Heti Új Szó, 2017. január-március (23. évfolyam, 1-13. szám)

2017-03-24 / 12. szám

HETI ÚJ SZÓ 2017. március 24., péntek 1­­­g­­ ISzekernyés János TEMESVÁR KÖVEI Gyárak, műhelyek és családi hajlékok Gyökeresen megváltozott, lényegesen átalakult a 20. szá­zad első évtizedeiben a Buziási út arculata, kinézete, összképe. A közlekedési útvonal két ol­dalán sorra jelentek meg a ter­mékeikkel, márka- és hírnevük­kel a Béga-parti város határain messze túllépő iparvállalatok. A Gyárváros köztemetőjéig köz­li le piros jelzésű villamos­­verrtés, amelyet 1899-ben állí­tottak üzembe, végállomását a sírkert és gyárcsarnokok hatá­rolták, fogták közre. A gyártele­pekkel együtt lakóépületeket is emeltek a Buziásfürdő irányába vezető utat szegélyező telkekre. A beépítettség azonban hosszú időn át eléggé hézagos, „foghí­jas” maradt. Módosult, átformá­lódott valamelyest az lakóinak összetétele, foglalkozások és társadalmi rétegek szerinti meg­oszlása is. A mészáros és hentes mes­terséget gyakorló Schmidt Nándor lett a tulajdonosa a Bu­ziási út 1. szám alatti ingatlaná­nak, amelyben a korábbi bérlő, Rudolf Nándor ügynök tovább­ra is lakott. Tímár Samu pénz­ügyi írnok ugyancsak az épü­letben lelt otthonra. Lakást és üzlethelyiséget béreltek a ház-­­ Martinics István hentes és meszáros valamint Sterbauer Ádám és Lórisz Miklós borbé­lyok. Grünberger Tivadar ve­­gyesárukereskedő lakott és működtette üzletét a Buziási út 2. szám alatt, ahol Ausländer Adolf kereskedelmi alkalmazott valamint a Turul Cipőgyár két munkatársa - a művezető Karas János és a gyári hivatalnok Klein Béla - is lakott. Háztulaj­donosként Lenhardt Mária fi­zette az adót a Buziási út 3. szám alatti telekért és ingatla­nért. A szatócs Hevesi Mihály a Buziási út 4. szám alatt várta és fogadta a vásárlókat az I. világ­háború kitörésének esztendejé­ben, 1914-ben. A kovácsmester Albrecht Péter vallhatta magáé­nak háztulajdonosként az I. vi­lágháború előtt és után az 5-ös számot viselő épületet, amely­ben műhelyét is üzemeltette, ahova 1914-ben köttette be a vezetékes vizet. Az épületben tartott fenn lakást és műhelyt Fleischer Manó kemenceépítő és Simon Emánuel cipész is. A 6-os házszámú épület Rédei Jo­zefa tulajdonát képezte, aki Rédei Gyula magánhivatalnok­­kal élt egy háztartásban. A ház­ban bérelt lakást Berthold Diamant Turul-gyári hivatal­nok. A földszinten Hubert Péter bognár, Rausch Ádám bádogos, Jaszinger Samu hentes és mé­­szá­­ros valamint Augusztin János vegyesárukereskedő mű­helyei és üzlethelyiségei sora­koztak. Valamennyiüknek az épületben volt bejegyzett lakása is. Csoba Alajos kocsmáros a Buziási út 7. szám alatt lakott és működtette csapszékét. Szem­közt, a Buziási út 8. szám alatt Denk Péter kocsmája csábította a borisszákat. A városból kive­zető forgalmas úton több ital­mérés is megfért egymás szomszédságában. A környező falvakból vagy a távolabbi tele­pülésekről a Béga-parti városba érkezők siettek - úgymond - „leöblíteni az út porát” mielőtt belevesztek volna a megyeköz­pont forgatagába, mielőtt bele­fogtak volna ügyes-bajos dolgaik intézésébe. Hazatérő­ben pedig­­ akár kegyeibe fo­gadta a szerencse, akár kudarccal zárult az útjuk, örö­mükben vagy bánatukban­­ nem hagyhatták úgy el a város terü­letét, hogy egy-két kupicával még fel ne hörpintsenek. Nem ártott az útra is „föltankolni” némi tartalékokat. A temeté­sekre igyekvők, miként a komor hangulatba került gyászolók is vigasztalást keresve gyakorta a pohárhoz menekültek. A Buziá­si úti kocsmáknak télen-nyáron az átlagosnál élénkebb volt a forgalma. Viszonylag jól jöve­delmeztek. Az épületben, amelynek Kummer Teréz volt a tulajdonos, szolgálta ki klienseit Eiler Mihály cipész is. A szűcs mesterséget űző Dörner Jakab volt a ház tulajdonosa a Buziási út 9-es számú ingatlanának. Kocsmát tartott fenn háztulaj­donosként a Buziási út 10. szám alatt Sztankovics Demeter, aki­től Fürst Ignác gabonaügynök, Tornatzky Mihály asztalos, Tóth Lajos bognár, Szilasky Miklós cipész és Magosány János kovács bérelt lakást és műhelyhelyiséget. Hasonlóan a kocsmárosokhoz, az út „város­kapu” jellege és szerepe von­zotta, tömörítette aránylag na­gyobb számban a bognárokat és a kovácsokat is a Buziásra tartó útvonalra, amely próbára tehette a kocsikat, a szekereket, megla­zíthatta a lovak lábán a patkót. Folyamatosan szükség mutatko­zott kisebb-nagyobb javítások­ra, tartozékok pótlására, cseré­jére, a rárok, a patkók, lőcsök vagy a szegek meghúzására, he­lyettesítésére. Özvegy Korony Anna volt a tulajdonosa a Buzi­ási út 10. szám alatti háznak, amelynek földszintjén több év­tizeden át Korony Ferenc bog­nár- és kovácsműhelyt üzemel­tetett. Mellette Blum Lajosné varrónő, Lőrincz Illés kötő- és szövőmester valamint Petrov Miklós és Höckl János borbély és fodrász „űzte az ipart”, gya­korolta foglalkozását, választott szakmáját. Kutschak Ferencné kocsmáros a Buziási út 12. szám alatt állt Bacchus megrög­zött barátainak szolgálatára, ahol a szappanos Mannheim Li­­pótné is működtette műhelyét. Kezdetben Rudolf Hauser ok­leveles mérnök is a 12. szám alatt látott hozzá a szappanfő­zéshez, hogy aztán vállalkozá­sát megnagyobbítva és korsze­rűsítve a 17. szám alá költöz­tesse át. Temesvárott különben akárcsak Aradon, Miskolcon, Sopronban és Újvidéken a Ma­gyar Gyárak és Iparvállalatok Címtára 1906-1907-es kiadása szerint 3 szappangyár üzemelt és több szappanfőző kisiparos tevékenykedett. A Buziási út 12. szám alatt létesítették eredetileg a Dura eletrotechnikai és mű­szaki iparvállalatot is, amely galvánelemeket gyártott és vil­lamossági cikkekeket forgalma­zott nagyban. Dura márkanevű száraz és és nedves elemeket ál­lított elő. Speciális elemeket biztosított a Dura-zseblámpák számára. Megrendelésre leszál­lította az „összes a villamos szakmában előforduló szerelési anyagokat és műszaki cikkeket” és fölvállalt villamos világítási, erőátviteli és telefonszerelési munkálatokat valamint városok, községek és üzemek teljes elektromos rendszerének kiépí­tését, üzembe állítását is. Bauh­olz Mihály cipész lakta a 13-as szám alatti ingat­lant. Az 1900-ban létesült Turul Cipőgyár, a Buziási út és a Muzslay utca sarkán elterülő hatalmas telepén lakott Bene­dikt N. Norbert kereskedelmi tanácsos, az iparvállalat igazga­tója és Hopfer Gyula gépmester valamint Martin Bernát gyári irodafőnök. Kunz József és Kunz Károly téglagyárosok te­lepe a Buziási út 16-18. szám alatt üzemelt. A több ház és bér­palota tulajdonosaként is nyil­vántartott Kunz Károly a tég­lagyártás mellett lakatos, me­chanikai és villanyszerelési munkákat is fölvállalt. A Kunz testvérek vezették ugyanakkor a 20. század elején a Star Életbiz­tosító temesvári főügynökségét is, amelynek a Belvárosban, a Jenő herceg téren volt az irodá­ja. Háztulajdonosként jegyezték be a Buziási út 16-18-as címre Tóth József téglagyári felügye­lőt is. A 16. szám alatt lakott és mérte az italokat Porte Miklós kocsmáros. A 17-es számú tel­ken nemcsak Rudolf Hauser szappangyára üzemelt, hanem Blaszi József kocsmáros az ut­­cafront felőli épületrészben ren­dezte be italmérését. A telken rendezték be a városháza fuvar­telepét és köztisztasági hivatalát is. Az 1920-as évek elején Ta­kács Kálmán felügyelő volt a hivatal főnöke. Irodatisztté Ioan Tírlent nevezték ki. Ludwig Bé­la könyvelőként, Szabó István ellenőrként, Virszits József is­pánként, Erk József, Kertész Péter, Lórentz Péter, Deán Má­tyás felvigyázókként, Bedő Bé­la pedig raktárokként szolgált. A korábban bérlőként nyil­vántartott Petz János az I. vi­lágháborút követő években im­már a Buziási út 20. szám alatti házának tulajdonosává avan­zsált. Zsidy Antal béltisztító üz­letvezető és Deutsch Hermann béltisztító lakott és gyakorolta mesterségét a Buziási út 23. szám alatt. Gaál András kocs­máros a Buziási út 25. szám alatt fogadta egy kis szíverősí­tővel a városba érkezőket és bú­csúztatta néhány korty itókával a távozókat. A temető őrházá­ban lakott Spannhauer József sí­rásó és kertész. Nikoli György magyar szabó és Horváth Atha­­náz ugyancsak a Buziási úton lakott, de a jegyzékek nem tün­tették fel pontos lakcímüket. Földbérlőként élt és tevékeny­kedett Radu Şerban a Buziási út menti Radocsay-pusztán. A bir­tok tulajdonosa, idősebb Rado­­csay László 76 éves korában, 1929-ben Temesvárott hunyta le örökre a szemét. Istvánföldén 1878. november 18-án születet fia, dr. Radocsay László (1878- 1968) ügyvéd, Temesvár város főjegyzője volt 1914-18-ban, majd Komárom-Esztergom vár­megye főispánjaként, 1939-től 1944. március 22-ig Magyaror­szág igazságügy-minisztereként vett tevékeny részt a közélet­ben.

Next