Tekintet, 2006 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám
fölszarvazottság magánérzete nőknél is ugyanaz, írhatnám: dettó. Daj, das Benedettó. Und so weiter. Száradjon el inkább a repce levele. S.J. Sárándháza, 2005. május 13. péntek ÜZENET A KEGYOSZTÓKNAK Nem volt kenyerem a hízelkedés. Dagadtra pofozták lelkem arcát, mégsem idomultam. Vénségemre hasonuljak? Be is baszna. Leányvár-Sárándháza, 2006. I. 17. LIGETÜNK A fecskék, gerlék, verebek, feketerigók, és a többi évekig kerülték ligetünket. Idén tavasszal kezdtek hangolni, énekelni. Aztán hirtelen elnémultak. Csak a verebek csipegették csöndesen az eperfa érett, indigó kék kukacait. Éjszaka sünikék járnak a potyadékra. Maguk után hagyva névjegyüket. Ok nélkül nincsen okozat. Fertelmes rikácsolásra ébredek reggelente, ha lefekszem egyáltalán. Honnan jön a pokoli hang, melynek másodpercre eső rezgésszáma túltesz a csernobili erőmű robaján? Seregély? Vércse? Csóka? Articsóka? Cynara scolymus? „Magas jegenyefán sárgarigó fészek, / édes kis angyalom, de szeretlek téged. ”