Heti Új Szó, 2017. január-március (23. évfolyam, 1-13. szám)
2017-03-24 / 12. szám
HETI ÚJ SZÓ 2017. március 24., péntek 1g ISzekernyés János TEMESVÁR KÖVEI Gyárak, műhelyek és családi hajlékok Gyökeresen megváltozott, lényegesen átalakult a 20. század első évtizedeiben a Buziási út arculata, kinézete, összképe. A közlekedési útvonal két oldalán sorra jelentek meg a termékeikkel, márka- és hírnevükkel a Béga-parti város határain messze túllépő iparvállalatok. A Gyárváros köztemetőjéig közli le piros jelzésű villamosverrtés, amelyet 1899-ben állítottak üzembe, végállomását a sírkert és gyárcsarnokok határolták, fogták közre. A gyártelepekkel együtt lakóépületeket is emeltek a Buziásfürdő irányába vezető utat szegélyező telkekre. A beépítettség azonban hosszú időn át eléggé hézagos, „foghíjas” maradt. Módosult, átformálódott valamelyest az lakóinak összetétele, foglalkozások és társadalmi rétegek szerinti megoszlása is. A mészáros és hentes mesterséget gyakorló Schmidt Nándor lett a tulajdonosa a Buziási út 1. szám alatti ingatlanának, amelyben a korábbi bérlő, Rudolf Nándor ügynök továbbra is lakott. Tímár Samu pénzügyi írnok ugyancsak az épületben lelt otthonra. Lakást és üzlethelyiséget béreltek a ház- Martinics István hentes és meszáros valamint Sterbauer Ádám és Lórisz Miklós borbélyok. Grünberger Tivadar vegyesárukereskedő lakott és működtette üzletét a Buziási út 2. szám alatt, ahol Ausländer Adolf kereskedelmi alkalmazott valamint a Turul Cipőgyár két munkatársa - a művezető Karas János és a gyári hivatalnok Klein Béla - is lakott. Háztulajdonosként Lenhardt Mária fizette az adót a Buziási út 3. szám alatti telekért és ingatlanért. A szatócs Hevesi Mihály a Buziási út 4. szám alatt várta és fogadta a vásárlókat az I. világháború kitörésének esztendejében, 1914-ben. A kovácsmester Albrecht Péter vallhatta magáénak háztulajdonosként az I. világháború előtt és után az 5-ös számot viselő épületet, amelyben műhelyét is üzemeltette, ahova 1914-ben köttette be a vezetékes vizet. Az épületben tartott fenn lakást és műhelyt Fleischer Manó kemenceépítő és Simon Emánuel cipész is. A 6-os házszámú épület Rédei Jozefa tulajdonát képezte, aki Rédei Gyula magánhivatalnokkal élt egy háztartásban. A házban bérelt lakást Berthold Diamant Turul-gyári hivatalnok. A földszinten Hubert Péter bognár, Rausch Ádám bádogos, Jaszinger Samu hentes és mészáros valamint Augusztin János vegyesárukereskedő műhelyei és üzlethelyiségei sorakoztak. Valamennyiüknek az épületben volt bejegyzett lakása is. Csoba Alajos kocsmáros a Buziási út 7. szám alatt lakott és működtette csapszékét. Szemközt, a Buziási út 8. szám alatt Denk Péter kocsmája csábította a borisszákat. A városból kivezető forgalmas úton több italmérés is megfért egymás szomszédságában. A környező falvakból vagy a távolabbi településekről a Béga-parti városba érkezők siettek - úgymond - „leöblíteni az út porát” mielőtt belevesztek volna a megyeközpont forgatagába, mielőtt belefogtak volna ügyes-bajos dolgaik intézésébe. Hazatérőben pedig akár kegyeibe fogadta a szerencse, akár kudarccal zárult az útjuk, örömükben vagy bánatukban nem hagyhatták úgy el a város területét, hogy egy-két kupicával még fel ne hörpintsenek. Nem ártott az útra is „föltankolni” némi tartalékokat. A temetésekre igyekvők, miként a komor hangulatba került gyászolók is vigasztalást keresve gyakorta a pohárhoz menekültek. A Buziási úti kocsmáknak télen-nyáron az átlagosnál élénkebb volt a forgalma. Viszonylag jól jövedelmeztek. Az épületben, amelynek Kummer Teréz volt a tulajdonos, szolgálta ki klienseit Eiler Mihály cipész is. A szűcs mesterséget űző Dörner Jakab volt a ház tulajdonosa a Buziási út 9-es számú ingatlanának. Kocsmát tartott fenn háztulajdonosként a Buziási út 10. szám alatt Sztankovics Demeter, akitől Fürst Ignác gabonaügynök, Tornatzky Mihály asztalos, Tóth Lajos bognár, Szilasky Miklós cipész és Magosány János kovács bérelt lakást és műhelyhelyiséget. Hasonlóan a kocsmárosokhoz, az út „városkapu” jellege és szerepe vonzotta, tömörítette aránylag nagyobb számban a bognárokat és a kovácsokat is a Buziásra tartó útvonalra, amely próbára tehette a kocsikat, a szekereket, meglazíthatta a lovak lábán a patkót. Folyamatosan szükség mutatkozott kisebb-nagyobb javításokra, tartozékok pótlására, cseréjére, a rárok, a patkók, lőcsök vagy a szegek meghúzására, helyettesítésére. Özvegy Korony Anna volt a tulajdonosa a Buziási út 10. szám alatti háznak, amelynek földszintjén több évtizeden át Korony Ferenc bognár- és kovácsműhelyt üzemeltetett. Mellette Blum Lajosné varrónő, Lőrincz Illés kötő- és szövőmester valamint Petrov Miklós és Höckl János borbély és fodrász „űzte az ipart”, gyakorolta foglalkozását, választott szakmáját. Kutschak Ferencné kocsmáros a Buziási út 12. szám alatt állt Bacchus megrögzött barátainak szolgálatára, ahol a szappanos Mannheim Lipótné is működtette műhelyét. Kezdetben Rudolf Hauser okleveles mérnök is a 12. szám alatt látott hozzá a szappanfőzéshez, hogy aztán vállalkozását megnagyobbítva és korszerűsítve a 17. szám alá költöztesse át. Temesvárott különben akárcsak Aradon, Miskolcon, Sopronban és Újvidéken a Magyar Gyárak és Iparvállalatok Címtára 1906-1907-es kiadása szerint 3 szappangyár üzemelt és több szappanfőző kisiparos tevékenykedett. A Buziási út 12. szám alatt létesítették eredetileg a Dura eletrotechnikai és műszaki iparvállalatot is, amely galvánelemeket gyártott és villamossági cikkekeket forgalmazott nagyban. Dura márkanevű száraz és és nedves elemeket állított elő. Speciális elemeket biztosított a Dura-zseblámpák számára. Megrendelésre leszállította az „összes a villamos szakmában előforduló szerelési anyagokat és műszaki cikkeket” és fölvállalt villamos világítási, erőátviteli és telefonszerelési munkálatokat valamint városok, községek és üzemek teljes elektromos rendszerének kiépítését, üzembe állítását is. Bauholz Mihály cipész lakta a 13-as szám alatti ingatlant. Az 1900-ban létesült Turul Cipőgyár, a Buziási út és a Muzslay utca sarkán elterülő hatalmas telepén lakott Benedikt N. Norbert kereskedelmi tanácsos, az iparvállalat igazgatója és Hopfer Gyula gépmester valamint Martin Bernát gyári irodafőnök. Kunz József és Kunz Károly téglagyárosok telepe a Buziási út 16-18. szám alatt üzemelt. A több ház és bérpalota tulajdonosaként is nyilvántartott Kunz Károly a téglagyártás mellett lakatos, mechanikai és villanyszerelési munkákat is fölvállalt. A Kunz testvérek vezették ugyanakkor a 20. század elején a Star Életbiztosító temesvári főügynökségét is, amelynek a Belvárosban, a Jenő herceg téren volt az irodája. Háztulajdonosként jegyezték be a Buziási út 16-18-as címre Tóth József téglagyári felügyelőt is. A 16. szám alatt lakott és mérte az italokat Porte Miklós kocsmáros. A 17-es számú telken nemcsak Rudolf Hauser szappangyára üzemelt, hanem Blaszi József kocsmáros az utcafront felőli épületrészben rendezte be italmérését. A telken rendezték be a városháza fuvartelepét és köztisztasági hivatalát is. Az 1920-as évek elején Takács Kálmán felügyelő volt a hivatal főnöke. Irodatisztté Ioan Tírlent nevezték ki. Ludwig Béla könyvelőként, Szabó István ellenőrként, Virszits József ispánként, Erk József, Kertész Péter, Lórentz Péter, Deán Mátyás felvigyázókként, Bedő Béla pedig raktárokként szolgált. A korábban bérlőként nyilvántartott Petz János az I. világháborút követő években immár a Buziási út 20. szám alatti házának tulajdonosává avanzsált. Zsidy Antal béltisztító üzletvezető és Deutsch Hermann béltisztító lakott és gyakorolta mesterségét a Buziási út 23. szám alatt. Gaál András kocsmáros a Buziási út 25. szám alatt fogadta egy kis szíverősítővel a városba érkezőket és búcsúztatta néhány korty itókával a távozókat. A temető őrházában lakott Spannhauer József sírásó és kertész. Nikoli György magyar szabó és Horváth Athanáz ugyancsak a Buziási úton lakott, de a jegyzékek nem tüntették fel pontos lakcímüket. Földbérlőként élt és tevékenykedett Radu Şerban a Buziási út menti Radocsay-pusztán. A birtok tulajdonosa, idősebb Radocsay László 76 éves korában, 1929-ben Temesvárott hunyta le örökre a szemét. Istvánföldén 1878. november 18-án születet fia, dr. Radocsay László (1878- 1968) ügyvéd, Temesvár város főjegyzője volt 1914-18-ban, majd Komárom-Esztergom vármegye főispánjaként, 1939-től 1944. március 22-ig Magyarország igazságügy-minisztereként vett tevékeny részt a közéletben.