Technika, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2 SÍFELSZERELÉSEK ÉS TECHNIKA (Folytatás az 1. oldalról) tévé. A végek felé mind rövidebbé váló szegmensek egyenletes hajlítási tulajdonságokat és optimális csillapítást eredményeznek. Ezzel azonban már a léc további fontos tulajdonságait érintettük. A változatos domborzati viszonyokkal rendelkező terepen a hajlékonyság igen fontos, de nem mindegy, hogyan hajlik a léc. Az amatőrök részére gyártott komfortsí végig egyenletes hajlítási jellemzőket mutat, a sportsí viszont a csőre felőli végén lágyabb, többi részén kevésbé, a nyugodt lécvezetés és a jégen való jó kapaszkodás érdekében. Ugyanezért fontos a nagy torziós ellenállás, hiszen hiába állítjuk elére a lécet a kötésnél, ha annak végei lefekszenek a felületre. Lényeges paraméter a csillapítás is, mert egy-egy alakváltozás után minél kevesebb rezgéssel nyugszik a léc, annál jobb a kapcsolatunk a hóval. A sízés alapja a szinte állandó ívelés, ezért a lécnek könnyen kanyarba vezethetőnek kell lennie. Ennek érdekében a sí középső része keskenyebb a két végénél, és minél határozottabb a karcsúsítás, annál könnyebb fordulni vele. A csőr felhajlításának mértéke a légellenállást befolyásolja, ezért az előkészített pályán a századmásodpercekért küzdő versenyzők alig felhajlított vagy lyukas csőrű lécet használnak, a vegyes hóviszonyokkal találkozó amatőrnek viszont az ilyen nem jó. A léc belső szerkezetét a funkció határozza meg. Felül szitanyomással díszített, Védő műanyag borítás van, belül pedig több technológiai eljárás valamelyikével alakítják ki a sít. Előfordul, hogy a talpat és a felső réteget formába helyezik és a köztük maradó teret kihabosítják, vagy a műanyag habot zárt „torziós szelvénybe” nyomják be. A legjobb anyag azonban mindmáig a fa, de nem egy lécként, hanem sok vékony, különböző tulajdonságú rétegből összeragasztva. A léc nedvességtől és sérüléstől védő oldalfelülete mindig műanyagból van. Elöl és hátul a léc egészen vékony, itt már nem lenne hely ennyi rétegnek, ezért például az Atomic Bionic modelleken a keményfa mag csak a hosszúság felére terjed ki. Ezáltal a tömeg is középen koncentrálódik, ami csökkenti a léc tehetetlenségi nyomatékét. További érdekessége az említett léccsaládnak a Micronic réteg, amely két üvegszálerősítésű műgyanta fólia közé hegesztett rugóacél-lemezből áll, és optimális összjátékot ad a torzió és a csillapítás között. Az eredmény precíz lécvezetés, jó élmunka és kiváló nyomtartás. Egy másik rétegben az erősítő üvegszálak átlósan futnak, és egyedül ez a megoldás 60%-kal növeli a torziós merevséget a hagyományos konstrukciókhoz képest. Egy-egy üzem igen sokféle léctípust gyárt különböző fantázianeveken és „étvágygerjesztő” dekorációval. Az eligazodást egységes betűkód könnyíti meg: L- lel jelölik a kezdőknek való, könnyen uralható, de nagy sebességre alkalmatlan modelleket, az A a jó amatőrök léce, akik mindenféle pályán tudnak párhuzamos lécvezetéssel síelni, az S a sportkategória, amely erőteljes és jó mozgású sízővel (de csak ilyennel) kiváló tulajdonságokat mutat, végül az az individualista versenyzőké, trükksízőké, síbalettezőké. A belső szerkezet és az anyagválasztás finom módosításaival szinte tetszőleges tulajdonságokat tudnak elérni, és ezekről a szaküzletek rendelkezésére bocsátott leírások eléggé jó tájékoztatást adnak. Így mindenki az általa fontosnak tartott tulajdonságokat válogathatja magának össze, sőt egyes modellek még variálhatók is. A Blizzard Thermo léc például kemény fagyban harapósan fogja a jeget, „melegebb”, kásás havon viszont kellemesen tartja magát és nem süllyed be a közepe. Az Elan Unibalance rendszerű lécek pedig a hossztól szinte függetlenül könnyen befordíthatók, amit a karcsúsítás ívének célszerű kialakításával értek el. Egy másik Elan-újdonság a „digitális stabilizator”, amely változó hőmérsékleti viszonyok között előnyös, mert a rétegek céltudatosan megválasztott, eltérő, hőtágulási együtthatójának köszönhetően a csillapítás közel állandó. A kötésnek az a feladata, hogy a cipőt a léchez rögzítse, és ezzel pontos lécvezetést tegyen lehetővé, "de szüntesse meg a kapcsolatot, ha a terhelés mértéke, illetve időtartama káros lenne a síző testi épségére. Ezt a követelményt sokkal könnyebb megfogalmazni, mint megvalósítani, mert a sízés közben rendkívül sokféle helyzet adódhat, és e hibás működés minden esetben bajt okoz. Ha a léc a kritikus határ elérésekor nem old le, akkor csonttörés vagy szalagszakadás, húzódás fordul elő, de az sem jó, ha nagy sebességnél egy pillanatnyi, de erősebb ütéstől leválik a léc, mert ez elkerülhetetlenül bukáshoz vezet. De hogyan érzékelje a kötés az erőhatásnak nemcsak a nagyságát, hanem az időtartamát is? A rugóterheléses golyóval működő, kezdetleges önkioldó kötések erre valóban nem voltak képesek: a tapasztalati úton beállított erő túllépésekor egyszerűen kioldottak. Az újabb konstrukciójú kötések ezzel szemben bizonyos elmozdulást tesznek lehetővé mielőtt oldanának, márpedig az elmozduláshoz idő kell. Így a gyors lesiklás közben keletkező hatások időnként meg-megmozdítják a léchez viszonyítva a cipőt, de még a kioldási pont elérése előtt egy rugó visszaállítja az alaphelyzetet.A kötés akkor tölti be a legjobban feladatáéba az erőnek egy bizonyos értékig való növekedése csak elenyésző mozgást okoz, majd igen kis erőnövekedésre aránylag nagy elmozdulás következik, végül bekövetkezik a leoldás. Ha a karakterisztikának az első, meredek része hiányzik, akkor a léc bizonytalan érzést keltve „úszik” alattunk, ha pedig a vízszintesbe hajló rész rövid, akkor minden jégbucka leütheti sínket a lábunkról. A minden irányban való rugalmas utánengedés a jó kötés fontos jellemvonása. Általában az orrkötés engedi vízszintesen kifordulni a lábat, a sarokkötés pedig előreeséskor szabadítja fel a cipőt, de vannak olyan kötések is, amelyeken mindkettő „tudja” a másik feladatát is, és ezáltal az esés módjától függetlenül biztonságot nyújt. Kívülről az egyes gyártmányok között nem sok különbséget látunk, a belső konstrukció azonban nagymértékben eltérhet. Számít például, hogy a cipő oldalirányban elcsúszva szabadul ki az orrkötésből, vagy a kötés pofát megfelelő csuklókon elfordulva végigvezetik. Ez azért fontos, mert a pillanatnyi viszonyoktól függő súrlódási tényező nagymértékben befolyásolja a lábra ható terhelést! Az sem mindegy, hogy a beállító rugó állandóan megfeszített állapotban van-e, ami kifáradást eredményez, vagy pedig csak a cipő elmozdulásakor feszül meg. A sarokkötések szinte mind belépős rendszerűek, tehát a cipőnek a helyére nyomására zárnak, de a működtetés kényelme szempontjaiból már vannak különbségek. Az igényesebb konstrukciók sarokrésze akkor is önműködően kinyílik, ha az orr-részen történt a kioldás és ezáltal nem kell a nyitásával bajlódni. Egyes kötéseken erős kéz vagy síbot kell a működtetéshez, másokon egy enyhe nyomás elegendő. Hidegben, hóban egy nagyobb bukás után az ilyen apróságoknak nagyon lehet örülni. A kioldási erő beállítását a kötéshez mellékelt táblázat alapján, a lábszárcsont fejének megmérése és a síző tudásának foka alapján kell elvégezni. Elvileg teljesen sima dologról van szó, a gyakorlati vizsgálatok mégis azt mutatták, hogy a kötések csaknem fele rosszul van beállítva, sőt némelyiken a sérülést okozó erő kétszerese is kialakulhat! A beállításon kívül számít ugyanis a cipő anyagának súrlódási tényezője, a rendszerbe került hó, jég, szennyeződés (például a tetőcsomagtartón sok por jut be a tok nélkül felrakott léc kötésébe), a léc pillanatnyi meghajlása, a hőmérséklet, a bukás iránya és egy sor egyéb tényező. Mindezeket szinte lehetetlen előre kalkulálni. Ezt a veszélyforrást kívánta kiküszöbölni a Marker cég az első elektronikus kötés kidolgozásával. Lesikláshoz mikroprocesszor A Marker Electronic elektromos úton működő erőmérőket tartalmaz, amelyek a cipőtalp alatt elhelyezett mikroprocesszornak adnak jeleket. Ha az erő meghaladja a beprogramozott értéket, akkor rövid késleltetésre kerül sor a felesleges leoldások elkerülése érdekében, majd ha a léctől való szabadulás csakugyan szükséges, akkor az elektromechanikus rész működésbe lép, és a belépéskor megfeszített rugó energiáját kihasználva nyitja a kötést. A villamos rész áramellátását a sarokkötésben elhelyezett elem biztosítja. Az elem élettartama három év. A rendszer nagyobb üzembiztonsága érdekében az erőfelvevőt, a vezérlő elektronikát, az elemet és az elektromechanikus átalakítót egy funkcióellenőrző egység folyamatosan ellenőrzi, és üzemzavar esetén jelzést ad, illetve megakadályozza a kötés használatát. A Market Electronic az elem gyengülését is jelzi, de ekkor még 14 napot síelhetünk gondtalanul. Az eddigi gyakorlati próbák igazolni látszanak a nagy műszaki ráfordítást. Az elektronikus kötés könnyen, kényelmesen kezelhető és a cipő tulajdonságaitól függetlenül a legnagyobb pontossággal működik. A keletkező erő a beállítotthoz képest 5 ° C-os eltérésnél nem nagyobb, illetve kisebb. Levegős cipők A sízés tulajdonképpen nem természetes mozgásformája az embernek, és erre a legkésőbb akkor jövünk rá, amikor este levesszük a sícipőt. Lábunkon csak a talpat tette alkalmassá a természet-nagyobb erők tartós átvitelére, a többi részt nem, pedig a sí irányítása közben nemcsak állunk, hanem forgatni, csavarni, billenteni kell. Ennek eredményeképpen néhány óra elég ahhoz, hogy a zokni legapróbb mintája is belepréselődjön a bőrbe, sőt rossz esetben csonthártyagyulladással fizethetünk a lábnak szokatlan és túlzott igénybevételéért. A cipőnek így kulcsszerepe van a biztonságos, de kényelmes sízésben; mindenütt pontosan kell illeszkednie, hogy a legkisebb mozdulatot is holtjáték nélkül átvigye a lécre, de nem szoríthatja el a vérkeringést. Ezenkívül szempont, hogy fel- és lehúzása legyen kényelmes és kialakítása segítse elő a sízéshez előnyös testtartás felvételét. A mai sícipők kivétel nélkül műanyagból vannak, és szilárd, kemény külső héjból, valamint párnázott belső cipőből állnak. A léc-kötés-cipő rendszerben az utóbbi jó megoldása a legnehezebb, mert csak ez van közvetlen kapcsolatban az emberrel, illetve annak is az egyik leginkább kényes részével, a lábával. A belső cipőt ezért igyekeznek anatómiailag minél jobban a láb formájához igazítani, csak az a baj, hogy a költséges műanyagalakító szerszámokból nem lehet annyit a termelésbe állítani, ahány fajta láb van. Legyen akkor maga a vásárló lába a minta! Ennek az ötletnek az alapján a cipőgyárak kidolgozták a műanyaghabbal kitöltött cipőt. A duplafalú belső cipő üregét megfelelő csöveken keresztül az eladáskor nyomták tele kétkomponensű, belül megkötő műanyag habbal. A vevő ezután mintegy negyedórát áll benne síelő testtartásban, és már kész is az egyéni alkatára való cipő. Az sem probléma, ha az ügyfélnek kényes rész van a lábán, mert ide a habosítás előtt védőbetétet helyeznek, majd azt kiveszik és ezen a helyen a cipő kicsit tágabb lesz. A habosított cipő egyébként olyan, mintha belebetonozták volna a lábat, ami a versenyzőknek a néhány perces futam során ideális, de amatőr sízőnek nem kellemes az egész napot ilyen kalodában tölteni. A habosítottnál sokkal kényelmesebb a levegővel, töltött cipő. Ebben is kettősfalú belső cipő van, de a lábra szorítást levegő bepumpálásával végezhetjük el. Egyes típusokhoz külön kis labdaszivattyút adnak, másokon a nyomkodásra működő pumpácskát beépítik a cipőbe. Lesiklás után megnyomjuk a szelepet és a cipő kényelmesen laza lesz, majd a sífelvonó felső állomásán ismét felfúvatjuk, amíg biztos érzésünk nem lesz benne. A tervezők ötletgazdagsága a külső cipőn sem ismer határt. A versenymodelleken arra törekednek, hogy a síző mindent a lehető legpontosabban beállíthasson egyéni adottságai szerint. Fokozatosan lehet szabályozni a szár előredőlését egészen 25 ... 27 fokig, úgyszintén az előremozgást határoló rugó keménységét. A Dachstein típusokon a boka mellett felszerelt állítócsavarral úgy lehet kom(Folytatás a 10. oldalon) В Biztonsági kötések I SBVi Щ г. ábra: Marker Elektronic kötés a leghátsó modulba beépített elemtartóval és kijelzővel 3. ábra: Dachstein V4 Foam cipő belső kihabosítása az ügyfél lábán TECHNIKA 1985, JL