Heti Új Szó, 2008. október-december (12. évfolyam, 40-52. szám)

2008-10-03 / 40. szám

HETI ÚJ SZÓ_____________ Október 6.-i rendezvények Szombaton október 4-én 17 órakor megemlékezést tartunk Temesváron, a Klapka-táblánál, október 6-a alkalmából. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk. Hétfőn, október 6-án ARADON, 9 órakor - megemlékezés a Csiky Gergely Iskolacsoportban, 11 óra órakor - szentmise az aradi vértanúk emlékére a minorita templomban, főcelebráns dr. Hankovszky Ferenc, a szatmári római katolikus püspök általános helynöke, 12.30 órakor - tisztelgés és koszorúzás a Vesztőhelyen, 16 órakor - emlékezés és koszorúzás a Szabadság-szobornál. A Temes megyei RMDSZ autóbuszt indít Aradra (ingyen) délelőtt 9 órakor a Magyar H. elől (B-dul Revoluţiei 8 sz.), mely 17 órakor indul vissza Aradról, Temesvárra. Az érdeklődők az 0256-493338-as telefonszámon vagy az RMDSZ irodában jelentkezhetnek. Koszorúzás a Sági úti temetőben, a honvédek sírjánál A józsefvárosi RMDSZ szervezet 2008. október 6-án, hétfőn délután 5 órakor emlékezik meg az 1848/49-es szabadságharc hőseiről. Az emlékmű a Belváros felöli bejáratnál levő Féger-kápolnától, a jobboldali sétányon található. Ördög Imre Az RMDSZ Temes megyei szervezetének MEGHÍVÓJA Az Önkormányzati Tanács október 4-én tartja alakuló ülését az új szentesi polgármesteri hivatalban. A gyűlés napirendje: 1. az Önkormányzati Tanács elnökségének megválasztása, 2. az Önkormányzati Tanács TKT kéviselőinek megválasztása, 3. az Országos Önkormányzati Tanács Temes megyei képviselőinek a megválasztása, 4. a 2008-as parlamenti választások előkészítése, 5. egyebek. Alkotó jelenlétére feltétlenül számítunk. _____________________________________________________ 2008. október 6., péntek ( 3.) Október 6. - Nemzeti gyásznap Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Ők a nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere. Damjanich János (1804- 1849) Szerb határőrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Dessewffy Arisztid (1802- 1849) középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő. Knézich Károly (1808- árjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy. Pöltenberg Ernő (1813- 1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték. 1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Lahner György (1795- 1849) Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 tanumajd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek. Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Nagysándor József (1804- 1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. Schweidel József (1796- 1849) Császári tiszt volt a Sándorhuszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Október 6-án nem csak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt.