Temesvári Új Szó, 1994. október-december (6. évfolyam, 1214-1274. szám)

1994-10-28 / 1233. szám

Temesvári ÚJ SZÓ Történelmi visszaemlékezés 145 éve Temesváron 1849 tavaszán a magyar szabadságharcos seregek megkezdték a császáriak birtokolta temesvári vár ostromát. E csapatok április végén érkeztek, s a Józsefváros és Szabadfalu közti mezőn ütöt­tek tábort. A honvédcsapatok május 14-én a Gyárvárost is meg­szállták s rá 4 napra megkezdték a vár ostromát. Parancsnokuk Vécsey Károly tábornok volt, akit a vadászerdei főhadiszállásán Bem tábornok is felkeresett. Az ostrom idején rengeteg lövedék zúdult a várra, a Hunyadi-kastély is annyira megrongálódott, hogy a régi falak alapjaira 1856- ban az osztrák kormány a ma is létező épületet emelte. Leégett az irgalm­asok temploma és kór­háza (1851-ben állították helyre), továbbá a löve­dékek beszakították a Losonczy-téri római katoli­kus székesegyház tetejét is, de rengeteg köz- és magánépület is megrongálódott. A vár ostroma alatt a kórházak zsúfolásig voltak sebesültekkel, s a különböző ragályos betegségben szenvedőkkel. A várban nagy volt a víz és élelemhiány. Ilyen körülmények közepette Vécsey tábornok augusz­tus 5-én tisztességes megadásra szólította fel a vár védőit. Báró Rukavia altábornagy, a vár pa­rancsnoka, a kapitulációra való felszólítást vissza­utasította, mivel jelét vette, hogy Haynau tábor­nok vezetésével közelednek a vár felmentésére küldött osztrák seregek. A túlerővel szemben aug. 9-én a Mészáros és Dembinszky tábornok vezette szabadságharcos csapatok a Csókaerdőnél meghátrálásra s elvonulásra kényszerültek. Ezzel véget ért a temesvári vár 107 napig tartó ostro­ma, megnyíltak annak kapui, s Haynau tábornok a Bécsi kapun augusztus 9-én bevonult a várba. A temesvári csatavesztés után 4 napra augusztus 13-án Görgey Artúr is a cári haderő előtt Vilá­gosnál letette a fegyvert. Bár az 1848-49-es európai forradalmakat a nagyhatalmak reakciós erői sorra leverték, de azok eszméi tovább gazdagították a népeknek a szabadságért, a társadalmi haladásért, igazságért folytatott harcaik tapasztalatát. Hisz negyvennyolc felemelő üzenetéből, eszmei örökségéből, mindaz ami haladó, ami előre vivő, mindenkor és min­denütt időszerű marad, s ma is gondjainkat ren­dezni hivatott értékes tanulság. A szabadságharc leverése után a bécsi kormányzat itt létrehoz­ta a német nyelvű Szerb Vajdaság és Temesvári Bánság eln­evezésű tartományt, amelynek első kormányzója gróf Coronini- Cronberg János altábornagy volt. Kormányépületének kezdték építeni a temesvári Dikaszteriális palotát, de mire az elkészült, a tartomány megszűnt. Temesvár utcáin, terein ma is őrizzük azo­kat az emlékeket, amelyek az 1848-49 évi for­radalom és szabadságharc eseményeire utalnak. A Szabadfalun látható emlékművet azon a he­lyen építették, ahol 1849 május 3-án Petőfi Bem tábornoktól a honvédőrnagyi kinevezést kapta. Az 1849 évi harcokkor elesett hősök emlé­két a szabadfalusi valamint a belvárosi, józsef­városi és a girodai temetőben állított síremlékek őrzik. A szabadságharc emlékei közé tartozik az a múzeumban levő ágyú is, amelyet a resicai munkások a forradalom számára készítettek. A volt Városház­ utcai Kegyesrendiek tulajdonában levő iskola (ma az Ungureanu utcai Nép­­művészeti iskola) falában ma is látható ágyú­golyó is a 145 évvel ezelőtti várostromra emlékeztet. Három ágyúgolyó volt a Cosbuc utca egyik házának falában is. A vámszedők a 107 napig tartó esti idején tanúsított kitartásuk emlékére császári utasításra 1853-ban, a temesvári Jenő herceg térre osztrák katonai emlékszobrot állítottak. A szobor alapja várbástyát ábrázolt, amely­ről egy torony emelkedett a magasba, ennek oldalain négy allegorikus szobor a becsületet, az engedelmességet, az éberséget s az önfel­áldozást jelképezték. A szobor főalakja egy ifjú nőt ábrázolt,, amely a kezében a vár megőrzött, kulcsával a hűséget jelképezte. A szobor talap­zatán állati szörnyalakokat ábrázoló szobrok voltak, amiért oly nagy volt Temesvár lakóinak felháborodása, hogy azokat 1885-ben eltávolí­tották a szoborról. Ez az osztrák katonai emlékmű még ma is látható a Lippai úti temetőben. Csomós Imre Képünkön a sági úti teme­tőben levő emlékmű, amelyen ez olvasható: " Itt nyugszanak a Temesvár 1849-es ostroma alkalmával elesett magyar honvédek földi maradványai. Legyen e kő a hazaszeretet örök emléke, melyet az utó­dok kegyelete a szabadságért meghalt névtelen hősöknek 1899 július hó 30-án emelt. A Temesvári Honvédszobor Bizottság" A SOROS ALAPÍTVÁNY EGY NYÍL­T TÁRSADALOMÉR 65 A BRITISH COUHC/L HÖZÖ5 PROGRAMJA OXFORD COLLEGES HOSPITALITY FOR EAST EUROPEAH 5CH0LAR5 A program egy hónapos és három hónapos ösztöndíjakat ajánl 1995 nyarán azoknak, akik Oxford könyvtáraiban szeretnének dolgozni, esetleg illetékes szakemberekkel kon­zultálni. Választhatósági feltételek: humán, szociális vagy ter­mészettudományi egyetemek végzősei és tanárai; előnyben részesítik azokat a jelentkezőket akik doktorátusi szakdolgozatuk előkészítésén dolgoznak, kutatási tervezeteket készítenek, vagy egyetemi előadások kidolgozásá­val foglalkoznak; it kiválóan ismerik az angol nyelvet;­­ az eltelt két évben nem töltöttek több mint két hónapot Nyugaton; előnyben részesítik azokat a jelentkezőket, akiknek még nem volt alkalmuk külföldi tanulmányokon részt venni. A jelentkezéshez az alábbi iratok szükségesek: * típuskérvény ♦ két ajánlás, amelyek közül az egyik annak az intézménynek a vezetőjétől, ahol a jelentkező dolgozik. Beiratkozási határidő: 1994. november 10. Részletes felvilágosítás és típuskérvény a Soros Alapítvány alábbi szék­helyein kapható: ♦ Temesvár, 1900, Semenic u. 10.sz., Tel: 056/19-99-60, 19-24-93. ♦ Arad, bv. Decebal nr. 2-4, 110/B szoba, Tel: 057/26-31-55. 1994. október 28. péntek

Next