Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-03 / 26. szám
2 Tartós békéért, népi demokráciáért! A nehézipar fejlődése a Román Népköztársaságban A romániai népgazdaság fejlődésében az ötéves terv négy és fél esztendeje folyamánelért sikerek bebizonyították, mennyire helyes a Román Munkáspártnak a dolgozók létérdekeiért, a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért és a szocializmus alapjainak fölépítéséért indított harcra alapozott politikája. Az első ötéves terv idején megvalósított egyik legfontosabb változás, hogy Románia elmaradt mezőgazdasági országból rendszeresen fejlődő ipari-agrárországgá változott. Ennek a történelmi jelentőségű változásnak döntő tényezője, hogy a párt következetesen érvényesíti a szocializmus építésének lenini elveit. Ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazásával pártunk megtorpanás nélkül megvalósítja az ország szocialista iparosítását, s különösen nagy figyelmet fordít a nehézipar fejlesztésére, mert a nehézipar az egész népgazdaság alapja, s a dolgozók jóléte növekedésének forrása. Pártunk szüntelenül ahhoz a lenini tanításhoz igazodott és igazodik, hogy „a szocializmusnak csak a földművelés átalakítására is alkalmas gépi nagyipar lehet az alapja”. ★ Hogy helyesen értékelhessük azokat a sikereket, amelyeket az ötéves terv folyamán a nehézipar fejlesztésében elértünk, számolnunk kell azzal a súlyos örökséggel, amelyet a burzsoá-nagybirtokos rendszer hagyott hazánkra. A román burzsoáziának csak a maximális profit bezsebelésére volt gondja, s ezért egyáltalán nem törődött az ország természeti kincseinek kiaknázásával, s annak a hatalmas nyersanyagbázisnak a megteremtésével, amely lehetővé tette volna saját nehéziparunk kifejlesztését. A burzsoázia nem törődött az ország nemzeti érdekeivel, nem fejlesztette a nehézipart, amelynek fejlesztéséhez nagy beruházások és erőfeszítések kellenek, hanem inkább azokra a területekre összpontosította beruházásait, amelyek gyorsan nagy hasznot hajtottak. Megbékélt azzal a helyzettel, hogy Románia gazdaságilag a nyugati monopolista körök függvénye volt, s ez utóbbiak mezőgazdasági nyersanyagszállítójukká változtatták az országot. Noha az országnak tetemes szénkészletei voltak, a maximális szénkitermelés nem haladta meg az évi 3,2 millió tonnát, vasércet nem bányásztak, a színesfém-kitermelés pedig főképp az aranybányászatra szorítkozott. Az ország nagy energiatartalékai kihasználatlanul hevertek, a villamoserőművek kapacitása a burzsoá nagybirtokosi Romániában sosem volt több 600 000 kilowattnál, vagyis egy főre csak 0,04 kilowatt jutott. Gépipar tulajdonképpen nem is volt. A gépek 99 százaléka külföldről került az országba. Az első és a második világháború közt az olajipar meg a fakitermelés elért bizonyos fejlettséget, de csakis azért, mert a külföldi kapitalista monopóliumokkal lepaktált román burzsoázia érdekelve volt azokban a hatalmas jövedelmekben, amelyek az ország e hatalmas természeti kincseinek rabló-kiaknázásából származtak. A párt és a népi demokratikus állam erélyes intézkedésekkel hozzáfogott a nehézipar fejlesztéséhez, elsősorban a vaskohászat (az acélgyártás) és a gépipar fejlesztéséhez, minthogy ezek határozzák meg a népgazdaság többi ágazatának a fejlődését is. Igen nagy gondot fordítottak a szénbányászat, a vasércbányászat, a villamosenergia-termelés fejlesztésére és a közlekedési eszközök, valamint az építőanyagok termelésére is. Ez megteremtette a mezőgazdaság, a könnyű- és az élelmiszeripar fellendítésének, valamint a közszükségleti cikkek fokozott termelésének a szilárd alapját. A pártnak és a kormánynak a nehézipar elsősorban való fejlesztésére irányuló politikája sikeresen megvalósul. Az ipar szerkezetében legutóbb fontos változások történtek, s ezek azt eredményezték, hogy a nehézipar termelése az egész szocialista ipar termelésének hatvan százalékára növekedett. A szocialista ipar teljes termelése 1954-ben 92 százalékkal meghaladta az 1950. évi színvonalat. A nehézipar elsősorban való fejlesztéséről tanúskodik, hogy a termelőeszközök gyártása ebben az időszakban 101,4 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelése pedig 82,1 százalékkal növekedett. Nem érhettük volna el ezeket a sikereket, ha nem teremtünk hazánkban olyan gépipart, amely a népgazdaság többi ágazatánál sokkal gyorsabban fejlődik. A gépipar elsősorban való fejlesztését követelte az olyan gépekben mutatkozó egyre növekvő szükségletünk, amelyek az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés különféle ágazatai technikai alapjának helyreállításához és kiterjesztéséhez szükségesek. Az ötéves terv egyik fő feladata az olajipari berendezések hazai gyártásának megalapozása volt. Ezt a feladatot sikeresen megoldottuk. Románia olajipari berendezéseket gyártó országgá vált, sőt e berendezések gyártása ma már meghaladja belső szükségleteinket. Az olajipar technikai alapjának kiterjesztése lehetővé tette a felkutatott tartalékok kiaknázását Moldovában, Munténiában és Olténiában, továbbá az ország más részein pedig új olajtartalékok föltárását és kitermelését; mindennek eredményeképpen ma 2,4-szer annyi olajat termelünk, mint 1948-ban. A népgazdaság valamennyi ágának gyors fejlődése a vasúti, a■£ autó- és a víziközlekedés jelentős fejlesztését is megkövetelte. Ezért a gépipar az említett években nagyon fokozta a különféle közlekedési eszközök gyártását. A legutóbbi évek folyamán hatalmas új vasútvonalak és korszerű országutak épültek. En★ IStoria Chirit a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese ennek megfelelően megnövekedett a mozdonygyártás, s fölépült egy új, korszerű, nagy termelési kapacitású vagongyár. Most szervezzük a teherautók sorozatgyártását. A meglévő hajógyárak helyreállításával és növelésével megnövekedett a víziközlekedés anyagi alapja is, s ez lehetővé tette, hogy megszervezzük a kis- és közepes tonnatartalmú folyami és tengeri hajók gyártását. A kőszép- és az ércbányászat (a vasérc, a színesfém meg a nem fémtartalmú ásványok kitermelése) az új, szakosított üzemektől megkapja a szükséges felszerelést. A bányák gépállományának növelése és a bányászatnak legtökéletesebb gépekkel és berendezésekkel való ellátása révén a szénipari munka gépesítési színvonala az 1950. évi színvonalnak több mint háromszorosára emelkedett. Az új technika alkalmazásának eredményeként a Zsil-völgyi hatalmas szénmedencében már csak géppel folyik a szénbányászat. Románia népgazdaságának a mezőgazdaság volt és lesz az egyik legfontosabb ága. A mezőgazdasági termelőerők fejlesztése, a korszerű földművelési módszerek alkalmazása, a nagyüzemi szocialista termelésre való áttérés a mezőgazdasági munka fokozott gépesítését követeli. E feladat sikeres megoldása végett az ötéves terv négy esztendeje folyamán megteremtettük hazánk saját mezőgazdasági gépgyártását. 16 nagyüzem csakis mezőgazdasági gépeket és munkaeszközöket gyárt. A burzsoá nagybirtokosi rendszer falvaira jellemző faekék és egyéb kezdetleges munkaeszközök helyett hazánk szántóföldjein ma korszerű technikát használnak. A traktorgyártás tavaly ötven százalékkal meghaladta az 1950. évi színvonalat, a traktorvontatású kultivátorokból 181 százalékkal, a traktorvontatású vetőgépekből 261 százalékkal több készült, mint 1950-ben. Az ötéves terv első négy esztendeje folyamán a népgazdaság valamennyi ágazatában nagy építkezések bontakoztak ki. Ez a hatalmas építkezési program azért valósul meg sikerrel, mert az építőipar hazai gyártmányú korszerű gépekkel és felszereléssel dolgozhat. Az építőipar technikai ellátottságának színvonala 1948-tól 1954-ig több mint százszorosra, az építési munkák általános gépesítése pedig 13- szorosra növekedett. Románia jelentékeny természeti kincsei, például a metángáz, a kőolaj, a só és a szén, biztosítják a vegyipar fejlesztésének hatalmas nyersanyagbázisát. Az ötéves terv négy esztendeje alatt több nagyteljesítményű vegyipari kombinát és üzem épült. A vegyipar további, perspektivikus fejlesztésének biztosítása végett a gépipar ellátta a vegyipart a szükséges berendezéssel és gépekkel. A burzsoázia és a nagybirtokosok uralma idején gondolni sem lehetett rá, hogy Romániában energiatermelő berendezések készüljenek. Csak kis javítóműhelyeink voltak. Hazánkban ma külön iparág foglalkozik ilyen berendezések gyártásával és sok új gyár állít elő különféle villamosberendezéseket, köztük nagyteljesítményű transzformátorokat, hidraulikus és gőzturbinákat. A nehézipar, főképp a gépipar fölépítése és fejlesztése lehetővé tette a könynyű- és az élelmiszeripar legkorszerűbb műszaki fölszereléssel való ellátását. Pártunk és kormányunk különösen nagy figyelmet fordított a vas- és fémgyártás növelésére és sok anyagot és pénzt fordított a meglévő acélgyárak helyreállítására és teljesítőképességének fokozására. Napjainkban is épülnek új vaskohászati üzemek. Az ötéves terv négy éve alatt több korszerű, automatikus nagyolvasztó és több martinkemence épült, s most épül egy nagy kokszolómű és három nagyteljesítményű hengermű, köztük két, minőségi acél hengerlésére alkalmas hengermű, továbbá egy csőhengermű. A vas- és acélgyártás, valamint a hengereltanyaggyártás az ötéves terv folyamán több mint háromszorosra növekedett. Az ország acéltermelése azonban a vaskohászat nagy fejlődése ellenére sem fedezi teljesen a gépipar szükségleteit. Ezért a szükséges acélmennyiség egy részét külföldről hozzuk be. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk a szénkitermelés meg a vasérckitermelés növelésére, hogy hazai gyártmányú acéllal elégíthessük ki a népgazdaság teljes szükségletét. Hazánk nagy sikereket ért el a szénipar fejlesztésében. Az 1954. évi szénkitermelés az 1948. évinek 1,9-szerese volt. A szénipar már megkezdte a kokszosítható szén szállítását. A párt és a kormány ma különösen nagy figyelmet fordít a vasérctermelés növelésére. Egyszersmind intézkedik a réz, a cink, az ólom, az arany stb. kitermelésének további fejlesztéséről. A népgazdaság valamennyi ágazatának fejlesztése és a termelési folyamatok komplex gépesítése mind több villamos energiát követel. A párt és a kormány legfontosabb feladatának tekinti az ország villamosítási tervének végrehajtását. A legutóbbi években jó néhány, 25— 125 ezer kilowattos hőerőmű épült. Most épül egy 250 000 kilowatt teljesítményű nagy hőerőmű. Épültek közepes teljesítményű vízierőművek is. Moldovában sikerrel folyik egy 210 000 kilowatt állandó teljesítő képességű nagy vízierőmű építése. Az új üzemek megindulása nyomán nagyon megnövekedett a román energiatermelő ipar teljesítménye, a villamosenergia-termelés pedig ma 2,7-szer annyi, mint 1948-ban volt. A Szovjetunió és az ipari szempontból fejlettebb népi, demokratikus országok tapasztalatainak felhasználásával s nehéziparban mindinkább meghonosul a legkorszerűbb technológia. A nagy Szovjetunió testvéri, sokoldalú és magas színvonalú műszaki segítsége nélkül hazánk nem érhetett volna el sikereket az építkezésben és a nehézipar valamennyi ágának fejlesztésében. A mérnököket — a tervezőmérnököket, a technológusokat, szerkesztőmérnököket és az üzemvezetőket — a szovjet műszaki tudományos intézmények és a szovjet szakemberek segítségével képeztük ki. Iparunknak a legkorszerűbb technikával való felszerelését a Szovjetunióból, részben pedig a többi testvéri népi demokratikus országból érkezett szállítmányokkal biztosítottuk. Az új technika alkalmazásához és elsajátításához kádereink közvetlenül az üzemekben kaptak konkrét segítséget a szovjet szakemberektől. Népünk örökké hálás lesz ezért a segítségért a nagy szovjet népnek. Az ipar, elsősorban a nehézipar rohamos fejlődése az ötéves terv idején az összes kategóriájú szakképzett káderek számának növelését követelte. A párt és a kormány ezért kidolgozta a szükséges káderek képzésének széleskörű programját. Az iskolák és a főiskolák kiterjedt hálózata lehetővé tette sok százezer munkás szakképzettségének növelését. Csupán 1950-től 1954-ig körülbelül 25 000 mérnököt, technikust és mestert képeztünk ki a nehézipari üzemekben. Az ország szocialista iparosításában ez évek folyamán elért sikereket munkásaink, mérnökeink és technikusaink lelkes munkájának köszönhetjük. A munkások temlékeny kezdeményezése a legjobb munkamódszerek alkalmazásával történő termelékenységnövelésnek mind újabb meg újabb tartalékait tárja föl. Például az egyik temesvári villamosgép-gyár rátért a komplex ,fémesztergálásra. Ez lehetővé teszi, hogy a legjobb munkások egy műszak folyamán 7 műszak normáját teljesítsék. Ezeknek a munkásoknak a bére ennek megfelelően tetemesen növekedett. A bukaresti Semanatoarea-gyár gépműhelyében és szerelőműhelyében a legjobb munkamódszereket alkalmazzák, s így a gyár a határidő előtt hat hónappal teljesítette ötéves tervét, több mint hétszeresre növelhette a mezőgazdasági gépek gyártását, s 32 százalékkal csökkenthette az önköltséget. A nehézipar, főképp a gépgyártás gyors fejlődése lehetővé tette a közszükségleti cikkek termelésének növelését és minőségének javítását. Ezért szűnhetett meg a jegyrendszer és csökkenhetett a közszükségleti cikkek ára. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség áldozatos munkájának és a párt meg a kormány gondoskodásának köszönhető, hogy szüntelenül növekszik az RNK dolgozóinak életszínvonala. ★ De a nehézipar fejlesztésében még vannak hibák és nehézségek. A szakkáderek képzése és az új technika elsajátítása sokkal lassabban történik, mint a népgazdaság anyagi és technikai bázisának fejlesztése. Egyes gyárigazgatóink nem ismerik elég jól az üzemszervezés alapelveit, s gyenge a műszaki tudásuk. Ezért üzemeikben előfordul a megállapított technológiai normáktól való eltérés és a műszaki fegyelem megszegése, az üzemszervezésben pedig az ütemtervek megszegése. A nehézipar valamennyi ágazatában különösen égető szükséglet a technika, elsősorban az új technika teljes kihasználása. Sok vállalatvezető támaszt újabb meg újabb követeléseket az állammal szemben az általa vezetett vállalat műszaki ellátása tekintetében, de nem kezdeményez, s nem valósít meg műszaki szervezési intézkedéseket a meglévő felszerelés gazdaságos és teljes kihasználására. ** A termelés vezető kádereinek, a mérnököknek és a technikusoknak erélyesen küzdeniük kellaz új technika alkalmazásában mutatkozó fogyatékosságok megszüntetéséért, mert a termelékenység nemcsak a vállalat műszaki ellátottságának színvonalától, hanem a meglévő technika kihasználásától is függ. Meg kell szilárdítanunk a munkafegyelmet, javítanunk kell a munkaszervezést és a műszaki ellenőrzést, hogy javíthassuk a termékek minőségét, s növelhessük a mestereknek, a termelés közvetlen vezetőinek és szervezőinek a tekintélyét és felelősségét, mert az üzemekben és a műhelyekben elsősorban ők felelősek a terv teljesítéséért. Az üzemek és a műhelyek vezetésében meg kell szüntetnünk az adminisztrálgatás és a bürokrácia megnyilvánulásait, küzdenünk kell a pazarlás ellen, el kell érnünk a nyersanyag-, a fűtőanyag- és a villamosenergia-felhasználás csökkentését, s emelnünk kell a termelési normákat, egyszersmind pedig állandóan csökkentenünk kell a termékek önköltségét. Ezzel növelhetjük mind a szocialista felhalmozást, mind pedig a jó minőségű és sokkal olcsóbb közszükségleti cikkek mennyiségét. A Román Munkáspárt a marxista-leninista tanításhoz híven a jövőben is a nehéziparnak, a szocializmusépítés alapjának, hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége alapjának, a dolgozók életszínvonala szüntelen emelése forrásának fejlesztésére fordítja a legnagyobb figyelmet. A béke,a demokrácia és szolgálatának kitűnő példája Wilhelm Pieck elvtárs 60 éves forradalmi és közéleti tevékenységéről A német dolgozók és velük együtt az egész nemzetközi munkásmozgalom, a béke, a demokrácia és a szocializmus minden harcosa július 1-én megemlékezett Wilhelm Piecknek, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottsága tagjának, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének 60 éves forradalmi és közéleti tevékenységéről. Wilhelm Pieck 60 évvel ezelőtt, 1895. július 1-én, tizenkilenc éves korában belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába. Németországban az 1895-től 1905-ig tartott időszak a proletariátus sztrájkjainak és más megmozdulásainak jegyében telt el. Wilhelm Pieck e tömegharcok idején Osnabrückben és Brémában lett a munkásmozgalom aktivistája. Asztalos munkatársai bizalmijaként vezette az asztalosok harcát, elszenvedett sok-sok terrorintézkedést, feketelistára került, de harcos szelleme a munkáltatók minden újabb terrorjára még inkább megedződött. Ez a harcos szellem, amely a német munkásmozgalom forradalmi hagyományaiból és az osztályharc kemény megpróbáltatásaiból ered, ma is jól jellemzi Wilhelm Piecket. Wilhelm Pieck, akit a brémai párt- szervezet 1906-ban titkárává választott, a marxizmus elveihez híven az opportunizmus elszánt ellenfele, a Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Franz Mehring és Klara Zetkin köré tömörült baloldaliak hűséges harcostársa lett. Wilhelm Pieck mélységesen megértette, hogy a munkásosztály pártját a forradalmi marxizmus győzelmes fegyverével kell fölfegyverezni. 1908-ban a szociáldemokrata párt nürnbergi kongreszszusán élesen támadta a reformista „kritikusokat”. „Akarat nélküli tömegre van szükségük — mondotta —, olyanra, amelyet pórázon vezethetnek, s amely nem látja meg a történelmi tények összefüggését. Okvetlenül szükséges, hogy a párt szembeforduljon mindazokkal, akik már néhány év óta rendszeresen el akarják téríteni a munkásokat, a győzelem legbiztosabb útjáról, s olyan útra akarják terelni, amely nem a politikai hatalom megszerzésére vezet, hanem csak arra szolgál, hogy megteremtse a magános jobboldali szociáldemokraták és baloldali liberálisok szociálreformista törekvéseinek tömegbázisát”. Wilhelm Pieck akkor is szívósan harcolt a német imperializmus és háborús készülődései ellen. Ez az antimilitarista, antiimperialista harc a szó legnemesebb értelmében nemzeti harc volt, arra irányult, hogy elhárítsa a nemzet felől a világháborút. S 1914-ben, amikor a katasztrófa mégis bekövetkezett, Wilhelm Pieck elszántan és aktívan Karl Liebknecht mellé állt. Vlagyimir Iljics Lenin nagyra becsülte az Internationale című folyóirat kiadóit, a német szocialistákat, akik bátran hangoztatták Liebknecht harcos jelszavát: „Az igazi ellenség itt van az országban!” Wilhelm Pieck szervezte meg a háború első éveiben az Internationale folyóiratot, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg felhívásainak és röpiratainak kinyomtatását és terjesztését. 1915. május 28-án megszervezte a nők első, háborúellenes tüntetését, ezért börtönbe is került. Wilhelm Pieck lelkesen üdvözölte az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak Lenin lángeszű vezetésével kivívott győzelmét. S amikor Németországban megértek a háború haladéktalan befejezéséért és a népforradalom megvalósításáért indított döntő harc feltételei, Wilhelm Pieck Berlinbe sietett, s ott a későbbi forradalmi harcok egyik legaktívabb részvevője volt. Elnökölt Németország Kommunista Pártja alapító kongresszusának ülésein, majd az NKP Központi Bizottságának tagja lett, s ez maradt 1946-ig. Németország Kommu-★ Otto Sainser Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának tagja ★ ★ nista Pártja és Németország Szociáldemokrata Pártja egyesüléséig. A háború után kitört 1918—1923-as forradalmi válság napirendre tűzte, hogy a párt mozgósítsa a tömegeket az egyre arcátlanabb reakció ellen, a hatalomért folyó harcra. Németország Kommunista Pártja a Független Szociáldemokrata Párttal való egyesülés után valódi tömegpárt lett, de ideológiai és politikai edzettsége még hiányzott; ezt csak a marxi—lenini tanítás elsajátításával szerezhette meg. Wilhelm Pieck — mint a Spartacus Szövetség régi gárdájának egyik leghűségesebb és legtapasztaltabb képviselője — fölismerte a szövetség fogyatékosságait és hibáit; tanult a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataiból, Lenintől, az SZKP lángeszű tanítójától és vezérétől, megtanulta, hogyan lehet harcos marxista—leninista párttá változtatni Németország Kommunista Pártját, olyanná, amely előbb-utóbb győzelemre vezeti a német munkásosztályt. A jobboldali kapitulánsok és az „ultrabaloldali“ kalandorok ellen vívott harcban Ernst Thälmann állt a párt élére. Az ő vezetésével indult el Németország Kommunista Pártja azon az úton, hogy olyan harcos marxista-leninista párttá fejlődjék, amely a tömegharcokban mindinkább vonzza a munkásosztályt és az összes dolgozókat. Wilhelm Pieck akkoriban, egyéb tevékenységén kívül, forradalmi parlamenti képviselő is. Nagy-Berlin városi képviselőtestületének tagjaként és a német birodalmi gyűlés képviselőjeként a forradalmi parlamenti taktika legjobb hagyományaihoz, August Bebel, Wilhelm Liebknecht és Karl Liebknecht hagyományaihoz igazodott. Wilhelm Pieck parlamenti működése és a dolgozó nép tömegei közt végzett tevékenysége teljes egységgé forrt össze. Wilhelm Pieck rengeteg gyűlésen és beszédben fölhasználta meggyőződésének minden erejét, hogy a reakció és a fasizmus ellen megalakuljon a proletariátus egységfrontja. A jobboldali szociáldemokrata vezetők nem akarták az egységfrontot; ez megakadályozta a munkások parlamenten kívüli harcának kibontakozását, s végül lehetővé tette a fasizmus győzelmét. Amikor a fasiszta győzelem után megszervezett illegális harcban Ernst Thälmann és sok más kommunista vezető a fasiszta fejvadászok karmai közé került, Wilhelm Pieck a pártvezetőség határozata folytán külföldre emigrált, hogy biztosítsa a párt antifasiszta harcának vezetését. Wilhelm Pieck 1935 októberében a brüsszeli konferencián mélyrehatóan elemezte a munkásosztály vereségének és a németországi új helyzetnek okait,, azután összefoglalta a nemzetközi antifasiszta harc tapasztalatait, s ezzel megalapozta a hitlerista diktatúra megdöntéséért vívott vállvetett harc új irányát. A brüsszeli konferencia az NKP elnökévé választotta Wilhelm Piecket, a bebörtönzött Ernst Thälmann helyettesét. Németország Kommunista Pártja és Wilhelm Pieck, a párt elnöke a Hitlerellenes erők összefogása céljából követelte olyan demokratikus köztársaság megteremtését, amely legfőbb törvényéül tekinti a dolgozó nép érdekeinek tiszteletben tartását, a kormány népi befolyásolásának biztosítását és a béke megőrzését. Wilhelm Pieck a munkásosztály és a néptömegek erejébe vetett mélységes hitében már akkor kimondhatta, hogy a kommunisták küzdelmei és követelései sok tekintetben meg fogják határozni a németországi új rend demokráciájának lényegét. Ez a meglátás tíz év múlva igazolódott Németország keleti részében, ahol megvalósult a munkásosztály és az összes haladó, demokratikus erők egysége. Németország keleti részében a néptömegek aktív támogatásával megtörténtek azok a mélyreható demokratikus átalakítások, amelyek véget vetettek a monopoltőke és a junkerek hatalmának. Az így megtisztított talajon át lehetett térni a szocializmus építésére. Wilhelm Pieck ma — mint az első német munkás-paraszt állam elnöke — személyesen tanúsíthatja, hogy helyesek azok a távlatok, amelyeket az NKP az ő irányító részvételével megnyitott Németország munkásosztálya előtt. Az NKP 1945. június 11-i kiáltványa a német nép elé terjesztette a náci uralom és a hitleristák által kirobbantott háború következményei megszüntetésének, valamint az új, demokratikus és békeszerető Németország fölépítésének konkrét programját. A párt megmutatta azt is, hogyan lehet a két munkáspárt akcióegységével és az összes antifasiszta, demokratikus erők összefogásával végrehajtani ezt a programot. Wilhelm Pieck teljesítette Ernst Thälmann végakaratát, s összegezte a munkásosztály szakadásának megszüntetéséért vívott hosszú harcok nagyszerű eredményeit, amikor a párt egyesülési kongresszusán — a megteremtett egység jeléül — kezet nyújtott Otto Grotewohlnak. Németország Szocialista Egységpártja élén Wilhelm Pieck lankadatlan erőfeszítései arra irányulnak, hogy a párt ideológiailag, politikailag és szervezetileg megszilárduljon, s nagy és bonyolult feladatok megoldására képes, harcos marxista-leninista párttá váljék. Nem képzelhetjük el Wilhelm Pieck életét és küzdelmeit, ha nem mérlegeljük e nagy harcosnak a nemzetközi proletariátushoz, különösen a szocializmus első építőihez, a kommunista pártjuk által vezetett szovjet munkásokhoz és parasztokhoz fűződő bensőséges kapcsolatait. Wilhelm Pieck az NKP képviselőjeként részt vett csaknem valamennyi európai ország testvérpártjainak konferenciáin és kongresszusain. 1921-ben neki jutott az a nagy szerencse, hogy Vlagyimir Iljics Leninnel, a nemzetközi proletariátus lángelméjével beszélje meg az NKP forradalmi tömegpárttá változtatásával kapcsolatos problémákat. Mint az NKP képviselője a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságában, ahová 1928-ban került be, saját tapasztalatából tudja, hogy az SZKP Központi Bizottsága és Sztálin mindenkor mily nagy elméleti és gyakorlati segítséggel támogatta a német munkásmozgalmat. Wilhelm Pieckre, a Német Demokratikus Köztársaság elnökére nagy bizalommal és szeretettel gondolnak a szocialista tábor népei és a kapitalista országok dolgozói, s ez a bizalom és ez a szeretet a nemzetközi munkásmozgalomban vívott sokéves harc jutalma. A szocialista tábor népei és a kapitalista országok dolgozói az agresszív német imperializmus és militarizmus ellen folyó küzdelem kipróbált harcosának tekintik Wilhelm Piecket. Tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság békében és jószomszédságban akar élni valamennyi néppel, s tudják, hogy az NDK sohasem kezd agreszsziót más népek ellen. A német nép és a világ sok-sok dolgozója őszinte szívvel kíván Wilhelm Piecknek forradalmi és közéleti tevékenysége dicsőséges 60. évfordulóján jó egészséget és további sikereket a Németország demokratikus alapon történő békés újraegyesítéséért, a tartós békéért, a népi demokráciáért folyó harcban. Belgium Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Belgium Kommunista Pártjának Központi Bizottsága június 18—19-én Brüszszelben ülést tartott. Az ülés részvevői meghallgatták és megvitatták Gerard van Moerkerke elvtársnak, a párt titkárénak a politikai helyzetről szóló beszámolóját. Az ülés részvevőinek egyhangúlag elfogadott határozata harcot hirdet Belgium munkásosztályának és valamennyi dolgozójának egységéért, követeléseik kielégítéséért és a békéért. A határozat a többi közt kimondja: „A kommunisták becsületbeli kötelessége, hogy vezessék a harcban az ország dolgozóit és valamennyidemokratáját a nép követeléseinek kielégítéséért, a béke ügyének diadaláért!” Brazília Kommunista Pártja programjának népszerűsítése Latin-Amerikában Venezuela Kommunista Pártja a közelmúltban spanyol nyelvű füzetet adott ki. A füzet Brazília Kommunista Pártja programjának szövegét és Luiz Carlos Prestes elvtársnak a párt IV. országos kongresszusán elhangzott beszámolóját tartalmazza. A „Tanulság Amerika népeinek“ című füzet a Noticias de Venezuela című újság mellékleteként jelent meg. Az előszó szerint a füzetnek az a célja, hogy az amerikai kontinensnek azokban az országaiban, amelyek népei spanyol nyelven beszélnek, megkönnyítse a brazil nép és kommunista pártja forradalom tapasztalatainak elterjesztését. Az előszó hangsúlyozza, hogy Brazília Kommunista Pártjának programja új szakasz kezdetét jelzi a marxizmusnak a latin-amerikai országok viszonyaira való alkotó alkalmazásában. A program lehetővéteszi, hogy Latin-Amerika más testvérnépei is fölhasználhassák a brazil nép tapasztalatait, mert közös az ellenségük, az amerikai imperializmus, s mert nagyjában azonosak a gazdasági, a szociális és a politikai problémáik is. 1955. július 3 • 26 (347) Ausztria Kommunista Pártja taglétszámának növekedése A legutóbbi időben, főképp az osztrák államszerződés megkötése óta mind többen és többen lépnek be Ausztria Kommunista Pártjába. Favoritenben (Bécs egyik kerülete) több mint ötvenen léptek be a pártba, a legtöbbjük ifjúmunkás. Medlingben (bécsi kerület) két hét alatt 25 új tagot vettek föl. Grácban néhány nap alatt 33 új taggal gyarapodott a párt taglétszáma. A brunnei üveggyár pártszervezete 11 munkást és munkásnőt vett föl. A fiatal kommunisták kijelentették, hogy a párt helyes úton halad, s az ------------* osztrák államszerződés megkötése a békepolitika sikere. „Azért léptem be a pártba, mert most különösen fontos, hogy növekedjék a munkásosztály ereje — mondta Alfred Bahner, a brunnei linoleumgyár termelési tanácsának tagja. — Ezt pedig leginkább úgy érhetjük el, hogy erősítjük a kommunista pártot.“ A 22 éves Christina Doubek ezt mondotta: „Én már ezelőtt is világosan láttam, hogy mint nőnek és anyának a kommunista párt védi legjobban az érdekeimet. Ezért most én is beléptem a pártba.“ A Francia Kommunista Párt egyik szervezetében A Francia Kommunista Pártnak Párizs XIII. kerületében lévő „Maison-Blanche” szervezete a XIII. kongresszus határozatai értelmében nagy munkát végez, hogy megszilárdítsa tömegkapcsolatait, s megteremtse a dolgozók egységfrontját a követeléseik kielégítéséért, a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harcban. Ez a körzeti szervezet nagy pártszervezetté vált: 35 üzemi és 18 kerületi sejtje van, s 919 tagja közül 512 az üzemi, 407 pedig a területi sejtekben dolgozik. Párizs XIII. kerületében, ahol ez a körzeti szervezet működik, sok a nagy gyár, itt van például a SNECMA és a Panhardgyár (4200 munkás). E kerület dolgozói gazdag forradalmi hagyományokra hivatkozhatnak. Az év eleje óta öt új üzemi sejt alakult. 78 dolgozó lépett be a pártba, mégpedig 53-an üzemi sejtekbe, 25-en pedig területi sejtekbe. Az AOIP-üzemben, ahol 1200 munkás dolgozik, a kommunisták és a szocialisták egységfrontja jegyében 4 pártsejt vív kemény és állhatatos harcot a dolgozók érdekeinek védelméért. Két év alatt itt több mint 30 munkás lépett a pártba. A Bost-Moret területi sejt kommunistái serényen dolgoznak a tömegszervezetekben, például a békebizottságban, a Francia—Szovjet Társaságban, a lakószervezetekben, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetségben, a Francia Lányok Szövetségében és a Francia Nőszövetségben. A tagkönyvcserével kapcsolatos idei sejtgyűlés az egész lakónegyed gyűlésévé terebélyesült. Ezen a gyűlésen tizenegyen léptek be a pártba. A pártmunkában tevékenyen részvevő kommunisták száma folytonosan növekszik. A körzeti szervezet vezetősége nagy figyelmet fordít a jó példák széleskörű népszerűsítésére, az egyes sejtek helyzetének tüzetesebb tanulmányozására és megfelelő intézkedésekkel törekszik a fogyatékosságok kiküszöbölésére. A vezetőség nemrég elhatározta, hogy a Panhard-gyár minden olyan pártsejtjébe elküldi egy-egy tagját, amelyben a pártmunka bizonyos lanyhulása tapasztalható. E vezetőségi tagok feladata: a sejt mozgósítása és nagy példányszámú gyári pártlap kiadásának biztosítása. A körzeti szervezet vezetőségi ülései és több üzemi sejt taggyűlései élénken megvitatják a kommunistáknak a tömegszervezetekben, elsősorban a szakszervezetekben végzett munkájával kapcsolatos kérdéseket, mert a XIII. pártkongresszuson kidolgozott helyes politika megvalósítása végeredményben az összes kommunistáknak a tömegek közt végzett munkájától függ