Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1875
a modern egyediség emberét jelzi. — S ez volt egyszersmind ama hatalmas varázs, mi a kortársak tiszteletét ezen férfiú iránt lebilincselés új központtá tette; és ha meggondoljuk, miképen hatott vissza e varázs öntudatára, akkor büszkeség, dicsvágy, hiúság alig tűnnek már fel mint a jellem árnyvonalai, mint inkább oly öntudat természetes következményei, melynek végtelennek kell vala lennie, minthogy senkit sem látott maga mellett, vagy fölött, tehát senkivel párhuzamba nem léphetett. Irodalmi és politikai téren egyaránt fáradhatlanul tevékeny kora első rangú embereinek szeretetét és nagyrabecsülését érdemelte ki. Nagy tekintélyben a császárnál, kitüntetve a francia, nápolyi és valamennyi apróbb olasz udvarok részéről, az avignoni pápák által különös kedvezményekben részesítetett. *) Az összpontosítást, mint az Petrarcában mintegy előképben ki vala fejezve, Etruria fővárosában találjuk, mely Petrarca szelleme által a Múzsák székhelyévé avattatott, tanítványai legjobbjait magában egyesítette s igy a humanismusnak biztos menedéket nyújtott. Tagadhatatlan, hogy ezen köztársaságtól a jelenkori tudományok alakot és jellemet nyertek. Mindenekelőtt felemlítem Petrarca azon három tanítványát, kik elsősorban ezen befolyást gyakorolták: Giovanni Boccaccio, Luigi Marsigli és Coluccio Salutato. — Boccaccio a csendes irodalmi munkásság embere; Marsigli alapítója az első tudományos egyesületnek. Salutato megszerezte a humanismusnak az állami életben a bolgárjogot. Giovanni Boccaccio Certaldoból (13111—75) a felületen maradt, apróságokkal foglalkozott inkább, sem mint Petrarca példáját követve, tárgyának mélyébe iparkodott volna hatni; főraunkája, melyet az aggkor küszöbén irt: De genealogia Deorum, izetlen jegyzetek halmaza. Könyve: a hegyek, erdők, források, tavak, folyamok, mocsárok és tengerekről a régi földrajz betűrendes lexicona. A hires nőkről c. műve, mely Petrarca „hires férfiai“-nak felel meg, fáradságos compilatio. Azonban érdemül tudjuk be neki, hogy Homer s egyéb görög szerzők munkáit ő hozta be először Tusciába, minek gyermeki örömmel örült. Az eszme: régi kéziratokat összehasonlítani s egyiket a másikból javítani, tőle ered. Boccaccio csendes viszavonultságban zajtalan életét a tudományok körében tölte. Az egyletnek egyltalában nem lévén barátja, még Marsigli nemes célú társulatába sem lépett. Plato akadémiájának mintájára keletkezett ezen időben Floreneben a tudományos egyesület, mely épen titkolódzásánál fogva bizonyos fontosságot nyert. A szt. Ágostonról nevezett szerzet San Spirito nevű házában, hol Boccaccio könyvtára is volt, szoktak Florenc legszellemesb férfiai találkozni. Falon vagy valamely oszlopon függő táblára fel vola írva az értekezés vagy vita mindenkori tárgya, mely a dialectikából, physikából vagy metaphysikából vétetett. Luigi Marsigli, e szerzet kiváló tagja, volt lelke ezen körnek; bölcsesége itt San Spiritóban tündöklött legfényesebben oly férfiak előtt, kik maguk sem voltak már tanulók. Petrarca, Boccaccio és a San Spiritói kör befolyásának mintegy terméke volt Coluccio Salutato. Irodalmi tevékenysége csekélyebb fontosságú, de mégis elég nyomatékos arra, hogy figyelmünket ébreszsze. Irt eklogákat és elegiákat, egy eposz, melyben epirosi Pyrrhos hadjáratát a rómaiak ellen tárgyalja, Fabricius főszemélylyel. Irt továbbá még Hercules munkáiról, de verecundia, de fato, de religione et fuga saeculi, mely munkák már címeikben Petrarcára utalnak. A classical tudományok ezen első élesztőire csakhamar következett a vándortanitók nemzedéke, kik városról városra vonulva majd a finomabb irályt, majd egy régi szerző magyarázatát, itt a classical ókor ethikáját, ott a görög nyelv elemeire oktattak. E sokféle oktatás, mozgás és súrlódás által szaporítottak a tanulni kívánó elemek, mindig élénkebb és változatos érdeklődés keltetett. Hiszen híresebb tanítók köré csakhamar összegyűlt ifjú, öreg, előkelő és alacsony származású, kül- és belföldi érdekes vegyületben, sőt e hallgatók tanítóikat gyakran vándorlásaikban is elkísérték. Az első ilynemű tanító Giovanni Malpaghino Ravennából (Ravennas) közvetlenül Petrarca környezetéből indult ki, kinél három évig mint másoló tartózkodott. A Petrarca magánleveleinek átláthatlan sokaságát egy csomagba gyűjtötte. Egy ideig Carrarában az udvarnál tartózkodott, azután Paduában, Floreneben, Velencében és számos más olasz városban magyarázgatta Cicerót és a római költőket. Mint a trójai faluból — így szól egy századdal későbben Rafaele Maffei da Volterra — úgy lépett ki Malpaghino iskolájából a kitűnő férfiak egész faja, kik iskolában és tanulmányaik által a közműveltséget előmozdíták. Amit Malpaghino írt, alig méltó a felemlítésre, mert alig egy pár évtized, és irodalmi tevékenységéről már mit sem tudnak, hanem mintegy „isteni kegyelem által“ mondja Lionardo Bruni, tudta hallgatóit a szép tudományok és különösen Cicero utánzására bírni. Velencében Francesco Barbaro , Floreneben Palla degli Strozzi, Giacomo d’Angelo da Scarparia és Roberto de Rossi, patriciusi családokból ; Carlo Marsuppin, Lionardo Bruni és Poggio Bracciolini, három ünnepelt név, kik később mint államcancellárok tündököltek, Guarino da Verona és Vittorino da Feltre; a következő korszak legnevezetesebb tanítói, Ambrogio Traversari, Ognibene da Vicenza, Pier-Paolo Vergerio voltak tanítványai. Valamivel későbben lépett Gasparino da Barzizza .) Munkái két részre oszthatók: az olasz és latin nyelven írottakra. Latin nyelven megjelent tőle: Africa, bucolica és költői levelek; — de vita solitaria, de otio religiosorum, de remediis utriusque fortunae, de sua ipsius et multorum ignorantia, de republica optime administranda; dialogus de vera sapientia, de contemptu mundi; — rerum memorabilium libri VI., végre átláthatlan menynyiségű levelek változatos tartalommal.