Heti Új Szó, 2013. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
2013-11-08 / 45. szám
(20.] 2013. november 8., péntek HELYTÖRTÉNET HETI ÚJ SZÓ Szekernyés János TEMESVÁR KÖVEI Tollak és virágok A 20. század első másfél évtizedében részben megőrződött, részben módosult a gyárvárosi Úri (jelenleg: Buşteni) utca lakóinak társadalmi összetétele, foglalkozási ágak szerinti megoszlása. „Úri” jellegét és tartását azonban az I. világháború kitöréséig alapvetően megtartotta, töretlenül megőrizte: a hivatalnokok, a tisztviselők, a postatisztek, az irodisták, a felügyelők és a művezetők sorából került ki a bérlők és a háztulajdonosokdöntő hányada. Elenyészőnek mondható a munkások, a kisiparosok, a vállalkozók aránya, jelenléte. Az Úri utca 1. szám alatt 1914-ben Hajnal Sándor állami végrehajtó, Beiszer Miklós sütő valamint Sterba Ágoston szobafestő és mázoló lakott. A tulajdonossal, Sebestyén Zoltán posta- és távirda felügyelővel egy fedél alatt élt az Úri utca 2. szám alatt. Schor József városi közkórházi ellenőr és Leszinyi Jakab, Turul gyári hivatalnok. A 3. szám alatti ingatlanban élt és működtette vegyeskereskedését Gutenkunst János. A háztulajdonosoktól, Joanovics Istvántól és Szittner Idától bérelt lakást az Úri utca 4. szám alatt Kun Antal magánzó, Romanov János postafőtiszt, Joanovics Antal posta- és távirdafelügyelő, Nikolics Dusán kereskedelmi utazó, Petries Ödön posta- és távirdatiszt, Vasile Grosescu városi díjnok vallotta otthonának az Úri utca 5. szám alatt emelkedő házat. A korábban az utca 6-os házszámot viselő házában magánzóként bejegyzett Kuzma János bankigazgatóvá és háztulajdonossá lépett elő. Állami vízmester volt a besorolása a 7. szám alatt nyilvántartott Koronits Aladárnak. Kőszegi Ferenc posta- és távirda főtiszt, majd Veterányi János lakott az Úri utca 8. szám alatti házban. Radocsa István takarékpénztári hivatalnok volt a háztulajdonosa a 9-es számú telken fölhúzott ingatlannak. Temesvár szabad királyi város 1908-ban elhunyt főmérnökének, Reiber Henriknek (1834-1908) az özvegye élt háztulajdonosként az Úri utca 10- es számú épületében, amely dr. Dárda Géza törvényszéki bírónak és Bolgár Sándor könyvelőnek is hajlékot nyújtott. Néhány évvel később Hauert Róbert lett a telek s a rajta álló épület tulajdonosa. Mayer Márton nyugalmazott királyi adótárnok és Nagypénteki János esztergályos lakta a 11-es földszintes ingatlant. A háztulajdonos Rösch Klára özvegynél bérelt lakást az Úri utca 12. szám alatt Gubes György megyei tisztviselő, Tenner Dóra kereskedelmi és iparkamarai hivatalnok, Mayer Géza építészeti rajzoló valamint Waringer Alfréd szövőgyári hivatalnok hajlékául szolgált az Úri utca 13-as házszámú épülete. Beontek János magánhivatalnok a 15- ös sz. házban hajthatta nyugalomra a fejét. A gyári művezető Hovarka Manó tulajdonosa volt a 16- os számot viselő háznak, amelyben Kunz Lujza zenetanítónő is lakott. Nyugalmazott aljárásbíróként vallhatta saját tulajdonának Hónig Miksa az Úri utca 17. szám alatti ingatlant, amelyben korábban, a 20. század legelejéig az Agátsy-család lakott. A jeles, közmegbecsülésnek örvendő família férfi tagjai a mesterséget és a vállalkozást apáról fiúra hagyományozva több mint egy évszázadon át kereskedelmi kertészettel foglalkoztak a Bánság szívében. Agátsy János Mühlééket és Niemetz Ferencet évtizedekkel megelőzve honosította meg, emelte magas szintre a Béga-parti városban a műkertészetet. 1850 után egy ideig városi kertészként is tevékenykedett megvetve a Bánság közigazgatási, gazdasági és szellemi központjában a „virágok városa” hírnév alapjait. Temesvárt nagy előszeretettel hosszú időn át a „magyar Erfurtnak” is becézték Agátsy János termékei és készítményei megismertetésére, népszerűsítésére és reklámozására is nagy gondot fordított. Foerk és Társa temesvári nyomdájában virágkertészeti árjegyzéket sokszorosított 1865 tavaszán Preis-Verzeichniss über Rosen, Georginen, ... von Johann Agátsy Kunst- und Handelsgärtner in Temesvár, ... Frühjahr 1865 címen. Ágátsy Benedek fejlesztette és korszerűsítette igazán jelentőssé a család vállalkozását, a mű- és kereskedelmi kertészetet. Magyar és német nyelven négyret alakú 25- 30 oldalas füzetet szerkesztett és adott ki évente kétszer Műkertészet címen. Szerkesztésében és kiadásában látott nyomdafestéket ugyancsak német és magyar nyelven Útmutató a Gyümölcsészet és Kertészet terén című gyakorlati tanácsokat és tudnivalókat felölelő és közlő kiadványa. Hirdetéseit nemcsak a temesvári lapokban publikálta több-kevesebb rendszerességgel, hanem Magyarország más településein szerkesztett és kiadott újságokban is. Még a távoli Nagykanizsán megjelent vegyes tartalmú hetilapban a Zalai Közlönyben is pontos postai küldést ígérve kínálta eladásra 1903- ban friss virágokból készített „elegáns és legfinomabb” csokrait és koszorúit. Elhunytét követően örökösei a virág- és magkereskedést beköltöztették a Belvárosba, a Hunyadi utca 2. szám alá, míg a kertészeti telepet a város határán kívülre, a Buziási útra helyezték át. A két világháború közötti években az ugyancsak a János nevet viselő Agátsy vezette a vállalkozást, aki a magyar érdekeltségű Hangya Szövetkezetet is elnökként vezette, s tevékeny részt vállalt a bánsági magyarság közéletében, politikai és kulturális mozgalmaiban is.A Hangya szövetkezet temesvári fiókjának vezetőjeként a nehéz háborús helyzet és hangulat dacára 1944. április 4-én részt vett Nagyenyeden a Hangya Szövetkezetek Szövetségének 21 -ik közgyűlésén. A jelenlevők soraiban Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök, Nagy Ferenc református püspök-helyettes, Gál Miklós unitárius egyházi főgondnok valamint a romániai magyarság másik nagy egyesületének, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek az elnöke, dr. Szász Pál is végigülte a tanácskozást. Az erdélyi és bánsági magyar nemzetiségű vezető, élvonalbeli értelmiségiek döntő hányadához hasonlóan 1944 őszén Agátsy Jánost is Zsilvásárhelyre (Târgu Jiura) internálták, ahol több hónapon át tartották fogva. A temesváriakat külön barakkba helyezték el a fogolytáborba, amely az író, Kacsó Sándor (1901-1984) Nehéz szagú iszap felett című viszszaemlékezés kötetében leírtak szerint különleges melegséget árasztott. A Brassói Lapok, majd a Nagyenyeden kiadott Erdélyi Gazda szerkesztőjének valahányszor csak a láger útjain megjelent mindig akadt kísérő- és beszélgetőtársa a temesváriak sorából. „Leggyakoribb társam mégis a szelíd, nőiesen tisztakék tekintetű temesvári kertész, Agátsy János volt. Igen meleg baráti kapcsolat alakult ki közöttünk - jegyezte meg memoárjában a Vakvágányon című regény szerzője. - Volt miről beszélgetnie a műkedvelő enyedi kertésznek a hivatásos temesvári kertésszel, aki mestere volt foglalkozásának. Virágkertészete volt eredetileg, de a háborús körülmények rávették, hogy térjen át a konyhakertészetre. - S most tele vagyok pénzzel - mondta derűsen. -A saláta, murok, karfiol jobban fizet, mint a kardvirág, hortenzia, muskátli... S aztán, mintha erről jutott volna eszébe: - Hallom, aggódsz családod miatt. Add meg a feleséged címét, s én küldetek neki pénzt. Aztán majd visszafizeted, ha hazakerültünk. Biztosan jól fog nekem is akkor, ha be kell majd fektetnem a mostani távollétem lemaradása miatt. Gyanakodva néztem rá. A maga érdekére való hivatkozás igen erőtlen volt. Nyilván segíteni akar. De miért? Én nem panaszkodtam neki, honnan tud hát a gondjaimról? Valaki bizonyosan rábeszélte, hogy próbáljon segíteni. Hálás voltam neki is, annak is, aki rábeszélte, de éppen most, az otthonról nemrégen kapott levél után későbbre tettem el magamnak a lehetőséget. Majd, ha nagyobb bajban leszek. Megköszöntem hát a kedvességét, de megnyugtattam, hogy nem vagyunk éppen olyan nagy szükségben, s Enyeden is vannak pártfogói a családomnak”. Szabadulásuk után Kacsó Sándor Agátsy Jánost Temesvárott is fölkereste, s Buziási úti kertészetébe is kilátogatott. Nelovánkovits Miklós pénzügyi irodatiszt - a későbbi költő és prózaíró, Méliusz József édesapja - Kelemen János pénzügyi tisztviselő meg Mayer Béla műmalomi hivatalnok gondosan berendezett lakásai fölé tartott fedelet az Úri utca 18. szám alatti épület. Haar Alfréd, Turul gyári üzletvezető, majd a Temesgyarmaton 1877-ben született Junginger Ferenc épület- és műlakatos vállalkozó birtokolta az Úri utca 20. számú házát. Iskolai tanulmányai elvégzése után Junginger Ferenc Lett Ede temesvári cégénél sajátította el, tanulta ki a lakatos szakmát. Felszabadulva a kor bevett szokása szerint „vakolni” indult, s Budapesten, Bécsben valamint Németország különböző műlakatos-üzemeiben szerzett gyakorlatot, szakmai tapasztalatot. Temesvárra visszatérve a Leyritz-féle műlakatos cég csoportvezetőjeként dolgozott. 1903-ban önállósította magát. Az építkezési láz hanyatlását, megtorpanását észlelve speciális gyártmányok készítésére rendezkedett be. Francia rendszerű zománcozott asztaltűzhelyeket, zománcozott jégszekrényeket, zománcozott füstelvezető csöveket készített és forgalmazott. Tagja volt az Ipartestületnek, az Iparosok Szindikátusa választmányának valamint több közművelődési egyesületnek. Máthé Nándor magánzó háztulajdonosként lakott az Úri utca 22. szám alatt, ahol Jaklonovics Simon nyugdíjas katonai számtanácsos is otthonra lelt. Weitner Ármin városi telekbíró szerepelt a hivatalos iratokban az Úri utca 23. szám alatti ház tulajdonosaként. Fertig Zsigmond megyei hivatalnok és Domstaudter Kristóf voltak az Úri utca 24-es házának tulajdonosai. A 26. szám alatt Seethaller Lőrinc vendéglős hajtotta nyugalomra a fejét. Háztulajdonosként Irinyi Sándor, városi számvevő fizette az Úri utca 28. szám alatti ingatlan adóját.