok, vagy a’ rendszereket tulságaikban is követni kész theoreticu­­sok, legszebb jogunktól akarnak megfosztani. Sőt midőn a’ megyék nagy többsége azt a’ városoknak jelenleg megadni szavazta, ez úgy állittatik a’ közönség ekibe, mintha valami szabadságellenes bilincset kényszeritettek volna a’ városok nya­kára. Különös, hogy itt a’ jogok adása kárhoztalik azok által, kik esküt tettek le, hogy a’ városok érdekeit védik ’s azoknak szabadságát tágitni fogják; ’s ime tőlök szabadságuk garan­­tiáját, törekesznek elvenni, hogy utóbb azért vitanak, mi­szerint saját küldötteiknél petitiókkal esedezhessenek, elide­­genithetlen jogaikért. — De a’ haladás érdekében reményiem, hogy törekvésök kudarczot vall, ’s a’ nyilatkozott többség meg­védi nemzetünknek a’ követutasitásokat úgy mint a’ viszszahi­­vás jogát, melly azoknak sanctiója. Hali­mb­ai. A’ nevelési társulat él! Öt éve épen most, hogy Pesten a’magyar nevelési tár­sulat keletkezett. Igen is, e’ társulat ma is él, —de nincs or­­ganisálva! Öt év! ’s az életnek semmi jele; mikép történhetett ez? Mi gonosz szellem szórta átkait e’ társulatra, hogy illy nyomom pangás és veszteglésre volt kárhoztatva mindekkorig ? Fele­let : a’ rabság szelleme. Igen, szellemi rabság , szellemi bilincs volt azon fojto­gató erő, melly e’ társulat életére nehezedett. Mi jót lehes­sen várni ottan, hol a’ társulat némelly tagja — mert születési tekintély — a’ társulati élet megzsibbasztására fordítja korlá­tolt és szűkkeblű elveinek befolyását, ’s a’ szándékosan kés­leltetett organisatio be nem következtének örve alatt a’ sem­mittevés hatalmát minden józan érzésűnek méltó boszuságára makacsul bitorolja? Ennek meg kell szűnni, ’s a’ társulat é­­lete fölviruland. A’ nevelési társulat él. Vannak még élő tagjai — noha többen már el is haltak — van néhány forint készpénze, ’s van mintegy 180 db. könyve ’s többféle kézirata. Ezek kétség­telen jelei a’ társulat életének. A’ társulat él, de alszik; élete ollyan, minő az álomba merült betegé. íme én fölrázom azt betegszenderéből, ’s hi­szem erősen , hogy számos józan értelmű bajtárs utánam fu­­vandja a’ riadót. Annál könnyebb pedig e’ társulatnak éberségre juttatá­sa , minthogy még taval nyáron is többször adá élete jeleit a’ gyakrabban tartatott eszmecserékben.

Next