Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1847-03-21 / 23. szám
23. szám Pest martius 21 kén 1847. TÁRSALKODÓ. Radical ellenzék. (Vázlat pol. kortörténetünk ismertetéséhez ) Le temps emporte ceux, qui lui résiste, comme ceux, qui le devancent. S. M Girardi n* V introduttore ha per nimici tutti coloro che de degli ordini vechi fauno bene. Machiavelli. — A’ magyar ellenzék radical töredéke, mint igen csekély quantitas, a’ múlt országgyűlés végéig, mint az öszszes ellenzékbe olvasztott elem, létezésének igen kevés figyelmet igénylő jeleit adám,nemkülönben, mint bármelly más véleményű párttöredék , millyek minden pártban léteznek, a’ nélkül, hogy a’ nagyobb tömeg ártalmára válnának. Azonban a’ múlt országgyűlés után, az ellenzéki párt — a’ különben synthetikai reform emberei, egy felől aggódva a’ múlt országgyűlés eredménytelenségén, más felől leszorittatva a’ térről, mellyen a’jövőnek gyümölcsöztetésére fordíthatták volna erejűket, a’ társadalmi téren működés által igyekeztek nemzetünket a’ világos jelekben mutatkozó viszszahanyatlás ellen legalább némileg biztosítani Nincs az ember működéseire szebb tér, nem nyíltat—hátik számára szebb munkakör, mint az, mellyet társadalminak nevezünk, mint azon tér, mellyen működésre a’ belső erkölcsiségen kívül semmi más kényszerítés nem kötelez. A’ társadalmi tér „életet önt a’ néposztályokba, kifejti a’ közszellemet, öntudatra ébreszt, az anyagi és szellemi érdekeket előmozditja ’s mindenek fölött erkölcsi hatása kiszámíthatatlan ; de mindezen üdvös eredmény teljes sikerben csak ott derül fel, hol a’ politikai élet teljesen rendezve, vagy legalább tisztábban organizált állapotban van. Honunknak illy boldogabb állapotja jelenben nem egyéb, mint jövendőtől várt tárgya óhajtásunknak. De azért a’ socialis téremi működést el nem hanyagolni, azt nagyobb kiterjedésben is megkezdeni ’s mikénti sükerülését megkísérteni annyival inkább maga helyén ’s idejében volt, mivel az az erkölcsi miveltség, valódi hazafiság ’s morális erő legbiztosabb thermometruma. Azon kívül minden nemesi kebel kivánata volt: az annyira szét ágazó érdekek ’s annyi tévesztő eszme által meghasonlott honfiakat, legalább egy közczélra működés gyálpontjában egymáshoz közelebb hozni ’s az által is, legalább mérsékelni — a’ politikai pártküzdelemnek a’ türelmetlenség szélsőbb határai felé terjedő kicsapongásit. A’ maga nemében ártatlan kísérlet megtétetett, de sajnos, hogy abban a’legszentebb, legártatlanabb ügy is — a’ pártkérdéssé tétel profanatiója alatt fajult el ’s igy az előre számitott eredvény iránti vérmes remények nagy részint meghiúsultak. De maradt egy más eredvény, mellyre senki sem számított előre; de melly szinte kevéssé hasznos ’s a’ reményséinél nem kevésbbé tanulságos. Mig ezek igy történtek, addig láthatárunkon némi magasabb politikai élet jelenségei tűntek fel, midőn az ellenzéknek néhány a’ radicalismus elvei által megbűvölt bajnokai — egy előbb népszerűséggel birt orgánum birtokába jutván, uj irányt, saját színezetet akartak az öszszes ellenzéknek adni. Illy törekvések nyilványitása után, nem sok idő kivántatott annak tapasztalhatására, hogy institutióink minden hiányok, minden erősebb bírálatok daczára sokkal nagyobb népszerűséggel bírnak, sokkal közönségesebb a’ csendes organicai fejlődés , mérsékelt haladás, békés átalakulás utáni vágy, semhogy a’ radicalismus nálunk terjedelmesb párttá alakulhatna. Számosabbak —nálunk, politikai fejletlenségünk e’korszakában is— azon mélyebb gyökeret vert ’s létezésünkkel szorosan öszszenőtt intézetek, mellyeknek erősítés, javítás ’s fejlesztés által az idő kivánatihoz alkalmaztatása ’s mindenkorra czélszerűvé tehetéséről úgy a’ hoszszab tapasztalás mint szinte a’ státus theoriája biztositottabb ’s tágasb tért nyújtanak ezek a’ működtetésre, hogy sem mulatságosabb foglalkozás hiányában a’ lerombolt institutiók újjá gyurhatása gyönyörével incselkedő kíváncsiság kísérletébe, legalább számosabban eshetnénk. Az illy fellengzésekből eredő haszon mindenütt igen csekélyedé a’ kár nálunk tetemes, mert ez megingatja a’gyenge hitűeket, neveli a’ közönyösséget, tévedésbe hozza a’ párt tagjait, mystificatióra nyújt alkalmat, szóval anarchiát hoz a’ pártba. Ugyanazért érdekes leend úgy magát a’ pártot, mint annak elveit, és azok alkalmazását, vezéreszméit ’s állományboldogithatásra ajánlott eszközeit figyelmes vizsgálat alá venni. Ezen pártfelekezetre ruházott doctrinairei czim szelíd iróniájából, magára a’ tudományra legkisebb sem háramlik. Az alatt ollyak értetnek, kik az abstract tanokat a’ valódi világra erőtetni akarják. Ezeknél ugyan a’ tudományok iránti lelkesedés valódi méltánylást érdemel, „mert mi egyéb az isten-adta tudomány,mint közelebbről, egyikök raondá, „mint a’ haladás legtisztább, legkorlátlanabb fogalmazása, a’ szent logos, melly előtte van a’ haladásnak ’s mellyben minden haladásben foglaltatik.“ És ez világos tiszta igazság; de ebből korántsem következik, hogy a’ mit a’ tudomány legvilágosabb inductiók után is, mint tiszta következvényt von le, az a’ valódi élet akárminő situatióira alkalmas legyen. A’ tudomány mindig valamelly főelvből elméletileg egy rendszert alkot, de valahányszor azon főelv az abstractiók empyreumából vétetik ’s a’ következtetések abból bármilly tiszta logikai rendben, bármilly mathematikai következetességgel, de elvontan hozatnak le: az illy tudományos rendszer és a’ valódi világ között mindannyiszor véghetetlen hézag létezik. Az illy abstractióknak a’ valódi világbani uralkodása a legkiállhatatlanabb zsarnokság. Mindenki elismeri például, hogy a’ jog a’ társas élet legelső princípiuma; de midőn abstract fogalmait az életre akarják alkalmaztatni, mindenek előtt a’ fenállókra függesztjük figyelmünket ’s valódihozi köttetésünk következtében nem vonakodunk kimondani, miként a’ létező csak az által is, hogy létezik, már több fontossággal bir előttünk, mint bármilly fellengő de valódiság nélküli elméletek. — Midőn az illy elméletek eszményi világából a’ positiv viszonyokra véljük szemeinket, egészen egy más világ nyílik meg előttünk ’s e világ a’ gyarlóság végtelen sorozatát állítja élénkbe; de hiába ez a’ valódi világ. Ez azon világ, mellyben az okosság uralmát a’ durva erő, az erő fejlődését önzés, a’ legtisztább, legfenségesb tanokat a’ szenvedélyek olly gyakran profanálják ’s győzelmét olly rendkívül bajossá teszik. Ez ellen tehát minden panasz sikeretlen, ez igy van, ’s e’ mellett az emberi hatalom csak az alak ’s igy az átalakithatás határáig terjed. Azon túl a’ dolgok lényegének megváltoztathatása, bármivé gyúrjuk is azokat, a’ véges erő hatáskörén meszsze kívül esik. Ezen korlátok mellett mindennek, ki e’ tünemények világára hatni akar, az empyreumok magas régióiból, egészen a’ világi gyarlóságok terére kell alá szállnia. ,,A’ bölcsészetnek nemcsak az isméret, hanem az élet fájáról is kell szedni/* A’ combinatio ezen pontján világossá válik, hogy más az abstracts, más az élet logikája. Például ,,a’ mi jó és szép már létesült egy helyen, az létesíthető más helyen is, olly axiómája az abstractio logikájának, melly az élet színnjein minduntalan hajótörést szenved, ’s csak az idő és tér szabta szigorú feltételekkel körültámogatva — állhat meg az élet terein. A’ logika minden elemzésben a’ dolgok négyes tulajdonitványai szemelőtt tartására utal. Már milly másként állanak pedig azok az abstractio mint a’ tünemények világában! Nincs például világosabb azon tulajdonitványok között, mint a’,mennyiségi mellyet elvontan a’ legtisztább mathematikai alakban állíthatunk magunk elébe; ’s még is hányszor kénytelen a’ legjobb számító is,papiroson maradt tiszta formái mellett felkiáltani,nincs semmi lárasztóbb, mint a’ számjegyek“ liny a rien de rebelle