Heti Új Szó, 2020. január-március (26. évfolyam, 1-12. szám)
2020-02-07 / 5. szám
(12.] 2020. február 7., péntek __________________________________________________HETI ÚJ SZÓ Graur János A restaurátor művész boldogsága Dr. Habil. M-Kiss Hédy, restaurátor, a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti karának tanára, maga is nehezen tudná megmondani, hogy génjei, a tulajdonságaink rejtélyes hordozói kitől-kiktől örökítették át a művészetek és a múlt homálya által elfedett értékek feltárása iránti határtalan szenvedélyét. Felmenői között volt szakember, aki a művészet szintjére emelte a lábbelikészítést, olyan is, aki az erdőket-mezőket járva hódolt a természet gyönyörűségeinek, és olyan is, aki a madárvilág csodálójaként művésze volt az ornitológiának vagy, aki a műszaki rajzolásban jeleskedett. Székely csizmadia-vándorlegény Akadnak még temesváriak, akik emlékeznek arra, hogy volt egyszer városunkban egy cipőgyár, ahol olyan minőségű lábbeliket készítettek, amelyek iránt a legigényesebb nyugat-európai cipőboltok is érdeklődtek. Kevesen tudják viszont, hogy az 1900- ban alakult híres temesvári TURUL cipőgyárnak egy székely származású, egykori csizmadialegény, M Kiss Hédy anyai nagyapja is volt igazgatója. Gotthárd Áron, a Székelyudvarhely melletti Csehétfaluból indult vándorútra a boldog békeidők utolsó éveiben. A korabeli szokásoknak megfelelően csizmadia-vándorlegényként jutott el Hollandiába, ahol egy híres cipőgyárban felfigyeltek a rendkívüli tehetségű székely fiatalemberre, aki a cipőkészítés tudományát olyan magas szinten művelte, hogy rövid idő után elnyerte a szakma jeles kitüntetését. Nagyapa azt követően került a temesvári TURUL cipőgyárba műszaki igazgatónak, miután a zsidóüldözés elől Lengyelországból Kolozsvárra menekült Koválszky családból származó Ilona nevű lánnyal megházasodott, és Temesvárra költöztek. Itt született meg Hedviga leányuk, az édesanyám és Ferenc nevű öccse, a kutatóvegyész nagybácsim. Nagyapa megszállottja volt a szakmájának, igazgatóként is folyamatosan tökéletesítette a cipőkészítést. A Turul cipőgyárnak mintegy 900 dolgozója vol és évi egymillió pár cipőt gyártottal A vállalatnak Magyarországon is számos nagy városban volt fióktelepi s a híres Turul márkájú cipőike Ausztriától Németországon át Európ országaiban egész Hollandiáig forgalmazták. Gotthárd nagyapa szenvedélyes gyakorlója maradt a szakmának még a gyár államosítása után is, amikor a régi vezetőséggel együt őt is lecserélték, és nyugdíjazásáig csupán részlegvezetőként alkalmazták. Emlékszem, hogy milyen lelyesedéssel beszélt még nekünk, a tokásnak is arról, hogy mekkora jelentősége van a jól kikészített bőrbe gyártott kényelmes lábbelinek, amel nem töri fel a sarkunkat és nem fejleszt tyúkszemeket a talpunkon, lábujjainkon és arra figyelmeztetett, hogy zokni nélkül soha ne viseljünk cipőt mert a bőrök cserzéséhez használ anyagok károsíthatják a lábainkat. Madarász, de művész rokon Az apai nagyszülők, a Bihar megyéből Temesvárra került Nadra Emil és felesége az osztrák származású Schilling Mária erősítette a családban a sajátos bánsági többnyelvűséget, ugyanis a fiuk, Nadra Emil Alfréd Zénó feleségül veszi a székely-magyar és a lengyel szülők leányát. M-Kiss Hédy nagymamáival, Schilling Máriával és Koválszky Ilonával Gotthárd Áron (1896-1985) M-Kiss Hédy anyai nagyapja